Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-10 / 108. szám
A i^PÚJSÁG 1977. május 10. Moziban Jeremy és Susan Kezdhetem ugyanazzal, amivel a Nice-Matin vagy a Trybuna Ludu filmkritikusa: egyikük azt írta, hogy Arthur Barron Jeremy című filmjében „egyensúlyban vannak a pszichológiai, szociológiai elemek ...” — így a Trybuna Ludu, a Nice-Matin szerint „Arthur Barron csupa melegség és emberség filmet készített. Pszichológiai utalásai nagyon hitelesek.” Ritkán sikerül ilyen őszinte és igaz látleleteket készíteni egy lelkiállapotról. Különösen nehéz a feladat, mert a kamaszérzelmek mély világa a színhely, s ráadásul Jeremy és Susan története: szerelmesfilm. Arthur Barron, akinek ez a legelső alkotása, nagyszerűen oldotta meg a művészi feladatot. Elkerülte az érzelgősség csapdáit és a kamaszszerelem lírain hiteles ábrázolása mellett érzékletes társadalomrajzzal 'is szolgál. A kiváló operatőr Paul Goldsmit mellett rendkívül jó a két főszereplő: Robby Benson és Glynnis O’Connor. Az 1973-as cannes-i filmfesztivál díját egyébként a rendező kapta, mint a legjobb elsőfilmes. A Cannes óta eltelt időben sikerrel játsszák a mozik világszerte a Jeremy-t. Lehet, ha nálunk is akkor, négy esztendeje mutatják be, sokkal kevesebben nézik meg. Legalábbis a ..korbéliek”, a tizenJövő héten láthatjuk a Nem zörög a haraszt... című francia—olasz filmet Rádió hat évesek korosztályából. Azóta jöttek világszerte „divatba” az érzelmek, s talán a tizenévesek sem restellik most annyira őket. A kamasz, aki önmaga, de főleg környezete előtt titkolja érzelmeit, gyakran életre szóló sebeket szerez. A társadalom hajlamos ezt a jelenséget kortünetnek nevezni, s úgy ahogy van, elfogadni. A jelszó: csendes türelemmel kivárjuk a végét. (Igaz, a másik véglet — a szülők zajos beavatkozása — sem szerencsés, de lassan már nincs is rá idő ...) Jó lenne tudni, hogy mi játszódik kamasz embertársainkban, milyen konfliktusokkal küzdenek, s mi, többiek, túl mindenen (közben csendben elfelejtve is az akkori gondokat), hogyan segíthetnénk? Arthur Barron biztosan ezt is tudja. Alighanem mindent tud a tizenévesekről... — virág — Zsoldosok egykor és ma Fűszerek könyve Távol legyen tőlem, hogy bizalmatlanságot tanúsítsak a honi háziasszonyok iránt, de mégis szeretnék találkozni olyannal, aki konyhájában használt már galangát, kur- kumát, szurokfüvét, kaszka- riMát és bármikor megmondja a kömény és római kömény közti különbséget. Ezek a nevek természetesen nem saját kútfőmből származnak, hanem Romváry Vilmos negyedik kiadásban immár 130 ezer példányt elért „Fűszerek könyvé” tartalomjegyzékéből. Itt, ha jól számoltam, hatvankét-féle fűszer szerepel és emellett számtalan recept, praktikus tanács és tanulságos fűszertörténelem is. Nem kell hivatásos főiszakácsnak lenni ahhoz, hogy cseresznyepaprika-faló szű- kebb hazánkban az olvasó örüljön az ízek írásba foglalt orgiájának. Hiszen mindközösen használt fűszerszámaink felsorolásához többnyire a fel kezünket is elégséges segítségül hívni. Nem tudom, hogy az egykori gyarmattartók észrevet- ték-e az idők múlásának egyik sajátos jelét? Valamikor ők fogadtak zsoldjukba „színesbőrű” törzseket, hogy egyiküket a másik ellen kijátszva testvérharc segítségével siettessék valamelyik leverését. meghódítását. A példátlanul vakmerő Cortez is élt ezzel a módszerrel, de a néhai brit világbirodalom éppúgy, mint ahogyan a francia „gloire” érdekében se habozott soha a köztársaság szenegáli lövészek bevetésével, Franco legvéresebb gyilkosai pedig marokkói arab zsoldosok voltak. Azóta a helyzet megfordult. Fehér „szakemberek” indulnak hivatásszerűen gyilkolni „fekete” aranyért, amit teljesen közömbös, hogy kicsoda — nem készpénzzel, hanem bankátutalással fizet. Mindez az elmúlt kedden jutott eszembe, miközben a Kossuth rádió hullámhosz- szán Bernát György „A zai- re-i játszma” című dokumentumműsorát hallgattam. Nem volt elfecsérelt idő. A bibliai csengésű nevet viselő Shaba tartomány sokezer kilométerre van Magyarországtól, de Marokkóhoz sincs közel. A hazai újságolvasónak bajos volt megérteni, hogy -belga fegyverzetben, francia repülőgépekkel és alighanem amerikai pénzen miért utaztak oda Hasszán király katonái, nyomban dandárnyi számban. Ebben segített eligazodni ez a „körbekapcsolásos” külpolitikai dokumentumműsor, a rádió maholnap megszokottá váló frisseségének újabb bizonyítéka. A hallgatót a rádió brüsszeli, washingtoni, párizsi, londoni és moszkvai tudósítói igyekeztek eligazítani, de megszólalt egy szovjet professzor is és idézték Nixon exelnök egy alig félreérthető pohárköszöntőjét, mely szerint „Zaire jó barát és nagyon jó befektetés”. Megismerkedhettünk egy eddig még nem hallott felszabadítási szervezet, az FLNC egyelőre még bérgyilkosveszélyben élő képviselőjével és azzal, hogy Angolában az MPLA mellett zaire-i emigránsokból alakult „Fekete nyilak” nevű szervezet is harcolt. A zaire-i helyzet mindettől függetlenül még áttekinthetetlen, de már távolról se olyan zavaros a rádióhallgatók előtt, mint amilyennek korábban tűnt. (ordas) Színházi esték De ki lesz a gyilkos? A színpadon több száz rhéter huzal, a mikrofonokból és hangszórókból pedig egy forgalmas üzletet tölt- hetnének meg, hét hangerő, az aztán van, de decibelekből nem lehet színdarabot csinálni, még akkor sem, ha elmegyünk a halláskárosodás határáig. Egyébként a darab úgy indul, mint egy unalomig ötlettelen abszurd játék, aminek összes létező és elképzelt lehetőségét az elmúlt két-három évtizedben Nyugaton egyszer s mindenkorra kimerítették. A szerzőpáros is érezhette ezt, ezért megpróbált a darab végére valami logikai rendet teremteni, ám ami az elején hiányzott, azt a végén nem lehet a semmiből elővarázsolni. S maradt, mi volt, a puszta lég... Gyurkovios Tibor sokat és sokfélét írt, jelenleg egy másik darabja is műsoron van. A termékenység ebben az esetben nem jelent minőséget, s ezúttal ’hiába szegődött hozzá szerzőtársul Szakonyi Károly, az eredményre csak azt mondhatjuk, így nem lett volna szabad előadni ezt a darabot. Mert azért azt mégsem tekinthetjük ötletnek, hogy egy férfiről három nő lehúzza a nadrágot, vagy női bugyikat dobálnak szét a színpadon (a darabhoz az égvilágon semmi köze egyiknek sem!). Nehéz ellenállni az olcsó kísértésnek, de a darab egyik részében ezt az „elmés” dalszöveget harsogják a szereplők: Mert írni, írni, írni, ezt nem lehet kibírni... Hát, hát... Szurdi Miklós rendező tehetetlen volt. Leleményéből csak arra futotta, hogy három hölgyet időnként le- vetkezőtetett, majd felöltöztette őket, de hát ebbel se lett színdarab. Még egy megjegyzést. A műsorfüzetet nem lenne szabad ilyen hevenyészve összeállítani. Ne keressünk erkölcsi