Tolna Megyei Népújság, 1977. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-10 / 84. szám
Mai számunkból G Y A RTASFEJLESZTÉS — TAKARÉKOSSÁG (3. old.) KISGAZDASÁG REGÖLYBEN (3. old.) AZ 1945-ÖS FÖLDOSZTÁS MEGKEZDÉSE MEGYÉNKBEN (5. old.) SII.ÖKOMBINAT (4. old.) m Nem kell abba beleszakadni GYAKRANeszembe jut a karikás szemű, megerőltetéstől reszkető kezű fiatalasszony. Egy félig kész falusi utcán álltam meg mellette. Épülőfélben lévő házuk előtt keverte a maltert. A ház mögött fóliasátor állott, de valami iszonyú tákolmány: dorongokra úgy ahogy ráerősített, oldalt felhasított műtrágyás zsákok. — Nem sok ez egyszerre? — kérdeztem a fiatal- asszonyt. — És ha sok? Most vagyunk fiatalok. Kell a ház, mert magunk akarunk lakni, kell a kertészkedés, mert különben nincsen pénz viManyboj'lerre... Férje éppencsak ránk pillantott az állványról, aztán fordult vissza, rakta a téglát tovább. És gyakran eszembe jut a fiatal mérnök is. Meglátogattam őket, a szülők kertes városi házában, ahol laknak. Az .ifjasszony kávét főzni ment, mi beszélgettünk. Feltűnt nekem a sarokban álló mérnöki rajztábla, amit nyolc-tízezer forintért ma már üzletben lehet kapni. — Ez minek? — Ja még nem láttad, az a benzinre való. Merthogy a fizetésünkből mindenre nem telik. Hát megvettem ezt a masinát részletre. Látod, nagyon ügyes szerkezet, a szögimérést, az egyszerűbb műveleteket magától végzi. Szinte játék rajta dolgozni. Különmunkát vállalók, víkendiházakat tervezek esténként. De csak hétköznap. Aztán jön egy kis pénz, fizetem a részleteket, és még marad benzinre, hogy szombat reggel nekiindulhassunk... Két végletet állítok itt szembe és egészen egyik mellett sem akarom magamat elkötelezni. Mert megértem, hogy a fiatalok saját fészket akartak, élni akarnak, ezért hajlandók a többletmunkára. De nem tudok lelkesedni az első számú példáért. Azokért, aki'k mindent egyszerre akarnak és ennek érdekében teljes erejükkel, sőt néha már erejükön fölül dolgoznak. Rémiszt a nem ritka példa, amikor a fiatalok „hajtanak”, de mire felépül a ház, úgy megutálják egymást a kölcsönös hajcsárkodás miatt, hogy el is válnak. Szép dolog, hasznos dolog a munka, de nem kell abba beleszakadni. VAN ENNEK MAI, modernebb változata is, márpedig nem csupán a városi, fiatal mérnök példája. Ki ■lehet építeni hasonló életritmust falun is. A mezőgazdasági kistermelés anyagi-műszaki hátterével korántsem vagyunk elégedettek, de azért az utóbbi időben már sok minden történt. Vásárolni is lehet sok mindent. Ezer, ötezer, húszezer forintért nagyon praktikus önetetőt, baromfinevelő battériát és nyúHketrecet, motoros permetezőt és gépesített kiskaput, tartós fóliasátrat és fejőgépet, mindenféle apróbb-nagyöbb szerkentyűt, ami a munkát megkönnyíti, a mindennapi rabságot enyhíti, de ugyanakkor az eredményt is fokozza. Biztos vagyok benne például, hogy egy gyári fóliasátor már az első évben hoz annyival többet, mint amennyit a bevezetőben említett fiatal pár annak a szörnyű kis sátornak az összetákolásával megspórolt. Hasznosan ügyködik az is, aki egy berregő masina után ballag a zöldségültetvény sorai között, de kezei nem reszketnek majd a megerőltetéstől. Akinek pedig önetetője, önitatója van, az elmehet lakodalomba, részt vehet egy rövidebb kiránduláson; azaz nem rabja a háztáji gazdaságnak. Ráadásul ezek a kis szerkentyűk lehet, hogy mosolyra fakasztják az öregeket, de tetszetősék a fiatalok körében, még bizonyos presztízst is biztosítanak tulajdonosuknak. Az elviselhető mértékig vállalt befektetés (ilyesmire OTP-hitelt is lehet kapni), még egy előnnyel kecsegtet. Annak a fiatalnak, aki „ráhajt”, rendszerint csak addig tart a szuflája, amíg a kitűzött célt eléri. Mikor kész a ház, vagy megvan a kocsi, gyakran felszámolja az egész háztáji gazdaságot. Akkor már mérsékelt terhelést sem vállal. És esetileg nem tud mit kezdeni szabad idejével, talán a kocsmában keres szórakozást, ahol már nem könnyű a mértéket megtartani. AKI VISZONT modernizálja, felszerelte háztáji gazdaságát, annak a többletmunka nem jelent kínzó nyűgöt, inkább kellemes kikapcsolódást, másfajta elfoglaltságot, pénzben is jól mérhető alkotó tevékenységet. Lehet, hogy egy ilyen embernek kicsit később készül el a saját családi fészke, de nem átkozza el, mire felépül. És nem is hagyja abba ezt a fajta értékteremtő tevékenységet. Mert a felszerelés már úgyis megvan, a szakmai fogásokat már elsajátította, kicsit izgatja is, hogyan lehetne még könnyebben, még eredményesebben folytatni. földeaki Béla Húsvét előtt az üzletekben Bírja árukészlettel a TOLNA KÉR A játékboltot szinte „kirabolták" Csak egy ezerszer elcsépelt közhellyel lehet jellemezni azt a forgalmat, aminek szem- és fényképezőgép-tanúi voltunk húsvét megelőző napján, nagyszombaton, Szekszárdon. Megbolydult méhkashoz lehetett hasonlítani a várost. Zsúfolt boltok, tömött, vagy tömésre váró szatyrokkal közlekedő emberek, többségükben nők, lepték el az utcákat. Három boltba látogattunk el, de az ott szerzett ismeretek is elegek ahhoz, hogy az egész városra, sőt megyére, hovatovább országra szóló adatok birtokába jussunk. A piacon' a felhozatal közepes volt, a választék sem mondható kiválónak. A zöldségféle sajnos kevés, az árak magasak, hanem baromfiból a kínálat messze meghaladta a keresletet. Virágból kielégítő volt a választék, s a virágbolt kirakata is sok szépséget kínált. A vásárcsarnoki TESZ- KERV-bolt a húsvéti forgalomban 150 félsertést adott el. Ez messze meghaladja a közönséges napok forgalmát. Ugyanígy megnőtt a TOLNAKER Széchenyi utcai boltjának forgalma is. Az egyébként is kedvelt üzlet zsúfolásig tömött volt tegnap délelőtt, viszont bírták áruval a megnőtt keresletet. Csak sonkából — kötözött, prágai és ki tudja még milyen névvel forgalmaznak — negyven mázsát adtak el. A játékbolt napi forgalma — közönséges, tehát nem jeles napokon — tízezer forint körül mozog, inkább alatta. Most, nagypénteken — feltehetőleg ez jelentette a csúcs- forgalmat — 78 ezer forint volt. A nagyszombati, a bolt dolgozóinak véleménye szerint valamivel kevesebbre tehető, félnapos nyitva tartás miatt, de ez is messze meghaladja a szokásos átlagot. Arra már nem vállalkozunk, hogy mennyi szőrmackóban, babakocsiban, gumijátékban, stb ölt ez testet. Az italforgalomról nem szólunk, nem akarunk reklámot csinálni az amúgy is nagy szeszfogyasztásnak. Fogyott éppen elég. Étellel, itallal, játékokkal és csokoládéval alaposan felkészültünk az ünnepre. Csak egy dolgot hiányolunk: se a piacon, se egyetlen boltban sem tudtunk lencsevégre kapni egyetlen élő nyuszit sem. Pedig nyuszi nélkül, milyen húsvét a húsvét. Együnk, igyunk, jót mulassunk, hanem azért ismerjünk mértéket is... S főleg ne itassuk a gyerekeket, mert a legbüdösebb kölninek is kellemesebb az illata, mint a legmárkásabb pálinkáé. LETENYEI GYÖRGY Fotó: Gottvald Károly Tömött szatyrokkal hazatrlr NI unkauerseny Kiváló eredmények a textiltisztítónál Lapunkban rendszeresen hirt adtunk arról, miként készül megyénk lakossága a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik évfordulójára. Közöltük a dolgozók munkaverseny*válla- lásait. Beszámoltunk arról, hogy a Szekszárdi Textiltisztító és Ruházati Vállalat (Patyolat) minden dolgozója részt vesz a munkaversenyben. A vállalások főleg arra irányultak, hogy minőségi eredményeiket a bázishoz viszonyítva fokozzák, ugyanakkor a tervet is túlteljesítsék. A hét. végén kaptuk az értesítést a Patyolattól, hogy a vállalat három szocialista brigádja (Bertók Róbert né, a Garay és a Gagarin szocialista brigádok) teljesítette éves munkaverseny-vállalá- sa első negyedéves részét. A brigádok a lakossági mosási tervüket 3,8 százalékkal teljesítették túl, a bérágynemű- mosási tervet pedig 4,3 százalékkal „fejelték” meg, a közületi mosási terv 1800 mázsa textilruha tisztítását írta elő, ezzel szemben majdnem öt mázsával több ruhát tisztítottak ki. Ezek a számok azt bizonyítják, hogy a lakosság kedveli a vállalatot, egyre több münkát ad a brigádoknak. Egyébként a három szocialista brigád negyedéves tervét március 28- án teljesítette. Győzni fogunk Amerikai fiatalok Kubában Baloldali és demokratikus érzelmű amerikai fiatalok csoportja érkezett Kubába, a híres „Venceremos” (Győzni fogunk) brigádok tagjai. Jubileumi, a tizedik brigádot üdvözölték ezúttal Kubában, amely — hasonlóan a korábbi csoportokhoz — önkéntes munkával segít a kubai gazdasági építés különböző területein. Az ■ érkezetteket egyébként hamarosan újabb csoportok követik, összesen mintegy kétszázötven amerikai fiatalt várnak. Az önkéntesek ezúttal építkezéseken dolgoznak, és részt vesznek az Angolában elesett kubai hősök emlékművének építésében. Apáti Miklós: Egy mondat a költészetről A fooiról lesz szó. ígérhetem csalafintán az olvasónak, olvasói buzgalmát felkeltendő, de aztán legyintek, csalás, bunda. igazából a foci is a költészet diadala, mert játék, mert küzdelmes, mert férfias, mert egy közös hullámra hangolja a tömegeket, az ember magából kivetkőzve üvöltözheti, hogy „Hajrá!" vagy hogy „Híi-es vagy. hogyha ezt akartad!", de hát. mindegy mit kiabál, a lényeg, igen a lényeg az annyi csak. hogy fölébe kerülhet önmagának. a közösség megtisztító áramába kerül hét. nevethet, sírhat, boldog lehet, és boldogtalan, szerelmes, vagy szerelemre szomjas, felhozott arcú. vagy vidám. lépegetve járó. vagy tombolva táncoló, dicső és diadalmas, alkar a pályán, akár a nézőtéren ülve, mert végül is egymásért vagyunk, olvasók és költők. egymásért, de úgy, hogy többet lehessünk egymás által. hiszen játék csak — mondja a feleség, de a kedves, az kijön a kedvünkért a pályára, sikolt, ha felbuktatnak, örül, ha elfutunk a szélen, a bal oldalon, játék csak, mondaná az olvasation ember, de hát láttam én már hordágyon játékosokat, néha a bírót is lelövik, ugye. de a legszebb mégis az, hogy a győztesek, míg ünnepük őket, visszamosolyognak, ahogyan születésnapján, tálán. József Attila is. reménykedve visszamosolyog, egészen kijön hozzánk, a pálya szélére, egyszerű nézőkhöz, integet, boldog, győzött, és ráadásul születésnapja is van. mennyien vagyunk, istenem, sóhajt fel egyszerűen, tisztán, mennyi szín, mennyi virág, és — tavasz van, gyönyörű!
