Tolna Megyei Népújság, 1977. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-10 / 84. szám

1977. április 10.

5

Az 1945-«$ földosztás megkezdése megyénkben

A háborútól sújtott or- -------------------- szag sikeres újjáépítésének és demokratikus átalakításának egyik legfontosabb feltétele az évszázadok óta húzódó földkérdés megoldása volt. Ez biztosította, hogy a parasztság túlnyomó többsége szívvel-lélekkel az új rendszer mellé áll, érdeke lesz a születő új rend védelme. Csak így lehetett biztosítani a földek megmunkálását, a háborúban óriási károkat szenvedő ország ellátását, a mezőgazdasági munkák megkezdését.

1945. március 15-én a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjai megtárgyalták a földreformról szóló előterjesztést és elfogadták. A Minisztertanács március 17- én fogadta el a földreformrendelet végleges szövegét. Ezt másnap, március 18-án tették közzé a hivatalos lapban és a sajtóban. „A nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földmives nép földhözjuttatásáról szóló 600/1945. M. E. sz. rendelet” keltezése március 15-e, utalás az 1848. március 15-i forradalom emlékére. A földreformrendelet alkotói ezzel jelezték, hogy a majdnem száz éve megkezdett jobbágyfelszabadítást véglegesen befejezték. A rendelet biztosította a feudális maradványokkal terhelt nagybirtok megsemmisítését Magyarországon. „Teljes egészében igénybe kell venni az 1000 kát. holdat meghaladó minden mezőgazdasági földbirtokot”. Megváltás ellenében pedig igénybe kell venni a 100 kát. holdon felüli birtokot. Kisajátított minden ingatlan és ingó vagyont: szántót, legelőt, gyümölcsöst, erdőt, gazdasági felszerelést, mezőgazdasági jellegű ipari üzemeket. Ezzel a nagybirtok uralmát megszünetette hazánkban.

A 600-as rendeletnek hangsúlyozottan antifasiszta jellege van, mivel ekkor még országon belül és világméretekben is folyt a harc a fasizmus ellen. „Teljes egészében és nagyságra való tekintet nélkül el kell kobozni a hazaárulók, a nyilas, a nemzetiszocialista és

egyéb fasiszta vezetők, a Volksbund-tagok, továbbá a háborús és népellenes bűnösök földbirtokait.” Az elkobzott, kisajátított és megváltott ingatlanokból állami földalapot létesített a rendelet a földosztás megvalósítására. így a régi és az új tulajdonosok semmilyen jogi viszonyban nem voltak egymással. A rendelet a végrehajtást a legilletékesebbekre, a legszélesebb népi, elsősorban szegényparaszti szervekre, a községi földigénylő bizottságokra ruházta. Ez volt a legfőbb biztosítéka a gyors, radikális lebonyolításnak.

Tolna megyébe a földosztásról szóló rendelet szövegét dr. Kardos László miniszteri biztos hozta, akit Debrecenben a kormány bízott meg a végrehajtás előkészítésével. Feladata a rendelet ismertetése, a községi földigénylő bizottságok megalakítása, a megyei földbirtokrendező tanács megszervezése, a földosztás megkezdése volt. Munkáját azzal kezdte, hogy Szekszárdon tárgyalt a koalíciós pártok vezetőivel és a közigazgatás irányítóival. Március 25-én a pártok szervezésében népgyűlést tartottak a Béla téren, és ekkor ünnepélyesen megnyitották a földreform végrehajtását Tolna megyében.

Az első ünnepélyes földkiosztásra 1945. április 3-án Fürgéd pusztán került sor. Azért ezen a vidéken, meid a tamási járás, főleg Ozora környéke mindig a megye „viharsarkának” számított. A hercegi nagybirtok szorításában sok nincstelen szegényparaszt, és gazdasági cseléd élt itt. Az ozoraiak községük harcos, kommunista múltjára hivatkozva kérték, hogy Tolna megyében először ők oszthassanak földet. „Községünk nyomorúságos gazdasági helyzeténél fogva a reakciós társadalmi rendnek oly gyökeres ellenfelének bizonyult, hogy évtizedek óta Ozora község a német imperialista törekvések háborús támogatóinak kilenc áldozatot adott, akiket a német fasiszták, a magyar reakciósok öltek meg, a német és a magyar reakció elleni harcért.” Ez a kérés találkozott a miniszteri biztos elképzelésével, aki elhatározta, Tolna megyében a Puszták népe földjén, Ozora mellett szervezik meg a földosztás ünnepélyes megkezdését. Az ozorai kommunista pártszervezet titkára, Miklós István így számolt be az 1945. április 3-i ünnepségről: „Ezt a földosztást hatalmas ünnepi felvonulásokkal tartottuk meg hatalmas föliratokkal, amit az ifjúságból egy férfi és egy nő vitt, külön táblák, párt-, szak- szervezet. Földmunkásszövetség és az ifjúság, mind felírásokkal, vörös zászlók, koszorúk özönével és virágcsokrok. Vörösre festett mezőgazdasági eszközök, vörös díszbe húzott kocsisorok, úgy 3000 lélek vett részt ezen az ünnepélyen, akik Fürgédre vonultak, csak az a sajnos benne, hogy egy fényképet a történelem számára nem tudtunk megalapozni, a filmek hiányában. Ez egy olyan, földosztásmegnyitó ünnepély volt, amely sehol a világon még nem történt. Én, Miklós István tartottam a földosztással kapcsolatos történelmi beszédet, szavalatok, s versek hangzottak el, a tömeg megesküdött a nekik juttatott föld örök időkre való megvédésére, s kíván a neki adott szabadságért, földért, ha kell, fegyvert is fogni”.

Az ünnepélyes fürgedi földosztás után a községek lakói sorra megkezdték . az évszázados juss birtokbavételét. Illyés Gyula, Kardos Lászlóval és Szőnyi Tiborral járta a megyét, segített szervezni és lelkesíteni. Élményeiből született a „Honfoglalók között” című riportja, amely a szemtanú hiteles beszámolója a nagy történelmi eseményről. A szakályi ünnepséget így örökítette meg: „Nagy néptömeg partján kanyarodunk a szakályi községháza előtt. Hétköznap van, de mindenki ünneplőben. Színes, széles, selymes zörgő szoknyák bokrai közt surlódunk be a községházára. Ott is ünnepi hangulat. A fekete kabát, a nyakkendő nélküli patyolating fölött szép tölgyfaszinű és keménységű arcok, egy-egy jó. baltacsapással kifaragva. És komolyság: a felelősség és a feladat férfias méltósága."

Különösen nagy szeretettel írt Illyés a volt uradalmi cselédek történelmi esz- méléséről, az első szabad lépésekről. „Történt itt valami, ha már a pusztaiak is találékonyak. Párba rendezik itt is a cselédteheneket, azzal szántanak. Gép van, csak az üzemanyag ígéret még. S a vetőmag?... Elásták a konvenciót: abból adták össze családonkint.” „Állunk a fennsík országútján, széles körben. Felső, halszájú csizmaorrok, patkóit vén sarkok huzigálják a porba, hol legyen a falusiak új telepe, hol a pusztaiaké. Az út itt menjen: de nem, amott. Ez itt megmarad legelőnek, oda jó volna egy kút. A valóság — a legvilágrengetőbb, a legtörténelmibb is — mindig egyszerű. Állok a körben, s arra gondolok, ilyen természetesen, ilyen keresetlen szavakkal — s tán ilyen keresetlen eszközökkel — folyt az az alpári földosztás is, Árpádéké, amelyből végül mégis Magyarország lett."

Hát igen ! Ez volt most is --------—— ’ a nagy tét: végül is lesz-e uj Magyarország, meg tudják-e teremteni az új életet? A résztvevők ebben a hatalmas demokratikus megmozdulásban jól vizsgáztak. Az emberek megismerték a kollektív cselekedet nagyszerűségét, a közös harcok és remények ízét. Tudják, hogy egy új élet megteremtésének cselekvő harcosai, a kezükben van a történelem és sorsuk alakításának nagy pillanata. Ez a sorsalakítás pedig forradalmi tett voJt, olyan forradalmi tett, amely nemcsak gazdasági változást hozott, hanem tudati változást is. Ez a tudati változás napjainkig hat, mert a résztvevők máig emlékeznék a kollektiv cselekedetek örömére.

D

r. Kisasszondy Éva

Bortnyik Sándor festménye a Nemzeti Galériában rendezett emlékkiállításon

Hegedűs László:

Falum névváltozásaira

Kabar falukkal rakta körül Géza félkörben, talán Koppány vára volt, majd az első király, bölcs ivadéka tette központtá, mit ki nem rabolt pogány rabló, mert két folyóvölgy védte nem lábalható mocsaraival.

Ki emlékszik már legősibb nevére?

Regunnak érte a tatár vihar.

S Régen lett későbbi századainkban, így találta a török, romjain új falu épült: Regely, Regöly, itt van, tavaszi fény ömlik el házain.

1977 március

Szemlér Ferenc:

Kuti Horváth György:

Kézzel, se késsel

Csillagot virágzik

Máshol a fű suhintó kasza-él nyomán hanyatlik sebten hátra. Itten kézzel, se (késsel nem nyúlnak mezítlen tövéhez, mely álimatagon henyél

az elhagyott kert hallgató kerek terében, napról napra s éjről éjre növekedik, s esetleg veszélyre

ügyet se vet. Holott heves szelek

frontáttörést jeleznek. Néhanap vihar üvölt föl. Mennydörög. De főleg kaszálógópék, s pengék hangja nő meg a ritka csendben. És az ég alatt

alattomos zajokként gyűl a lét mögött rejlő fenyegetés. A néma fű meg-megremeg és meghajtja néha balsejtelmektől ingatag fejét.

Kínok csipkézték életét még ifjan maradt magára

arcának méla tájain

millió

barázda

sosem hitte hogy nincs remény bármily zord idő járta élete értelme lettem én egyetlen fénysugára

de olykor ha apámra gondol felsóhajt fájdalmában _ s szemének fakó egén csillagot virágzik a könny

tflalásaeok

UUz Béla festménye a Nemzeti Galériában rendezett emlékkiállításon

KEDVES ÜJSAGtRÓNO, engedje meg, hogy kiöntsem a szívemet és ne sértődjék meg, ha feketelevest zúdítok a nyakába. Könnyen elviseli, hiszen telefonon teszem.

Vegye tudomásul legteljesebb felháborodásomat. A maguk igazságtalansága, részrehajlása kriminális. Kérem, ahogy nálunk a nőket ajnározzák, dédelgetik, az vér- fagyasztó. Kismamaklubok nőnek gombamód a földből. Van menyasszonyok iskolája, főzőtanfolyam, szabás-varrás ABC. De ki gondol velünk, kispapákkal?!

Kérem szépen, én az egyenjogúságot messzemenően tiszteletben tartó, tisztességes fiatal atya vagyok; feleségem teljes személyisége, alkotókedve és harmonikus fejlődése előtt meghajtom zászlómat. De ki tanít engem valamire is? Szervezett vagy szervezetlen formában?!

A feleségem aligha, mert ö sem tud semmit. Tudhatna bár, mert kijárta a kis- mama-tanfolyamot, de magasrendű intellektus lévén, csak az „ösztön és nevelhetőség” kérdéskörére figyelt, a fürdetés technikájára kevéssé. Anyámtól sem tanulhattam semmit, fontosabb munkái közepette ő is megfeledkezett rólam, éppúgy mint az anyósom a lányáról. Egyetlen mesterem Benjamin Spock.

Csakhogy az amerikai csecsemők úgy látszik eleve másmilyennek születnek. Mert az én fiam kutyába sem veszi sokasodó elméleti ismereteimet. Üvölt, mint a sakál, akármit is csinálok vele, kivált éjszaka, akkor eleven, mint a esik, majd kiugrik a pólyából, erőlködik mint valami hőstenor. Képzelje el, a lakóbizottság elnöke több- gyermekes anya és esküszik rá, hogy mi éheztetjük elsőszülött gyermekünket!

Hogy éheztetnénk? Egész éjszaka ölemben tartom, és kanalazom szájába a tápszert. Én főzöm a parajt. Lehet, hogy nem egészen tökéletesen. Nagyanyám (ő képviseli családunkban az utolsó főzni tudó női nemzedéket) spenótja egészen másforma volt. De hát mondom, hogy engem"semmi* re sem tanítottak.

Az időbeosztásra sem. Boldog kispapasá- gom kellős közepén mélységesen el vagyok keseredve. Csak kóválygok kisértetként. Négy hete nem aludtam egyfolytában két

óránál többet. Hajnalok hajnalán kezdem a napot, mégsem haladok semmivel. Miért?! Nem tudom. Lefutok vásárolni egy nap tízszer. Egy liftesboy nem száll any- nyit föl, s alá, amennyit én gyalog szaladgálok a lépcsőkön. A feleségemnek egyenként jut eszébe a szappan, a mosópor, az orvosság, a tápszer, a tej, a kenyér, a zöldség. Azt mondja, hogy én is gondolkozhatnék. De kérem, én filozófus imgyok! Az én fejem mással van tele...

És .az a sok pelenka! Nekem termeli a gyerek, futószalagon. Mert ugyebár mondanom sem kell, a mosás is az én feladatom. Igen, van automata mosógépünk, de engem ezzel átejtettek. Azt hittem, ez majd magától mos. Hát nem, ehhez is ember kell. Mindenhez ember kell. De mi lesz, ha véget ér a szabadságom? Már a jövő évit is kivettem, annak is a végső morzsáit rágom. Hogy végzem én el mindazt, amire most az egész nap kevés — a szabad időmben? És hogy fogok kialvat- lanul dolgozni?

Látja tisztelt asszonyom, azért is háborgók, hogy miért csak a kismamáknak adnak gyermekgondozási segélyt? Hiszen a világ halad, és a mai csecsemők rendkívül munkaigényesek, ezekhez két ember is kevés. Mit mond? Hogy nagyanyámék hat gyermeket neveltek fel, anyámék pedig — igaz nagyanyai segédlettel —, de mégis hármat? De hát az régen volt. Akkor még a gyermekek nem voltak ilyen differenciált személyiségű, szubtílis lények.

Hogy mindez tudatlanságomból ered? De kérem, ki tehet róla? Ki törődik velem? Spock mester, a Szülök kislexikona meg a Nőtanács brosúrái? Minél többet olvasok, annál zavartabb leszek. Csak tudnám, mivel izesitette nagyanyám a spenótot!?

KEDVES ÚJSAGlRÚNÖ, itt nő a pelenkahalom a telefon körül, befejezem, vár a mosás, könyörgöm, segítsenek! Ha egyszer meghirdették az egyenjogúságot, álljanak a kispapák mellé! Egyenjogú kispapa szeretnék lenni! Mit, hogy szeretnék? Akarok, akarok, akarok: De mit ér a jog, ha nincsenek meg a feltételek hozzá?

BOZÓKY ÉVA

Ki gondol a kispapákkal?

k MŰVÉSZ FELESÉGE