Tolna Megyei Népújság, 1977. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-02 / 128. szám

A ^PÚJSÁG 1977. június. 2. Bonyhádi születésű festőművész, Bokor Vilmos képeiből nyílik ma, június 2-án kiállítás Budapesten, a Derkovits-te- remben. Képünkön a bemutató egyik alkotása. Nemzetközi színjátszó tanfolyam Az amatőr színjátszó moz­galmat nemzetközi szövetség fogja össze, amely évről évre megszervezi az amatőr szín­játszók és rendezők tovább­képző tanfolyamát. A nemzet­közi szövetség választása az idei tanfolyam lebonyolításá­ra Magyarországra esett. A Népművelési Intézet és Zala megye művelődésügyi szervei­nek megállapodása szerint Zailaszentgrót nagyközség ad otthont a július 18—augusztus 4. között sorra kerülő nem­zetközi rendezvénynek. Az amatőr színjátszók nem­zetközi szövetsége első ízben rendezi szocialista országban ezt a tanfolyamot. A jelent­kezések szerint Európa vala­mennyi országából, azonkí­vül Indiából, Uruguayból és Bolíviából érkeznek hallga­tók. Tévé-találkozó A televízió június 20—25. között tartja VII. veszprémi tévétalálkozóját. Szabó Gert- rúd, a találkozó főtitkára így nyilatkozott: — A találkozó műsorán a tavalyi esztendő húsz, előzsü- rizett tv-fiilmje szerepel. Négy fődíjért — Borsos Mik­lós Balatoni szél című szob­ráért — versengenek, kettőt a drámai, egyet-egyet pedig a szórakoztató és vegyes mű­faj kategória legjobb alkotá­sának ítél oda a zsűri. Veszp­rém városának díját a leg­jobb írónak adják át, s díjat ítélnek oda a tévékritikusok is. A közönségdíj sorsát Veszprém lakói döntik el: a 9-es csatornán a veszprémiek — külön helyi adó segítsé­gével — egyenesben láthat­ják a műsort, amelyet a mű­velődési, házból közvetítenek. — Három ősbemutatót is (tartunk, a Nitrokémia Vegyi­művekben „A 78-as autóbusz útvonala kis kitérővel” című filmet mutatjuk be, a Veszp­rémi Állami Gazdaságban a „Segítsetek! Segítsetek!” cí­mű dokumentumfilmet, a Ba­kony Művekben pedig a „Té­mák” című tévéfilmet. Századunk zenéje A komoly zene ínyencei szá­mára rendezik a rádió hatos stúdiójában azokat a nyilvá­nos, hangversenyeket, amelye­ken századunk zenéjéből ad­nak ízelítőt. A vasárnapon­kénti színes programban töb­bek között Boulez, Kurtág György, Varese, Szőllősy András műve hangzik el. A május 27-i hangversenyt kor­társ lengyel szerzők alkotá­saiból állították össze. Június 3-án kortárs skan­dináv zeneszerzők műsorát hallhatják az érdeklődők, a Budapesti Kamaraegyüttest Sven Erik Back vezényli. A műsorra igényelhető meghívó, a' rádió közönség- szolgálatánál. Tmkobckuji npfiBfifl Zoomúzeum működik a Tambovi Pedagógiai Főisko­lán. Tizenöt évvel ezelőtt kezdték el gyűjteni a főisko­la tanárai és hallgatói Tam­bov megye állatait, madara­it, élőlényeit. Ma már szinte minden olyan állatot, mada­rat, élőlényt be tudnak mu­tatni a zoomúzeumban, amely Tambov megye tájain honos. A zoomúzeumnak nagy hasznát veszik az oktatásban is, A múzeumban szemléltető módon folyik az oktatás. Itt ismerkednek meg a jövő biológia szakos tanárai a valóságban azokkal az élőlé­nyekkel, amelyek Tambov megye mezőin, erdőiben, vi­zeiben élnék. A zoomúzeumot gyakran felkeresik az általános isko­lák diákjai is, és itt szervezik meg a biológia szakos taná­rok továbbképzését. Dunántúlt napló Libagyárak Baranyában? — teszi fel a kérdést a Du­nántúli Napló. A Baranya megyei Baromfifeldolgozó Közös Vállalat, mint a líba­Az elmúlt években az ál­lami intézkedések egész sora szolgálta a felnőttoktatás fejlesztését. Ez utóbbi szük­ségességét az 1970-es nép­számlálási adatok igazolták: a dolgozó korosztályból kö­zel 1,5 millióan nem végezték el hazánkban az általános is­kola 8. osztályát, öt éve fog­lalkoznak a felnőttoktatással a szakályi általános iskolá­ban. Ez idő alatt 65-én végez­ték el a 8 általánost, köztük program megyei koordináló­ja a Szigetvári Állami Gaz­dasággal 15—20, a Pécsi Álla­mi Gazdasággal 10—15 ezres, a hímesházi termelőszövetke­zettel tíz, a somberekivei tíz és a majsi termelőszövetke­zettel ötezres törzsállomány te­lepítéséről tárgyal. Szent- lászlón már van ötezres tojó­állomány. Gödrén jelenleg pecsenyelibát nevelnek. 1980- ig viszont tizenötezres törzs- állományt kívánnak telepíte­ni. Az egyetlen libatenyész­tési múlttal rendelkező ter­melőszövetkezet a sásdi, amely három éve úttörőként kezdett libával foglalkozni. Hogy miért nőtt meg most a libatenyésztési kedv Bara­nyában? Kevés befektetést igényel, rövid idő alatt visz- szatérül a befektetés, s a li­ba minden része külföldön is jól értékesíthető. Májat a franciák vásárolnak, a com­bot, mellet, zsírt főleg az NSZK-ba szállítják. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP A lap beszámol arról, hogy a nemrég tartott országos szakmai bemutatón nagy si­kert aratott a Fejér megyei Sütőipari Vállalatok szállí­tásában fél éve alkalmazott alumínium konténer. Az or­sók a környező községekben lakó is. Idén 30 szakályi la­kos kapott meghívót az iskola igazgatóhelyettesétől az új, osztályozó vizsgára felkészítő tanfolyamra — amire nyol­cán iratkoztak be. A dolgozók képzése a 80 + 12 órás foglal­kozási rendben történik. Nagy segítséget ad ehhez a Babits megyei művelődési központ a tanfolyamdíj átvál­lalásával, az elmúlt évtől pe­dig a televízió Mindenki Is­szág minden részéből Szé­kesfehérvárra érkezett élei miszeripari szakemberek el ismeréssel szóltak a modem szállító-, tárolóberendezés elő­nyeiről, amely meggátolja a kenyér hagyományos szállí­tási módjai mellett bekövet­kező részleges minőségrom­lást. Az elismerés őszinteségé­ről tanúskodik, hogy számos megye sütőipari vállalataitól máris érkeztek megrendelé­sek a Székesfehérvári Könnyűfémműhöz alumíni­um ikenyérkonténerék szállí­tására. Nemcsak erre az év­re, hanem már 1978-ra is ka­pott a gyár megrendelést A barcsi termelőszövetke­zet darányi kerületében az idén vezették be az állatok elektromos árammal történő őrzését, ötven hektár legelő áll a mintegy 200 fiatal üsző rendelkezésére, s a terület mind jó minőségű gyep. In­tenzív gyepgazdákodást foly­tatnak a kerületben, s a pil­langós növények termesztése mellett így nincs gond az ál­latok takarmányozására. A rendszeresen műtrágyá­zott gyepen egy évben há­romszor legelhetnek az álla­tok. Amikor felélték egy te­rület fűmennyiségét, tisztító kaszálás után műtrágyázzák, s így rövid idő alatt újra ki­nő a fű. kólájának adásai is segítet­tek. 1972-től minden évben szer­veztek Szakályban 1—1 cso­portot 7., illetve 8. osztályo­sok részére. Ez évben először nem volt elég jelentkező a 7. osztályba, így részükre nem indul tanfolyam A 8. osztály hallgatói zömmel nem szaká- lyiak, hanem Regölyből, Gyünkről járnak be heti két alkalommal a foglalkozások­ra. Felnőttoktatás Szakályban Vajthó László: Közeleg a pedagógusnap. Vajthó László írásával köszöntjük a tanítókat, nevelőket, tanárokat a közelgő pedagógusnap alkalmával, s egyúttal köszöntjük az idős mestert, aki e hónapban tölti be kilencvenedik életévét. Vajthó László igazi nagy tanáregyéniség, gaz­dag irodalomtörténészi tevékenysége mellett sok iro­dalmárnemzedék felnevelője. Az oktató, nevelő mun­ka és a tudományos tevékenység mindig egyet jelen­tett számára. Mutatja ezt a jelentős irodalomtörténeti és nevelő funkciót betöltő nagy vállalkozása, a Magyar irodalmi ritkaságok című sorozat, amelyet diákok köz­reműködésével és segítségével szerkesztett 1930—1944 között. KÓTAI BÁCSI a legna­gyobb mesterek közül való volt. Hogy akkori viszonyok szerint országos hírű, csak nemrég fedeztem fel egy ná­lam egy esztendővel idősebb kis kézilexikonban, Wekerle László egyetemes ismeret­tárában. Ebből tudom, hogy Lajos bácsi költőnek, írónak is számított, ami a mi pá­lyánkon nemcsak dicsőséget jelenthet, hanem idegenke­dést is a nem író, nem köl­tő kollégák féltékenyebbjei közt. Öt azonban felséges természetéért, egyszerűségé­ért nem érte semmilyen effé­le fullánk. Most már tudom, hogy Kunhegyesen született, 1846-ban, s néptanítói, rajz­tanári munkásságán kívül tankönyvíró is volt. így hát nemcsak iskolájának és csa­ládjának élt. De az iskolát is családjának tekintette. Ha valamelyik „fia” kiérdemelte elismerését, meg is ajándé­kozta, a magáéból. S mivel legkedvesebb növendékének, Barta Józsinak már nem tu- o’ott mit adni, neki adta a kedves hegedűjét. Keserű élményem is van róla, ezúttal mint szemtanú. De előre meg kell jegyeznem, hogy ha hivatalosan meg nem engedett fenyítőeszköz- zel élt is — mindjárt hozzá­teszem: egyetlenegyszer, ta­pasztalatom szerint, jóaka­ratból, szeretetből cseleked­te, egy elkeseredett atyától buzdíttatva. Van egy — azaz, remélem, csak volt — egy eléggé nép­szerű tanári elv, mely szerint egy kellő pillanatban alkal­mazott pofon kitűnő fegyel­mezőeszköz. Megvallom, ma is kétes igazságként cseng- bong fülembe ez a tanügyi szofizma. Kivált, ha emlék­szem az esetre, hogy az így megreglamázott gyermek fülbajos volt, s a tanár kész­ségesen fizethette a család­nak a bíróság által kisza­bott kártérítést. S hogy ne felejtsem: borzongva gondo­lok arra a megtévedt pilla­natra — szerencsére nagy­ritkán történt, de mindig a tulajdon hibámból, mikor akármilyen enyhe taslisze­rűen, tanítványra emeltem a kezem. S ha kollégáim közt akad­na. aki ellenkező nézeten volna velem, nézzen szigo­rúan önmagába, s tegyen fel magamustrálásul néhány ilyen kérdést: 1. Készültél-e lelkiismeretesen arra a vég­zetes órára, mikor a báj megesett? — 2. Bementél-e pontosan az osztályba, csen­getés után azonnal vagy leg­feljebb három-négy perc ké­séssel? 3. Szoktál-e tanítás közben feleslegesen adomáz- ni, gúnyolódni, stb.? 4. Kö­vetkezetes elvek szerint ta­nítasz-e vagy sem? Mert a legkisebb változást, szeszélyt is árgus szemmel figyelő diák hamar vérszemet kap, s joggal élhet az alkalommal, mivelhogy amúgy sincs ked­vére a sok egyhelyt ülés, s ha már rákényszerül, joga van megkívánni, hogy fi­gyelmét lekössék, és szép és jó élményekre andalítsák, máskülönben pokolian unal­mas és gézengúzságra csábí­tó az ilyen öröklétnek tet­sző óra. Ellenben ha meg­nyered magadnak tanítvá­nyaid lelkét, tízpercre is szív­ből bent maradnak, becsen- getéskor meg azonnal kül­döttség tipeg-topog előtted, fiúsán szemrehányó kunyo- rálással: — Tanár úr, tessék már jönni... Bizony, borzongva gondo­lok rá, hogy ha — bármily ritkán is —’feledkeztem meg magamról, én voltam a hi­bás. S azt sem tagadom, min­dig meg is bűnhődtem érte, nem is számítva a lelkifur­dalást, mely napokig meg­zavart, elbúsított. Sőt egy alkalommal mindjárt osz­tályfegyelmi elé állítottam magam, pedig a fiú, éppen egy kollégám fia — aki szü­leit a ihátuk mögött becsmé­relte —, igazán büntetést ér- . demelt, ha - nem is tettleges- séget. Néhogy észbe találjak kapni, azonnal ezt kiáltottam abba a levegőtérségbe, me­lyet a végtelenség parányi másának teremtettek négy iskolafal között, emberpalán­tákkal elegyest: — Fiúk, nincs csúnyább és gyávább dolog, mint ha erő­sebb a gyengébbre emeli a kezét! De máris megijedtem, ahogy egyik-másik tanítvá­nyomra, kedvencemre néz­tem. Riadva tekintettek rám, szinte védelmi állásban ön­nön magam ellen, úgyhogy kénytelen voltam még hoz­zátenni. — De igenis, van csú­nyább is: gyávább is: mikor az embert az ilyesmire rá­kényszerítik. A tanári pofonnak nagy­részt hirtelen méreg is oko­zója lehet. Ilyenkor a tasli, stb. egyszerűen villámhárító, kívülről hozott kellemetlen­ségek levezetésére, tehát a tanítvány hibáján kívül. Volt egy kollégám, akit „nagytárgyilagosnak” becéz­tek diákjai. A kolléga ugyan­is megfontoltan, logice adta a taslit, rendszerint némi tűnődés, önmagában végzett gyors fegyelmi lebonyolítása után, ítélethirdető hangon, nyugodtan, sőt szinte derű­sen jelentette ki: — Én téged ezennel pofon ütlek. Úgy emlékszem, a kolléga nem volt népszerű e furcsa, pedáns elvével. Ha már tas­lit kap, a diák szereti a fel- hevült tanári arcot, a nagy hangot. Nem is számítva, hogy tovább is szeretni fog­ja a tanárját, meggondolat­lanság után is, mert gyer­mek, és mindent kihever, akár a tó felszíne a bele­dobott kavicsot vagy a finom szövet a gyűrődést. Kótai bácsi azok közé tar­tozott, akik csak végső eset­ben nyúltak virgácshoz, hogy aztán napokig szenvedjenek miatta. Említett sajnálatos ítélkezése így történt — mert ma is előttem, mintha ma esett volna, pedig több, mint hetven esztendeje, hogy szemtanúja voltam. Egy-tízperc alkalmával egy apa kérte Lajos bácsi segít­ségét bánhatatlan fia meg- leckéztetésére. A fiú kint hancúrozott az udvaron, nem messze az osztálytól, azonnal beparancsolták. Nemigen sajnáltam a lurkót, mert he­veny táncingerlő volt, vere- kedős, küllőfékező, hogy szatmári tájszólással éljek. Jött is, s már hallhatta az apja vádjait: lusta, rendet­len, felelőtlen, felnőttek iránt tiszteletien, stb. A fiú ma­kacs természet volt, de a vádak súlya alatt szepegni kezdett, pillantását az egyre jobban elkomoruló Kótai bá­csira függesztve, amennyire a folyosóról megfigyelhet­tem. — Hát igaz ez, fiam, amit édesapád mond? — kérdez­te Lajos bácsi, mintegy ma­gához beszélve inkább. Olyan szenvedés tükröződött az arcán, mintha tulajdon gyermekéről lett volna szó. — Igaz — rebegte a meg- juhászodott gyermek. Lajos bácsinak nem kellett a katedrához futni pálcáért; kezében volt az már, s végig- sühintott a fiún. Nem a jaj­gató gyermeket sajnáltam, aki erősebb ütést is jaj nél­kül el tudott viselni, csak a megszégyenítést nem. A ta­nítót sajnáltam, meg a szü­lőt. Legkivált az utóbbit. Ma is előttem eltorzult arca, pa­takzó könnyei, kötelesség- .tudás és részvét kiszenvedé­se, amint asztmatikus hör- géssel kiáltotta oda a mes­ternek, a végső fórumnak, segélyét kérve: — Úgy, úgy, tanító úr!... úgy, úgy, tanító úr! A többire már nem emlék­szem, mert úgy vettem ész­re, megláttak, s rohantam is már eszeveszetten a nagy­udvarra. NEM HARAGUDHATTAM sem Kótai bácsira, sem a szülőre, sőt gyermekfejjel is a pártjukra keltem. De azért remélem, galambősz fejjel is, hogy a mai Kótai bácsik hi­vatásuk tudatában már nem ilyen módon keresik a leg­nehezebb fegyelmezési prob­lémák megoldását sem. MtaiiSs kaDdöd®sikép Bokor Vilmos kiállítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom