Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-07 / 106. szám

1977. május 7. TOLNÁN. , , imEPUJSAG 3 25 év szolgálat Bandi János műszakvezető A jó hírű Majdán-cégnél tanul'ta az autószerelést. Aki a felszabadulás előtt és után autókkal foglalkozott, jól tudja, hogy a Majdán Mi­hály és itestvére autójavító műhelyében tisztességes munkát végeztek. Figyelmes, pontos munkát. Arra nevel­ték Bandi Jánost, a kisinast, hogy tisztelje az autótulajdo­nost, szeresse az autót. Nem sok biztatás kellett, hiszen minden vágya az autó volt. 1953. augusztus 5-én adták kezébe a segédlevelet. Abban az időben a cég bi­zalmi munkát végzett: az ösz- szes Tolna megyei autókat ők javították. A tanács, a külön­féle vállalatok, a pártbizott­ság tartozott hozzájuk. Létre­hozták persze az állami autó­javító műhelyt, a vasipari vál­lalat lett a jogutód, az Augusz-ház mellett. Itt dol­gozott, majd távolabb költö­zött a vállalat a Rákóczi ut­cába. Bandi János, a fiatal segéd egyre gyarapította tu­dását. Mindig figyelte idő­sebb kollégáit, oktatta a fia­talabbakat. 1955-ben elvitték sorkato­nai szolgálatra. 1957-ben sze­relt le. A második évben a honvédségnél egy autójavító műhelynek volt a vezetője. Grimm Ferenc üzemvezető keze alá került, amint letette az angyalbőrt. 1960-ban megalakította a vállalatnál az első ifibrigádot; azokból a fiúkból, akiknek a szakmát oktatta. Ugyanis 1959-től foglalkozott fiatalok nevelésével. Gödör László — most tanár Pesten —, Orbán József — munkafelvevő —, Mező József — raktárvezető —, Kedves Mihály — műve­zető —, Balogh József — szerelő — a legjobb „inasai” voltak. Több mint ötven fia­talember mondhatja magá­ról, hogy Bandi Jancsi keze alatt tanulta a szakmát. 1969- ben üzemvezetőnek nevezték ki, majd 1974-től műszaki egységvezető az AFIT-nál. 1902-től párttag, 1966-tól tagja a városi pártbizottság­nak. Háromszor kapott Kiváló Dolgozó kitüntetést. 1970- ben megkapta a Kohó- és Gépipar Kiváló Dolgozója címet. Autóroncsok, szerelőállá­sok, árgus szemű autótulajdo­nosok között járunk a nagy szerelőcsarnokban. A huszon­öt évi szolgálatról beszélge­tünk. Úgy mint régi barátok, úgy mint felelős emberek. — János, rosszat mondok, ha így fogalmazom a munká­dat: szolgálod az autósokat. — Igen. Szolgáljuk őket. Nézd, mindenki aggódik az autóért. Drága jószág, az em­Bandl János munkatársaival bér bőrét viiszi a vásárra. Bi­zalmi munka a miénk. Aki autót vesz, megkoplalja. Félti, óvja. Mi szeretnénk mindig nagyon jól megjavítani a gé­peket. Nincs reménytelen eset. A szakmai hozzánemér- tés miatt nem küldtünk el, nem várakoztattunk meg senkit. Anyaghiány, alkat­részprobléma előfordul. De a lelkiismeretes munka soha nem hiányozhat. Mindig arra tanítottam a fiúkat, hogy tiszteljék az autótulajdo­nost és szeressék a gépet. — Munkás voltál, a két ke­zeddel, eszeddel reparáltad a rossz autókat. Aztán kinevez­tek művezetőnek, majd mű­szaki egység vezetőnek. Nem féltél? — Nem féltem. A beillesz­kedés kicsit nehezen ment, de szembe az igazságot elv alap­ján lehet az emberekkel bol­dogulni. — És az autósokkal? Ve­lük hogyan jössz ki? — Nézd, valójában ők a kenyéradóim. Ha van rossz autó, van munka, tudunk dol­gozni. Rengeteg embert isme­rek. Jönnek hozzám három­négy megyéből is. Különbség nincs közöttük. Mindegyik rossz autót hoz, jót akar el­vinni. Megütne a guta, ha a kocsi a deltánál elromlana. Persze vannak ám hibák is. Ne hidd, hogy minden jó, minden jól megy. — Huszonöt éve szolgálod a lakosságot, tulajdonképpen nem vagy erre kötelezve... — Miért ne lennék?! Ezt vállaltam, ez nemcsak szak­mám, hanem hidd el, hivatá­som is. Különben kérdezd meg a fiúkat. Kérdezd meg az autósokat. — Megkérdeztem. Ezért jöttem el hozzád. PALKOVACSJENŐ Az üzemi balesetek JAVULÁSRÓL és gondok­ról egyaránt számot adott a szakszervezetek megyei ta­nácsának munkavédelmi osz­tálya, amikor az elnökség elé terjesztette az 1976. évben bekövetkezett üzemi balese­tekről és a vállalatok baleset­vizsgálati tevékenységéről szóló jelentést. Eredmények­ről, mert az öt évvel ezelőtt megjelölt kormányhatározat