Tolna Megyei Népújság, 1977. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-06 / 80. szám
a Képújság 1977. április 6. ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Nagy méretű poszterek Szommer Imréné, szekszárdi olvasónk azt kérdezi, hogy nagy méretű posztereket mikor hoznak forgalomba? Prajda Gyula, a PIÉRT szekszárdi lerakatának vezetője válaszol: — A nagy méretű poszterek forgalomba még nem kerültek. A szállító tájékoztatása szerint ez év második negyedévében kerülnek forgalomba, s lerakatunk elsőként fog kapni belőlük. A poszterek beérkezéséről azonnal tájékoztatást adunk és tapétaboltunkban lehet majd megvásárolni ezeket. Lesz-e bontás Majoson? Hülter Jánosné, majosi olvasónk a VIII. utca lakói nevében kért tájékoztatást arról, hogy utcájuk jobb oldalán lévő házakat le fogják-e bontani az út szélesítése miatt. Azt hallották, hogy mivel Bonyhád város lesz, egyirányú forgalmat fognak bevezetni, ami a vásártér felől az ő utcájukon halad keresztfii. Máté Rudolf, a bonyhádi tanács műszaki csoportjának T elefonszámunk: 129-01, 123-61. vezetője válaszol a kérdésre: — Bonyhád általános rendezési tervében valóban szerepel a Budai Nagy Antal utca kiépítése, és a kurdi úttal való összekötése. A tervezett útvonal azonban kevésbé érinti a VIII. utcai ingatlanokat. Pontos választ, majd a kivitelezési terv rendelkezésre állása után tudunk mondani. Az út kiépítése azonban egyelőre még nem szerepel tervünkben, sőt valószínűleg -még a VI. ötéves tervben sem valósul meg. Tehát az ingatlanok tatarozására bátran vállalkozhatnak és a rendezési terv figyelembevételével új épület építésére is adunk engedélyt. Úti baleset - üzemi baleset Szenyéri György, dombóvári ' olvasónk írja, hogy munkából a legrövidebb úton ment haza, s közben elcsúszott, s inszalaghúzódást szenvedett. Hat hétig gipszben volt a lába és utánamég mindig táppénzre írták. Kérdezi, hogy esete üzemi balesetnek számít-e és erre jár-e a bérkiegészítés. Honvéd István, a HVDSZ megyei bizottságának titkárhelyettese válaszából közlünk: — Nem járt el helytelenül munkáltatója, amikor nem vállalta a táppénz és a kereset közötti pénz megtérítését. Ugyanis ez a baleset kártérítés-nyilvántartás szempontjából nem minősül üzemi balesetnek, hanem úti baleset. Társadalombiztosítási szempontból (például egy éven túli táppénz, esetleg baleseti járadék) viszont üzemi balesetként veszik figyelembe. és esik elbírálás alá. Az épülő nagyáruház profiljáról Ambrus Tibor Szekszárd- ról irt levelet szerkesztőségünknek, melyben kérdi, hogy mi lesz a profilja a Szekszárdon épül szövetkezeti nagyáruháznak. Izsák Lajos, a Szekszárd— Sárköz és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet igazgatósága elnöke válaszol: — 1. Az áruház jellegét alapvetően árukínálatának összetétele és telepítési helye határozza meg. 2. Az épülő szekszárdi szövetkezeti nagyáruház árusít majd mindhárom árufőcsoportba tartozó áruféleséget, így: élelmiszereket, ruházati árukat és iparcikkeket. Gyermekgondozási - munkavállalás Levélírónk azt kérdezi, hogy gyermekgondozási ideje alatt bedolgozhat-e háziipari szövetkezetbe? Ameny- nyiben a válasz igen, menynyi lehet a keresete havonta? Dr. Deák Konrád osztály- vezető ügyész válaszol: — A dolgozó nőt gyermek- gondozási segély — egyéb feltételek fennforgása mellett — akkor illeti meg, ha a gyermek gondozása céljából fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe. A vonatkozó SZOT-szabályzat szerint pedig: „A gyermekgondozási segély — az egyéb feltételek fennállása esetén — arra az időtartamra folyósítható, amely alatt a dolgozó nő, az ipari szövetkezet nő tagja munkabérben, munkadíjban nem részesül és nincsen más kereső foglalkozásból származó jövedelme sem.” Ha tehát ön valamely szövetkezet bedolgozójaként munkabérben, munkadíjazásban részesül, vagy más kereső foglalkozásból származó jövedelme van, gyermekgondozási segélye nem folyósítható. Ml VÁLASZOLUNK ( Moziban: Az álmok villamosa Háborútól meggyötört emberek tolnak egy villamost. Az elmúlt évek borzalmai, a mindennapos megaláztatások, rettegések, bolyongások után az egyetlen biztos pont: a békét, a nyugalmat sugárzó sárga villamos mindegyikük hazaérkezését jelenti. Ahol villamos van, ott valahol házaknak, embereknek is kell lenniük. Csak a remízig kell eltolni a villamost és máris hazaérkeztek. Az emberekről, a körülményekről semmit sem tudunk. Csak azt, hogy vége van a háborúnak, a szenvedéseknek, mindenki hazafelé tart. Meggyötörve, egyedül maradva, viselve a háború örökre kitörölhetetlen nyomait, de hazafelé közeledve. Szabó István filmjének a Budapesti mesék címet adta. De a film játszódhatna bárhol, a helyszín éppúgy mellékes, mint a gyakori évszakváltás, a film időnkívülisége. Valahol Európában vagyunk. Tavaszi napsültésben, nyári záporban, vidám karácsonyi hóesésben és ködös őszi napokon. Kapaszkodnak a film szereplői a villamosba, mert kiszolgáltatott életük után az az egyetlen reményt keltő, biztos pont, a megváltás, a hazaérkezés ígéretét hordozó, békés közlekedési eszköz. Költőien szép filmet készített Szabó István a felszabadulásról. Az alkotó munkában megfelelő társakat is talált. Sára Sándor operatőr képei híven alkalmazkodnak a rendező mondandójához. A színekben pompázó, ragyogóan komponált képek azonban nem nőnek a rendező fölé. Híven szolgálják annak koncepcióját. A szereplőkről kevesebbet kell beszélni. A főszereplő Bálint András, Szabó István majd minden filmjében játszik. Az első. Álmodozások kora — című filmtől a Szerelmesfilmig mindig főszerepben. A Budapesti mesékben már nincs vezető szerepe. Ebben, mint egy jó futballcsapatban, mindenki egyformán fontos. A Budapesti mesék ezért akár a közösségi filmcsinálás, az ideális alkotóműhely modellje is lehetne. A legkisebb mellék- szereplőtől az operatőrig mindenki egyként, a karmester-rendezői pálca minden rezdülésére figyelve, annak a szolgálatában dolgozott. És ez meg is látszik a filmen. Pedig a történet egyszerű. Szinte elmesélni se érdemes. Mégis, az egyszerű emberek, egyszerű kis történetei mögött mély dráma húzódik. A film egy ország felszabadulásának, reménykedésének és önmagára találásának költői megjelenítése. Az egymásba kapaszkodó, egymást úgy segítő, hogy közben magukat is előre vivő emberek a városhatárnál • tiszta szívvel mondhatják: Úgy jöttem, hogy az út másoknak is út legyen. Tamási János Következő heti film jegyzetünket az Ez a kedves Viktor című francia filmről írjuk „Három tavasz“ Irodalmi színpadok vetélkedője VASÁRNAP harmadizben került megrendezésre a megye irodalmi színpadainak vetélkedése, a Forradalmi ifjúsági napok keretében. A színhely a Babits művelődési központ színházterme volt. A versenybe 14 együttes nevezett — ebből tíz jelent meg. Amely csoportok kihagyták ezt a bemutatkozási lehetőséget — kizárták magukat a megyei minősítés lehetőségéből. Itt ugyanis „megfelelt” — „dicsérettel megfelelt” — „kiválóan megfelelt” okleveleket lehetett szerezni. A diákszínpadok pedig országos helikoni minősítést kaphattak: bronz, ezüst, arany fokozatokiban. A verseny igazolta, hogy az amatőr színjátszás legizmosabb részét a diákszínpadok képviselik és azt is, hogy a mozgalom bemutató jellegétől még nem sikerült teljesen megszabadulni. így aztán azok a csoportok aratták a legnagyobb sikert, amelyek önálló elképzeléssel rendelkeznek. Sajnos a hatalmas színházteremben a versenyzőkön kívül érdeklődőket, közönséget alig találtunk. Vajon miért? Talán zártkörű volt a verseny? Az amatőr színjátszás — ezt nem kell részleteznünk mennyire — igényli a közönséget! A produkciók legnagyobb részénél viszont csak színpadi világítás volt. A versenyzők elmondták, hogy csupán a sötétséget látták a színpadról, s ezért úgy érezték: önmaguknak játszanak. A LEGJOBBAN szereplőkről néhány szót. A bonyhádi művelődési központ színpada Devecseri Zoltánná redezésében érzelem-értelemdús Pilinszky-műsort mutatott 'be — „dicsérettel megfelelt” a minősítésük. A paksi Vak Bottyán Gimnázium tizenhat fős diákszínpada Gálosi János vezetésével jó színészi játékot hcfzott — „helikoni bronz”-ot kapott. A Dombóvári Gimnázium Diákszínpada Mementó című összeállítását Drescher Attila rendezte — „helikoni ezüst”-ért. A Duna- földvári Játékszín csoport Tábori piknik parabola játéka Smuk Imre rendezésével „kiválóan megfelelt”. A Garay Gimnázium Musica bábtriója Sch. Wanits Hilda rendezte Az erényöv kulcsa című kitűnő produkcióért az ugyancsak „garay-s” Diákszínpad Németh Károly vezetésével Jókai A debreceni lunatikus bravúros előadásáért egyaránt „helikoni arany”-at kapott. A zsűri ezerforintos díját a már országos minősítésű Szekszárdi Kísérleti Színpad nyerte el. Puskatus és kendő című műsorukat Villányi Imre állította össze, Cseh Tamás dalait Gazsó István és Komjáthy Tamás adta elő. Mint a zsűri elnöke, Máthé Lajos, a Népművelési Intézet munkatársa elmondta, műsoruk színiházi produkció értékű. A TÖBBI csoport is becsülettel helytállt: a Tolnai Művelődési Ház, a bonyhádi szakközépiskola és a tamási Béri Balogh Ádám Gimnázium színpada szereplésükért emléklapot, s mint az összes résztvevő együttes — könyvutalványt kapott. — herczeg — Ki mit tud ? Maratoni műsorral, s mi tagadás, nem csekély izgalommal, befejeződött a Ki mit tud? anélkül, hogy bármit is vesztett volna népszerűségéből. így is van rendjén, elvégre volt itt látnivaló bőven, s a nézőknek még az az elégtétel is megadatott, hogy korrigálhatták a zsűri döntését. Tehát valóban milliók ügyévé vált a vetélkedő, mely arra is jó volt, hogy néhány valóban tehetséges fiatal országos fórumot kapjon, de valószínűleg nem is ez a legfontosabb. A tehetség ugyanis nem is olyan egyszerű fogalom. Ma a közönség szívesen osztogatja a tehetséges jelzőt; érdekes, hogy a munkával kapcsolatban a legritkábban, pedig úgy gondolom, hogy tehetséges szakmunkás valamivel több van az országban, mint amennyiről általában szó esik. De bármiként is ítéljünk, a tehetség — ha valóban van — lehetőség csupán, , ami, ha nem párosul szorgalommal, szükségszerűen elkallódik. Éppen ezért nem lehet megmondani, hogy mi lesz azzal az néhány valóban tehetséges fiatallal, akiket ebben a műsorban megismertünk, mert azért olyan sokan nem voltak, de nem is lehet kívánni, hogy úton-útfélen ígéretes énekes- és színészjelöltekkel találkozzunk. A Ki mit tud? legfőbb érdeme, hogy a művészet öntevékeny szerete- tére nevel, nem azzal, hogy mindenkiből erőnek erejével profit akar csinálni, épp ellenkezőleg, az a cél, hogy ki-ki a maga mestersége mellett művelje tovább azt, amit valóban tud. Nem vállalkozhatunk arra, hogy az egyes produkciókat elemezzük és méltassuk, csak néhány általános megjegyzésre szorítkozhatunk. Először is az kívánkozik ide, hogy a műsor további finomításra szorul. Nem szabad össze nem mérhető teljesítményeket egybevetni: a kis operaegyüttes például — rajtuk kívül senki nem csinálja — nem vethető egybe tőle teljesen idegen műfajjal. S jobban meg kellene válogatni az előadott darabokat is. Sajnos, nagyon sok „saját szerzemény” volt, amelyek nem ütik meg a nyilvános előadás mértékét. Ezeket föltétlenül ki kellene iktatni, hisz az egész hitelét rontják.^ S még egy tanulság: a döntő műsorának színvonala több műfajban nem érte el a korábbiakét, mintha az előadók kifulladtak volna, s a végén már csak a maradékot tudták nyújtani. Nem spontán, hanem megrendezett műsorról van szó, ahol meg lehetne valósítani a színvonal fokozatos emelését. Mert azért ez minden vetélkedő jellege mellett műsor is, ami szintén nem mellőzhető szempont. S végül hajtsuk meg fejünket a hősiesen kitartó zsűri előtt, amely elegánsan, könnyedén, s kellő tapintattal végezte a dolgát, megállapításai, kritikai megjegyzései mindig a lényeget érintették, s esetenként talán tanulsággal is szolgáltak. Cs. •• ünnepi műsor Három nap a tv előtt. Csak úgy zúg a fejem! De nem fáj! Jó műsort csináltak a tv-sek az ünnepekre. A Ki mit tud?-ot hagyjuk most. Egy darabig még visszhangzanak majd a vélemények, minek szaporítsuk a szót mi is? Megnéztük a Bátor embereket, a hihetetlen kalandokat Leningrádban, volt nótaszó, ismeretterjesztés, költészet, pingpong és természetesen szabadegyetem. (Még Stirlicz is.) Ilyen forgalomban legjobb lesz, ha az utolsó napra koncentrálunk, az április negyediki ünnepi műsorra. AZ IDŐK KEZDETEN Hány variációban hallottuk már, és hányszor láttuk is fotókon, eredeti és kevésbé eredeti filmfelvételeken: azok voltak a nehéz idők, azok voltak a szép idők! Rényi Tamás filmje képes életközeibe hozni — Hollós Ervin novellája alapján — 1946 tavaszát, amit a történelemből a földosztás, a koalíció, az államosítás kezdetei címen ismerünk. Arra képes a film, amire a jó regény, a jó novella is: fókuszában egy ember életével — bemutatja tízmillió ember életét. Másfél órába sűrítve egy hetet: ábrázolni tud egy történelmi korszakot. Deák Zoltán, a Vas- és Gépgyár üzemi bizottsága titkára 31 évvel ezelőtt volt fiatal. De filmbeli példája hozzászólás a mai vitához: milyen a forradalmiság. Nemcsak ököl, pisztoly és kézigránát: hanem munka is és elsősorban munka. Zsombolyai János fényképezte a filmet, aminek rajta kívül is erős stábja volt. Cserhalmi György eredeti tehetség. Lendületes, erőteljes játéka nézőközeibe hozta egy három évtizeddel ezelőtti iib-elnök ma már történelmi figuráját. Bordán Irén is minden dicséretet és jövőbeli figyelmet megérdemel. Bodnár Erikának (Bittmanné) kezdjük unni ezt a savanyú arcát. Nem lehet tudni: beskatulyázták, vagy ő maga skatulyázta be magát. Arra kérjük, legközelebb mosolyogjon. A főműsorban láthattuk a Nagy Lajos regényéből készült Tanítványt. A forgatókönyvet írta és a filmet rendezte Mál- nay Levente. A nézőnek nem kötelessége ismerni az irodalmi alapanyagot, s bevallom, én sem olvastam a kisregényt. Tekintsünk el tehát a szokványos összehasonlítástól, hogy a film jobb-e, vagy az irodalmi mű. Amit már előre kimondhatunk: a film jó, s így feltétlenül ráirányítja figyelmünket Nagy Lajosra, a „haragvó íróra” is, aki ezt írja önéletrajzában: „írásra legtöbbször a harag vagy valami miatt való elkeseredés ösztönzött.” A film azért jó, mert a képernyő előtt ülő nézőben fel tudja építeni ezt az érzést: a csendes, fojtott indulatot; az írói haragot. Nem olcsó indulat ez: ha az öntudat haragszik, az méltóságteljes harag. Ez az öntudat lesz egyre erősebb Nagyréviben, ez a méltóság jelenik meg egyre erőteljesebben: először csak viselkedésében (az első vacsoránál), majd szavaiban (egy másik vacsoránál), végül tetteiben. Nem hagyja lebirkózni magát, még játékból sem, nem tűri, hogy kidobják, azt megelőzve: önként távozik. Hegedűs D. Gézát mindeddig nyilas szerepekben láttuk. Málnay Leventét dicséri, hogy kivetkőztette az egyenruhából, s tehetségéhez méltó főszerepet bízott rá. Realistán, a színészi eszközökkel takarékosan bánva játszotta el a szorgalmas, többre törekvő, szegény diák szerepét, aki „csupán” azzal lázad, hogy nem simulékony. Oszter Sándor nem került ki a skatulyából. Most is grófot játszott, mint már annyiszor. Meg kell állapítani, jól belejött. Alléha, cinikus András grófot léhán és cinikusan állította elénk. Csak örülhetünk a többi szereplőnek is: Barlangváry grófot Márkus László játszotta, Barlangváry grófnét Békés Rita, Provanszky grófot pedig Balázs Péter, aki már rutinos „antipatikus”. Horváth Sándoron egy kicsit lötyögött a re- verendá. Vígh
