Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-01 / 101. szám
/T-OtNAN, e KÉPÚJSÁG 1977. május 1, Szabó Ferenc: változtatni kell a versenyszabályokon Az üzem az elmúlt évben 24 955 175 db tojást termelt jes a létszám. Az ágazatvezető irodájában el sem férnénk valahányan, de itt van — többek között — a brigádvezető, dr. Bognár Tibor- né, Ráczné, Tallér Márton, D. Kovács István. A férfiak, akik „áldottak az asszonyok között” szakmunkások, traktorosok, gépkocsivezetők, villanyszerelők, karbantartók. Ügy ülünk le a szűk helyen, hogy senki sem mondaná meg, kinek mi a mestersége. Öltöző, zuhanyozó, mosdó, ebédlő van itt kint. Indulhatnánk akár, hogy bent Szek- szárdon, a Gemenc presszójában kávé mellett diskurál- junk a brigádról, mely 1969- es megalakulásával, küzdelmes, de jóra törekvő munkájával a termelőszövetkezeten belül elindítója volt a brigádmozgalom kialakulásának. Ma 16 brigádja van a tsz-nek, 161 taggal. ( — Itt minden a mi kezünk, munkája — közli velem Tallér Márton, aki arról mesél, hogy mennyit dolgoztak társadalmi munkában, mire idevarázsolták ezt a szép üzemi környezetet. o Szó kell, hogy essék a kezdetről is, arról, hogy az úttörők vállalkozását, mármint a brígádalapítást, a szocialista cím elnyerésére tett erőfeszítéseiket a közvélemény nem fogadta egybehangzó lelkesedéssel. Kezdetben szekíroz- ták őket, hogy mit akarnak, egy a nyugdíj, akár heves- kednek a munkában, akár nem. Aztán bekövetkezett az az idő, amikor a helyi közvélemény köpönyeget fordított és elkezdték irigyelni a tojótelepieket. Hát igen, kívülről még irigykedni is könnyű. De jó egyetértésben, közösen vállalt célokért dolgozni üzemen belül és kívül, a társadalmi munkavállalásokban is, már nehezebb. — Hát arról a szálkáról nem beszélünk? — kérdezem, miután kérés nélkül nem beszélnek közös sérelmükről. Mi lenne az, ami miatt megbolygatott darázsfészekhez volt hasonló néhány héttel ezelőtt a tojótelep? Az elmúlt évi verseny értékelésekor a Nyisztor György szocialista brigád a második helyre került, 1785 pontos teljesítésével. Azt fájlalják, hogy egy munkájával sokkal kisebb árbevételtöbbletet produkáló autó-motorszerelő brigád, mely egy évvel ezelőtt alakult, lekörözte őket 2482 pontjával. Mikor előkerül ifjú Szabó Ferenc ács, a téesz versenyfelelőse, úgy véli, hogy az érvényben lévő szabályzatnak megfelelően folyt az elmúlt évi vállalások értékelése. Ugyanakkor megerősíti, hogy változtatni kell ezen a szabályzaton, mert differenciálás nélkül nem lehet már meg a brigádmozgalom. Minden brigádot a maga kategóriájában kell értékelni. Van erre mód, hiszen minden ágazatnak megvannak a maga új és új feladatai. Még a tojótelepieknek is, noha elbűvölőd- hetnének attól, hogy tyúkonként 217 darabos átlagukkal elérték a világszínvonalat. — Fokozhatok az eredmények? A kérdésre a termelőszövetkezet vezetői is feleltek. De még mennyire! Csökkenteni kell az önköltséget, aztán ott vannak az idejüket régen leszolgált Deltarendszerű ólak. Karbantartással még évekig üzemeltethetők maradhatnak. Megfelelő piac kell a törött és a létojá- soknak. Ott van aztán feladatként a tápmegtakarítás. A tojótelep évente 450 vagon tápot használ fel és ha a megtermelt tojásonként csak egy fillért takarítanak meg a telepiek, az már azt jelenti, hogy 240 ezer forinttal jobban dolgoztak. Szóval; szabad a pálya! Jövő ilyenkor ismét meglátogatom a Nyisztor-brigádot, mert bizonyos vagyok abban, hogy az egy évvel ezelőtti ígéretüket továbbra is állják. Méltók maradnak a névadójukhoz és magukhoz is... LÁSZLÓ IBOLYA Fotó; Komáromi ség. Biztosították egyrészt neki a napi dohogni valót és belenyugodtak abba is, hogy amelyik „csak eszik, eszik, de nem tojik”, annak jó falatokra mindig tág bendőnk legyen a temetője. Nagyanya a feltétlen engedelmesség fejében valósággal dédelgette a tollasokat. Tulajdonképpen még akkor is becézte őket, amikor beszabadultak a kertjébe, hogy kikaparják a violáit, tátikáit. Mit szólna vajon a kedves kis öreg, ha mesélhetném még neki, hogy van — és nem is az Óperenciás tengeren túl — egy olyan „baromfiudvar”, aminek gépesített óljaiban, több mint 87 ezer tojó élvezi a tudományosan megalapozott nagyüzemi tartást? Mondaná biztosan, hogy ne tegyem bolonddá, amikor azt is hozzáfűzném, hogy nem is egy ilyen „baromfiudvar” van az országban. Ugyan, mit szólna, ha elvihetném látogatóként abba a tojásgyárba, ami a kicsi tulajdonhoz szoktatott szemünket valósággal elkápráztatja? e — Most csak 70 ezer tojást termelünk naponta — világosít föl a tojásraktárosi tisztet is ellátó fiatalasszony, s nem hagy időt az álmélko- dásra, mert hozzáteszi, hogy egy ól üresen áll, az állomány cseréje miatt. — Megnézi az ólakat? — hangzik a szíves meghívással egyenértékű kérdés és máris megyünk. Az ólak, inkább fiatal fák alá bújtatott házak és belőlük egy-egy több ezer baromfinak lakhelye. Itt a hagyományos, mélyalmos tartás jótéteményeit élvezik a tyúkok, amott pedig a tökéletesen gépesített kiszolgálást. Ki a tulajdonos? A bátai November 7. Tsz. E közös gazdaság jövedelmének 60 százalékát az állattenyésztés adja. Mondanom sem kell, hogy milliókban. A tojótelep különösen nagy becsben áll termelési eredményei miatt, és azok miatt, akiknek ezek a világszínvonalat megütő eredmények tulajdoníthatók. A tojótelepen a Nyisztor György — 24 fős, döntően asszonyokból álló — szociaAnyai nagyanyámnak 15— 20 tyúkja volt. Piacra „dolgoztatta” őket, hogy „legyen miből pénzelni”. Sokan voltunk unokák, sokféle kérés- sel-kívánsággal. Mégis, soha olyan szép nyarakat, mint amilyeneket nála töltöttünk, azon versengve, hogy melyikünk segíthet neki, ki szaladjon a boltba, másszon fel a tyúkól padlására összeszedni kis szakajtóba a mindennapra egy tojást! Ha naponta összegyűlt 10—12 tojás, nagyanya akkor már boldog volt és néhány marék kukoricával többet szórt a jámbor tollasok elé. — Tojással köszönik meg? — faggattuk körülötte lábat- lankodva. — Na halljátok! Meg is mosom a fazékban a lábát annak, amelyik nem tojik! A tyúkok és nagymama között volt valami titkos szövetifjú Rácz Jánosné tanácstag is san meghányva-vetve a dolgot, közös célokra tartalékolnak hétezer forintot, a többit pedig felosztják. — A brigád tagjai között? Kiderült, döntésük szerint az is kap jutalmat, aki csak volt a brigád tagja, meg hál az egészen újak is. A brigád, amiben nem véletlenül az asszonyok a szóvivők, — lévén övék a többség —, úgy fogadta akkor, hogy méltó lesz továbbra is a névadóhoz, s még többet tesznek azért, hogy a szocialista módon dolgozni, élni, gondolkodni jelszavának megfeleljenek. Állták a szavukat. 1976-ban a tojótelepnek terv szerint 22 503 000 darab tojást kellett volna termelnie. A brigád vállalta, hogy 22 676 100 darab tojást termel. Adott 24 955 175 darabot. A tervnél és a vállaltnál kétmillióval is többet. A tojótelep a termelőszövetkezetnek 2,5 millió forint többletbevételt tett az asztalára, abrak- és elhul- lási megtakarításuk 1,6 millió forint volt és a tojónkén- ti 217 darabos évi termeléssel világszínvonalat értek el. A brigád tagjai közül kilencen kapták meg eddig a Kiváló Dolgozó kitüntetést. Ifjú Rácz Jánosné baromfigondozó, aki brigádvezetőhelyettes és még tanácstag is, az elmúlt évben kapta meg a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést. A Mohács felé tartók, vagy onnan Szekszárdra igyekvők tekintete sokszor pihenhet meg a bátai elágazással szembeni ligetes részen. A parkosítás nyomán felnőtt fák, díszbokrok tarkítják és védik is a tojásgyárat, ahol tőrőlmet- szetten ipariak a munkakörülmények. A nap hatkor kezdődik, fél háromig tart. Fél négy előtt néhány perccel jön a busz, amivel haza Indulnak. Addig van idő beszélgetésre. Sajnos, nem tellista brigád a gazdája a munkának. Egy éve ismerem ezt a rokonszenves közösséget. Akkor találkoztam először tagjaival, amikor majd egy évvel ezelőtt, átvették az Ágazat Kiváló Brigádja kitüntetést és a vele járó majd ötvenezer forintos jutalmat. — Mit csinálnak a pénzzel? — kérdeztem akkor kíváncsian. Elmondták, hogy alapoTallér Márton: minden a mi kezünk munkája A brigádvezető, aki optimista
