Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-06 / 105. szám

1971. május 6. ^PÚJSÁG 5 Karikatúrák Montrealban is Nagy János, a Tolna me­gyei Moziüzemi Vállalat de­koratőre. Napi munkájához harsogó színeket használ: élénk sárgák, tiszta zöldek, pirosak, kékek. Plakátszínek. Talán miattuk választotta azt a műfajt kedvtelésül, amihez elég a fekete tus? — A karikatúra előbb volt, mint a dekoratőrség. A Köz- gazdasági Egyetemre jártam — végül is nem fejeztem be — és ott kezdtem a rajzolga­tást. Az egyetemi lap, a Köz­gazdász közölte első karika­túráimat, azóta is rendszere­sen rajzolok ennek a lapnak. Úgy érzem, hogy az én gon­dolatvilágom, stílusom és a Közgazdász szerkesztése sok ponton találkozik, ezért tu­dunk ilyen hosszú ideje együtt dolgozni. — A szekszárdi közönség mozis karikatúráit ismeri. — Tavaly a mozi nyolcvan- éves születését ünnepelte a mi vállalatunk is. Ebből az alkalomból rendeztünk egy kiállítást a szekszárdi Pano­ráma mozi előcsarnokában. Decsi Kiss János filmes — színész és rendező — karika­túrákat mutatott be, én pedig a mozizással kapcsolatos öt­leteimet rajzoltam meg. Ezt a kiállítást látták a FÖMO propagandistái, és meghívtak, hogy mutatkozzam be a Toldi moziban. Idén pedig május elseje alkalmából a Május 1. filmszínházban nyílt bemuta­tó újabb mozis karikatúráim­Nagy János ból. Tulajdonképpen termé­szetes, hogy ez a téma „ihle­tet ad”, hiszen évek óta mo­zival foglalkozom. Dekoratőr­ként az is a feladataim közé tartozik, hogy ismertessem, népszerűsítsem a filmeket — hogy közben mi jut az eszem­be róluk, azt fejezik ki a ka­rikatúrák... Nagy János komolyan fog­lalkozik ezzel a „komolyta­lan” műfajjal. Rendszeresen részt vesz a világ karikatúris- táinak seregszemléjén, rajzait láthatták többek között Montreálban is. — A jó karikaturistának sokat kell tudni a világról, egyéni stílusban kell rajzol­nia is, — mondja töprengve, miközben rajzai között válo­gat. A grafikának ez az ága egyre népszerűbb, s Nagy Jánosnak megvannak az adottságai, hogy magas szin­ten művelhesse. — vfé — Fotó: kz Monumentális filmet forgatnak nem optikus, vagy szemész, ritkán fog­lalkozik látószögek­kel. Leginkább csak akkor, ha a véletlen, vagy egy nem várt betegség rákényszeríti. Még egy kisváros utcája is forgalmas, a mindennapok nyüzsgők, tele vannak esemé­nyekkel, várt-nemvárt, kí- vánt-nemkívánt találkozá­sokkal. Az ember oda megy ahova akar (vagy ahová nem akar, de küldik), beszélget, véleményeket hall és mond, örül, bosszankodik, olykor fontoskodik is. Aztán a kény- szerűség váratlanul arra szo­rítja, hogy napokig, esetleg hetekig mindezzel felhagyjon és legfeljebb csak az ablak­ból nézze, miként zajlik má­sok élete, amikor az övé ván­szorog. Ezt a vánszorgást kel­lemesen el lehet feledni ilyen­kor, mert az élet ablakbeli látószögből se eseménytelen, sőt úgy tűnik, hogy szabályos menetrendje van. Látószögem létét is ablak­ból állapítottam meg. Feles­leges panaszkodni, nem akár­mekkora látószög. Balról egy jegenyefa határolja, jobbról a megyei kapitányság épületé­nek sarka. Ami a kettő között szemmel befogható, azt a ven­dégeimnek úgy szoktam mon­dani, hogy ez „panoráma”. Ha egy kétszobás lakásból nem­csak kilátás nyílik, hanem panorámát is lehet szemlélni, akkor a tulajdonosi gőg nyomban lakosztályban érzi magát. így igaz, hiszen ha át­megyek a másik traktusba, vagyis a fiam szobájába, ak­kor az előbb említett panorá­ma kitágul. A szomszéd ház szegletének jóvoltából leg­alább három ujjnyival, ami­be már a kórház kazánházá­nak kéménye is beletartozik. Most éppen füstölög. Olyasfajta füstöt ereget, ké­kesszürke színűt, mint gye­rekkorom tolató mozdonyai, melyeken valamikor masi­niszta akartam lenni, mert még nem tudtam, hogy ahhoz műszaki tudás is szükséges. Ezt azért említem ilyen apró­lékosan, hogy megértessem az olvasóval: — a tulajdono­mat képező látószög nem sze­gényes, hanem számtalan ap­ró részlettel rendelkezik. Sőt! A kapitalizálódás útján van, napról napra gazdagszik. Az utcán jártomban-keltemben például nem vettem észre, hogy a szemközt lévő ház te­tején éppen egy tucat tv- antenna van, az egyiket teg­nap állította be egy fiatal­ember. Elég sokáig bajlódott vele. Azt sem tudtam, hogy a másik ház felénk eső front­ján pontosan nyolc ablak díszük és négy erkély, mert az általános szokást követve én sem az emeleteket és hom­lokzatokat nézem, hanem leg­feljebb a kirakatokat, meg a villanyrendőrt, amikor éppen működik. A részletek köze­lebb hozzák az egészet. Ha a Mérey lakótelep felett, egy alpesies tetejű tanyánál autó tetején csillan hajnalban a napsugár, akkor biztos, hogy az egyik kollégám már kinn van a szőlőben. Ami kétség­telenül sokkal egészségesebb foglalatosság, mint a szer­kesztőségben a mi kéziratain­kat olvasni. Jó lenne tudni, hogy nála is aratott-e a fagy, de nem kiabálhatok oda, mert túl messze van. X. lakótárs pontosan 6 órakor megy át a zebrán, Y. egy perccel ké­sőbb. Egy irányba mennek, de még véletlenül se együtt. Amivel már el is jutottunk a korábban említett menet­rendhez. Áttekinthetőbb, mint a MÁV ilyen kiadványainak rubükái, mert eleven és moz­gásban van. Látószögem fiatalasszonyai hét óra körül érkeznek szem­ből, a Wosinsky lakótelepet keresztbe metsző gyalogúton. Gyerekeket terelgetnek a böl­csőde és óvoda felé. Sorukat egy karcsú, sárga kabátos hölgy zárja. Ezután a Zrínyi utca felé vonuló iskolások kö­vetkeznek, köztük a fiam, akiről szeretném remélni, hogy csak visszafelé lesz vi­zes és iskolába menet nem kel át a patakon. Befut a szoká­sos helyén parkírozó Trabant tulajdonosa, majd a rendőr­tisztek, akiknek itt a szom­szédban van a munkahelye. Nem államtitok, azt is tudom, hogy mikor mennek ebédelni, mert látószögembe tartozik az étkezdéjük, melyre a magam IV. emeleti magasából felül­ről nézek. A szemétgyűjtő autó nem jön mindennap, sejthetőleg szintén menetrendje van. A korábbi évekhez mérten vál­tozás, hogy a konténerek tar­talmát átszűrő cigányság kép­viselői újabban nem jelentkez­nek. Lehet gondolkodni afe­lett, hogy ezt életszínvonaluk emelkedésének, vagy a köz- tisztasági ellenőrzés szigoro­dásának tulajdonítsam-e. Gondolkodni a munkahelye­men is tudok, most inkább tovább szemlélődök az ablak­ból. Száz méternyivel odébb a „grünbetonon” parkírozó kocsik száma megfogyatko­zik, hogy délutánra ismét azo­nos szintre kerüljön. Az egyik autó azonban már napok óta helyben van, piros védőborí­tójában egyformán emlékez­tet egy furcsa kempingsátor­ra, vagy valamelyik köztér le­leplezésre váró szobrára. A délelőtt a bevásárlásra induló háziasszonyoké. Akik délután cipelnek hálókat, tás­kákat, azok munkából jönnek haza. Környékünk bevásárló­centruma érezhetően a 160 la­kásos alatt lelhető. Ha valaki átvág a mindig használatban Aki Ablakból nézve Olvasónk írja Gyermekbalesetek A Népújságban olvastam, hogy egy tízéves kislányt — a saját hibájából — halálra gázolt egy autó. Nem tudom, hogy Öcsény- nek melyik részén történt a helyrehozhatatlan tragédia, de akárhol történt is, Öcsény- ben évek óta szinte meleg­ágyat vetnek a közlekedési baleseteknek, amelyről mór régen szólni szerettem volna. Nos, ott kezdem, hogy őcsényben minden közhivatal vagy intézmény a falu leg­forgalmasabb helyén, a két templom közelében van. Itt van a tanács, a tsz-iroda, ta­karékszövetkezet, az üzletek, az óvodák, az iskolák. Ebből adódóan, itt — a főutca két oldalán — áll a legtöbb sze­mély- és teherautó. Sokszor szinte művészet a „hivatalos” parkolóhelyen keresztülmen­ni a gyalogosoknak és az autósoknak. Néhány éve a tanáccsal szembeni oldalon láttam meg két lábacskát, egy ott parkoló teherautó alatt. Egy belső hang azt súgta, hogy ezek a lábacskák a tanács oldalára akarnak futni. Ösztönösen fé­keztem. Szerencsénkre. Az óvodás gyerek nem törődött a forgalommal, csak futott, és a lefékezett kocsi éppen, hogy érintette. — Ki lett volna hibás? — A gyerek! Persze csak „hivatalból”. Mert én most is. de a jövőben is azt fogom hibásnak tartani, aki nem rendeli el sürgősen, hogy a néha 10—15 autó ne a főut­cán, hanem a közelben levő Templom téren és a keleti mellékutcán parkírozzon. Sotkó János Szekszárd lévő játszótéren, az vagy fá­radt és rövidíti útját, vagy nem fél attól, hogy fejbe fo­cizzák. A játszótér legkülön­bözőbb sporteseményeinek csak féloldali tanúja vagyok, látószögemből a másik fut- ballkapu és kosárlabdapalánk kiesik, tehát sport iránti mér­sékelt érdeklődésemet ennek a fertálynak szentelem. Ját­szóterekben szerencsére gaz­dag a környék. Tőlem balra és így számomra most látha­tatlanul a kisebbek összpon­tosulnak, ami onnan tudható, hogy délután 4 és 5 között törvényszerűen felhangzik egy tiszteletet gerjesztően ab- lakrezegtető hang: — Anyu! Anyu! Dobd le a lapátomat! A lapát helyett időnként kard, pisztoly, de az is elő­fordult már, hogy kanál le- dobása követel tetett. A mi­nap kibővítettem látószöge­met és kihajoltam az ablakon. A hang tulajdonosa megle­pően közel van a föld színé­hez, viszont meseszép kisfiú és ha a hangereje így fejlő­dik, tízéves korára bizton ve­tekszik Gigliével. Az opera­énekes-jelölt megszólalása idején már javában tart lakó­társaink hazaáramlása. Hála a költségvetési üzem kert­tervezőinek, előttünk nincs autóparkoló, így ez a haza­jövetel csendes, de éppúgy menetrendszerű, mint a reg­geli távozás. Szemközt szinte egy időben nyílik ki két er­kélyajtó. Megnyugvással álla­pítom meg, hogy odaát min­dennap takarítanak, méghoz­zá délután, ami minden bi­zonnyal a munkaidő-beosz­tással függ össze. darabig töprengek, hogy ne kövessem-e a példájukat, aztán rendszerint nem követem. Végtére is én nézek ablakból és nem ők, mindenkinek meg­van a saját elfoglaltsága. De azért az enyémet is meg lehet unni. ORDAS IVÁN Egy Ebben az évben 2829 nyol­cadikos tanuló áll pályavá­lasztás előtt — a demográfiai hullámvölgy miatt valamivel kevesebb, mint az elmúlt esz­tendőkben. A végzettek 94,4 százaléka tanul tovább — ez némi javulásként felfogható arány. így is 158-an nem ta­nulnak már az ősztől — zö­mük lány — hanem háztar­tásbeliek lesznek. Az irányultság fő jellemzői: csökkent a gimnáziumokba és emelkedett a szakközépisko­lákba jelentkezők száma. A szakiskolák iránti érdeklődés változatlan. A százalékos megoszlás a következő: gim­náziumba 16. szakközépisko­lába 30, szakmunkásképzőbe 50,5, szakiskolába 3,5 a to­vábbtanulók közül jelentke­zettek aránya. A reális lehe­tőséget — tehát a konkrétan felvehetők számát tekintve a gimnáziumokban szinte kor­látlanul van hely, míg a szak- középiskoláknál jelentős túl­jelentkezés van. A szakmun­kásképzés igényeit maximáli­san ki tudják elégíteni — az egyes szakmákon belüli fe­szültség viszont jelentős. To­vábbra is divatos az autó­szerelő, szobafestő, géplaka­tos, karosszérialakatos és a női szabó szakma — ezeken a területeken túlzott a jelent­kezés. A bádogos és szövő szakmákra viszont elvétve találunk jelentkezőket. Bonyhádon a cipész szak­ma is „veszélyben van” — 15 helyre két jelentkezővel. A cipőfelsőrész-készítő ág beis­kolázási keretszáma 47, a je­lentkezett hattal szemben. Az építőiparnál főként az ács­állványozó és épületburkoló szakmáknál kevés a jelentke­ző. A kereskedelmi szakmák­ra jelentkezésnél is találkoz­hatunk aránytalanságokkal. Olyan szakmák a divatosak, amelyekre nincsen igény: pél­da erre a kozmetikai és ve- gyicikk-eladó szak. A sláger a vegyesbolti eladó, de az élelmiszer-ágnál is túljelent­kezés van. Jól sikerült a be­iskolázás a húsfeldolgozó szakra, Lengyelbe. A megyei művelődési osztályon most folyik a jelentkezések elbírá­lása, majd a fellebbezések fe­lülbírálása. A felvételt nem nyertek figyelmébe ajánlunk néhány lehetőséget a pályák gazdag sorából: a bonyhádi gimnázium orosz tagozata, a gyönki gimnázium általános és ének tagozata, a paksi gimnázium még tud fogadni jelentkezőket, sőt van még hely Tamásiban és Bátaszé- ken is. A megyén kívüli lehetősé­gekből elsősorban a paksi atomerőmű iránt érdeklődők számára: 15 fő jelentkezhet még Budapestre, az erősára­mú szakközépiskola villamos- energia-ipari ágazatára. A pécsi vegy-gép szakközépis­kolában még 18 hely vár je­lentkezőkre. Mindkét helyen kollégiumi ellátást és társa­dalmi ösztöndíjat is kaphat, akit felvesznek. Az ez évi pá­lyaválasztásról Vén János megyei tanfelügyelő vezeté­sével felmérés készült, mely­nek tanulságait a megyei Pá­lyaválasztási Tanácsadó Inté­zet munkatársainak segítsé­gével az ősztől hasznosítják a jövő évi pályaválasztás elő­készítési munkáiban. — herczeg — Sárpilisen hallottuk Egy évvel ezelőtt mindösz- sze 6 volt a sárpilisi KISZ- tagok száma. A fiatalok es­ténként eljártak más közsé­gekbe szórakozni, szervezett mozgalmi életről úgyszólván nem lehetett beszélni. Az üresen álló iskola egyik he­lyiségében volt KISZ-klub, de az épület rossz állaga, a körülmények miatt a fiatalok nem érezték otthonuknak a helyiséget. Az eltelt egy év alatt — bár klubjuk azóta sincs megfelelő — a tagság lét­száma 35-re szaporodott. A de­csi tanácstól kaptak egy színes televíziót és a fiatalok is igye­keznek tenni községükért. Társadalmi munkában épí­tették fel a község idősebb lakóival együtt a tanácsház melletti autóbuszvárók A ta­nács csak a bontott anyagot adta, a bokros rész kitisztí­tására, a buszváró építése teljes egészében társadalmi munkában történt. A rossz állapotú, romos művelődési ház rendbehoza­taláért is történtek lépések Sárpilisen. Az átalakítás ide­jére a könyvtárat egy régi fodrászüzletbe költöztetik. Az épület átalakítására, rend- behozatalára a decsi nagy­községi Közös Tanács 300 ezer forintot biztosított. Ez­zel a pénzzel és a lakosság támogatásával még az idén elkezdik az épület renoválá­sát. Elkészülte után a könyv­tár is megfelelő körülmé­nyek közé kerül és itt lesz majd a klubjuk a KISZ-es fiataloknak is. A község vezetői tárgyalá­sokat folytatnak a sárpilisi italbolt üzemeltetőivel. Azt szeretnék, ha a jelenlegi mostoha körülményeken ja­vítva, korszerű presszót ala­kítanának ki, ahol lehetne kapni cukrászsüteményeket is. Sárpilisről majd minden munkaképes korú eljár. A Decsre, Bátaszékre és Szek- szárdra bejáró asszonyok helyzetén könnyít elkészülte után a sárpilisi szociális ott­hon. Előzetes felmérések sze­rint több mint harmincán szeretnének majd az otthon­ban dolgozni. Az idén be­induló szociális otthonban szükség lesz majd takarító­nőkre, ápolókra, konyhai és mosodai munkásokra. Az idén ötven idős embert foga­dó otthont a tervidőszak vé­gére 150 személyesre kíván­ják fejleszteni. Olajkályhák Marcaliból Uj üzemrésszel gyarapodott Somogy megye legfiatalabb városának, Marcalinak egyik gyára, a Mechanikai Művek helybeli gyáregysége. Az új üzemcsarnokban — amely egy folyamatos beruházás első része — olajkályhák készülnek. (MTI-fotó, Bajkor József felvétele — KS). Pályaválasztás 77

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom