Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-24 / 120. szám
1977. május 24. KÉPÚJSÁG 3 sgpi párt- és mozgalmi szer- Jf"? veink politikai munká- U ja sohasem maradhaSí tott meg az egysíkúság, az egyoldalúság, a szűk reszortszemlélet alapján, hiszen a szocialista építőmunka eddigi feladatai is az erők összefogását, a politikai munka változatos módszereinek sokszor összetett alkalmazását tették szükségessé. Legfeljebb a szervezeti organizmus változtatása, vagy bizonyos kampányfeladatok elvégzése taszította a szemléletet és a gyakorlatot is a nem- kívánatos irányba. Mégis, amikor arról beszélünk, hogy a mai idők természetes követelménye a politikai munka korszerűsítése, akkor többek között azt kell az önvizsgálat tárgyává tenni, hogy vajon kihasználtunk-e már minden olyan lehetőséget, mely az egész politikai szervezeti rendszerünkben, a kollektív tapasztalat és tudás kiaknázásában, munkánk kölcsönös kapcsolódásában van jelen? * A politikai munkások, aktivistáink az utóbbi időben egyre határozottabban felismerik, hogy ma az dolgozik korszerűen, aki többet lát saját szűk területénél, aki megfelelő politikai érzékenységgel viseltetik olyan probléma iránt is, amely — úgymond — „nem az ő asztala”. Honnan ez az igény — mert igenis az! — a párt- és a mozgalmi szervek munkája iránt? Akár a társadalmi, a politikai, akár gazdasági életünk mai helyzetét vizsgáljuk, egyaránt érzékelhetjük, hogy a fejlődésnek bizonyos tendenciái, az ezzel együtt járó ellentmondások, a megoldandó feladatok az eddiginél sokkal összetettebben, sokrétűbben, árnyaltabban jelentkeznek. Azt mondhatjuk tehát, hogy felismerésük, helyes megválaszolásuk a célravezető feladatok kijelölése és megoldása az eddiginél egy- befogottabb, koordináltabb, ■ szélesebb skálában mozgó politikai tevékenységet igényel. A politikai munkával szemben olyan igények is támadnak, mint a szakszerűség javítása, mely semmiképpen sem azonos azzal, hogy „mindenhez szakszerűen értő” politikai munkásokat, aktivistákat neveljünk. Ugyancsak nagy fontosságú a politikai munka eszközeinek alkalomhoz illő megválasztása és sokoldalú alkalmazása. Az sem szorul különösebb bizonyításra, hogy ma mennyire fontos az „egynyelven” való beszélés, az tudniillik, hogy a politikai munka bármely részterületén dolgozzék is valaki, ugyanazt értse, mint a másik. (Természetesen ennek alapfeltétele, hogy az irányítás, az információadás egységes legyen.) * Ha valaki tehát arra a kérdésre keres választ, hogy mivel tudunk a követelményeknek megfelelni, röviden így válaszolhatunk: együtt a közös célokért. A közelmúlt időkben olyan jelentős politikai akciókat hajtottunk végre, mint a párttagsági könyvek cseréje, az 1977. évi gazdasági cselekvési program kialalytása, a KISZ, a Hazafias Népfront, a szak- szervezetek kongresszusának politikai előkészítése, az ott hozott határozatok végrehajtásának megszervezése, az időközi tanácstagi választások, stb. E feladatok sikeres megoldásának magyarázata nagyrészt abban rejlik, hogy a párt politikájának platformján pártszerveink, tömegszerveink és mozgalmi szerveink szorosan együtt munkálkodtak úgy, hogy mindenki elvégezte a saját feladatát, pontosan látta, hogy mi az általános cél és ebből reá milyen tennivalók hárulnak. Ez a helyes gyakorlat is annak igazolásául szolgál, hogy amikor az együttműködés, a munka jobb összhangjának megteremtésére ösztönzünk, nem arra irányul a biztatás, hogy egyes szerveink mechanikusan. általánosságokban sajátos munkájuk és lehetőségeik elvetésével dolgozzanak, hanem arra, hogy minden szervünk pontosan értelmezve és látva az általános célt, találja meg helyét, szerepét annak konkrét és helyi megvalósításában. Egyszóval: végezze el saját feladatát, amit csak ő képes vagy ő jogosult ellátni. A már említett politikai akciók más irányú tanulsággal is szolgálnak. Ugyanis nemcsak oldalirányban, vagyis az azonos szintű párt-, tömegszervek és tömegmozgalmak munkájának pontos egyeztetését, koordinált irányításának szükségességét vetették fel, hanem az irányító és irányított szervek cselekvésének összehangolását is. Az e téren is elért eredményeink mellett szólni kell arról, hogy ma is több alkalommal tapasztalhatjuk, hogy egyes szervekinken belül a szinteket illetően időpontokban, az egyes témák megfelelő formában és időben való megtárgyalásában hiányzik az összhang, az egymásra épültség, mely jelentős zavarokat okoz, rontja az egész akció sikerét. Természetesen nemcsak arról van szó. hogy például alapszervezeteink olyan kérdésekben is döntenek, amelyekhez nélkülözhetetlen lenne az irányítószerv állásfoglalása, vagy fordítva, hanem arról is, hogy elég gyakori a felesleges várakozás, az intézkedések elhalasztása, abból kiindulva, hogy várjuk meg, lépjen előbb a-másik, így nagyobb hibát nem tudunk elkövetni. Az eddigiekből is nyilvánvaló, hogy az elvi alapokon való együttműködés kialakításában milyen fontos szerepük van a függetlenített apparátus tagjainak. A politikai munka korszerűsítése, szak- szerűségének fejlesztése nemcsak a személyi ismeretek gyarapításának jelentőségét veti fel, hanem az egyes részlegek együttműködésének szorosabbá tételét is. Csak egy példát erre a pártmunka gyakorlatából: amikor hozzáfogtunk az 1977. évi cselekvési programok kidolgozásához, teljesen egyértelművé vált, hogy az nem lehet csak a gazdaságpolitika területén dolgozó munkatársak feladata, hanem részt kell vállalnia abban a párt- és tömegszervezeti, az agi- tációs-propaganda munka területén dolgozó apparátusnak is. Egyre tarthatatlanabb tehát az a szemlélet, amely elkülönül a másik munkaterülettől, mondván, hogy „a feladat gazdasági természetű, foglalkozzék azzal a másik apparátus’!. Bizonyos gyakorlati tapasztalatok miatt arról is szót kell ejteni, hogy a korszerűség fejlesztése a politikai munkában sem zárja ki azt, hogy mások által, vagy korábban kipróbált jó módszereket alkalmazzunk. Egyszóval: ha nem szükséges, ne találjunk fel újat; ha egyszer a dolog bevált és alkalmazható az adott körülmények között is. ipa] politikai munka őszit ■ szehangolásában, az »Ifi együttműködésben rej- *óSii lő lehetőségekről, tartalékokról szólottunk abból a meggondolásból, hogy társadalmi rendszerünkben a párt-, állami, társadalmi szervek és apparátusaik előtt egy a cél: a szocialista építőmunka erősítése abban az irányban, ahogy ezt a párt XI. kongresszusa meghatározta. És közös a felelősségük is. Dr. Latos István, az MSZMP KB alosztályvezetője összecsukva ennyi az egész Alulnézetből a 30 méter magas óriás ÉS MEGTÖRTÉNIK a csoda! A szájtátó laikus, aki még az elején valamiféle pogány hitetlenséggel nézte a maroknyi ember bajlódását az acélóriással — most szinte tapsolna, mint egy jól sikerült produkció után. Áll a daru! Hatalmas lengő karja szinte örömmel kaszál bele odafenn a levegőbe, mintha nyújtóztatná acélizmait. Könnyedén szalad a teher a végén, fitogtatja erejét a lenn bámuló apró kis emberkéknek ... Pedig halott óriásként érkezett ide Szekszárdra, a Bottyán-hegy tetejére. Szinte komikus látvány volt, ahogy a néhány ember hozzáfogott parányi emelőkkel, kulcsokkal, hogy feltámasszák a gépóriást. Kétnapos küzdelem — és áll a daru! * A TOTÉV műszaki gárdája új francia darut helyezett üzembe a Bottyán- hegyi lakásépítkezések meggyorsítására. Előkészületek a felállításra. Balról Szabó Zsolt, a TOTÉV gépészmérnöke, középen Jacques Guay, a francia gyár utazó szerelője és Blázsik Piroska nyugdíjas tanárnő, ez esetben a tolmács. Autódaruval kezdik a szerelést ... és a folytatás Bakó Jenő felvételei. x Áll a daru A felállás első üteme... A harmincöt méteres gém végén két tonna súly lebeg Balázs István az új daru „parancsnoka”
