Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-03 / 102. szám

A KÉPÚJSÁG 1977. május 3. Moziban: Lúdas Matyi A magyar rajzfilmezők si­keres alkotók. Igaz, nem ta­lálták meg saját hangjukat, de tehetségesen adaptálták a világ rajzfilmgyártóinak be­vált ötleteit. A Lúdas rende­zője, Dargay Attila találta ki Gusztávot, közreműködői kö­zül Nepp József a Mézga és a Bubó-filmek írója Jankovics Marcell a János vitézt ren­dezte. A néhány éve divatos sze­cessziót már nem sikerült a János vitézbe oltani, s a jó- szándék nem segített a Hugó, a vízilón sem: nyomtalanul eltűnt a köztudatból. Most olyan filmet akartak készíteni, ami a tévé után a moziban is meghozza a ma­gyar rajzfilm sikerét. Alap­anyag biztosítva — Fazekas Lúdas Matyija. Eszközül a békebeli mesekönyvek képi világa alkalmaztatott, ami senkit nem hajt fejtörésbe, egyszerű, tiszta, édes. A várt eredmény nem ma­rad el: a közönség nagyobb része elégedett Lúdas Matyi- val. Ki hiányolja a rajzfilm­ből a furcsát, különöset, meghökkentőt? Bármilyen furcsa is, a gye­rekek. Már amelyik fantáziá­ját még nem kötöte meg a rossz képeskönyvek sablonvi­lága. Ök örülnének a színes, eleven rajzok játékának, an­nak, ha olyasmi történik a filmen, ami sehol máshol — még a képzeletben sem! — lehetne. • A gyerekek persze így is örülnek, mert a mesefilm hiánycikk, és a Lúdasnak amúgy is „izgi” a története. Természetesen nem kérik Kiállítás Népi gyermekjátékok A mai gyerekek már csak mesékből, elbeszélések­ből emlékezhetnek azokra a játékokra, amelyeket szü­leiknek nagyszüleik saját kezűleg készítettek. A lassan feledésbe merülő játékok megmentésére indított akciót a Béri Balogh Ádám megyei múzeum és a szekszárdi városi úttörőház. Közös népi gyermek­játék-pályázatukra megyénkből 19 iskola 107 tanulója, összesen 184 pályamunkával nevezett. A beküldött já­tékokat több kategóriában bírálták el. A legszebb kol­lekcióért Falatin János, sióagárdi nyolcadik osztályos diák kapott első díjat. A bírálóbizottság további há­rom kollekciót jutalmazott. A legszebb babáért járó első díjat Kovács Ágnes első osztályos tanuló, szintén Sióagárdról és Páczel Gabriella, a pári általános iskola második osztályos tanulója kapta. A babákra összesen tíz díjat adtak, közülük is ki kell emelni a tamási ráczvölgyi általános iskola diákjainak beküldött pálya­munkáit. A csoportjáték-eszközök öt díjat vittek el. Első a kategóriában a szekszárdi úttörőház honismereti szak­köre lett. A játékok hitelességéért adott nyolc díj kö­zül Gyulasi Anikó, kocsolai és Hadikfalvi Andrea, nagymányoki tanuló kapott első díjat. A gazdasági eszközök kategóriában az első díjjal kitüntetett Büttl Béla paksi, hetedik osztályos úttörő lett. A különböző díjak mellett öten jutalmat kaptak. Május 1-én délután, a szekszárdi úttörőházban dr. Szilágyi Miklós, a megyei múzeum igazgatója nyitotta meg a beérkezett pályamunkákból készített kiállítást. A megnyitó érdekes színfoltja volt a sióagárdi gyer­mek-néptánccsoport műsora; az ősi, sióagárdi népi gyermekjátékokat tanították meg a kiállítás megnyi­tójára eljött úttörőknek, kisdobosoknak. A kiállítást az érdeklődők május 16-ig tekinthetik meg. Jövő héten a Jeremy című, a cannes-i filmfesztiválon dí­jat nyert amerikai filmről írunk. számon a forgatókönyv írói­tól hogy jól odafigyeltek-e Fazekas Mihályra, s az elbe­szélő költemény mondani­valójára? Azt sem morogják — mint mi, néhányan a felnőtt rajz­filmkedvelők közül — hogy sajnos, a magyar rajzjáték­film harmadik nekiveselke- désre 6em született meg. Igaz a próbálkozás tétje ezúttal a siker volt. Az sikerült is. —S Rádió: Ami 90 percbe belefér Volt idő, amikor bajosan lehetett volna elképzelni egy zenével kombinált politikai magazint. Most már könnyű, ami a rádió „168 óra” című műsorának köszönhető. Bi­zonyság rá a legutóbbi, áp­rilis 30-i adás is. A hét 10 080 percének színes, eleven visszatükröztetésére Ipper Pálnak, Mester Ákosnak és kollégáiknak pontosan 90 perc áll rendelkezésükre. Ez elég volt ahhoz, hogy meg­hallgathassuk Ipper magán- véleményét a nyugati kom­munistaellenes kampányról, értesüljünk az üzemi demok­rácia helyzetéről a Taurus- gyárban, játsszon a Piramis együttes, szóba kerülhessenek az emeletes autószervizek és a hallgatók véleménye a szervizszolgáltatásokról, ér­tesülhessünk a Karolina úti útépítési állapotokról, továb­bá Zulfikar Ali Bhuttóról, aki eléggé el nem ítélhető módon megissza a whiskyt és nem borotváltatja a fejét. További hallgatói hozzászólás után képet kaptunk a május 1-i majálisok kezdetéről, ze­nét hallgathattunk és együtt aggódhattunk a ráckevei Du- na-ág horgászaival és a Ká­rolyi kert lakóival közgondo­kon. Ezután Lamberto Gar- delli vezényelt, hírek követ­keztek, Kulcsár István guya- nai találós kérdése és az elő­ző héten megkezdett „törté­nelmi tudatvizsgálás folyta­tása, majd ismét zene, to­vábbá Földi Iván jegyzete a fürdődíjak emeléséről. Hely­színi tudósítás zárta a sort arról a bizonyára hangulatos estéről, melyet Hofi Géza rendezett mindazok tisztele­tére. akikről jót mondott, de még inkább rosszat. Komlós Jánosnak igaza volt, a szűk nézőtéren aligha akadhatott mindenkinek hely. Valószí­nűleg ezért nem jutott meg­hívó lapunk egyik munkatár­sának sem, akivel a neves ka­barésztár jó ideig tartotta a felettébb egyoldalú hadiálla­potot. (Természetesen nem panaszként mondva!) A „168 óra” eleven műsorát a tele­fonhozzászólások egy részé­nek ismertetése zárta. Ha nagyon sok hallgató már adás közben nem sajnál­ja a fáradtságot és tárcsázni kezd, hogy elmondhassa vé­leményét erről-arról, az a közérdeklődés jele, amire a „168 óra” vitathatatlanul rá­szolgált.-s -n * Iiameretlasra S Megjelent a Tolnai Könyvtáros MIUTÁN két kerékpáro­mat magukat meg nem ne­vezett honfitársaim már hosszabb ideje kölcsönvet­ték, kénytelen voltam egy harmadikat vásárolni. Ezt most én használom. Meddig? A sors kiszámíthatatlan... Úgy látszik különösen ked­vel engem, mert választása ismét az ideiglenesen nálam lévő kerékpárra esett. Az ön jóvoltából — hogy is szólít­sam? — ...Uram! És én, én nem találok szavakat, annyi­ra meghatott ez a bizalom, hogy a végrehajtás finomsá­gáról ne is beszéljek, ön... tehát... Uram, avatott kézzel nyúlt a biciklihez: amint ez mindjárt látszott, első és hát­só világításra volt szüksége. Milyen megértés és lelkierő kellett ahhoz, hogy az egyik kerékpárról az első, a másik­ról a hátsó világítást vegye magához! önnek van stílusa! Mindezt a szemem előtt: többször kinyitottam az abla­kot, kémlelve, mennyire esik, mert kerékpárral akartam menni. Egyszóval nem akar­tam megázni. De ön, ön nem kímélte magát, egészségét szeme láttára képes volt megőrizni hidegvérét: nem • feszegette fogóval, nem törte le, hidegvágóval sem próbál­kozott. Egyszerűen: meglazí­totta ‘a csavarokat, és a kró­mozást kímélve nagy körül­tekintéssel emelte el a bicik­liről a lámpafejet. Hogy a másik kerékpárt nem helyezte át a térben — a zár ugyanis nyitva volt — és nem is zárta le rossz­indulatúan, eldobva, vagy gyűjteményéhez csatolva a kulcsot, az egyenesen meg­ható, uram! SAJNÁLOM, hogy szemé­lyesen nem ismerem. Ez az ön hibája! Miből állt volna felcsengetni? Ott a névtábla a biciklin. Higgye el, én meg­értem, hogy nagyobb szüksé­ge van ezekre az alkatrészek­re. Olyan körülményes a boltban kényelmetlen sor­ban állással hozzájutni! Plá­ne, ha éberek az elárusítók. Tehát, ha valamire szüksége volpa még, keressen meg! Megbeszéljük! Addig is a vi­szontlátásra! Szakmai kiadványhoz illő­en lényegre törő, tömör tar­talommal jelent meg a Tolnai Könyvtáros idei első száma. A bevezető cikkben Lovas Henrik, a megyei könyvtár igazgatója, a fontos közmű­velődési intézmény idei cél­kitűzéseit összegezi. Pacsai László igazgatóhelyettes ada­tokkal bőségesen dokumen­tált tanulmánya számot ad a megyei könyvtári hálózat helyzetéről, eredményekről és felszámolandó hiányosságok­ról egyaránt. Ezekből kitű­nik, hogy tavaly a megyei közművelődési könyvtárak­ban egy lakosra 3,2 kötet, egy olvasóra pedig 24,8 kölcsön­zött kötet jutott, ami kerekí­téssel annyit jelent, hogy a 44 817 beiratkozott olvasó mindegyike havi átlagbankét kötet könyvet olvasott el. Hasonlóan gazdag adatok bir­tokában dr. Dán Mihályné, a szakszervezeti könyvtár- hálózat eredményeit és gond­jait elemzi. Érdekes Lázári Ágnes munkája, amely a megyei múzeum könyvtárának be­mutatásával foglalkozik. Ta­teni hasonlóra a megyei le­véltárral kapcsolatban is, melynek könyvtára tudomá­sunk szerint nemcsak még gazdagabb, hanem sok ritka­ságot is tartalmaz. Az „Arc­képek” immár szokásossá vált sorát Virág F. Éva Bá­bel Ernőné, nagymányoki községi könyvtárossal folyta­tott interjúja szaporítja. Nagy érdeklődésre tarthat számot dr. Kisasszondy Éva tanulmánya Garay Jánosnak, a megyei levéltár által nem­rég megvásárolt leveleiről. A Tolnai Könyvtáros adott­ságai közt itt természetesen csak figyelemfelkeltésről le­het szó. A 113 levél kötetben való megjelentetését remél­hetőleg a szerző elmélyült filológiai és irodalomtörténe­ti kísérőszövege vezeti majd be. Érzésünk szerint a Tolnai Könyvtáros jelenlegi száma minden eddiginél átgondol­tabb szerkesztésű és sikerült benne megtalálni azt a han­got, mely nem a szélesebb nagyközönség, de ugyanakkor változatos szakképesítésű ol­vasók részére készülő kiad­ványoknál iránymutató le­het. kockára téve sok száz ablak KOLOSZÁR GÁBOR Ián érdemes lenne sort kerí­(ordas) Tv-napló Köszöntő Húsz éve kezdődött a rendszeres műsoradás, húsz éve ülünk a készülék előtt — valljuk be, észre se vet­tük, hogy elröppent ez a húsz esztendő. S közben örültünk és bosszankodtunk, elismerően bólogattunk, vagy kedvetlenül csóváltuk a fejünket, de azért csak ültünk a készülék előtt, néha egyszerűen azért, mert tetszett, amit kaptunk, máskor csodára várva, ami vagy bekövetkezett, vagy nem. Húsz év alatt közügy lett a tv, mindenkinek van róla véleménye, mindenki tudja, hogyan lehetne jobb, ami azt jelenti, hogy va- lamennyiőnké, s ma már el se tudnánk nélküle kép­zelni az életünket. Mindennapi vendégünk? Inkább családtag, s szigorúságunk, elnézésünk, de szeretetünk is a családtagnak szól. Az ünnepi műsort „Önök kérték”, ami természe­tesen nem jelenti azt, hogy a levélírók tízezreit illeti a dicséret és az elmarasztalás a műsor erényeiért és gyengeségeiért. A szerkesztők és a rendező igyekezett úgy válogatni a kívánságok ezreiből, hogy azok se bosszankodjanak, akik egyszerűen csak jó műsort kér­nek, hétről hétre, kereken húsz év óta. A műsor meg­tette, amit megtehetett, két órába ugyanis nem fér bele minden kívánság, ugyanakkor viszont két óra na­gyon nagy idő, amit egyenletes színvonalú műsorral kitölteni igazán nem könnyű. Ebben az esetben az arány jó volt: sok ötlet váltakozott, kevés ötlettelen­séggel, s valószínűleg az utóbbiakat is ki lehetett vol­na iktatni, ha bátrabban nyúlnak ahhoz, ami ma már a tv történelme, s ha a szórakoztató jelleget nem szű­kítik le ennyire. így is jól szórakoztunk, egy megjegy­zést azonban nem akarunk elhallgatni — ünneprontás nélkül. Egyre gyakrabban tűnnek fel a képernyőn színész-gyerekek, unokák, vagy asszisztálhatunk am­biciózus tv-bemondók mellett, akik ilyen vagy olyan téren hívják tanúnak a nézők millióit. Az ügyetlenül csetlő-botló fiúcska várjon húsz évet a fellépésével — esküszöm megvárjuk! — s megvárjuk az unokákat is. CSÁNYI L. Bemondó-ügyben A szaklapnak is tekinthető Rádió-Televízió Újság szinte rendszeresen közöl olyan véleményeket, ame­lyekből megtudhatjuk, hogy a hozzáértő — és a szak­mát magas fokon művelő — elméleti, gyakorlati embe­reknek mi a véleménye a tv- és rádióbemondók stí­lusáról. A sok okos szó közös jellemzője, hogy azt a be­mondót látjuk, halljuk szívesen, de mondhatni — sze­retjük, aki közvetlen, de nem közvetlenkedő, aki az egyéniségét mértéktartóan adja az egyébként száraz, tényközlő munkájához, aki természetesen közli velünk azt, ami éppen a dolgok rendjéből következik. A ter­mészetességhez hozzátartozik persze a tévedés lehető­sége is. A hiba kijavítása is magától értetődik és az sem baj, ha abban is tükröződik az egyéniség — a ko­rábban említett mértéktartással. Nagyon zavaró azonban, ha a „gondos” előkészí­tettséget sugárzó „közvetlenség” során hibát hibára halmozva — hovatovább dadogássá, kapkodó helyes­bítéssorrá változó — szóáradattá duzzad annak a kü­lönben egy-két mondatos ténynek a közlése, hogy most mi következik. (Ilyenkor fordulhat elő az, hogy pon­tosan, jól mondott szöveget „helyesbítenek”.) Feltételezhető, hogy egy hiba még a rutinos mű­sorközlőt is megzavarja, kibillenti az amúgy is nagy figyelmet igénylő — és minden bizonnyal drukkal járó —, de a dolog természetéből fakadóan a nyugalom lát­szatát kívánó állapotából. Mennyire így lehet ez annál, aki sorozatosan kö­veti el a bakikat. Mert van ilyen tv-bemondó. Mégis, nap nap után megjelenik a képernyőn és szinte min­den alkalommal melléfog. Eleinte derűsen fogta fel az ember, később sajnálta, ma már — különösen ünnep­napon — bosszantó. Kár pedig, mert ha jó barátra — vagy még inkább szinte családtagnak számító valakire, mint például a televízió — bosszús az ember, az mé­lyen gyökerező, lassan múló nyomot hagyhat. Távol áll a tanácsadás szándéka, de mégis ide­kívánkozik: nem tenne jót ilyenkor egy kiadós pihen­tetés? Mint néző mondom: én szívesen venném. Azt sem bánnám, ha nem közölnék velem, hogy ma este mit kell (!) még megjegyeznem. (Merthogy egy este ezt többször is elmondták a műsor ismertetése során, csak éppen azt nem tették hozzá, amit jó öreg tanárom 6oha nem mulasztott el: „a gyengébbek kedvéért”.) (!. i.) Könyv A maja papok titkai Valószínűleg a Kossuth Könyvkiadó vezetőit is meg­lephette, hogy immár harma­dik kiadásban és 53 ezer pél­dányban volt érdemes meg­jelentetni V. A. Kuzmicsev: A maja papok titkai című, szépen illusztrált könyvét. Kuzmicsev könyve bizonyíté­ka annak, hogy a legelvon- tabbnak tűnő témák iránt is lehet közérdeklődést kelteni, ha azt valaki megfelelő for­mában teszi. A jó tollú szer­ző egy óriási, de egyelőre még kérdőjelekkel teli múltú kultúra, a maják által az utókornak feladott legnehe­zebb rejtvény megoldását meséli el. Azt, miként fejtet­te meg egy fiatal, szovjet tu­dós — Jurij Knorozov — a maják írását. Ez az egész tu­dományos életet lázba hozó felfedezés természetesen nem ment máról holnapra. A „rejtvényfejtés” szórakoztató elbeszélése mellett Kuzmi­csev arra is szakít időt, hogy a civilizáció teljes múltjával megismertesse az olvasót. Módszere sajátos. A szak­előadást a kötetben több he­lyen színes novellák sora tö­ri meg. A szerző nem azt állítja, hogy ami ezekben foglaltatik. így történt. Csak annyit, hogy így is történhe­tett, amivel bajos vitatkozni. A könyv ezek kihagyása árán is folyamatos és élvezetés ol­vasmány. O. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom