Tolna Megyei Népújság, 1977. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-07 / 81. szám
* Äpüjsäg 1977. április 7. Bakfark-Consort Benkő Dániel és Turcsányi Tibor eladott lemezeiket de* dikálják a szekszárdi Babits Mihály Könyvesboltban, egy nappal szekszárdi hangversenyük után Fotó: G. K. Már egy hete is elmúlt, hogy Szekszárdion hangversenyezett a Bakfark-Consort a filharmónia diákbérleté* nek keretében, mégis, kár lenne nem levonni a délutáni rendhagyó zeneóra tanulságait. S itt elsősorban nem is a közölt zenei anyag értéke, hanem a közlés hogyanja mi. att. Népművelők, tanárok, előadók számára nyilvánvaló, milyen nehéz feladat hatodik órában népszerűsíteni a régi népi és udvari táncokat. Kezdve ott, hogy a diákhad jó részét inkább a mai táncok érdeklik, újnál is újabb sálger- és lóerőlisták hozzák izgalomba; s folytatva ott, hogy ugyan ki tud izgulni 6. órában, korgó gyomorral, mikor már „bárcsak vége len* né a napnak”. Vegyük még hozzá: nehéz a tv-vel fölven. ni a versenyt. A stúdiókban .minden komplett és tökéletes. A Consort legyőzve mindezeket az ellenállásokat: példamutatóan oldotta meg a feladatát. Tűzbe, lázba hozták a közönséget, a kisebbeket és a középiskolásokat egyaránt. Nemcsak zenét, műsort is szolgáltattak. Fontosnak érezték, hogy a közönség értse és megjegyezze amit kell. Benkő Péter nem csak arra lehet büszke, hogy „Bakfark után is nyugodtan nyúlhat a lanthoz”, de műsorvezetői, kontaktusteremtő képességére is. Szellemes, kedves, közvetlen hangú összekötő szövege már az első percekben érdekeltté tette a gyerekeket a figyelésben. Egy-egy kérdésre egyszerre többen nyújtották a kezüket a színpad felé, s á jó választ adók boldogan szaladtak átvenni a nyereménykönyveket. A régi táncokat nemcsak hallottuk, de láttuk is a korhű ruhában öltözött Jászi Dezső és Sík Anikó előadásában. A táncospár pedig — mielőtt a zene megszólalt — beszélt a táncok eredetéről, és arról a korkörnyezetről, melyet el* képzelve, valóban élőnek tűnt mindenki számára a tánc és a zene. S ez a legfontosabb: életet adni a régiségeknek, bebizonyítani. hogy bár lejárt a maguk ideje, még mindig szép és érdekes lehet a pava- ne, az allemande, a saraban- de, a gigue, a menüett. Esztétikai nevelés az NDK-ban Az NDK oktatási törvénye figyelembe veszi, hogy az esztétikai nevelés nagy szerepet játszik az általános műveltség megszerzésében. Ezért az iskolákban nagy súlyt helyeznek a zene, a rajz, a művészeti ismeretek, a nyelv és az irodalom oktatására. S hogy a tanulóifjúság a szabad idejét is színvonalas szórakozással töltse, az országban öt gyermek- és ifjúsági színház áll rendelkezésre, amelyek repertoárját a különböző korosztályoknak megfelelően állítják össze. A zenei oktatás tanterve kimondja, hogy a 10. osztály elvégzéséig a tanulóknak több mint 60 dalt kell megtanulniuk, azaz gyermekdalokat, szocialista ifjúsági dalokat, a német és a nemzetközi munkásmozgalom dalait, népdalokat és szolidaritási songokat. A művészeti nevelés keretében a tanulók ismereteket szereznek a képző*, az iparés építőművészet kiemelkedő alkotásairól, fejlődik a rajzés modellezőkészségük. Az asztétikai nevelést szolgáló tantárgyak oktatását megkönnyítik a kiváló grafikai és audiovizuális segédeszközök. Ma már az NDK minden 10 osztályos általános iskolájában két-két televízió* és egy rádiókészülék, három magnetofon, két diavetítő, két lemezjátszó és két filmvetítő található. Az NDK-ban körülbelül négy éve működik egy, az iskolai ifjúság kulturálisesztétikai nevelését irányító bizottság, amelynek tagjai a különböző minisztériumok és művészeti szövetségek képviselőiből, pedagógusokból és ifjúsági vezetőkből tevődik össze, elnöke pedig a népművelési miniszter egyik helyettese. A bizottság azzal kezdte működését, hogy nyílt levelet intézett az összes művészeti egyesületekhez, művészekhez. Felhívásának eredményeként a művészek patronálják az iskolai önképzőköröket, részt vesznek az iskolai vetélkedők zsűrijében. A Minisztertanács 8/1977. (III. 18.) számú rendelete a mezőgazdasági technológiai tervezési jogosultságot szabályozza, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 13/1977. (III. 18.) MÉM számú rendelete pedig a mező- gazdasági technológiai tervezésről és a tervezők képesítési feltételeiről szól. Az előbbi kimondja, hogy állami vállalat, egyéb állami gazdálkodó szerv, ezeknek közös vállalata, stb. mező- gazdasági technológiai tervezést fő-, illetve kiegészítő tevékenységként csak akkor végezhet, ha alapító levelé-. ben ez a tevékenység szerepel, és azt a vállalati törzskönyvi nyilvántartásba bejegyezték. Az utóbbi jogszabály meghatározza, hogy milyen térvek készítése tartozik a mezőgazdasági technológiai tervezés körébe, a tervezők képesítési előírásait és a szükséges gyakorlati időt a rendelet melléklete rögzíti. Kihangsúlyozandó, hogy magántervezőnek mezőgazdasági technológiai tervezésre megbízást adni nem lehet. A fenti két jogszabály a Magyar Közlöny idei 24. számában jelent meg. A vállalati dolgozók alapbérének megállapításáról szól a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 14/1977. (III. 21.) MÉM számú rendelete, melynek hatálya az állami mezőgazdasági, állami erdőgazdálkodási, az állami élelmiszeripari alágazatokba sorolt központokra, trösztökre, kombinátokra, gazdaságokra, vállalatokra, stb. terjed ki. Csupán röviden utalunk arra, hogy a rendelet szerint „a fizikai munkák részletes szakszám szerinti besorolását, a vállalat által szükségesnek tartott további minősítési és besorolási feltétéleket... a kollektív szerződésben kell rögzíteni.” Kimondja a jogszabály azt is, hogy az alapbéremeléssel egy időben felül kell vizsgálni a teljesítménykövetelményeket és a laza teljesítménykövetelményeket rendezni kell, felül kell vizsgálni a bérköltség terhére fizetett mozgóbéreket is. (Magyar' Közlöny f. évi 25. száma.) A Magyar Nemzeti Bank 403/1977. MNB számú tájékoztatója szerint a gazdálkodó szervek a kötelező tartalékalap megelőlegezésére — meghatározott feltételek mellett — bankhitelt véhetnék fel. A feltételeket is tartalmazó tájékoztató az OKISZ Értesítő idei 8. számában jelent meg. Ugyanitt jelent meg közlemény a fogyasztási-szolgáltatási tevékenység arányának megállapításánál figyelembe vehető gebines órákról, s a közlemény arra is felhívja a figyelmet, hogy ha az ún. gebines dolgozókat nem főállásban foglalkoztatják, csak a megfelelően csökkentett órákat lehet számításiba venni a különböző kedvezmények számítása során. A Kereskedelmi Értesítő idei 8. számában megjelent közlemények közül „A vállalatok és szövetkezetek belső ellenőrzésének szempontjai"- ra hívjuk fel külön is a figyelmet, s e körben is arra, miszerint „ellenőrizni kell az alacsony és közepes jövedelmű rétegek, a nyugdíjasok igényeinek kielégítését”, az ellenőrzés értékelje „a kiszolgálás színvonalát...”, a belső ellenőrzés rendszeresen vizsgálja a fogyasztók kiszolgálását, a pontos mérést, számolást, stb. Dr. Deák Konrád C. Gy. reklámpropagandista: — Több szem többet lát... Igen. De a kolléktív bölcsesség sokszor kollektív fecsegéssé válik. Én csak állva engednék értekezni! mopedig van, ahol az értekezletre csak azokat hívják meg, akikre tényleg szükség van, és jelenlétüket, idejüket csak addig igénylik, amíg véleményükre vagy odafigyelésükre szükség van. Ne tessék csodálkozni: Magyarországon is van ilyen. Sok helyen azonban még... De ezt mondják el azok, akiket leginkább érint. —O— Zs. P. műszaki fejlesztési főosztályvezető: — Hetente átlagban nyolc órát, havonta 30—35 órát ülök értekezleten. Ebben csak az van benne, ami „fix”. — Alkalmi értekezlet? — Még egyszer annyi. Kétszáztíz órás havi munkaidejéből hetvenet „ül”. — Véleménye szerint ebből mennyi a felesleges? — Majdnem mind. Ha öt percig szükség van rám, sokat mondok. De végig kell ülni. — A munkájához szükséges információkat nem az értekezleteken kapja meg? — Nem. Olyanokon vitatkozunk néha, ami megdöbbentő. Hogyha egy rajzon X méretszám megváltozik, akkor mi van? Egy ‘rajzolónak ez ötperces probléma, egy közgazdász fél órán belül összegben is kimutatja, érdemes-e változtatni. Mégis, olyan szinten akarunk, olyan mélységben megoldani dolgokat, amelyeket mi nem is ismerhetünk... — Jelezte-e már valahol, valakinek, hogy ez így nem jól van? — Az igazság az, hogy egymást szidjuk, amiért sok az értekezlet, de mindannyian szervezzük, s minden marad a régiben. A „góré” drasztikusan irtani kezdte az értekezést. De van úgy, hogy amikor hívat tíz percet érő kérdésben, másfél óra múlva is ott ülök. Nem az én hibámból. — Mit csinál ilyenkor? — Hallgatom. Rajzolgatok. Nézem a plafont, meg az órámat. Higgye el, ez népbetegség. Mind a két telefonja csörögni kezd. Tíz perc alatt dönt, tájékoztat, informálódik. — Látja — mondja, amikor leteszi a kagylót —, a lényeges, valóban fontos kérdéseket így, kutyafuttában kell intéznem. Nincs időm máskor. —O— Csikkhalom, üres kólásüvegek. Földig érő füst, fojtó meleg. Telnek a jegyzetlapok: szavakkal és női, aktokkal, három- és négyszögékkel. A takarítónő másnap vért izzad, mire rendbe hozza a termet. A résztvevők aznap éjjel nyugtalanul alszanak, szemük körül vörös kontúrt rajzolt a cigarettafüst. Sem a haszon, sem a kár nem „forintosítható”. V. S.-né tanácsi osztályvezetőt nem sikerült megkérdeznem, mennyit jár értekezletre. Éppen értekezleten volt. Tényleg népbetegség? Sz. J. fizikai munkásokból álló szocialista brigád vezetője: — Negyedévi átlagban négy óra a kiesésem, munkaidőben rendezett értekezlet miatt. Ebből két óra az üzemvezetői értekezlet, két óra a szocialista brigádvezetők tanácskozása. — Brigádértékezlet? — Munkaidő után. Párttaggyűlés, KISZ-csúcsvezetőségi ülés, brigádértekezlet, szakszervezeti gyűlés úgyszintén. — A főnök mennyit jár értekezletre? — Művezető lévén, jóval többet. — Szívesen csinálja? — Nem hiszem, de ezt ő tudná megmondani. Általában a problémák miatt megy, azt meg senki sem csinálja szívesen. —o— Előregyártott szópanelek: „Talán nem érdektelen, ha megemlítem...” „Értünk el eredményeket, de vannak még hibáink is...” „Tessék, elvtársak, szóljanak hozzá... Kezdje a második, annak már könnyebb lesz...” „Mai értekezletünk hasznos, eredményes volt, a kérdések tisztázása hozzásegített bennünket a napirenden lévő kérdések megoldásához...” Tényleg így van-e? Mert akkor is ez hangzik el, amikor egészen nyilvánvaló, hogy elpocsékolt idő volt. Tudjuk, hogy baleset, szülési, gyermekgondozási szabadság miatt mennyi idő esik ki a termelésből, de nem tudjuk hány munkaórát és mennyi forintot rabolt el a „Tart pour Tart” értekezlet?-O— R. M. vállalatigazgató: — Azoknak az értekezleteknek, amelyekén részt veszek, tizenöt-húsz százalékát ítélem feleslegesnek. — Hogy éri el, hogy ilyen kedvező az arány? — Ami nem érdekel, mert nem érint, arra nem megyek el. Ha külön meghívnak, akkor sem. — A vállalatnál milyen esetben hív össze értekezletet? — A téma súlya dönt. Az egész vállalatot érintő 'kérdésekben mindig. A meghívottak között a legjobban hozzáértő szakemberék, illetve azok szerepelnek, akik a végrehajtásban részt vesznek, vagy vettek. Ha politikai kihatású vagy jellegű a téma, ott van a párt-, a szakszervezet és a KISZ képviselője. — Ahol meghívottként vesz részt, mikor szól hozzá? — Ha lényeges kérdésben fontos mondanivalóm van. Ismétlésbe nem bocsátkozom. — Ha az ön által összehívott megbeszélésen valaki „rá- fekszik” a tanácskozásra, mit tesz? — Megállítom és figyelmeztetem: lényegre törően, a saját tapasztalatai alapján beszéljen. — Volt ebből sértődés? — Eddig nem. R. M. kérésemre szabályszerű statisztikát készített. — Magam is meglepődtem az eredményen — mondja. — Havi átlagban 80 órát értekezleten töltök, ez csak a munkaidőben rendezett megbeszélés. Ebből 48 óra a vállalati jellegű, vállalaton belüli, 16 a cégen kívül, de ugyancsak vállalati ügyekben, és ugyanannyi a társadalmi jellegű rendezvényen eltöltött idő. Havi, névleges munkaideje 210 óra. Valójában 250—260 órát tölt benn, hogy pótolja a kiesést. Ebédidő: 10 perc. — Hogyan bírja ezt? — Nem könnyen. A napi munka zajlik a munkahelyen, a távlati fejlesztésről éjszaka gondolkodom. — Kiút? — Jobb belső szervezés, hatáskörátadás, saját munkám, időm jobb szervezése. — Ha valamelyik beosztottja megy értekezni ön helyett, akkor csak annyi történik, hogy neki lesz több az elfoglaltsága. — Igaz, de az ő esetükben ez most aránytalanul kevés. — Mennyi? — Átlagosan 35 óra. ——o— A családnak persze sehol sem „tetszik” mindez. Pedig még nem is tudják, hogy a helyzet egyre romlik. Határozat, rendelet fentről, középszintről — legnagyobb részükre szükség van! —, amit meg kell beszélni, „le kell bontani”, meghatározni a feladatokat, számon kérni a végrehajtást. Egyenként egyik se sok. összességében belefulladással fenyeget. Mindez — becsült adat — a vállalatok dolgozóinak legfeljebb 20—25 százalékát érinti, mindig ugyanazokat. Az intézményeknél ez a szám magasabb, de ott sem egyenlő a teherviselés. Ha önként nem, kényszerűségből mindenütt előbb- utóbb rákényszerülnek a jobb munkaimegosztásra. Értekezletre — szükség van. De nem mindegy, milyenre és mennyire! Ülünk, hallgatunk. A téma izgalmas, az előadónak sikerült unalomba fullasztania, mert „Ádámnál, Évánál” kezdi: mi volt a helyzet a témában a felszabadulás előtt, utána öt, tíz, húsz évvel. Mire a mához ér, jobb oldali szomszédom „pihentetni kezdi a szemét”. Nem tudok rá haragudni. taltaálfi© kaDsödfesikép