tanulságot ott, ahol nincs, s ne beszéljünk „szerencsére összeomlófélben lévő ostoba hagyományról” akkor, amikor ilyen „ostoba hagyományt” nem ismer a drámatörténet. Egy kicsit komolyabban illenék venni a közönséget. CSÁNYl L. Telepy Katalin: Iványi Grünwald Béla Száztíz esztendővel ezelőtt, 1867-ben született Iványi Grünwald Béla festőművész, akiről most kismonográfia látott napvilágot — Telepy Katalin művészettörténész tollából — „A művészet kiskönyvtára” sorozat legfrissebb köteteként. Ez a Corvina-kiadvány egyébként az első átfogó pályakép a mesterről, aki a nagybányai művésztelep egyik megalapítója volt, majd pedig Kecskeméten és a Balaton somogyi partján festette táj- és életképeit, aktábrázolásait, csendéleteit. A művész — aki Budapesten, Münchenben és Párizsban végezte tanulmányait — naturalista kezdetek után az impresszionizmus követője lett, de 1910 körül Gauguin posztimpresszionizmusa, a stilizáló törekvések és a szecesszió is megérintette őt. A termékeny mester alkotásai között olyan remekművekre bukkanunk, mint az „összeesküvők sorsot húznak”, a „IV. Béla visszatérése a tatárjárás után”, a „Völgyben”, a „Szénaboglyák télen”, a „Bércek között”, a „Ruhaszárítás”, a „Lakodalomra készülő cigányok”, a „Kecskeméti piac télen”, a „Női akt tájban”, az Egry József műveivel vetekedő, színekben és fényekben fürdő „Balaton”, a „Virágok” vagy a „Körtés csendélet”. Az 1940-ben elhunyt mester a 30-as években sokat dolgozott a műkereskedelem számára. Telepy Katalin értékes tanulmányából kitűnik, hogy Iványi Grünwald Béla a századforduló és a századelő egyik legnagyobb magyar festőtehetsége, művészetünk egy klasszikusa volt. akinek legjava munkáit dús színek, élénk temperamentum és életöröm jellemzik. A fűszer nem azért van, hogy uralkodjék az ételen, hahem, hogy ízesítse, sőt természetes ízeinek, aromájának nagyobb hangsúlyt — majdnem azt írtam „zenei aláfestést” — nyújtson. Ezen a téren a paprika nem hivalkodhat valami hosszú és dicsőséges múlttal. Alig kétszáz éve bukkant fel először a hazai szakirodalomban^ Ugyanakkor „Az erdélyi fejedelem udvari szakácskönyve” című gasztronómiai énekeskönyviben a ‘következő, fűszerekre is utaló ételnevek szerepelnek: tehénhús fokhagymás, kaszáslével: tehén- húspecsenye fenyőmaggal, murokkal, répával: vaddisznósült sóban, kakukkfűvel, vadalmával, ecettel, vöröshagymával, zsályával, majoránnával, musttal. A „Fűszerek könyve” szerencsére nem elméleti olvasmány. A részben sosem hallott nevű ételízesítők a gyógynövény-boltokban kaphatók (a legközelebbi Pécsett van!), de a szerző házi, akár erkélyen, vagy ablakpárkányon történő termesztésükre is részletes szakmai utasítással szolgál. Célirányos Romváry könyvének „Fűszerkalauz” című fejezte, melyben a „Miihez — mit?” alcím található. Kedvgerjesztőül a korhelyleveshez javasolt fűszerszámok sora: vöröshagyma, fokhagyma, kapor, pirospaprika, feketebors, köménymag, babérlevél, majoránna, bazsalikom. A többit el kell olvasni. O. I. Tudomány - Áltudomány Senki sem állíthatja magáról, hogy nincsenek elfogult pillanatai:(még az önmagát tévedhetetlennek és tárgyilagosnak védő is bevallja: időnként erőt vesz rajta emberi gyengéje, mely éppen emberi mivoltából éred. A tudósok sem elfogulatlanok, még ha úgy tűnik is, hogy van „tiszta” tudomány, Világnézeti s egyéb egyéni megfontolásoktól mentes. Korunk időnként kedvez az áltudományos szenzációknak, s az eligazítást remélő köny- nyen meg- és eltévedhet a magukat tudományosnak feltüntető, s a valóban tudományos tételek, prognózisok harcában. Ma lett csak igazán forró kérdéssé, s egyáltalán kérdéssé, hogy igazat mond-e a tudomány, s melyik az igazi? Századunkban, mikor — ijesztő anakronizmussal — a tudomány igazsága még mindig követel áldozatokat, gondoljunk csak a szerencsétlen Rosenberg házaspárra! Amint azt Beck Mihály professzor kitűnő és érdekfeszítő könyvében megállapítja, az öncsalás veszélye sokkalta nagyobb a tudományban, mint a számító csalásé, hisz jóhiszeműen is sokan estek már önnön hamis téziseik csapdájába. Van azonban egy igen jelentős objektív oka is az eligazodás nehézségének, nevezetesen az, hogy ma már annyira specializálódtak a tudományok, de még a tudományok részágazatai is, hogy még az igazán képzett szak- tekintély is csak nehezen tud tájékozódni és tiszta lelkiismerettel állást foglalni akár rokon területek eredményeinek megítélésében. Tudományoskodás, üzleti megfontolások követése, olykor megdöbbentő és fantasztikus téveszmék — ezek századunk áltudományának leggyakoribb megnyilvánulásai. (Ne feledjük a prózai közhelyet: nincs új a Nap alatt — legalábbis nagyon kevés, az áltudomány se korunk „vívmánya”: ezzel sem büszkélkedhetünk, csak a csábítás veszélye és az alkalmak száma nagyobb.) Az irodalomtudomány úgyszintén beleragadt már egy néhányszor a modernkedés kátyújába, s mikorra kikecmergett belőle, a légtöbb példát adó Nyugaton már rég új kátyú lehetősége jelent meg. Beck Mihály „Tudomány — Áltudomány” című könyve e modern útvesztőben, hivatkozási dzsungelben kínál eligazítást, illetve az azt elősegítő felvilágosítást, hoz- záállási alapvetéseket. Világhírűvé lett „tudományos” érvek és felfedezések, nevek és fogalmak kerülnek megfelelő helyre interpretálásában, a valóságos tudományos ítélkezés szigorú ménlegvonása után, jól szolgálva a Korunk tudománya sorozat alapeszméjét: tömör és érthető leírást mindenki számára az aktuális viták ügyében. Drescher Attila Szobor a város szülöttének Szobrot állítottak Szombathelyen Derkovits Gyulának, a város szülöttének. A szobor Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész alkotása. (MTI-fotó: Rózsás Sándor felvétele — KS) Megjelent a Jelenkor májusi száma A Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat új számának élén Zelk Zoltán, Jékely Zoltán, Rózsa Endre és Csanády János költeményeit olvashatjuk. A prózai írások sorában Haraszti , Sándor önéletrajzrészletét, valamint Hernádi Gyula és Vámos Miklós elbeszélését közli a folyóirat. Bertha Bulcsu Hernádi Gyulával készített interjút, s Hernádi válogatott elbeszéléseinek kötetét elemzi Csűrös Miklós esszéje. Az Ady-évfordulóhoz kapcsolódik Tandori Dezső vitacikke, Tüskés Tibornak egy pécsi Nyugat-estről szóló tanulmánya, valamint Martyn Ferenc rajzsorozatának ötödik lapja. Érdeklődésre tarthat számot Lackó Miklós: Történelmi érdeklődés, történetírás., publicisztika c. tanulmánya, Pomogáts Béla Vas István jelenléte c. esszéje, továbbá Bécsy Tamás budapesti és Futaky Hajna pécsi színházi beszámolója. A .kritikai rovatban többek között Komlós Aladár, Klaniczay Tibor és Kovács Kálmán tanulmánykötetét ismerteti Kenyeres Zoltán, Vekerdi László és Nemes István.
