Tolna Megyei Népújság, 1977. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-18 / 142. szám
1977. június 18. Képújság 3 KISZ-MB Napirenden a politikai képzés Tegnap délelőtt Szekszár- don ülést tartott a KISZ Tolna megyei Bizottsága. Az ülésen megjelent Deli György, a megyei pártbizottság munkatársa és Klein Péter, a KISZ KB munkatársa is. Péti Imre, a KISZ-mb első titkára köszöntötte a megjelenteket, majd az ülés első napirendjén a bizottság tagjai meghallgatták a tamási járási és a dombóvári városi KISZ- bizottság beszámolóját a KISZ Központi Bizottság 1975. november 12-i határozata végrehajtásának helyi tapasztalatairól. A beszámolók a KISZ-szervezetek és -szervek munkájának továbbfejlesztéséről, az új vonások gyakorlati alkalmazásáról szóltak. Ezt követően a Simontor- nyai Bőrgyár KlSZ-bizottsá- ga számolt be az ifjúmunkások körében végzett tevékenységéről. A beszámolóban arról adtak számot, hogy a KISZ KB 1975. április 18-i határozatát hogyan hajtották végre vállalatuknál Az ülés harmadik napirendjén Kozma Erzsébet, a bizottság titkára számolt be a KISZ 1976—77-es politikai képzési évének megyei tapasztalatairól. Az ülés ezen napirendjén részt vett Szabó Géza, a megyei pártbizottság osztályvezetője is- A megyebizottság valamennyi beszámolót elfogadta és végezetül egyebek között arról döntött, hogy kik képviselik majd megyénket Le- ningrádban a II. szovjet— magyar barátságfesztiválon. — Izgult? — Csak amíg a kérdést kihúztam. — És ha nem a kilencest húzza? — Akkor is csak a húzásig tartott volna az izgalom. Utána már a koncentrálás, a vázlatkészítés és a felelet. Mindegyik kérdésre felké- ’ szültem — mondja Páll Attila. a Bonyhádi Vasipari Szövetkezet autószerviz üze. mének vezetője, a marxizmus—leninizmus esti középiskola első évfolyamos hallgatója, az eredményes vizsga után. Mert mint az első félévkor, most is jelest kapott. És nemcsak azért, mert év közben aktív volt — jól sikerült a kiselőadása a XI. kongresszusról is —. hanem mert pontos választ adott a „Termelés és szükségletek kapcsolata a szocia. lizmusban, a tervszerűség szükségessége és tartalma” kérdésre. Ambrus Mihály propagandista, a városi pártbizottság titkára, elégedett. És nemcsak Páll Attilával, hanem kevés kivétellel a többi vizsgázóval is. Eredményes volt a tanév, sokat gazdagodtak tudásban, marxista—leninis. ta felkészültségben a hallgatók. Páll Attila harminckilenc éves. Pártonkívüli. Gépipari technikumot végzett — levelezőként fejezte be — fia most érettségizik — nappalin. — Hogyan lett a marxizmus—leninizmus esti középiskola hallgatója? — Mindig hiányérzetem volt, ha rádiót hallgattam, újságot olvastam, a tévét néztem, az emberekkel — beosztottaimmal, munkatársaimmal vagy ügyfeleinkkel, akik közt gyakori a külföldi — beszélgettem. Sok tanfolyamon vettem részt, jó néhány vizsgát letettem. Ezek többnyire szakmai tanfolyamok voltak. Egyre inkább éreztem hiányát a politikai műveltségnek. És ezért jelentkeztem már két évvel ezelőtt a marxizmus— leninizmus középiskolába. Száraz elvtárs. a párttitkár egyetértett velem. mint mondta, a pártvezetőség is úgy látja, szükségem van a politikai képzettségre. Csak akkor nem volt hely, túl sok volt a jelentkező. Tavaly ősszel aztán sikerült. — Megérte? — Úgy érzem, igen. Bár, közel a negyvenhez, azt hittem, késő lesz. De mégsem. Most, egy év után valahogyan tisztábban látom a dolgokat. Azelőtt is tudtam, hogy a kalapból azt lehet kivenni, amit beteszünk és kinek-kinek olyan arányban van joga kivenni, amennyit betesz, de mégis más, több, tudni a nemzeti jövedelem fogalmát, gyarapításának eszközeit. Amióta ebbe a középiskolába járok, jobban megértem. amit olvasok, hallok. És szükség van politikai ismertekre vezetői munkámhoz is, hiszen húsz embernek a munkájáért — de talán túlzás, mégis hadd mondjam ki, egy kicsit a neveléséért is — vagyok felelős. Aztán, ha már a tanultaknál tartunk, éreztem és láttam is a különbséget a két világrendszer között, de igazán csak most értettem meg, miért nem kell hasra esni, ha egy nyugati „autócsoda” áll be hozzánk javításra... — Páll elvtárs pártonkívüli. — Igen. de remélem, csak egyelőre. <J> Felnőtt szakmunkások Ünneplőbe öltözött termelőszövetkezeti tagok gyülekeztek a bátai November 7. Mgtsz, műszaki központjának oktatótermében, hogy számot adjanak a mindennapi munka mellett két éven át a szarvasmarha-tenyésztésről tanultakról és a vizsgákon elhangzottak alapján átvegyék a megérdemelt szakmunkásbizonyítványt. Kevés termelőszövetkezet dicsekedhet el olyan központi irodával, a hozzákapcsolódó üzemi konyhával, étteremmel, mozi- és színháztermekkel, könyvtárakkal és klubokkal, mint a bátai. Külön meg kell említeni a műszaki szociális létesítményt és annak emeletén kialakított oktatótermet. amely minden Oktatási feltételnek és igénynek megfelelA 14 vizsgázó meg is hálálta azt a messzemenő támogatást, amit az üzem vezetőitől, szakgárdájától, az állattenyésztési szocialista brigádok tagjaitól az egész tanfolyam alatt kaptak, mert a szarvasmarha-tenyésztő szakmunkásvizsga átlageredménye 4,07-os volt, Neveket nem sorolunk fel, hiszen akkor az egész névsort kellene közölni, de meg kellene említeni azoknak a szakembereknek, pedagógusoknak a nevét is, akiknek része volt a kiemelkedő eredmény elérésében. A Lengyeli Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet irányítása mellett lefolytatott tanfolyam példaképül szolgálhat a megye többi üzemének. Meg kell azonban említeni az eredmények mellett, hogy a tanfolyamnak egyetlen hibája az elég nagyarányú lemorzsolódás. HARGITAI SÁNDOR Eredményes volt a béke- és barátsági bónap A hagyományoknak megfelelően május 9-től, a győzelem napjától június 9-ig rendezte meg a béke- és barátsági hónapot a Hazafias (Népfront. A hónap sikerét elsősorban abban kell keresni, hogy a béke szellemének és akarásának hirdetése, a barátság ápolása nem kötődött csak eseményekhez, rendezvényekhez, (hanem átitatta a hónap minden napját, s részévé vált politikánk egészének. A legfontosabb célkitűzéseknek megfeleltek a rendezvények, azok megvalósításához kétségtelenül hozzájárult a hónap szelleme. Ezzel is, és most is sikerrel irányították rá a figyelmet a pártkongresszus, az V. ötéves terv, a népfrontkongresszus célkitűzéseire, jól mozgósítottak azokra. Az, hogy ebben az évben ünnepeljük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját, külön jelentőséget adott a barátsági hónapnak, valamint kiemelten kapott hangsúlyt a szolidaritás a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért, az imperializmus ellen küzdő népekkel. A megnyitóünnepségre — hagyományosan — a győzelem napja előestéjén került sor Szekszárdon, nagy érdeklődés mellett. Kiemelkedő politikai esemény számos volt még, közülük a legjelentősebbek: nagygyűlés Bátán, Bölcskén, Dombóvárott és Bátaszéken. Ez utóbbi két helyen a szervezésben nagy szerepet vállalt a három szövetkezet ágazat, a MÉSZÖV, a KiSIZÖV és a TESZÖV is. A hónap rendezvénysorozatának színvonalát emelte, hogy három alkalommal vendégül láthattuk a szovjet hadsereg déli hadseregcsoportjának művészegyüttesét. Mindhárom esetben elsöprő sikert arattak, hivatásosokat is túlszárnyaló műsorukkal. Számos baráti találkozóra is sor került szovjet katonák kai, több küldöttség érkezett a hónap során szovjetunióbeli testvérmegyénkből, Tam- bovból, s vendégül láttuk több Karl-íMarx-Stadt megyei barátunkat is, ugyancsak a testvérmegyei kapcsolatok keretében. Megyénkben járt a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nagykövete és kísérete. Béke- és barátsági gyűlést szerveztek számos vállalatnál. A legsikerültebb rendezvényekre ott került sor, ahol az üzem kollektívája egyúttal MSZBT- tagcsoport is. A Tolna megyei Moziüzemi Vállalat, úgy is mint MSZBT- tagcsoport, ebben az időszakban a legkiemelkedőbb szovjet filmalkotások bemutatásával járult hozzá egymás kultúrájának jobb megismeréséhez. L. Cy. Gépkocsivizsgáló műszerek A Csepel Müvek híradástechnikai gyárában gépkocsiápolási és diagnosztikai berendezéseket — oszcilloszkópos motorvizsgálókat és hordozható műszertáskákat — készítenek. Termékeik 40 százalékát szocialista országokba exportálják* Képünkön: szerelik az oszcilloszkópos diagnosztikai berendezést. Híradás a Magaspartról TOLNÄN a Magaspart utca alaposan próbára teszi az idegent. Nevéhez híven, a Selyemgyár mellett követi a régi Duna magas partjának vonalát, de ebből kisebb-nagyobb közöket is ereszt, lépcsőn megközelíthető féregnyúlványokat. A házak számozása izgalmas megszakításokkal követhető csak. Hol lépcsőt kell mászni, másihol bízni abban, hogy az akáccal kombinált gaztenger után ismét egy házszám következik, majd váratlanul útelzáró láncot lehet kerülgetni. Mindez plusz 35 Celsius fokos hőségben sok élvezetet kínáló foglalatosság, mégsem ez a tolnai Magasparton a legérdekesebb. A legérdekesebbről épp a magaspartiak tudnak a legkevesebbet. Informálódásukhoz cikkünk nyomán remélhetőleg hozzásegít majd a nagyközségi tanács, vagy a Selyemgyár. Nem fontos, hogy bennünket tájékoztassanak, elsősorban inkább az utcabelieket kellene. A Selyemgyár jelentős nagyüzem, érdekeit, terjeszkedésének fontosságát nem vitatja senki. Ámbár ez a terjeszkedés néha sajátos módszerekkel fórténik. Vagy tíz esztendeje például minden átmenet nélkül lezárták a Magaspart utca 1—3. számú házaktól a posta felé vezető utcarészt. A közterület igénybevételéről a „közt”, vagyis az utcabelieket se akkor, se azóta nem tájékoztatta senki. Ez csak régi és már behegedt seb, nem is nagy, ne tépjük fel újra. Az újabbak több szót érdemelnek. 1973. óta nyílt titok a környéken, hogy a Selyemgyár terjeszkedése érdekében 16 házat és ingatlant igénybe vesznek. Nem valamiféle dózer alá érett, ásatag épületeket, hanem elfogadható családi házakat. KÖZÉRDEK, amit az érintett házak fiatalabb lakói nem könnyen, az idősebbek (sokan vannak) -nehezen, de tudomásul vettek. Azóta minden évben gond, hogy érdemes-e festetni, kisebb-nagyobb, de a mindennapi élethez nélkülözhetetlen tatarozásokat elvégeztetni. Mikor költözünk? Hová költözünk? Főleg: — mennyit adnak? 1977. áprilisában tette meg a gyár az első ajánlatokat. Folytatás nincs, bizonytalanság viszont van, és osztozunk a környékbeliek véleményében, hogy ez nekik nem tetszik. A gyár köziben már úgy viselkedik, mint aki otthon van. Az egyik porta lakói egy szép napon ámulva figyelték, hogy rés nyílik a szomszéd háznak az udvarukra néző, annak határát képező falán. Felbukkan egy munkás feje, majd kialakul a leendő gyári 'bölcsőde két ablaka. Az, hogy egy régi parasztháziban bölcsőde lesz, tagadhatatlanul jó dolog. A szomszéd udvar azonban egyelőre még nem köztulajdon, az ilyesfajta ablaknyitás pedig birtokháborítás a javából. A látogató naívul úgy vélné, hogy a környékbeli helyzet, a lehetőségek megmagyarázása már régóta szívügye a tanácsnak és a körzeti tanácstagnak. Utóbbinak a Magaspart utca első három házában a nevét sem ismerik. Találkoztunk fiatal asszonnyal, aki úgy vélekedett, hogy nekik egyáltalán nincs is tanácstagjuk. Ami nyilvánvaló képtelenség, viszont se állam- polgári ismereteknek, se különösebb magasfokú tanácsi munkának nem bizonyítéka. A VÉGEREDMÉNY; 16 ház gazdái szeretnének valami hitelt érdemlőt és pontosat tudni eljövendő sorsukról. A többéves húzás-halasztás, csönd idegesítő. Idegességüket levezetni már a Rádiónak ás írtak az év elején. Az 5631 féder) 1977. IH. 18. sz. válaszlevél türelmet kért. Meddig legyenek türelmesek a Magasparton? Ezt aligha a Magyar Rádiónak kellene megmondania. ORDAS IVAN fotó: Bakó Jenő Itt utca volt egykor A pótkocsis Lada hetenként egynkét alkalommal fékez a kertvárosi ABC-áruház előtt. A pótkocsiból jó féle zöldáru kerül elő. A szépen tisztított sárgarépa, zöldség, a gyönyörű uborka, a piros, szemnek is tetszetős paradicsom kínálja magát, úgyhogy a Ladás-ember nem is dicséri az árut. Az üzletvezető-helyettesnek felmutat egy kö- teg sárgarépát: négy forint- Az üzletvezető megrázza fejét; nem. Három. A Ladás- ember benyúl a pótkocsiba, elővesz egy újabb sárgarépacsomót, ez kisebb, gyengébb minőségű. Kettő ötven. A boltvezető-helyettesből a vásárló beszél, az akinek megveszi az árut. Tudja, hogy a hivatalnok, a munkás mindig olcsóbban akar vásárolni és mindig szebb árut. A Ladás-ember különben megbízható. Áruja kiállításra való. És lehet rá számítani, mert az üzletvezetővel előre megállapodott, hogy miből mennyit hozhat. Saláta, hagyma, paradicsom, cukorborsó, karfiol, paradicsom, paprika, káposzta így kerül majd a szekszárdi üzletbe. A vásár azonban nem hosszú távra köttetik meg, hanem úgy mint az igazi vásár. Itt az áru. mit kínálsz komám ?_ Az alku persze létrejön- Csak a mennyiség körül adódik probléma. Ha nem kell az üzletnek az összes felkínált áru, a felesleget a Ladás-ember viszi más üzletekbe. A szekszárdi ötvenes Népbolt- üzlet vezetője mesélte, hogy néhány héttel ezelőtt betért hozzá kora reggel, friss áruval az ő „saját” Ladás-embe- re. és hozott paradicsomot. Ötvenöt forintot kért érte. Enyiért a ZÖLDÉRT-ben is kapok. Nem baj, elviszem Komlóra. Amikor visszafelé jött az ötvenes ABC Ladás- embere, betért az üzletbe és azt mondta; Béla bácsi, hatvanért adtam el a paradicsomot. Hiába, ez a vásár. Jó, hogy van ilyen vásár, jó, hogy egyre több a zöldség és a primőrtől eltekintve az árakra sem lehetünk sok panasszal. Ez annak az eredménye, hogy egyre több kiskerttulajdonos, kistermelő jár az üzletekbe, kínálja az áruját- Pista bácsi, öreg barátom is megmutatta a hét elején kitűnő barackosát. Sár- gul-pirosul a szép termés. Tavaly tizenöt mázsát adott közfogyasztásra. Úgy számítja, hogy a mai szombati szekszárdi piacra már tud hozni egy kosárra valót. A gyümölcs árát persze a kínálat- kereslet szabja meg, hiszen a vásáron, a piacon ez a törvény. S ezt tudják a Ladás-embe- rek, tudják a Pista bácsik. Néha az jut az ember eszébe, hogy másnak is tudni kellene az értéktörvénnyel kapcsolatos tudnivalókat. — Pj — Vásár
