Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-06 / 105. szám
1977. május 6. 3 /^olnaN , , tnEPUJSAG Biztosra veszem, mindany- nyiunkkal előfordult már — feltéve, ha a munkahely nem egyszerűen státus, hanem a munka helye — hogy este kifakad otthon (mindenki a saját szókincse és nyelvi gusztusa szerint): Rettenetes egy nap volt ez a mai... Kész bolondokháza... * Négy hónap telt el az esztendőből. Vajon mitől „borult ki” ez alatt az idő alatt — teszem azt egy főmérnök, egy üzemvezető, egy művezető és egy fizikai munkás? A kérdéseket a Magyar Selyemipar tolnai gyárában tettem fel. íme a válaszok: — Tizenkét éve dolgozom a gyárban. Nálunk amolyan lazító, könnyű időszakról soha nem lehet beszélni. Ahogy fejlődött a gyárunk, úgy nőttek a velünk szemben támasztott követelmények is. Ebben az évben ugyancsak nagy feladatokat tartalmaznak a tervek. Hajtani kell. De ez még önmagában nem borítja ki azokat az embereket, akik dolgozni járnak a munkahelyükre. De ha a munka.— az emberen kívül álló okoknál fogva nem úgy megy, ahogy kellene — az már idegesítő. Mi itt a szövődében import alapanyaggal dolgozunk. Hogy milyen volt az ellátás ebből, azt jelzi, hogy csaknem három hónapon keresztül egyébként selejtes minőségű „laza nyitott” fonállal kellett dolgozni. Szakadoztak. törtek az üvegszálak — és mérgelődtek eleget a szövők. De azért — teljesítettük a negyedéves tervet. Fehérvári György művezető (szövődé): — Tudom, sokan már unják, hogy mi művezetők csak panaszkodni tudunk. Persze ezek a „siránkozások” nem öncélúak — a jobb, szervezettebb és folyamatosabb munka után sóhajtozunk. Hisz nekünk is akkor könnyebb. Hát voltak gondjaink éppen elégszer. Alapanyag, munkaerő. Ezek is persze ismert gondok. Hogy fest ez a mindennapok során ... Nekem az a feladatom, hogy — ha kell — veszekedjek mindenkivel a jobb minőségért, a nagyobb teljesítményért. De ha nem jó az alapanyag és kevés az ember — hát akkor is ... Több mint húsz éve dolgozom a textiliparban De úgy ritkán borultam ki, mint az év elején egy géptisztító miatt. Az ember imádkozhatott neki, akkor sem végezte el rendesen a munkáját. Aztán egy nap szóltam neki, hogy ez így nem megy tovább. Nagy hangon közölte — ha nem tetszik, ő el is mehet... A munkaügy máshova helyezte — persze ott sem állta meg a helyét. Az ilyen eset persze nem erősíti az ember tekintélyét, hogy a végsőkig kapaszkodunk az olyan emberekbe, akik csak statisztika szerint számítanak munkaerőnek. Szóval volt mérgelődnivaló elég. De — szerencsére azért a többség nem ilyen. így aztán meg is volt a negyedévi terv. — Ott kezdem, hogy nagyon magasak az üzemre eső idei tervszámok. Kétmillió négyzetméter üvegszövetet és hatszázezer négyzetméter rowing szövetet kell előállítanunk. Talán furcsa, de a terv szubjektív feltételei — tehát a becsületes és a hajtós törzsgárda — az inkább adott, mint az objektív — nevezetesen a folyamatos anyagellátás és a műszaki feltételek. No, meg a munkaerő sem tódul a háromműszakos szövö- dékbe... Igen, körülbelül nyolcvan munkanap van mögöttünk. Könnyű — és most nem panaszkodni akarok — nem nagyon volt. A legnehezebb napok azok voltak — és sajnos lesz még ilyen — amikor sietve át kell állítani a termelést — az alapanyag beérkezése szerint. És ez nem mindig esik egybe az ésszerű munkaszervezés érdekeivel. De hát az import alapanyag nagy úr — és mi a saját érdekünkben engedelmeskedünk. Egy a szerencse. A gépek mellett az emberek zöme érti a közös gondokat és azt, hogy csak együtt segíthetünk magunkon. Három szabadszombaton dolgozott csaknem teljes létszámmal a szövődé — de a negyedéves terv meglett ... — Én, s persze saját szerencsém, nem vagyok amolyan kiborulós típus. Mert hát munkával összefüggő gondok vannak mindenütt és mindenkinek. Kemény esztendő az idei. Most folyik az előkészítése annak a kétszáztízmillió forintos beruházásnak, amelynek révén igazi nagyüzemmé válik majd a gyár. Számtalan megbeszélés, tervegyeztetés, mind megannyi idegeskedni való helyzet. És mellette a termelés adta napi feladatok Hogy ki kell menni év végéig a hatszázezer négyzetméter rowing szövetnek, hisz csaknem a fele tőkés export és a négyszáz tonnányi alapanyagigényből még épp csak a harmada biztosított... egyszóval van miért dolgozni. Tudja, talán az én beosztásomban a legnehezebb, nem is a fent elsorolt gondok, bajok miatt, hanem azért, mert egy-egy nehezebb napon nem győzöm helyre tenni a viták, a tenniakarás lázában kipattanó kisebb-nagyobb emberi konfliktusokat. Mert valahogy úgy van, hogy mennél több a gond — szerencsére annál több a jobbítani, tenni- akaró igyekezet is. GYŐRI VARGA GYÖRGY Fotó: bakó. A szocialista brigádok ötödik országos tanácskozása alkalmából a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki Szeltner Józsefnét a, kocsolai Vörös Csillag Termelőszövetkezet Zrínyi Ilona kertészeti brigádvezetőjét. A kitüntetést Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke adta át a Parlament kupola- csarnokában. — Mit jelentett önnek, hogy részt vehetett a brigádmozgalom életében nagy jelentőségű tanácskozáson? — Nagyon nehéz pár mondatban összefoglalni. Megismerkedtünk más brigádok életével, s még jobban megértettük, ha összefogunk, a brigádmozgalmon keresztül a mostaninál még többet tudunk adni a népgazdaságnak. Egyetértek azzal a felszólalóval, aki azt mondta, hogy a mezőgazdasági munkának még nagyobb megbecsülést kell adni, s nagyobb súlyt kell helyezni a fiatalok képzésére. Kádár János beszédéből az ragadott meg, hogy az idei terv végrehajtása jól indult, s hogy teljesítsük a tervet, a folytatás még jobb kell legyen; hisz ezen múlik az ötéves terv sorsa. — Mi szükséges ahhoz, hogy valakit brigádvezetőnek válasszanak? — Tizennégy éve dolgozom a szövetkezetben, s rögtön, ahogy a kertészetbe kerültem csapatvezető lettem. Először két munkabrigád volt, az egyikbe az idősebbek, a másikba a fiatalok tartoztak. 1973-ban egyesültünk, jelenleg húszán vagyunk a Zrínyi Ilona brigádban. Nem kevés a dolgunk, hisz csak a szántóföldi zöldség 81 hektár, ezenkívül fólia alatt is termelünk és palántákat nevelünk. Az igaz, hogy csúcsidőszakban a növénytermesztők is segíte— Évek óta együtt dolgozunk, ezért úgy érzem, mi jobban összetartunk, mint a szövetkezet más brigádjai. Az uborka- és sárgarépa-területet mindenkinek kimérik, s ha közülünk valaki beteg, este elvégezzük helyette az éppen esedékes munkát. Beszélgetni, olvasni ebéd közben érünk rá; Rab Ferencné szokott képes lapokat hozni, s felolvas belőlük. Ha befejezünk egy-egy nagy munkát, halászlevet főzünk, rétest sütünk. A szövetkezet autóbuszával tavaly Észak-Magyar- országon jártunk, idén pa- lántakiültetés után Zalaka- rosra megyünk. — Azok az asszonyok tudnak az átlagosnál többet nyújtani, akik mögött a családi háttér is kiegyensúlyozott. — Két fiam van: 13 és 8 évesek. A férjem gépkocsivezető, a háztartást az anyósom vezeti. Minthogy otthon rám nem sok munka marad, ha szükséges, kora hajnalban, vagy késő este is dolgozom. — A brigád megalakulása óta hogyan változott az emberek életkörülménye, magatartása, tudása? — Sokan építkeznek közülünk, s az új lakásokat szép, heverős bútorokkal rendezik be. Szakiskolát egyikünk se végzett, s hogy ezt pótoljuk, télen szakmai tanfolyamot szervezünk. Ami a magatartást illeti: régebben sokkal többször összekaptunk. Úgy veszem észre, hogy mióta anyagilag kiegyensúlyozott körülmények között élünk, jóval kevesebb a vita, mint korábban. — Milyen érzés volt átvenni a kitüntetést? — Nem szeretek érzelegni, de akkor meghatódtam. Nagyon örülök annak, hogy a munkámat megbecsülik, s hogy életemben először a Parlamentbe is eljutottam. d— nek, de a szakmunkák zömét nekünk kell elvégezni. Úgy gondolom, azért választottak meg brigádvezetőnek, mert régóta tagja vagyok a szövetkezetnek, s a kétszázötven munkanapom minden évben megvolt. Azt hiszem, jól dolgoztam, s velem együtt a brigádtársaim, akiket sose kellett „húzni”, biztatni; lehet hideg, esős idő, vagy ful- lasztó meleg, az asszonyok kitartanak. Ennek a helytállásnak az eredménye, hogy két éve megkaptuk a bronz fokozatot. — Mindig, mindenben egyezik a véleményük? — Rendszerint igen. Egészen apró dolgokon . olykor összekoccanunk. Például azon, hogy uborkaválogatás idején lehetőleg mindenki úgy intézze a dolgát, hogy munkaidő után vissza tudjon jönni, akkor is, ha kicsik a gyerekek. A lényeges dolgokban nincs köztünk vita. Naponta 15—20-féle munka is adódik, s ezt úgy osztjuk el egymás között, hogy egy emberre a könnyebből és a nehezebből is jusson. — Miben különbözik a Zrínyi Ilona brigád más brigádoktól? Tabód Figyelmetlenség és alkohol Szakmunkásképzés Kilencvennyolc baleset negyedév alatt A Hőgyészi Állami Gazdaság tabódi kerületének tehenészeti telepén évek óta gondot jelentett az állattenyésztő szakmunkások hiánya. A tehenészeti telepen az utóbbi időben áttérnek a nagyobb tejhozamú Holstein—Friz F— 1-es tehenek tenyésztésére. Az állatállomány fejlesztése, a nagyobb tejhozamú, de igényesebb tehénfajok gondozása megköveteli a nagyobb szakértelmet. A gazdaság vezetői a jövőre is gondoltak, amikor megszervezték a telepen dolgozók szakmai képzését. A tervidőszak végén jelentős rekonstrukciót, bővítést hajtanak végre a telepen és akkor még nagyobb szükség lesz a szakmunkásokra. Az öthónapos állattenyésztő tanfolyamukat a lengyeli szakmunkásképző intézettel közösen szervezték. Az előadások egy részét az intézmény tanárai, másokat a gazdaság szakemberei tartják meg. Huszonhét dolgozó jelentkezett a tanfolyamra. Időközben ketten abbahagyták a tanulást, így májusban huszonötén vizsgáznak. Azok a dolgozók, akiknek nincs meg a nyolc általános iskolai végzettségük. betanított munkások, akiknek megvan a nyolc általánosuk, az eredményes vizsga után szakmunkások lesznek. Az állami gazdaság anyagilag is támogatja a tanuló dolgozókat. A tanfolyam hallgatói között sok a fiatal, de van hat évvel a nyugdíj előtt álló dolgozó is. Emberi sorsok tragikus pillanatairól, másodpercek alatt bekövetkezett szerencsétlenségekről szólt az a beszámoló, ami a napokban hangzott el a megyei Közlekedésbiztonsági Tanács egyik szakbizottságának ülésén. A szürke statisztika vádirat az emberi felelőtlenség, figyelmetlenség, s az alkohol ellen. Idén az első negyedévben tízen vesztették életüket az utakon, ötvenötén szenvedtek súlyos, és hatvannyolcán könnyebb sérülést. Ez a mérlege annak a kilencvennyolc balesetnek, amit az év első hónapjában a közlekedési krónika lapjain feljegyeztek. A negyedév összegezése szomorú tényként közli, hogy az első negyedévben a tavalyihoz viszonyítva tovább romlott a közlekedés biztonsága. Tavaly március végéig 91 közlekedési baleset volt Tolna megyében, idén ez 7,7 százalékkal emelkedett. Elkeserítő az a tény is, hogy nőtt azoknak a száma, akik életüket vesztették, s azoké is, akik súlyos sérülést szenvedtek. A balesetek 42 százalékát a személygépkocsik vezetői, tíz-tíz százalékát a motorkerékpárosok, a kerékpárosok, illetve a gyalogosok okozták. Nagymértékben emelkedett, kétszeresére nőtt a gyalogosok által előidézett balesetek száma. Majd másfélszer annyiszor voltak a kerékpárosok hibásak, mint egy évvel korábban, s háromszorosára nőtt a segédmotoros kerékpárok vezetője által okozott karambolok száma. Negyvenöt alkalommal azért következett be baleset, mert a jármű vezetője nem az út-, a látási, és az időjárási viszonyoknak megfelelően vezette a járművet. Már az előző évben is emelkedett azoknak a karamboloknak a száma, amelyeket a szabálytalan irány- változtatás okozott, és sajnos, ez a tendencia az idén folytatódott. A tavalyi első negyedévi 13 helyett idén 18 baleset írható ennek számlájára. Végezetül a legdurvább szabályszegésről, az'ittas vezetésről. Az elmúlt hónapokban nagyon sok alkalommal ez okozott katasztrófát. Az arány állandóan emelkedik. Annak ellenére, hogy a közlekedési járőrök mind gyakrabban használják az alkoholszondát, s az ittas vezetőket a hatóság jogosítványuk bevonásával bünteti. Sajnos, sok esetben a vezetők akaratgyengesége mellett a környezet rossz hatása, az itallal kínálgató barátok okozzák a tragédiát. Az ittas vezető már nem ura teljes mértékben járművének, s így saját életét viszi vásárra, amellett, hogy másokét is veszélyezteti. — szepesi — „A folytatás még jobb legyen!” Beszélgetés a kitüntetettel