Tolna Megyei Népújság, 1977. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-17 / 141. szám

1977. június 17. ^PÜJSÁG 5 Lefolyás és felfolyás SZEKSZÁRDON, a Halasi Andor utcában a vízóra-leol­vasó szerencsésebb, mint az újságíró. Előbbinek ugyanis évek óta közvetlen bizonyíté­kai vannak az utcabeli pana­szok jogosságáról. A bizonyí­tékok tizenhetedik életévük­ben vannak, maholnap „érettségizős” korba lépnek. A vízióra-leolvasó az itt át­lagosan 50—80 centire lévő talajvízszint miatt ősztől ta­vaszig nem tudja leolvasni a vízórákat. A Halasi Andor utca nem tartozik a megyeszékhely fő útvonali közé. Az alsóváro6i iskolától egyenesen kell men­ni és pontosan ott, ahol a szilárd útburkolat és a csa­tornázás véget ér, lelhető a Halasi Andor utca. 13 házban, 16 család és ha az utcabeli­ekkel jól számoltuk, 48 szek­szárdi él itt. Lehet, hogy több. Az alsóvárosi szép, kertes családi házak telkeinék par­cellázása 1959-ben itt kezdő­dött. Villany, vízvezeték van, csatornázás nincs. A talajvíz­szint magasságát a Bencze Ferenc utcai árok szinte sta­bilizálja, mert az itteni át­emelő szivattyúk kapacitása elégtelen. Fürdőszobák ter­mészetesen vannak, de a szennyvízszikkasztó esőben merő jelkép, a lefolyóba ön­tött Víz felfolyik, ami kelle­metlen. A kisemberek kis családi házai 1960 óta épül­tek. Azóta halastónyi víz folyt fel itt. A HALASI ANDOR utcá­ban elfáradt, közönyös, sen­kinek nem hívő, egyszóval pocsék közhangulat van. Er­re még akkor is fel kellene figyelni, ha kiderülne, hogy az utcabelieknek nincs min­denben igazuk. A csatorná­zást ugyanis (a korábbi éve­ket hagyjuk!) 100 százalékra ígérték nekik 1975-re, 1976- ra és 1977-re is. Most köz­kinccsé tesszük Naszladi Lászlótól, a 61. sz. körzet ta­nácstagjától szerzett infor­mációnkat: — 1978. a követ­kező dátum. Az újságírónak nem feladata a jóslás, mégis azt jövendöli, hogy ebben az utcában a csatornázásnál tár­sadalmi munkával már med­dő számolni. (Bár ne legyen igaza!) Az utcabeliek ugyan­is már végeztek társadalmi munkában salakozást, járda­építést. Az utca páratlan szá­mozású oldalának járdásítá- sától már elment a kedvük, mert az ígért salak, járdalap máig ígéret. ígéretből a leg­fejlettebb technológiával se lehet járdát építeni. Van az utcában markológép^kezelő, a TOTÉV-től markológépet is lehetett volna szerezni, ha..­A „HA” UTÄN a tanácsta­gi beszámolók viharait kéne sorolni. A lakók szóvátették, hogy amikor az árok túlsó partján vákuumoztak, logikus lett volna itt tovább folytat­ni. Úgy vélik, hogy ez azért nem történt meg, mert az il­letékes vállalatnak két fel­vonulás kifizetődőbb, mint egy. Azt is vélik, hogy a ta­nácstagi beszámolók indula­tait kiállni azért jön a ta­nácstól minden évben más személy, mert az újszülöttnek minden vicc új. Sajnálják ta­nácstagjukat — aki a Beloi­annisz utcai távoli lakhelyé­ről egyébként sűrűn kitúrá­zik hozzájuk — mert min­den igyekezete falra hányt borsó. A Patyolat, a vendég­látóipar, a kórház, a TOTÉV, az állatforgalmi dolgozóiról és nyugdíjasairól van szó. Ke­serűségüknek nem mindig a legszalonképesebben adnak hangot. Nem annak közlését várják, hogy a tanács (1960 óta) véges anyagi erőiből mit nem juttat a részükre. Eb­ben van tapasztalatuk- Arra kíváncsiak, hogy mit igen. A legkeserűbb az lenne, ha keserűségüket már egyálta­lán nem hangoztatnák. Ez az állapot ugyanis a bizalom teljes megrendülése, amitől sajnos nincsenek messze. NEM FELTÉTLENÜL szük­séges tanácstagi beszámolóra várni. Elég lenne a Halasi Andor utcabelieknek össze­hívni egy utcagyűlést is. ORDAS IVÁN Sajnálom szegény lányt. No, nem azért, mert a nyári szü­netben napi öt és fél órát szakmai gyakorlaton kell töltenie. Az hasznos, hiszen a gyakorlatban is láthatja, kipróbálhatja azt, amiről tíz hónapon át tanult. Azért sajnálom, mert torz képet kap az életről, a munká­ról. Pedig mást érdemelne. Lelkiismeretes, szorgalmas gye­rek. Az iskolában azt mondták neki, hogy a munkakezdés