végrehajtása nyomán javult a vállalatoknál a munkavé­delmi tevékenység, gondok­ról, mert — statisztika ide, statisztika oda — még mindig sok a baleset, nem kielégítő­en foglalkoznak a vállalatok a balesetek kivizsgálásával. És tulajdonképpen elégedett­ségről mindaddig nem lehet szó, amíg egyáltalán elő­fordulnak üzemi balesetek. Addig is. fokozni kell a dol­gozók testi épségének, egész­ségének védelmét, egy-egy balesetnél elemezni az oko­kat és intézkedni a hibák ki­küszöbölésére. Igen érdekes néhány adat összevetése a statisztikából. Abból a statisztikából, amely másfél évtizedet tekint át. Ez idő alatt 25 ezerrel nőtt a dol­gozók száma a megye üzemei­ben. A balesetek száma nem nőtt ilyen arányban. Míg 1961-ben 1000 dolgozóból 31-et ért baleset, 1975-ben 20,8-et. Javultak a munkakörülmé­nyek. fokozódott a megelőző tevékenység, jobban szerve­zik a munkát. Ám, ha már szakmánként nézzük, válto­zatos a kép. A mezőgazdaság állami szektorában 38-ról 20,7-re csökkent, az építő­iparban 6-ról 38,3-ra nőtt. A mezőgazdaságban például a védőkeretek felszerelésével teljesen megszűnt a traktor­felborulásból eredő baleset, az építőipar korszerűsítése ijesztően megnövelte a bal­esetek számát. Hozzájárul eh­hez az is, hogy az építőipar „szívta fel” a legtöbb új dol­gozót, de kétségtelen, hogy alaposabb felkészüléssel, megelőző munkával elejét le­hetett volna venni sok bal­esetnek. Egyébként, a balesetek na­gyobbik része — több mint fele — a segéd- és betanított munkásokkal fordul elő. TUDOTT DOLOG, hogy a szervezettség, a fegyelmezett munka . már önmagában is csökkenti a baleseti veszély- forrásokat. Érdekes összefüg­gésre mutattak rá az elnök­ségi ülésen: Mindhárom tervciklusban — a harmadik, a negyedik és a tavaly kez­dődött ötödik — ötéves terv­időszakra jellemző, hogy az első évben megnő a balesetek száma. 1965-ben 21,6, 1966- ban 23,5, 1970-ben 22,1. 1972- ben 23,4, 1975-ben 20,8, 1976- ban 23,1 volt az ezer főre eső balesetek száma. A következ­tetés csak egy lehet: Míg az első évben lazább a tervfe­gyelem, a munkafegyelem, gyengébb a szervezettség, az ötéves tervciklus második felében pótolni igyekszenek az elmaradást, ez jól szerve­zett munkát igényel. Nem­csak a termelés nagyobb, ha­nem a baleset is kevesebb. Ez nemcsak összességében van így, hanem egy sor vál­lalatnál is. A műszaki biztonság hiá­nyosságaiból — elhanyagolt berendezés, kéziszerszám, védőfelszerelés hiánya, vagy a meglévőnek nem használá­sa — következik be a balese­tek több mint egy ötödé. Egy­negyed részt tesz ki a rossz munkaszervezés, a munka­hely rendezetlensége. A bal­esetek több mint felét okoz­zák az úgynevezett személyi tényezők. Pár éve még gyakori volt, hogy eltitkolták a balesetet, ma már ilyen csak elvétve fordul elő. Ám a balesetek kivizsgálásánál még nincs minden rendben. Gyakori, hogy nem tisztázzák a bal­eset összes körülményeit, a vizsgálat csak a sérült sze­mélyére irányul. így aztán nem is következik be a ve­szélyforrás felszámolása. Hogy miért következett be a baleset, azt nem elegendő a sérült és a tanuk kihallgatá­sával megállapítani, elenged­hetetlen a helyszín elemzése, minden körülmény alapos vizsgálata. Okként gyakran indokolatlanul szerepel a „véletlen”, a „figyelmetlen munkavégzés”, a dolgozó sza­bálytalankodása. És ha — felszínes vizsgálat alapján — akkor is ezt állapítják meg, amikor más körülmények is okai voltak a balesetnek, az intézkedés is csak a sérült „újraoktatása”, ahelyett, vagy anélkül, hogy a tényleges veszélyforrásokat kiküszöböl­nék. AZ ELNÖKSÉG mind a vállalatok műszaki-gazdasá­gi vezetői, mind a szakszer­vezeti választott testületek részére meghatározta a ten­nivalókat, mit kell elvégezni a balesetelhárítás érdeké­ben. Huszadik alkalommal von­ják föl a zászlót ezen a nyá­ron az önkéntes ifjúsági épí­tőtáborokban. Minden eddi­ginél több — közel negyven­ezer — 'iatalt várnak a me­zőgazda "igba, az építőiparba, a konzerviparba. A mintegy félszáz országos tábor lakói olyan gazdaságok, vállalatok feladatainak ellátásához nyújtanak segítséget, ahol a legnagyobb szükség van szor­gos, fiatal kezekre. Az első kéthetes turnus idén június 19-én kezd. az utolsó — az ötödik — pedig augusztus 27- én fejeződik be. A Tolna megyei középisko­lásokat és részben a végzős nyolcadikosokat három úgy­nevezett „országos” táborba várják. Nemesnádudvaron ezer lány tölt majd két-két hetet növényápolással, zöld­ség- és gyümölcsszedéssel. Szolnokra nyolcvan-nyolcvan fiút várnak az első és a ne­gyedik turnusba szőkébb pát­riánk középfokú oktatási in­tézményeiből. ök az építő­iparban ismerkedhetnek a fi­zikai munkával. A harmadik tábor kétszeresen is me­gyénkben: Tolna megyeiek lesznek a lakói és helyileg is itt van, az Alsótengelici Ál­lami Gazdaság alsópéli kerü­letében. Idén először dolgozik majd itt hatszáz lány. Cse­resznyét, meggyet, barackot és almát szednek. A környe­zet szép, az elhelyezés roman­tikus: négyszemélyes sátrak adnak otthont két hétig a je­lentkezőknek, akik négy tur­nusban dolgoznak majd. A konyha és a szociális épüle­tek most készülnek, nyitásra átadják őket. Jövőre már va­lószínűleg kő- és faházak várják majd a tábor lakóit. Egyébként a szervezők a me­gyénkben középiskolások mellett Szekszárd, a szek­szárdi és a paksi járás végzős nyolcadikosainak jelentkezé­sére is számítanak. Természetesen ezen a nyá­ron is lesznek- helyi táborok, mégpedig Szekszárdon. Dom­bóváron, Bonyhádon és Ta­másiban. Ankét a lucernatermesztésről A MAE növényvédelmi — és növénytermesztési két szakosztálya, a megyei nö­vényvédő állomás és a Sárkö­zi Egyetértés Tsz a lucerna termesztéséről és gyomirtásá­ról tanácskozást rendezett Decsen, a megyei műszaki hetek alkalmából. Kovács Jó­zsef, a MEDOSZ megyei tit­kára nyitotta meg a tanács­kozást, hangsúlyozva a lucernatermesztést, mint a szarvasmarha-tenyésztés egyik legfontosabb takarmányelő­állításának fontosságát. Ez­után Nagy János, a sárközi Egyetértés Tsz főagronómusa részletesen tájékoztatta az ankét negyvenöt résztvevőjét a decsi tsz figyelmet keltő lu­cernatermesztési módszerei­ről, tapasztalatairól. Kiemelte az 1975. évi eredményt, akkor 391 hektár régi vetésű lucer­nában 111 mázsa hektáron­kénti átlagtermést értek el. Az 1972—76 közti öt esztendő átlagtermése szénában, régi táblában 92, új vetésnél 46 mázsa hektáronként. A kettő együttes átlagtermése 78 má­zsa az évente 650—700 hek­táros a szántóterület 18 szá­zalékát kitevő lucernaterüle­ten. — Az idén 256 hektáron te­lepítettek új vetésű lucernát, melyből 176 hektáron borsó takarónövénnyel. Véleménye szerint már az első évben jó­val nagyobb termést takarít­hatnak be, amit az elmúlt év tapasztalata is bizonyít. A műtrágyázásról szólva elmon­dotta, hogy tavaly 604 kiló, az idén 554 kilogramm vegyes műtrágya hatóanyagot juttat­tak a talajba, a telepítés előtt, talajvizsgálat alapján. Hangsúlyozta a kaszálások helyes időpontjának megvá­lasztását. Első éves telepítés­nél kétszer, a második év­ben öt, esetleg hatszori ka­szálással számolnak, s a har­madik évben a második-har­madik kaszálás után kiszánt­ják a lucernát az erős gyomo- sodás miatt. A tanácskozáson a lucerna gyomirtásáról Bea József, a megyei növényvédő állomás szakmérnöke tartott szintén tartalmas előadást. Az elő­adáshoz hozzászólt Csibor István, a megyei növényvédő állomás főmérnöke, kiemelve a lucerna gyomirtásának fon­tosságát. Ä tanácskozás be­mutatóval ért véget. Bekötő üt tiízőteleptiez és szőlőhöz Hatalmas, 103 hektár szőlőterület közepén áthaladó beton utat építenek a paksi határban, a Duna menti Egyesülés Tsz hízómarha-telepéhez. Az 1800 méter hosszú bekötő út a 6-os számú fő közlekedési útról ágazik le és kettős célt szolgál: a telep takarmánnyal való ellátását és az állatok szállítását megkönnyíteni, továbbá a szövetkezet szőlészeti munkáit és szállításait, szüret elését lehetővé tenni. A csaknem két kilométeres utat a Szekszárd—paksi Vízitársu- lat készíti, állami célcsoportos beruházásként. Átadását szeptember végére tervezik. Fotó: Gottvald. „Hívunk, várunk, jelentkezz!" Június 19-én nyitnak az építűtábnrnk Alsópélen meggyet szednek a lányok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom