Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-31 / 126. szám
/•''tŐÜjaN, a Képújság 1977. május 31. Moziban A népművelő mint ékezet A filmek többségét valamivel az országos bemutató után látjuk Tolna megyében, úgyhogy ha valakit érdekel egy-egy új film, a kritikákat elolvashatja, még mielőtt elmenne a moziba. A Kardos István—Kardos Ferenc szerzőpár új alkotása, az Ékezet egészségesen sokféle hangú fogadtatásban részesült — ez az egyik, nem túl sokat mondó megállapításom a róla megjelent írások olvasása után, a másik, hogy a kritikusok egy része éppen annyit tud a népművelők munkájáról, gondjairól, mint a filmbeli gyárigazgató. Utóbbi kuncogva és hitetlenkedve veszi tudomásul, hogy „milyen foglalkozások vannak”, teszem fel, valaki népművelő. Amilyen nagy feladatok hárulnak a népművelő hivatás gyakorlóira — legelsősorban a kis településeken, üzemekben dolgozókra —, éppen annyi ellentmondás feszül körülöttük. A szakma hitele és az eredményes tevékenykedés szoros összefüggésben van, s jóllehet az egyik már megvan — a népművelő csak akkor dolgozhat, ha a másik is megvalósul. A többség abba fárad bele, hogy saját közösségében megteremtse a népművelés becsületét, mások ugyan rutinosan, eredményesen szervezik a kulturális programokat, de személyes adottságaik miatt örökké csak „kultúrjancsik” maradnak. Izgalmas közegbe hatolt a filmes szerzőpár, amikor elhatározta. népművelőről készít filmet. Alighanem több száz történetet hallgathattak végig fiatal népművelők kul- túrkalandjairól, mire megszületett a film forgatókönyve^ és éppen azért lett jó, mert nem a megtörtént eseteket reprodukálja, hanem egy teljesen újat, „jellemzően képtelent” teremt. A valóságot ismerők már az alapszituációról is tudják, hogy sajnos, valószerűtlen. Az egyetemet végzett vörös diplomás szakemberek körében egyáltalán nem tipikus, hogy világvégi kis kócerájok- ba mennek dolgozni, hiszen szakképzett közművelődési szakember még az önálló intézmények jó részébe sem jut. De rokonszenves hősünk nem köznapi lény, ahogy önmagáról állítja „egy kicsit bolond”, tehát olyan helyre megy a „népet művelni”, ahol erre senki nem számít, senki nem kívánja — éppen ezért nagy rá a szükség. Megpróbálkozik sok mindennel, hogy az embereket elvezesse a kultúra igényéhez, de kísérletei sorra balul végződnek. Hol a hiba? A film utolsó része mintha a bajok okát kereső, zaklatott agy ide-oda csapongását követné, úgy robognak át a vásznon a képtelenségek. A végkifejletet mégsem motiválják eléggé, s bár végig tudjuk, hősünk itt csak látogató, el fog menni a gyárból (tipikus népművelő-dolog ez is, a vándorlás), mégsem vagyunk benne biztosak, hogy mi lett végül is távozásának igazi oka. Az utolsó képsor miatt mégis nevetve — fejünket csóválva, rokonszenvvel mosolyogva — megyünk el a moziból. Népművelőnk az állomásra tartva Hamletból szaval az utcaseprőkkel... A jó ritmusú film érdemei közé tartozik néhány nagyszerű színészi alakítás, néhány emlékezetes figura, és a jó kísérőzene. VIRÁG F. ÉVA Jövő héten a Teketória című magyar filmről írunk Agria napok 1977 Egerben elkészült az „Ag- ria napok 1977” részletes nyári műsorterve. Június 2-án egy hétig tartó nyári karnevállal kezdődik, amelyen az ország számos művészeti együttese bemutatkozik. Az Agria napok középpontjában az idén is a várszínházi előadások lesznek. Balassi Bálint: Szép magyar komédia és Fazekas Mihály Lúdas Matyi című műve kerül ezúttal színpadra. Az egri várszínház július 15-én nyit. Az egri nyári egyetem két tagozata is várja a külföldi és hazai érdeklődőket: augusztus 1-től 10-ig a műemlék- védelmi tagozat, augusztus 13-tól 22-ig a filmművészeti tagozat megrendezésére kerül sor. A színházi esték keretében sor kerül a Madách Színház, a Kecskeméti Katona József Színház és a Veszprémi Petőfi Színház előadására. Orgona- hangverseny, kirakatverseny, idegenforgalmi reklámpropaganda-kiállítás teszi teljessé az Agria napok nyári rendezvénysorozatát. Könyvszemle Itália igézete Megvallom, még soha nem jártam az azurro hihetetlen kékje alatt, nem éreztem az olasz föld mindent megváltó reneszánsz derűjét, s csak •elbeszélésekből, baráti ösz- szejövetelek emlékeként diafelvételekből ivódott belém valami a mediterrán szépségekből. Mindez persze nem csökkentette, vagy pótolta olthatatlan. kora ifjúságomtól munkáló nosztalgiámat a „majd egyszer” alkalma iránt. Ezt az állandó készültséget, ugrásra kész mehetnéket injekciózta föl ismét ama könyv, mely már tudós — s túl korán eltávozott — szerzője miatt is érdemleges olvasmány lenne, minthogy Szauder József kitűnő klasz- szika-filológus és irodalom- történész volt, s az olasz— magyar szellemi kapcsolatok jeles tudora. Nem véletlen, hogy a diákjai számára feledhetetlen egyetemi órák után fél. évtizedig a római egyetem vendégprofesszoraként is oktathatott. Most megjelent itáliai esszégyűjteménye, a Kövek és könyvek nem az első ilyen jellegű műve Olaszországról. Az 1963-ban kiadott Ciprus és obeliszk című esszékötetben is helyet kaptak már olasz városok és tájak, Olasz irodalom, magyar irodalom, című, egy évvel későbbi keltezésű munkája pedig alapmű a két nép történelmi múltjának emlékeit megőrző közös művelődés- történeti, irodalmi kapcsolatok szempontjából. Ifjúkori rajongása nem feltétlenül a turistalátványosságokra, sokkalta inkább a szellemi csúcsok, a humánus értékek ritka gyűjteményére irányult ugyanakkor rendkívül fogékony volt maga az olasz élet iránt is. A könyv minden sora Szauder finom ízléséről, kivételes műveltségéről tanúskodik, jártassága és anyagtudása, melybe egyaránt belefér az olasz irodalom meg a művészet szinte valamennyi ága, a személyes megfigyelések hallatlan pontossága, s mindemellett a városokról szóló írások hangulata és tárgyszeretete a könyv nagy erényei közé tartozik, s esztétikai értékének is igen megbízható bázisa. DRESCHER ATTILA TERMÉSZETESEN mindenre van példa. A dokumentumjáték végén megszólaltatott bíró-asszony azt mondja, hasonló eset több van. mint gondolnánk. Ha valóban több van, az elég baj, bár ebben az esetben végképp nem tudni, hogy a több vajon minél több, s ez sokat jelent-e vagy keveset. Bárhogy legyen is, Alizkával mégiscsak baj van, ajjiit az is mutat, hogy a szerzőrendező Szemes Marianne rádióújságjpeli nyilatkozatában nem győz magyarázkodni, s azt sem tudja, hogy Alizka életből lemásolt sorsa jóra fordul-e, avagy sem. A szerzőnek ezt nem is kell tudnia, azt ellenben mindenképp, hogy mit akar ábrázolni, az élet ellesett részletét milyen szándékkal mutatja fel. A filmbeli (és az életbeli) Alizka fellázad sorsa ellen, mert végre megkérdezi magától: miért kell alávetnie magát a konvencióknak, miért kell boldogtalannak lennie? Csakhogy már ez a kérdésfelvetés is rossz, ugyani® két olyan fogalmat állít egymás mellé, amelyek önmagukban nem ellentmondóak. A konvenció és a boldogtalanság nem egymást kizáró fogalmak, g ha behelyettesítjük a házasságot (a filmben ugyanis e körül forog minden), akkor Szemes Marianne logikája szerint a tétel így alakul: A konvenció = boldogtalanság, a házasság = konvenció, tehát a házasság boldogtalanság. Ez pedig még akkor sem igaz, ha valóban sok a rossz házasság. Nekem végig az volt az érzésem, hogy ez a boldogtalan Alizka saját maga miatt boldogtalan, s ha valamennyien összefognánk, hogy megmentsük, akkor is boldogtalan lenne. Alizka nem is lehet boldog, mert mint patetikus monológjában elmennydörgi, beleunt a sok alkalmazkodásba, ezután nem hajlandó senkihez sem alkalmazkodni, hanem éli világát, vagy ami ugyanilyen patetikusan és hamisan hangzik, „saját életét”. Ez pedig abban áll, hogy gyereke lesz, akinek nem ismeri el az apját. További kérdéseinket meg se merjük kockáztatni (ez a nem-alkalmazkodás hogyan fog sikerülni a gyerek mellett, hogyan fog „sikerülni” maga a gyerek apa nélkül stb.), ugyanis Alizkával ott a baj, hogy Alizka céltalan lázadó, aki a boldogság ellen is föllázadna, tehát — nevezzük nevén — anarchista, aki abban éli ki magát, hogy beleköt az életbe. Nem kételkedünk abban, hogy ilyen is van, s a valóságos Alizkának ismeretlenül is minden jót kívánunk, bár nem valószínű, hogy valaha is boldogulni fog. De mit akart Szemes Marianne filmje? Alizka a boldogtalanság megszállottja, mire figyelmeztethet hát magaválasztotta. extrém sorsa? Vagy csak azt akarta Szemes Marianne megmutatni, hogy ilyen az élet? De nem ilyen, legföljebb ilyen is van, csakhogy ebből hiányzik az a klasszikus tragikai elem, ami kiválthatná rokon- szenvünket. Alizka tehát egyedül megy a maga útján tovább, mi pedig konvencióból — bár egy órán át igyekeztek meggyőzni arról, hogy a konvenció milyen csúnya dolog — tehát igenis konvencióból minden jót kívánunk neki, s aztán vállat vonunk és végezzük tovább a dolgunkat. CSÁNYI L. AZ ORSZÁGOS Idegenforgalmi Tanács adatai szerint az első negyedévben több külföldi utazott be hazánkba, mint a megelőző év hasonló időszakában, és feltehetően idén is nő a beutazók száma. Az idegenforgalmi főszezon közeledtével egyre forgalmasabbak lesznek a határátkelő állomások. Idegenforgalmi szerveink, a szállodák, s a rokonaikat váró magyar állampolgárok felkészültek a vendégek fogadására. A hatályos jogszabályok lehetővé teszik, hogy a nem magyar állampolgárok gyorsan és igen széles körben kapjanak be-, át-, és kiutazó vízumot. Az aktív idegenforgalom növekedése egybeesik gazdasági és politikai céljainkkal, jól szolgálja Helsinki szellemét. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról, hogy léteznek olyan erők, amelyek szeretnék a békés egymás mellett élés folyamatát megállítani, a nemzetközi enyhüléssel együttjáró idegenforgalmat pedig sajátos céljaikra kihasználni. AZ IMPERIALISTA hírszerző, elhárító- és propagandaszervek az európai biztonsági és együttműködési értekezlet óta sem veszítették aktivitásukból. Tevékenységüket szervezetten és titkos módszerékkel is végzik, beágyazva a legális lehetőségekbe. A beutazók nagy, és tapasztalataink szerint egyre növekvő száma lehetővé teszi számukra, hogy a békés turista, üzletember, vagy rokonlátogató álarca mögé rejtsék megbízottaikat. Az imperialisták említett szerveinek mesterkedései miatt nem moYidunk le a nemzetközi idegenforgalom növeléséről, hanem jogpolitikai céljainknak is megfelelően igyekszünk megelőzni, felderíteni, megszakítani a bűn- cselekmények elkövetését. Köztudott, hogy az imperialista hírszerző szervek hírigénye igen széles körű, kiterjed a politikai, kulturális és gazdasági élet szinte minden területére, sőt nem egyszer egyes személyek élet- körülményeire is. A BEUTAZÓKNAK az ország területén szinte korlátlan mozgási lehetőségük van. így aztán alkalmuk nyílik olyan gazdasági, katonai és más objektumok térségébe is eljutni, amelyekkel kapcsolatban információkat kívánnak szerezni. Amikor eljutnák az ilyen területekre, az adott konkrét lehetőségek szerint választják meg az alaposabb szemlélődés lehetőségét. Az információszerzésnek egy bonyolultabb és hatékonyabb módszere, amikor — látszólag véletlenül — egy szimpatikus, szakképzett, udvarias, előzékeny, jó beszéd- és vitakészségű személy olyan témákra tereli a beszélgetést, amelyékről információkat akar nyerni. Előszeretettel kezdeményeznek szakmai vitákat, amelynek során fel- vagy leértékelik a szocialista országok eredményeit, hogy így vitára késztessék partnereiket. Vita közben aztán olyan adatokat nyernek, amelyek jól használhatók a különböző politikai, gazdasági tárgyalásokon. Sokszor a beszélgető partnerek hiúságát kihasználva sikerül információkat szerezniük, máskor a jólérte- sültség, a fontoskodás meg- nyergelése eredményes. Néha sajnos a rokoni, baráti beszélgetések tárgya sem elég megfontolt. Közismert, hogy a SZER, az Amerika Hangja és más rádióállomások egyik feladata az ellenséges propaganda terjesztése. Az ellenséges propagandaszervek céljaikra nemcsak az étert, hanem az idegenforgalmat is igyekeznek kihasználni. A beutazókkal vagy a hazatérőkkel ellenséges propagandaanyagokat próbálnak bejuttatni az országba. EGYES beutazók arra ragadtatják magukat, hogy állami szerveink képviselőit, azok intézkedéseit igyekeznek lejáratni, mások fasiszta indulók éneklésével, vagy magnetofonon való megszólaltatásával fertőzik a közhangulatot. Lakosságunk körében az ilyen provokáció jogos felháborodást vált ki. Ezeknék a magatartásoknak leleplezése, megszüntetése fontos feladata a törvényeink szerint minden állami, társadalmi szervnek, minden magyar állampolgárnak. A törvényeinket, szokásainkat tiszteletben tartó külföldieket szívesen várjuk, azok megsértői azonban kénytelenek lesznek tapasztalni, hazánkban szilárdan érvényesül a törvényesség. Szólni kell a kapitalista külföldre utazó magyar állampolgárokkal kapcsolatos ellenséges tevékenység tapasztalatairól is. Köztudott, hogy törvényerejű rendelet szabályozza a magyar állampolgárok külföldre utazásának lehetőségeit. E szerint csak a rendeletben meghatározott néhány kizáró ok fennállása akadályozza állampolgáraink kiutazását. A tényleges helyzet tehát az, hogy gyakorlatilag majdnem mindenki részese lehet a külföldre utazás élményeinek. Egyre növekszik e lehetőségekkel élni kívánók száma és ez jó dolog. Többek között ez is jelzi népünk életszínvonalának növekedését. A hivatalosan, turistaként, vagy rokonlátogatóként külföldre utazót azonban esetenként megtéveszi a felszínes csillogás, a mesterségesen is fokozott pompa. A megváltozott körülmények közé került magyar állampolgárokat igen szervezett és céltudatos tevékenységgel igyekeznek befolyásolni, megnyerni a már említett szervek. A LEGNAGYOBB veszélyt itt is a hazánk és más szocialista országok ellen irányuló ellenséges tevékeriységre való rábírás, az e célból történő megnyerés szándéka jelenti. Egyes közvélemény- kutató intézetek szervezésében igyekeznek adatokat gyűjteni hazánk politikai, társadalmi, gazdasági,, katonai viszonyairól. Előszeretettel alkalmazzák a kérdőíves módszert. Sajnálatos módon egyesek már néhány schilling vagy márka reményében vállalkoznak ezek kitöltésére. A sötét hírszerzés módszerét a kiutazók körében is előszeretettel alkalmazzák. Tapasztalataink szerint az anyagi ellenszolgáltatás kilátásba helyezésén kívül felhasználják a rokoni, ismeretségi kapcsolatot is céljaik megvalósítására. A HAZATÉRÉS megtagadására rábírás ugyancsak közismert ellenséges tevékenységi forma. Elsősorban szakembereket és olyan személyeket igyekeznek megnyerni, akik fontos információk birtokában vannak. Ilyenkor az anyagi érvényesülés lehetőségének kilátásba helyezése, a tényleges helyzet mérhetetlen eltúlozá- sa a fő érv. A politikai befolyásolással, az ellenséges propaganda megnyilvánulásával .szinte minden kiutazó találkozik. Az említett ellenséges tevékenységi formák mindegyikére, de különösen a kémkedésre való rábírás kísérleténél igen jellemző a magyar állampolgárral szembekerülő személy megtévesztő magatartása. Először a jószándékú, segítőkész, lojális és többnyire anyagilag is jól szituált személyt, kellemes, gyakran magyarul jól beszélő külföldit ismer meg a kiutazó. A lekötelezés után később sor kerül az ellenszolgáltatás igénylésére is, s ekkor már lehull az álarc. Az idegenforgalmi szezon közeledtével arra hívjuk fel az állampolgárok figyelmét, hogy hivatalos vendégeik, ismerőseik, rokonaik fogadása vagy meglátogatása során ne feledkezzenek meg törvényeink tiszteletben tartásáról, mert csak így élvezhetik tiszta lelkiismerettel a pihenj, a szórakozás, ae üzletkötés nyújtotta örömöket. A BECSÜLETES hazafiak tartsák kötelességüknek a különböző országok állampolgárai között kialakult kapcsolatok megzavarására irányuló tevékenységek visz- szautasítását. Dr. Láng Károly r. őrnagy «Jfttfotofe m^Wv^^fíSmVS1!: 3nu^TJ7^TÍ^3B Afizkával baj van
