Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-15 / 113. szám

A ^PÚJSÁG 1977. május 15. magazin maac izín maaazin AZ ŰRHAJÓZÁS gyors fejlődése sok olyan „mellék- terméket” adott, amely jól használható a földön is. A kis súlyra törekvés tette szükségessé például a mi­niatürizálást. Sok olyan szá­mítástechnikai eszközt fej­lesztettek ki űrkutatási célra, amely ma már általánossá vált. A földi híradástechnika, az elektronika is sokat hasz­nosított az űrkutatás céljára nagyobb anyagi lehetőséggel előállított készülékekből. Az orvostudományban a tele- metrikus vizsgálatokat hasz­nosították eddig, amikor va­lamilyen diagnosztikai esz­köz méréseit távolabbi köz­pontban dolgozzák fel. Most az űrhajósruiha földi haszná­latáról érkezett híradás, ugyanolyan űrhajósruháról, mint amilyennel az amerikai asztronauták a Holdra lép­tek. Ez a Földön kifogástalan biológiai szigetelő öltözék­nek felel meg. Miért lehet erre szükség? Normális körülmények kö­zött a szervezet ellenáll a gyengébb baktériumos vagy vírusos fertőzésnek, mert az lóképességgel rendelkezik. A egészséges szervezet ellenál- védekezésben a fehérvérsej­teken kívül részt vesznek a nyirokszervek, a szervezet kötőszöveti elemei és így to­vább. Bizonyos esetekben azonban például valamilyen fejlődési zavar következté­ben, nem alakul ki az ellen­állóképesség, sőt olyan be­tegségek is vannak, amikor az ellene adott gyógyszerek rövidebb-hosszabb ideig meg­bénítják a védekező rend­szert. Közismert például, hogy a szervátültetések után a kálökődési reakció megfé­kezésére olyan szereket ad­nak, amelyek meggátolják a szervezet .normális védekező folyamatait. Ilyen esetekben a legkisebb baktériumos vagy vírusos fertőzés súlyos kö­vetkezményekkel járhat a szervezet védekező készségé­nek a hiánya miatt, a beha­toló baktériumok akadályta­lanul elszaporodnak. Az ilyen betegek tehát szigorú feltételek mellett, csak steri­lizált helyiségben tartózkod­hatnak. Az amerikai Rákku­tató Központban sikerrel próbálták ki a képen látható biológiai szigetelő öltözéket, amelyekben a fertőzésekre rendkívül érzékeny szemé­lyek szabadon mozoghatnak sterilizált helyiségeken kívül is. A ruha ugyanolyan átha­tolhatatlan műszálból ké­szült, mint amilyen a Holdon védte az űrhajósokat a su­gárzástól és az esetleges fer­tőzésektől. Megszűnt nevek Máié, Gebe... íratlan földrajzi szabály, hogy a helynevek általában évszázadokig változatlanok. A szabályt azonban elég sok kivétel erősíti. A felszabadu­lás után ugyanis sok helység lakói úgy érezték, hogy ideje változtatni lakóhelyük nevén, mivel már nem kifejező, bán­tóan anakronisztikus. Jelleg­zetesen ilyen változás volt, amikor 1948-ban Szolgaegy­háza földhöz juttatott paraszt­jai Szabadegyházára változ­tatták községük nevét. Nem akarták Gömbös nevét visel­ni Gömbösfalva lakói tovább, s 1946-ban visszakeresztelték falujukat Szomolyára, ahogy 1937-ig nevezték Az ellenfor­radalmi rendszer másik hír­hedt alakja volt Prónay Pál különítményes vezér; „műkö­dése” miatt rossz csengésűvé vált a Prónay név. így aztán 1947-ben Prónayfalva — la­kói kérésére — visszakapta régi nevét s ismét Tázlár lett. Történelmi változást jelez az is, hogy megszűnt egy sor olyan név, amely a feudális birtokviszonyokat, vagy a rendi szervezetet idézte. Her­cegfalva, Hercegszabar, Her- cegszentmárton és Herceg- tőttős nevéből elmaradt a hercegi uradalomra utaló előtag, Kiskirály ság nevét pedig Eperjesre változtatták. Elmaradt a Nemes kitétel Nemespátró, Nemespécsely, Nemesrádó, Nemestördemic nevéből. Ercsi területéből 1951-ben megalakult a görög fasiszták elől menekültek te­lepülése, amelyet akkor Gö- rögfalvának neveztek el. Az új falu azután 1952rben fel­vette a mártírhalált halt Be­loiannisz nevét. Egész sor falu szabadult meg a gúnyolódásra alkalmat adó nevétől. Máié község 1928-ban felvette a Serényi­mái nevet, ezt 1929-ben Se- rényifalvára cserélte fel, majd 1957-ben Serényfalvára változott át. Disznósd nevét 1935-ben Borsodszentgyörgy- re, Disznóshorvátét 15 évvel később Izsófalvára keresztel­ték át. Szomajomból Kapos- fő lett, Szilasbalhásból Me- zőszilas; Gebéből Nyírkáta lett, Gindlicsaládból Tenge- lic. Az ipartelepítéssel kapcso­latos változások nyomán Du- napentele Dunaújváros lett. Már a honfoglalás kori ma­gyarok ismerték és gyakorol­ták a sólyomvadászatot. A feudális társadalom kialaku­lásakor a sölymászat az úri osztály szórakozásává vált. Az idomításra kerülő sóly­mok, karvalyok befogása ma­radt csupán a jobbágyok kö­telessége, a hegyvidéki fal­vak szolgáltatásai között rendszeresen szerepeltek a ragadozó madarak. Az erdé­lyi sölymászat a XVI—XVII. században vált híressé, a tö­rök adónak is jelentős részét az idomított sólymok tették ki. A sölymászat ideje azon­ban részben a tűzfegyverek A Szovjetunióban túlnyo­másos kamrában műtétet vé­geztek. A sebész a Szovjet­unió egészségügyi minisztere, Borisz Petrovszkij akadémi­kus volt. A műtét alatt nem­csak orvosok segédkeztek ne­ki, hanem mérnökök is, akik a műszaki berendezések mű­ködését ellenőrizték. f Az új klinikán többféle túl­nyomásos kamra van: műté­ti, reanimációs és kísérleti. A műtéti és a reanimációs kam­rákban legfeljebb négy, a kí­sérleti kamrában pedig hét atmoszféra túlnyomást lehet elterjedése, részben a soly- mászatra alkalmas madarak nagymérvű pusztulása miatt lejárt. Sokan próbálták azóta fel­éleszteni nálunk is ezt az ősi sportot. A felszabadulás után — bár a vadásztársadalom gyökeresen átalakult — rend­kívül népszerű lett a solymá- szat. Ez azzal járt, hogy az amúgy is fogyóban lévő raga­dozó madarak száma tovább csökkent. Nem is való ez a modern világba, mert a ma­dár táplálékának a megszer­zése, idomítása, röptetése rendkívül időigényes elfog­laltság. létesíteni. Túlnyomásos kam­rát kell alkalmazni olyan be­tegek műtétéinél, akiknek a betegsége oxigén-elégtelen­séggel jár: néhány szív-, és érrendszeri betegség, guta­ütés, gázgangréna esetében. A túlnyomás következtében az oxigén közvetlenül a vér­plazmában oldódik, és a szer­vezet életfolyamatai a nyo­mással egyenesen arányosan aktivizálódnak. Az új klinikán már hat da­rab, egy- és többszemélyes acélkamra áll üzemben. Műemlékvédelem Lengyelországban Lengyelországban sok mű­vészeti élménnyel gazdago­dik a látogató: várak, kasté­lyok, gótikus katedrálisok, festői parasztházak, finom vonalú fatemplomok, árkádos polgárházak bukkannak fel lépten-nyomon. Mi az oka annak, hogy a háborúkban oly gyakran feldúlt, és a má­sodik világháborúban oly nagy károkat szenvedett Len­gyelországban még ma is annyi történelmi látnivaló akad? A szocialista Len­gyelország hihetetlen erőfe­szítéseket tett nemcsak az elpusztult lákónegyedek, vá­rosrészek és városok újjáépí­tésére, hanem a műemlé­kek hiteles formában va­ló helyreállítására is. Ro­mokban heverő gótikus katedrálisok épültek újjá, s e gigászi munkáról nemcsak maguk a műemlékek, hanem a helyszínen látható, a rom­halmazt szemléltető fényké­pek is tanúskodnak. Lengyelország művészeté­nek leggazdagabb időszaka a gótika, amely itt csodálatos változatosságokat hozott lét­re. Maradványait nemcsak az egyházi építményekben ta­láljuk meg, hanem a vilá­giakban, a várakban, várkas­télyokban, városházákban, tornyos városfalakban és polgárházakban is. A lengyel gótika sajátosan alakult Délnyugat-Lengyelor­szágban, elsősorban a déleb­bi, illetve nyugati német pél­dák hatására. Jellegzetes a sok kőfaragvány, például a wroclawi székesegyház szo­bordíszes homlokzatán. Az érett gótika kiemelkedő alko­tása az európai hírű wroc­lawi városháza éppúgy, mint a reneszánsz kori külsejű poznani városiháza gótikus belső termei. Képünkön: az 1158—80 kö­zött, román stílusban épült, majd a XIII.—XV. század­iban újjáépített wroclawi szé­kesegyház. A második vi­lágháborúban súlyosan meg­sérült, nemrégen gondosan helyreállították a templom épületét és világhírű szob­rait. Egy nehéz nap éjszakáján Éjfél körül járhatott az idő, amikor B 606—004077 egy tömött pénztárca mélyén kikötött. — Na, itt talán megpihenhetek — sóhajtotta félhango­san. — Hű, micsoda napom volt! Reggel még szép voltam, ropogós, frissen vasalt, most pedig kopott vagyok, rongyos, megviselt. Hogy én min mentem keresztül reggel óta! — Nehogy elmesélje már! — intette le a szomszédja, — Mi sem egy hűvös széfben üldögéltünk egész nap, hanem dolgoztunk. Most aztán pihenésre vágyunk, csendet aka­runk. B 606—004077 epésen vissza akart vágni, de még idejé­ben észrevette, hogy a szomszédja egy előkelő, kemény ki­állású ötszázas. Ő pedig csupán egy lilás-vörös százforin­tos. Jobbnak látta tehát, ha elhallgat. Ám egy zöldfülű tí­zes, aki ott lapult a közelében, odasúgta neki: — Csak mesélje, bátyám, engem nagyon érdekel. És B 606—004077 mesélni kezdett... * * * Reggel arra ébredtem, hogy egy férfikéz két ujja kiemel társaim közül és belecsússzam egy orvosságszagú fehér köpeny zsebébe, e szavak kíséretében: — Köszönöm a tanácsait, doktor úr, remélem, hasznom­ra lesznek. A fehérköpenyes átsétált a fürdőszobába, ahol két férfi matatott. — Ugye remélhetem, hogy estig meglesznek vele? Na, itt egy kis pénz italra, hogy szaporábban haladjon a mun­ka — mondta, s azzal az idősebbik férfi markába csúsz­tatott. — Tíz perc múlva már a szemközti kisvendéglőben vol­tam. Amikor a szerelők fizettek velem, a gebines nem a kasszába tett, hanem hanyagul bedobott a saját zsebébe. Aztán átsétált a szemközti építőanyag-telepre és pusmogni kezdett az őrrel: — Kellene még egy kis kerítésdrót a telkemhez. Készít­sen ki egy köteggel, majd egy alkalmas pillanatban el­viszem. Addig maga ezt a piroshasút tegye a szemére... A telepőr odament az egyik rakodó gépkocsi sofőrjéhez: — Vasárnapra kellene egy kis fekete fuvar. Nem kívá­nom ingyen. Előlegnek itt ez a százas ... A sofőr később felugrott a vállalati fuvarirányítóhoz: — Kedves kartársam, a jövő hétre írjon már ki nekem néhány vidéki utat, hadd növekedjen a kilométer. — Majd meglátjuk, mit tehetünk — mondta a tisztvi­selő, s miután egyedül maradt a szobában, kihalászott en­gem a menetlevelek közül, ahova a sofőr becsempészett. Aztán átugrott a szomszédos szövetkezeti szabóságba, ru­hát próbálni. Mondanom sem kell, hogy a szabónál ma­radtam. De nem sokáig, mert a szabó átvitt a közeli bútor­boltba. — Kékkárpitos Sylvia-garnitúránk most nincs, de amint érkezik belőle, rögtön félreteszem önnek, — ígérte készsé­gesen a bútorbolt vezetője a szabónak. Eközben én, ter­mészetesen, újból gazdát cseréltem. A bútorbolt vezetője bevitte a kocsiját a szervizbe. Mi­után kifizette a számlát, már csak én maradtam a kezé­ben. — Szeretnék magának borravalót adni, — mondta a sze­relőnek, de csak egy százasom van ... — Nem tesz semmit, van aki még ennyit sem ad, — mondta a fiatal szerelő, kiemelt a boltvezető kezéből és zsebregyűrt. A szerelő és alkalmi nőismerőse hamarosan egy szállo­dai recepcióban álldogált, szobát kért. — Sajnos, nem megy... — közölte elutasítóan a portás, de amikor ujjai megérezték engem a nyilvántartókönyv alatt, megenyhült a szigora: — Talán mégis tudunk segí­teni ... Amikor idáig ért a történetben, B 606—004077 elhallga­tott. Észrevette, hogy már a kis zöldfülű tízest is elnyomta az álom, úgy látszik, túl mindennapinak találta társa ka­landjait. Pedig még nem is volt vége! B 606—004077 kissé megbántottnak érezte magát, majd csendesen duzzogva maga is elaludt. Reggel arra ébredt, hogy egy férfikéz két ujja kiemeli társai közül, s belecsúsztatja egy orvosságszagú fehér kö­peny zsebébe, e szavak kíséretében: — Köszönöm a tanácsait, doktor úr, remélem, hasznom­ra lesznek... RADVÁNYI BARNA Vadászsólyom, idomitója öklén, Japánban

Next

/
Oldalképek
Tartalom