Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-11 / 109. szám
/'tolna'n # A ivéPUJSÁG 1977. május 11. • • ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Gondok a szekszárdi piac körül Illyés József, sióagárdi olvasónk hosszú levéllel kereste fel szerkesztőségünk ön kérdez — mi válaszolunk rovatát, melyben a szekszárdi piac üzemelésével kapcsolatban írja le gondjait. A feltett kérdéseikre Kaposi István, a városi tanács vb ter- melés-ellátásfelügyeli osztálya vezetője válaszát idézzük: — Levelében kifogásolja, hogy gépjárművel nem lehet a piacteret megközelíteni. Ezzel kapcsolatban tájékoztatom, hogy a Várköz felöl egyáltalán nincs korlátozva a gépjárműforgalom. A Béla tér felöl ténylegesen van egy forgalmat korlátozó tábla, mely szerint mindennemű gépjármű átmenő forgalma tilos, kivéve a „BM-rako- dás.” Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy a BM-gépjár- művek és a piacra, vagy a piacról szállító (rakodást végző) gépjárművek közlekedése nincs korlátozva. Tehát véletlenül sem „Behajtani tilos” tábla van elhelyezve. — A vásárcsarnok fedett részének a kinyitása ténylegesen reggel 6 órakor történik a téli, illetve a szezonon kívüli időszakban, de a nyári hónapokban reggel 5 órakor van nyitás, amelyre a gondnok utasítást kapott és a végrehajtást rendszeresen ellenőriztem. — A fedett rész éjszakai zárása vagyonvédelmi és egyéb szempontok miatt feltétlenül indokolt. Ezért a főbejárati ajtót sem tudjuk éjszakára nyitva hagyni. — Az a javaslat, mely szerint a fűtőt lássuk el azzal a Telefonszámunk: 129-01, 123-61. feladattal, hogy a nyitást és zárást ő végezze — kivitelezhetetlen, mivel a legkritikusabb nyári időszakban fűtőt nem alkalmazunk. — Javasolja, hogy éjjeliőrt kellene beállítani a piac területére. Ezt nem tartjuk szükségesnek és indokoltnak, mivel a piac területén zárt egységek vannak és a vagyonvédelem biztosított. — A TESZKERV által bekerített irodahelyiség megépítését a tanács részéről engedélyeztük, amely akkor kerül lebontásra, amikor a IV. ütemre tervezett pavilonsor megépül (előreláthatóan 1978. I. félév.) — A főszezonban ténylegesen kevésnek bizonyult a rendelkezésükre álló asztalmennyiség, de több asztal megfelelő elhelyezését nem tudjuk biztosítani. Az asztalok önkényes mozgatását a jövőben sem fogjuk a termelőknek megengedni, mivel az minden esetben felfordulást, szervezetlenséget eredményezne. Szőlőkaró Tóth László, nagymányoki olvasónk azt kérdezi, hogy megyénkben hol lehet szőlőkarót vásárolni. Fejős János, a Kisállattenyésztők Beszerző és Értékesítő Szövetkezetének elnökhelyettese válaszát közöljük: — Szőlőkaró beszerzésére szövetkezetünk gyümölcsfatelepén van lehetőség, de Nagymányokhoz közelebb esik Bonyhád, ahol a Pannónia Mezőgazdasági Termelő- szövetkezet faipari részlegénél szőlőkaróigényét ki tudja elégíteni. Ugyanis szövetkezetünk is onnan szerzi továbbadásra a szőlőkarót. Utcanevek Horváth Mihály szekszárdi olvasónk azt javasolja, hogy a megyeszékhelyen nevezzenek el utcát Prantner Józsefről és Baktai Ferencről. Sztárcsevity Ervin, Szekszárd város Tanácsának elnökhelyettese válaszol: — Örömmel fogadjuk Horváth Mihály javaslatát. Az utcák elnevezéséről — több szerv előzetes véleménye alapján — a tanács végrehajtó bizottsága dönt. A kérést eljuttattuk az igazgatási osztályra, ugyanis a javaslatot az osztály térj eszi a vb elé. A közeljövőben kiépülő szekszárdi utcák elnevezéséről a vb már döntött, így Horváth Mihály javaslatát csak a később megépülő utcák elnevezésekor vehetik figyelembe. Ófalu - Bonyhád „Bonyhádra járunk dolgozni Cfaluból. A bejárás nagyon körülményes. Többször előfordul, hogy csak nyolc órára érünk Bonyhádra. Legutóbb a pécs—budapesti járaton „telt ház” volt. „Fizető vendégek” előnyben, mi bérletesek meg maradtunk. Egy óra múlva jött a következő busz. Amikor a bonyhádi forgalmi irodán igazolást kértünk, elutasítottak. Kértem a. panaszkönyvet Furcsán néztek rám, és közölték, hogy nincs. Hová forduljunk panaszunkkal? Ki oldja meg bejárási problémáinkat?” — kérdezi Kiss István és több utazó társa, Ófaluból. Piegl Ferenc, a Volán 11. számú Vállalatának igazgatója a következő választ adja: — Véleményünk szerint az érvényben lévő menetrend szerint mind a három műszakba járó dolgozók munkába járása megoldódott. Megfelelő számú járat biztosítja a Bonyhádra való utazást. így utaslemaradással kapcsolatos panasz eddig nem is volt. és nem is fordulhat elő. Az új menetrend életbe lépésével sem kívánjuk a járatok számát módosítani. A Pécs—Budapest viszonylatában közlekedő járatok Ófalut nem érintik, megállójuk nincs, így az ófalui utasok elszállítása nem feladatuk. Levelében pontos adatokat nem közöl. Nem közölte azt sem, hogy melyik időpontban kíván utazni. Utólagos igazolást így az ügyeletes szolgálattevő sem adhatott ki. (A Volán leveléből viszont az nem derül ki, hogy a forgalmi irodákban van-e panaszkönyv, vagy nincs. Illetve kihez fordulhatnak panasszal a bejáró dolgozók?) Ml VÁLASZOLUNK A munkaügyi miniszter 105/1977. MüM számú utasítása a munkavédelmi tevékenységgel eltöltött idő beszámításáról szól s az utasítás hatálya kiterjed valamennyi szakmunkásképző iskolára és önálló szakmunkástanuló-otthonra. A biztonsági megbízottat az iskola arra alkalmas szakoktatói vagy az iskola tanműhelyében foglalkoztatott műszaki beosztású dolgozói, az önálló szakmunkástanuló-otthonokban pedig az otthon egyéb — nem pedagógus — beosztású dolgozói közül kell megbízni. Ha az iskolai biztonsági megbízott szakoktató, ezt a tevékenységét a heti kötelező óraszámába — az iskola tanulólétszámától függően heti 2—10 órát figyelembevéve — be kell számítani. A biztonsági megbízotti feladatokkal megbízott műszaki, vagy egyéb (nem pedagógus) beosztású dolgozó a munkavédelmi feladatokat a kötelező munkaidőben látja el, ezért munkakörét ennek figyelembevételével kell meghatározni. A rendelkezés — amely a Munkaügyi Közlöny idei 4. számában jelent meg — 1977. évi szeptember hó 1-én lép hatályba. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 10/1977. (III. 2.) MÉM számú rendeleté a termelőszövetkezeti tagok gyermekgondozási segélyéről szóló jogszabály hatályát kiterjeszti a mezőgazda- sági szakszövetkezetekben tagsági viszony keretében dolgozó nőkre is. A táppénzes fegyelem megszilárdítása tárgyában jelent meg figyelemre méltó közlemény a Nehézipari Értesítő idei 9. számában. „A táppénzes fegyelem megszilárdítása. a visszaélések elkerülése szükségessé teszi a vállalati beteglátogatói ellenőrzés fokozását. Szükséges, hogy a trösztök, a vállalatok és intézmények szabályozzák a vállalati beteglátogatók, illetve betegellenőrök jogait és kötelességeit” — mondja a közlemény. A Kereskedelmi Értesítő 12. számában jelent meg 1/1977/ 12. szám alatt a vállalat jótállásáról és a jótállási jegyekről szóló állásfoglalás, amely szerint jogszabályba ütközik az a jótállás- vállalás és az a jótállási jegy, amely a vásárlók részére nem ad több jogot, mint ami szavatossági jogként őket egyébként is megilleti. Az állásfoglalás szerint: „Ugyanígy nem felelnek meg a jogszabály követelményeinek azok a jótállási jegyek, amelyek tartalma félrevezetheti vagy megtévesztheti a vásárlókat szavatossági jogaikat illetően.” Végül indokoltnak tartjuk felhívni a figyelmet a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Értesítő f. évi 15. számában megjelent arra a tájékoztatóra, amely a mezőgazdasági termelőszövetkezetek zárszámadási és tervtárgyaló közgyűlésein szerzett tapasztalatokat foglalja össze, s amely szerint egyes tsz-ekben az ellenőrző bizottság elnökét függetlenítették, az ellenőrző bizottságok a közgyűlési és vezetőségi határozatok végrehajtását is ellenőrizték, a szakvezetők, illetve a vezetőségek munkáját is megbírálták. Dr. Deák Konrád a TIT szekszárdi városi-járási szervezetének elnöke A napi- és hetilapok hasábjairól egyre jobban ismertté válik e helységnév: Dunakömlőd. Megyénk e kis települését (alig 1600 lélek lakja) elsősorban kiváló termelőszövetkezete és halászcsárdája teszi országos hírűvé. Az utóbbi esztendőkben, azonban — szakdolgozatokban — múltja révén is emlegetik nevét: A Műemlékvédelem c. folyóiratban „Duna- földvár régi földvára” cím alatt — hét ábrával illusztrált tanulmányban — a duna- kömlődi földvárról írnak. Paks közelmúltban megjelent monográfiájában a kömlődi vár: paksi vár. Hogyan lehetséges ez? A Műemlékvédelem c. lap szerzője az Országos Levéltárban két kömlődi térképet talált. Az egyik 1778-ban, a másik 1786-ban kelt. Az előbbin „Arx Battyanyana” beírással a „Bottyán-vár” szerepel, az utóbbin a várat nem jelölte be a mérnök. A két térképet összehasonlítva, a szerző azt a következtetést vonta le, hogy a várat „elmosta a Duna, partcsuszam- lás megsemmisítette”. Mivel a térképek címében „A földvári uradalom (testében) levő kamarai birtok helyszínrajz” megjelölés szerepel, ezért a szerző szerint: dunaföldvári a dunakömlődi földvár! (Műemlékvédelem 1974/2. sz.) A paksi monográfia két fejezetében — Paks római kori települése és Vak Bottyán vára c. részekben — írják le — a kömlődi vár történetét, mintha a kömlődi Sánchegy (a Bottyán-sáncnak és Boty- tyán-várnak is nevezett kömlődi Várhegy) paksi hegy volna! Ezek után jogos a kérdés: mi a valóság? Dunaföldvári- nak, paksinak vagy talán mégis dunakömlődinek kell nevezni a kömlődi földvárat? A dunakömlődi halászcsárda mögött a kömlődi Várhegy, amelyen a római Lussonium, majd Vak Bottyán vára állt A helyes feleletet Kömlőd valós topográfiai helyzete és hiteles történelme adja meg. Kömlődnek többezer éves múltja van. A Várhegyen már a bronzkorban emberi település volt. Számos bronzeszköz (lelet) bizonyítja ezt. A római korról viszonylag sokat tudunk: a Kömlődön lelt római mérföld jelző sír-, fogadalmi oltárkövek és írott római források is tudósítanak. Pl. jól tudjuk, hogy itt a kömlődi Várhegy lábánál haladt el a híres Mursa (Eszék) —Aquincum (Óbuda) közötti hadi és kereskedelmi útvonal. Az Itinerarium Antonini (egy hártyára írt útikönyv) felsorolja a Duna menti római erődöket, (ezek a Duna magyarországi szakaszának nyugati oldalán végighúzódó, kiemelkedő löszdombokon épültek). Wosinsky Mór: Tolnavármegye története című hatalmas munkájában részletesen beszámol Kömlőd múltjáról is, ismerteti a római védműveket is. E szerint: Alta ripa (Tolna), Lussonium (Kömlőd), Annamatia (Ba- racs), Intercisa (Pentele) stb. A paksi monográfia egyik szerzője szerint Alta ripa nem Tolnán, hanem Pakson állt. Ugyanakkor Lussonium nevét meg sem említi. A fentebb elmondottakból arra következtetek, hogy Alta ripát — a szerző — Kömlődre teszi, így lehet ez azért is, mert a valódi paksi római romokat (vasútállomással szemben a Dunában lévőket) „római kövekkel megerősített révháznak” ismeri csak el. Különös módon a Műemlékvédelem c. lap szerzője pedig feltételezi, hogy a kömlődi „Arx Battyanyana” bur- gus: Annamátia katonai őrállomása ! Mindezek miatt: jogos az újabb kérdés, kinek van igaza? Feltétlenül Wosinskynak. Ezt a dunaújvárosi múzeum régészeinek feltáró munkája is igazolja. Dr. Visy Zsolt múzeológus publikációiból is tudjuk, hogy Intercisa Dunaújvárosban, Annamáctia Ba- racson (a 6-os út melletti halászcsárdától északra lévő magaslaton), Lussonium Kömlődön a Várhegyen állt. (Műemlékvédelem 1977/1. sz.) Kömlődön, — a Várhegyen — még ma is számos római emlék található. A nyugati földsáncban omladozó kőfal — pusztul, a római edény- és téglatöredékek szerteszét hevernek. A keleti hegyoldal megcsúszott falában faragott kőtömb van. (Egy ilyen több tonnásat, valakik a közelmúltban vittek el onnét. Dunakömlőd adottságai révén, a magyar történelem ezer éve alatt is többször volt történelmi események színhelye. (Bár jelentős számú lakosa soha nem volt!) Régi oklevelek tanúsága szerint pl. 1266. év kisasszony napján IV. Béla magyar király KUM- LEUD-on ítéletet tart: arra kényszeríti Márton ispánt, hogy Tátika várát adja visz- sza a veszprémi püspöknek. 1526-ban Tomory Pál és Török Bálint KELLÖD-nél keltek át a Dunán. S II. Lajos magyar király Földvárról itt haladt el Mohácsra ... A pápai tized-lajstromok KEULEND (1333), KEMLEUS (1334), CUMOLOD (1335) változatokban őrizték meg Kömlőd nevét. A XVIII. sz.-ban, — a Rá- kóczi-szabadságharc idején — itt, a halászcsárda közelében, a Nagy-Dunán vert hidat és kelt át Vak Bottyán kuruc generális seregével. (Kömlőd a múlt század negyvenes éveiig a folyam közvetlen partján terült el, s ekkor, Ordastól Paksig „kiegyenesítették” a víz folyását. így került a történelmi Imsós szigete a Duna balpartjáról a jobbpartra.) Itt Kömlődön, Vak Boty- tyán ún. „hármas várat” épített: a hegytetői „fellegvárat”, (a tulajdonképpeni Bottyán- várat) a Duna jobb- s balpartján — a híd védelmére — földsáncokat hányatott. Az imsósi sáncok ma is megvannak! A kömlődi tárgyú történelmi vonatkozású írásokban a szerzők, — pl. R. Várkonyi Agnes: így élt Vak Bottyán c. könyvében, vagy Szomba- thy Viktor: A magyar régészet regénye c. könyvben Kömlődöt mindig a valós ismert nevén KÖMLÖD-nek, DU!NAKÖMLÖD-nek írták. Annak ellenére, hogy kétségtelen: a magyar történelem ezer éve során volt idő, amikor egy ideig Földvárhoz tartozott. (A két település egy birtoktestben állt.) Az is tény, hogy a .kömlődi határ kb egyharmadát egy ideig, különböző címeken, paksiak bírták. S megmásíthatatlan tény az is, hogy a paks—dunakömlődi lösz-rög, amelynek déli fele a paksiaké, északi fele — ahol a Bottyán-vár állt — dunakömlődi határ, s amelyet — a paksit is, s a kömlődit is — Sánc-hegynek is neveznek: földrajzi egység, azonban Kömlőd ősi múltja, évezredes története, — településének különállása miatt is — semmiképpen nem nevezhetjük sem földvárinak, sem paksinak. Kömlőd — s sánca, vára — legyen ami: (s ami volt is mindig): Kömlőd — s kömlődi... SZELECZKY JÓZSEF A Várhegy nyugati földsáncában lévő kőfal ft.tVftfitMmOTw PWi ^Jwmnllfflffi jS^afSßöiCU^m'mHti^^rfnfmTW
