Tolna Megyei Népújság, 1977. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-15 / 87. szám
1977. április 15. /'tolnaN, , , TítPUJSAG 5 Ipari szövetkezetek Az idei esztendőből is eltelt az első három hónap, s a negyedév után mindenütt megmérettek a kollektívák: hogyan sikerült teljesíteni a tervet. A kép a legtöbb helyen pozitív. A Bonyhádi Vasipari Szövetkezet gyengén kezdte az elmúlt évet. Az esztendő második felében azonban sikerült fokozni a tempót, így december végére teljesítették a tervet. Idén a start jól sikerült. A szövetkezetben március végéig 12 millió forintnyi termelési értéket kellett volna előállítani, ezt közel másfél millióval túlteljesítették. örvendetesen fokozódott a szolgáltató tevékenység is. Az új autószervizükben 475 ezer forintnyi helyett 750 ezer forintnyi javítási munkát végeztek. A motortekercselők három-, a lakatosok pedig nyolcvanhétezer forinttal teljesítették túl negyedéves szolgáltatási tervüket. Tolnán a GÉM is nehézségekkel küzdött az elmúlt év elején. Most árbevételük 4,6 millió forinttal több volt a tavalyi első negyedévinél, 23 millió forint. Szolgáltató tevékenységük 31 százalékkal emelkedett. Itt is az autójavító tevékenységet fokozták legnagyobb mértékben. Szekszárdon, a Kövendi Sándor Tolna megyei Cipőipari Szövetkezetben még mindig nem tapasztalhatók a gyors javulás jelei. Tavaly a megye valamennyi ipari szövetkezete között ők produkálták a leggyengébb eredményt. Egy év alatt a termelésük 45,4 százalékkal visszaesett. Most az első negyedévben, a mérsékelt tervhez képest 17 százalékos a lemaradásuk. Darabszámban ugyan pont annyi lábbelit készítettek, mint kellett volna, csupán cipő helyett alacsonyabb értékű szandált. Ezeket az év későbbi időszakában kellett volna elkészíteni, de mert nem rendelték meg időben, és megfelelően a félcipőkhöz a bőrt, csak ezt tudták gyártani. így szinte biztos, hogy a jelentős mennyiségű cipőt, a vállalt május 20-i határidőre nem tudják a szovjet partnereknek átadni. Ez pedig tovább rontja a szövetkezet hírét, hitelét. A Szekszárdi Szabó Szövetkezet, a tavalyi esztendőt szintén adóssággal zárta. Idén teljesítette negyedéves tervét, annak ellenére, hogy a szövetkezetből most is sorra lépnek ki a dolgozók. A Tolna megyei Festő és Lakáskarbantartó Ipari Szövetkezetben a vezetés okoz gondokat. Időarányos tervét a kollektíva 62 százalékra teljesítette, ök a lemaradást a munkák szezonális jellegével magyarázzák. Ugyanez volt az indok arra, miért csak 69 százalékra teljesítette időarányos tervét a Szakály testvérek Építőipari Szövetkezet, A két utóbbi helyen az indok valószínű elfogadható. Az építkezéseken az esztendő első felében nem szoktuk meg a látványos átadásokat. De itt is, és másutt is figyelni kell az idő múlását, mert félő, hogy az év későbbi részében időzavarba kerülnek a negyedévet adóssággal záró szövetkezetek. — sz I — BHG Szekszárd A BHG számítógép segítségével oldja meg a jövőben a termelés irányításához szükséges információk gyors előteremtését. Ezt a munkát kezdték meg az elmúlt hónapokban Szekszárdon, a BHG Kapcsológép Gyárában. Jelenleg négy darab Ascota 170 LS típusú könyvelőgépen készítik a lyukszalagokat, amit az anya- vállalat R—10-es számítógépe dolgoz fel. Január óta a béreken kívül az anyag- forgalom adatai is lyukszalagra kerülnek, s hamarosan ' számítógép végzi a fél- készáru-forgalom feldolgozását is. A végső cél: Szekszárdon is egy számítógépet állítanak fel, ami vezetékes összeköttetésben lesz a központ majdani nagy teljesítményű kompjúterével. Képünkön Patkó Józsefné, a lyukszalagot készíti. Fotó: Sz. L. Egészségház épül Tabódon A bonyhádi Városi Tanács költségvetési üzeme egészségházat építtet Tabódon. A tervek szerint az épület augusztus végére készül el. Fotó: Sz. L. Elfogy a munkaerő, gép kell Kertészetünk: szőlő és paradicsom A zöldségtermesztési program megvalósítását szorgalmazva most egy régóta nagyban kertészkedő termelőszövetkezetet kerestünk fel, a paksi Duna menti Egyesülés Tsz-t. Keller János kertészeti ágazatvezető így beszél az erőfeszítéseikről: — Nagy a szőlőterületünk és ez mellett sajnos le kellett szűkíteni a zöldségtermesztést a paradicsomra. A nehéz helyzetnek nem a szőlő az oka, hanem az. hogy rohamosan fogy a munkaerő. Míg 1970 és 1973 között 150 —160 ember jutott a kertészeti munkákra, az idén már csak 80-an dolgoznak itt, nincs több. Nyugdíjba mentek. A legnagyobb baj, hogy ez a szám sem marad sokáig: három éven belül elapad 25—30 főre. — Egyébként a szőlő is dupla munkát ad, éppen azért, mivel át kell alakítani a régebbi, hagyományos telepítésű ültetvényeket nagyüzemi művelésre alkalmassá. A csámpai homokterületen száz hektár szőlőnk van, ezt a hatvanas években telepítettük, nem felel meg a korszerű követelményeknek, a gépi művelésnek. Ebből tavaly 35 hektárt átalakítottunk magas művelésre, 1977- ben és 78-ban átalakítjuk a többit is, továbbá a Hidegvölgyben is van ilyen munkánk. Utóbbi helyen eddig 18 ezer faoszlopot építettünk be, támberendezésnek és a két évvel ezelőtt telepített 35 hektár korszerű szőlőbe is le kell még állítani az oszlopokat. összesen 75—80 ezer faoszlopot építünk be a szőlőkbe három-négy év alatt. Nagy munka és sok pénz. Meg keli tenni, mert néhány év múiva a szőlőt is csaknem teljesen géppel tudjuk csak megművelni. — Az utóbbi években nincs lehetőségünk más zöldség- féle^termesztésére, mint a paradicsomra és kisebb tételben, fólia alatt a paprika- termesztésre. Amikor kikerül onnan a paradicsompalánta, szétültetjük a hatezer négyzetméter összes alapterületű fóliasátrakban az addigra már előnevelt paprikát. A helyi ellátást szolgálja ezzel a szövetkezetünk, az összes paprikát a paksi ÁFÉSZ-en keresztül értékesítjük. A primőridőszak után közvetlenül és aztán az egész nyári időszakban nevelünk paprikát a fóliasátrakban. Természetesen paradicsomot is adunk el a helyi ellátásra, mégpedig korlátlan mennyiségben. — A paradicsomot nagyban a konzervgyár részére termeljük. Mivel gondot okoz a betakarítás, 80 százalékban korai fajtákat termesztünk az idén, 20 százalékban középérésűeket. A palánta kiültetése most még elég jól megoldható, ezzel a munkaerővel: egy hét alatt hat-hét géppel 65—70 hektáron elültetik a nődolgozóink. — Tanulmányoztuk a soroksári paradicsomtermesztési rendszer munkáját, mert tudjuk, hogy nem lehet abbahagyni a zöldségtermesztést, akkor sem, ha elfogy a munkaerő. Mi, a szövetkezet vezetői reméljük, tökéletesedni fog a technológia és akkor néhány év múlva áttérünk mi is a gépi betakarításra. (gemenci) PXJFAJKÁS EMBER áll a busztárcsa alatt. Hátát a szél- nek-hónak fordítja. Hiába van április tizenkettedike, hó söpri az utat. Átfúj a pufajkán is, jó, hogy az öreg ember erre még esőkabátot is vett. A csikók is az istállóárnyékba húzódtak, az öreg ember rendületlen, ki tudja mióta áll a vasoszlop mellett, ki tudja hány csillogó autónak integetett?! Most is integet. Fel-le jár az esőkabát ujja, az embernek az ujja hegye sem látszik belőle. Az ablakhoz jön. — Vigyen el, szakikám, vigyen el Kurdra. Lemaradtam a buszról. Egyenes beszéd. Üljön be. A ballábas csizma kér először bebocsátást. Sarat, szalmát, lótrágyát rúg a gumira. Jön az esőköpeny. Azaz jönne, de elakad, merthogy a köpenynek van öve is, és az övön csat, a csatnak pedig az a dolga, hogy elakadjon a zsanérban. El is akad. Az öreg újból kibújik az autóból. Megpróbálja úgy, hogy a fenekét dugja először. így sikerül magát, a pufajkát, meg az esőköpenyt az autó első ülésére préselni. — B. János vagyok Kurdról. Isten éltesse. — Magát is. Az öreg ül, előre figyel, meglöki hátával a támlát, elhelyezkedik. — Mehetünk? — Indulhat. Hát elindulunk. Söpri előttünk az utat az áprilisi szél, meg a hó, lassan bandukolunk, előznek bennünket a hatalmas hópelyhe'k. Az első ülésről, a pufajkáról jófajta tehénillat árad. — Az istállóban dolgozik? — Nem. — Hát? — Hát, éjjeliőr akarok lenni. Jelentkezni voltam. — Éjjeliőrnek? — Annak. Nyugdíjas vagyok. Ötvenöt éves. Rokkantsági nyugdíjas. — Rokkantsági? — Az. A metrónál kaptam a nyavalyát. Ott dolgoztam. Úgy volt kérem, hogy amikor szervezték a téeszcsét, elmenmeg a régi házat. — A régit? — Azt. Itt ezt, itt balra. Az a sárga-barna kerítéses az a ház. Na, meg is értünk. — Aztán fölvették éjjeliőrnek? — Föl. Értek én az állatokhoz, érték én hozzájuk nagyon. Az esőkabát, az öreg ember bemegy a kiskapun, ott csaholó, kócos kutya fogadja, 'körülugrálja, s még az autós felé is vakkant néhányat. Köszönet lenne ez? Fölösleges, hiszen az öreg — most már éjjeliőr, nem „csak” nyugdíjas —, szépen megköszönte a fuvart, pohár borra is invitált, de hát sietős az utam. Rohanni, meg rohanni kell. * NINCS KIÍRVA hogy magánút, pedig jogos volna ide, az út kezdetére kiírni. A csikótelep felé szalad a beton, föl a domboldalak, az eróziószabdalta hátak-horhosok között. A puszta közepén lovat forgattat egy ember, a másik hátasról biztat-ellenőriz. — Ereszd. A ló ilyenkor nekilódul. Nagyobb szárat kap, és ugrással futamodik, egyre nagyobb sebességgel. Az árok mellett kubikos útépítők kuporognak. Most jött éppen az IFA, hozta a betont, építik a lefolyóárkot. A puszta csendes, a házak és istállók előtt meszelt oszlopok, virágágyások. A pusztán túl a nagy-nagy legelő, az óriási szántók. A Dalmandi Állami Gazdaság „földbirtokának” kellős közepén szalad végig, hét és fél kilométer hosszan az új betonút. A gyulaji erdő alatt egy asszony, egy gyerek, tőlük távo- labb-hátrább öregasszony trappol. Sietnek. A csípős szél, vagy a sürgős dolog hajtja őket. Majd mindjárt kiderül. — Hova, hova asszonyok? A kis csapat megtorpan. — Vörösegyházára. Vörösegyháza a kerület, ide még két kilométer. Látszik a glóbusz, meg a Kolman-szárító. — Beülnek? Az öregasszony nem. El is húzódik az autótól. Az asszony a tizenegy éves forma gyereket előretolja. — Na, mássz, ülj már, hívnak. Hívnak. Na. Ülj. A gyerek kabátujjába törli orrát, óvatoskodón elhelyezkedik az ülésen. Az asszony ölében a szatyor, ülne, ámde a kettő egyszerre nem megy. Előbb a szatyor, majd az asszony. — Aztán hova. milyen ügyben? — Ezt a cédulát kell az irodára vinni. — Gyulajról? Gyalog? — Gyalog. — Miről szól a papír. — Halálról. A VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR mutatja a negyven év körüli asszonyt. Fekete kendő keretezi napszítta, barna, eres, fáradt, megtört arcát. A gyerek. Él és néz előre, figyeli a betont, amely vég nélkül surrog a kerekek alá. — Betegség? — Á, rossébet. Kurva. — Nono. — Az. Fölakasztotta magát az uram. Egy nő miatt. Nyolc évig járt vele. Itt hagyott rám négy gyereket. Ez a leg- kisébb, a nagyobb húszéves, az már nincs a 'háznál... — Eltemették? — El, ahogy illik. — Hát itt az iroda. Tessék, szánjanak ki. — Köszönjük — mondja az asszony. — Kézit csókolom — mondja a gyerek. Az asszony feketében, a gyerek szürke kodkás ruhában ballag az iroda felé, ahová le kell adni az ember papírjait, amelyekkel végleg leszámol a vállalatnál... * Az autó szalad. Az út mentén integető fiatalok, idős emberek, férfiak nők. Utasok. Gondok. Történetek. Remények. Tragédiák. PÁLKOVÁCS JENŐ