előtt egy negyedórával legyen a munkahelyen, ö, hogy le ne késsen valamiről, .már egy teljes órával korábban bement. Es hogy ne fecsérelje az időt, segített a takarítónőnek. Azután szépen beöltözött az előírás szerinti hosszú fehér nadrágba, felvette a hosszú ujjú tunikát. Igaz, a második percben már a rosszullét .környékezte a 30 fokos hőségben, de a szabály — egészen pontosan az iskolai szabályzat — ezt így regulázza a nyári gyakorlatra. Közben irigykedett, hiszen minden felnőtt dolgozó — mellesleg: mind nő — egyetlen szál köpenyben volt. Ugyanis azon a helyen ettől többet nem ír elő semmiféle rendelet. Aztán dél körül jött az ellenőrzés. Az iskolából. Megál­lapította, hogy a tanuló a helyén van, az öltözék szabályos — és elment. Másnap újra jött. Regisztrálta a jelenlétet, az em­berkínzó öltözék előírás szerinti viselését — és elment. Jött harmadszor, negyedszer — mindennap. Mert a szabály sze­rint a tanárnak mindennap ellenőrizni kell. Hogy mit? Azt, amit az első nap. Nem többet és .nem kevesebbet, hisz a ta­nulónak a gyakorlaton tanúsított viselkedéséről, munkájáról a gyakorlat vezetője — a végén — írásos feljegyzést készít. Most már csak az a kérdés, hogy .mire jó a tanár napi el­lenőrzése? Mert ha arra kíváncsi,hogy sikerült-e a tanév tíz hónapja alatt a fegyelem minimumára ránevelni a diákot, ak­kor a saját munkájukra adnak nem éppen hízelgő osztályza­tot. Az viszont feltételezésnek is merész, hogy netán a gya­korlat vezetőijét ellenőrzik, mert ahhoz sem jogúik, sem fel- készültségük nincs. Meg különben is: a diákokkal való fog­lalkozást önként, ellenszolgáltatás nélkül, jó szívvel vállalták. Marad tehát az, amire gondolni is rossz: azért kell na­ponta ellenőrzésre járni, hogy csináljanak valamit, ha a ta­nítás már úgyis befejeződött? iNe értsük félre egymást: helyes, szükséges, ha a gyakor­lati foglalkozáson megkeresi a tanár a diákot. Egyszer-két- szer. De naponta? Az .már a bizalmatlanság érzését kelti — nem is alaptalanul. Kivált akkor, ha mindössze egy teljesen értelmetlen öltözködési rendelet betartása lehet csak az el­lenőrzés célja. Az egyik — ma már éppen fordítva — ismert mondás ju­tott eszembe, amit Seneca — Néró császár egykori nevelője, majd áldozata — nem kis keserűséggel, eredetileg így írt le: „Nem az életnek, hanem az iskolának tanulunk.” Mindjárt estembe jut, csők nyugalom, nem szobád elhamarkodni Keidhetem? Ha nekem is úgy sikerülne ... Jónak értékelik? Csak ezen legyek már túl Érettségi! Sorsforduló az ember életében. Bizonyí­tani kell: érett vagyok a felnőtt életre! Ezen a 'napon minden más! Még a terem is. Az asztalnál bizottság ül, előttük a tételék, zárt borítékban: Melyiket húzzam? Rám bíz­ták: azt húzom, amelyiket akarom! Minden rajtam mú­lik! Izzad a tenyerem, remeg a kezem! Ha jó tételt hú­zok, lehetek jeles, ha rosszat, akár... A vizsgán is so­kat jelenthet a szerencse! Kihúzom a tételt, az átnedvesedett papírról bemon­dom a témát és felsóhaijtok: Sikerült! Leülök és minden porci.kámban érzem a felelősség súlyát! A percek szaladnák, a gondolatok lassan rendeződ­nek. A homlokom nedves, a hátamon megindul egyiz- zadtságcsepp! Én következem! A hang, mintha nem az enyém lenne. Remegve, furcsán zengnek első mondataim. A tanárok szemében biztatás, az arcukról olvasom le szavaim hitelét. — Befejeztem! — mondom és sóhajtásommal kien­gedem magamból a feszültséget! Még néhány kérdés és a tanárok is felsóhajtanak! Kint a folyosón mosolyogva mondom: — Nem is volt olyan nehéz! A sorsukra várakozóik irigyelnek: „Neked jó, te már túlvagy az egészen!” Szeretném végignézni a vizsgáikat, hogy bennük láthassam a néhány perce még izguló önmagamat! Komáromi Zoltán képriportja Fog ex menni.. • Koncentrálni, koncentrálni A tálasziás felelőssége Lehet, hogy a rendelkezés még Néró korában készült? (1) Itt van bent a válasz Nehéz volt? Szigorúak? Még von egy órám

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom