Tolna Megyei Népújság, 1977. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-06 / 80. szám
2 Képújság 1977. április 6. Szovjet-kubai megbeszélések A képen: (balról jobbra) Nyikolaj Podgornij, Fidel Castro, Leonyid Brezsnyev, Andrej Gromiko, Carlos Rodriguez és Alekszej Koszigin. (Képtávírónkon érkezett). (Folytatás az 1. oldalról) Megbeszélésük központjában a szovjet—kubai testvéri kapcsolatok további erősítésének kérdései álltak. A barátság, szívélyesség és telWaldheim Párizsban discard -d’Estaing francia köztársasági elnök kedden az Elysée-palotában fogadta Kurt Waldheim ENSZ-főtit- kárt, aki a különböző ENSZ- intézmények vezetőinek élén kereste fel a francia államfőt. Az Elysée-palotából távozóban Waldheim kijelentette, nem hiszi, hogy hamarosan sor kerülne a Közel-Kelettel foglalkozó genfi értekezlet felújítására, mert még nem született megegyezés sem az ügyrendi kérdésekről (így a PFSZ részvételének módjáról), sem a lényegi témákról (így egy palesztin állam létrehozásáról), amit a palesztinok és az arab államok sürgetnek és Izrael elutasít. A genfi értekezletet jól elő kell készíteni — mondotta az ENSZ-főtitkár. — Megoldást kell találni mindkét kérdésre még a tanácskozás megnyitása előtt, különben az kudarcra lesz kárhoztatva. jes egyetértés légkörében lezajlott találkozón vélemény- csere volt a nemzetközi élet időszerű problémáiról, az enyhülés elmélyítéséről és kiterjesztéséről is. Waldheim véleménye szerint a genfi értekezlet — ha a feltételek létrejönnek — legkorábban ez év őszén nyílhatna meg. Az ENSZ főtitkára kifejtette, hogy Afrika déli részén robbanékony helyzet alakult ki és jelentős erőfeszítést kell tenni a tárgyalásos megoldásért. Ha ez nem történik meg, fegyveres konfrontációra kerül sor. Jelenleg az ENSZ erőfeszítéseket tesz a tárgyalások érdekében. Több országgal kétoldalú megbeszélések is folynak a megoldás érdekében. Kurt Waldheim tájékoztatta a francia államfőt a Ciprus jövőjéről folyó bécsi tárgyalásokról és általános eszmecserét folytatott vele a nemzetközi helyzetről, ezen belül az enyhülési politika fejleményeiről. AZ ELLENTMONDÁS társadalmi létünk alaptényezője. Mindennapi élmény, amellyel szembe kell néznünk, amellyel számolnunk kell. A nágy kérdés azonban, milyen legyen ez a számvetés. Annál is inkább, mert a vélekedések sokféleségében újra csak az eltérések, a szemben állások és nézet- eltérések ellentmondásosságával találjuk magunkat szemben. A közvélekedés nemegyszer újít fel olyan nézeteket, amelyek társadalomtudományi leküzdése a többi között éppen a marxizmushoz fűződik. E nézetek jellemzője; hogy az ellentmondásokat kiragadj'a a társadalmi összefüggések eleven és bonyolult szövedékéből, s nem mint az utóbbi lényegét fogja fel. Az ellentmondások eszerint mindig „kívülről” kerülnének . be valamilyen módon a valóságba, s innen már csak egy lépés, hogy meg is személyesítsük a „cselvetés” végrehajtóit. (E nézet illúzióit a bennük működő önös érdek ösztönzésein túl csak növeli a szubjektivizmusból, a vezetői voluntariz- musból, a hozzánemértésből és az önkényességből adódó ellentmondások társadalmilag adott köre is.) Kellemesebbnek tűnik az a nézet, amely azt vallja: az ellentmondásnak két oldala van: van egy jó oldala és vén egy rossz oldala. A rossz oldalt ki kell küszöbölni, a jó oldalt meg kell tartani. Az „emberbarát” szocializmus koncepciók mind ezt kívánták tenni, egyetemes gyógymódként ajánlották minden társadalmi baj orvoslására. Mégis, aligha termékenyebb szemlélet ez, mint amikor a természet hóbortjait megszüntetendő valaki felkiált: „Ez a láb más'fejet érdemelne!”, — avagy fordítva. Az ördög nélkül a jóisten is elveszíti értelmét, a rossz nélküli jó legfeljebb a bárgyúság egyhangú színpompájában tetszeleghetne, hasonlóan ahhoz az ifjúhoz, akit 6zéplelkű nevelője azzal szándékozik az égig magasztalni, hogy hosszasan ecseteli, mi mindent nem csinál a gyermek. Vagyis: a szándékok jóhiszeműségét súlyosan beárnyékolja ezúttal is a tudatos-tudattalan önkényesség, az ellentmondás objektív, a dolgok lényegében rejlő erejének — s ezzel az ellentétes oldalak megszüntethetetlen együttlétének — semmibe vétele. De hát nem kárhoztatjuk-e magunkat semmittevésre az ellentmondás objektivitásának ezzel a makacs hangsúlyozásával? Ellenkezőleg! Csupán arról van szó, hogy a társadalmi cselekvés sikereinek a feltétele szorosan összefügg a cselekvés közegének tárgyilagos és tudományos felmérésével, a tényekkel való szembenézéssel, leküzdve az érzelmi-akarati tényezők szubjektív túltengéseit. Kissé átfogalmazva Brecht szavait: bennünket érzelmeink az ész legnagyobb megfeszítésére kell hogy szorítsanak, s az észnek meg kell tisztítania érzéseinket. S mindezt azért, mert az ellentmondás, mint Az OKP határozata Az átmeneti szakasz véget ért Az Olasz Kommunista Párt vezetősége határozatban fogalmazta meg, hogy milyen változtatásokat tart szükségesnek a kormánnyal kapcsolatban a közeljövőben. A párt értékelése szerint „az Andreotti-kormány jelentette átmeneti szakasz” véget ért, jóllehet — szögezi le — „a megoldás előzetes biztosítása nélküli kormányválság kirobbantása nagy hiba lenne a jelenlegi helyzetben”, amikor számos veszély fenyegeti konzervatív körök részéről a demokratikus berendezést. Az OKP nem fogja „elsietett lépésekkel” e körök céljait szolgálni — hangoztatja a vezetőségi határozat, de felszólítja a kereszténydemokrata pártot, hogy vegye figyelembe az egész nemzet érdekeit ás igyekezzék tartósabb, szilárdabb kormányzati megoldást kialakítani a jelenleginél. Az OKP célja, hogy a baloldali pártokkal és a középpártokkal közös program- megállapodást dolgozzon ki, s ezt összevesse a keresztény- demokrata párt elgondolásával. E programegyezség létrejötte után új kormányra lesz szükség, amely „kellő biztosítékokkal is szolgál” majd e program megvalósítására. Az OKP az egyeztetett kormányprogram fő pontjait a következőképpen fogalmazta meg a határozatban: külpolitikai téren a nemzetközi enyhülés erősítésére és a nyugat-európai integráció elmélyítésére kell törekedni; a közrend és közbiztonság kérdéseiben a rendőrség és a titkosszolgálat reformját kell végrehajtani a legsürgősebben. A gazdaságpolitikában a fő cél a foglalkoztatottság növelése, főként fiatalok, nők munkába állításával és a déli országrészek fejlesztésével. Szadat köszöneté Carternak Jimmy Carter amerikai elnök vendégével, Anvar Szadat egyiptomi államfővel megbeszélést folytatott a washingtoni Fehér Házban. (Képtávírónkon érkezett). A hivatalos látogatáson Washingtonban tartózkodó Anvar Szadat egyiptomi köz- társasági elnök hétfőn este — azon a vacsorán, amelyet az Egyesült Államok elnöke adott tiszteletére — pohár- köszöntőjében köszönetét mondott „drága barátjának”, James Carternék azért, mert — mint kifejtette — 1947 óta „ő az első amerikai elnök, aki kijelentette, hogy a pa- lesztinaiaknak joguk van otthonhoz, ahol megteremthetik államukat”. „Ahhoz, hogy megnyíljék a békéhez vezető út, hátra van még az, hogy az izraeliek kivonuljanak az összes megszállt területekről — folytatta Szadat. — Ezzel véget érne a hadiállapot. Ezek utón semmiféle ellenvetésünk sem lenne a nemzetközi határokat szavatoló megfelelő intézkedések jóváhagyása ellen.” Carter elnök pohárköszöntőjében Szadat közel-keleti és afrikai „tapasztalatait és ismereteit” méltatta. Kijelentette, e tapasztalat „számára vezérfonalul fog szolgálni, hogy jó döntéseket hozhasson, a következő hónapokban a béke megvalósítása érdekében vesse latba országának befolyását”. Az Egyesült Államok elnöke újból megerősítette: reméli, hogy 1977 a közel-keleti béke szemszögéből döntő esztendő lesz. dialektikus mozgás, ellentmondó oldalak együttes létezése és harca, s mint ilyen, a fejlődés, a változás valóságos forrása is. Az ellentmondások „mesterséges” kiküszöbölése magának a fejlődésnek a mozgatórugóját semmisítené meg, megfeledkezvén arról, hogy ezzel maga a fejlődés is áldozatul esne. Konkretizáljuk most már mindezt napjaink szocializmusára. Vegyük például az egyéni, a csoport- és az össztársadalmi érdek megkülönböztetését. Tudjuk: ellentmondások és feszültségek sokasága adódik az érdekösszefüggéseknek (azaz a társadalmi egyének társadatmiasultságának) ebben a formájában. Mégsem intézhetjük el úgy a dolgot (a jó és a rossz fentebbi, már Marx által dogmatikusnak nevezett megkülönböztetésével), hogy kiküszöböljük az egyénit és a csoport- érdeket az össztársadalmi javára. Hiszen az össztársadalmi egyszerűen nem létezik az egyéni és a csoport-, azaz a különös érdékek szerteágazó, ellentétesen kapcsolódó bonyolult szövedékén kívül, azoktól függetlenül. Mert a társadalmi érdekek ebben a formában való létezési módja többek között a termelőerők fejlettségi állapotában, a társadalmi munka- megosztás mai ellentmondásaiban nyerik mélyebben fekvő okaikat. Ezek feloldása pedig az érdekrendszer ellentmondásainak hatására bekövetkezett fejlődés eredményeképpen adódhat csak. Politikánknak tehát egyrészt az érdekösszefüggések tudomásulvétele, másrészt arra kell törekednie, hogy ezeknek az ellentmondásoknak — az össztársadalmi érdektől behatározott — mozgásteret adjon. Mégpedig olyan mozgásteret, amelynek eredménye fejlődés, s ezzel együtt az érdekellentétek csökkenése, feloldása lesz. A munka szerinti elosztás elvének a keresztülvitele, a jogszerűség érvényesítésének különböző formái és módjai megannyi eszköz, hogy céljainkat valóra váltsuk. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a munka szerinti elosztás és a jogi egyenlőség maga is egyenlőtlenségbe csap át, mert már fizikumuknál, természetes képességeiknél fogva sem egyenlőek az egyének, s egyenlőtlen lehetőségeikkel szemben közömbös a jogi egyenlőség. Újra csak az ellentmondás, a megoldhatatlan, a feloldhatatlan ellentétesség. De tényleg: feloldhatatlan? Megoldhatatlan? Csak viszonylagosan! Hiszen az ellentmondás lényegéhez tartozik, hogy működésével létrehozza önmaga feloldásának és megoldódásának feltételeit- is. Feltétlensége tehát korszakos, feltételességének bizonyosságát pedig maga a történelmi fejlődés jelenti. ANNYI AZONBAN BIZONYOS szocialista társadalmunk érdekeihez való kötődés realitása csak olyan politikában és magatartásban biztosítható, amely leküzdi az ellentmondást ott, ahol lehetséges, és állja a sarat ott, ahol az adott fejlődési szakasz ellentmondásaival szemben állnia kell. Olyan politikában és magatartásban, amelynek közege ténylegesen a mai ellentmondásos és ellentmondásaiban fejlődő valóságunk. HÜLVELY ISTVÁN Fogadás az Országházban Hazánk felszabadulásának 32. évfordulója alkalmából a Népköztársaság Elnöki Taná. csa hétfőn este fogadást adott az Országházban. A fogadáson részt vett Kádár János, az, MSZMP Központi Bizottságinak első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György. Apró Antal, Benke Valéria, Biszku Béla, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Huszár István, dr. Maróthy László, Nemes Dezső, Németh Károly, Óvári Miklós és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Borbély Sándor, Gyenes András, és Győri Imre, a Központi Bizottság titkárai. Ott volt az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a Minisztertanács számos tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok más vezető személyisége, a termelőmunka számos kiváló képviselője. A szívélyes, baráti hangulatú fogadáson, amelyen Losonczi Pál köszöntötte a megjelenteket — ott volt a budapesti diplomáciai képviseletek sok vezetője és tagja is. MSZMP-kiildöttség utazott a Szovjetunióba A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására kedden magyar pártküldöttség utazott Moszkvába Borbély Sándornak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának vezetésével. A küldöttség tagjai: Jakab Sándor, a Központi Bizottság tagja, a KB osztályvezetője, Horváth Miklós, a Vas megyei pártbizottság első titkára, Újhelyi Tibor, a Borsod megyei pártbizottság titkára, és Zá- vori László, a budapesti párt- bizottság osztályvezetője. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára búcsúztatta. Jelen volt F. P. Bogdanov, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének követtanácsosa. LAPZARTA Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet VB- elnöke Moszkvába érkezett. A repülőtéren V. Zaglagyin, az SZKP KB külügyi osztályának vezetője fogadta. (Képtávírónkon érkezett). MOSZKVA Hétfőn délután óta Moszkva vendége Hédi Nuira, a Tunéziai Köztársaság miniszterelnöke, a Szocialista Desz- tiur Párt főtitkára. A tunéziai miniszterelnök, aki Alekszej Koszigin szovjet kormányfő két évvel ezelőtt Tunéziában tett látogatását viszonozza, a szovjet kormány meghívására érkezett töhb napos, hivatalos látogatásra Moszkvába. Kedden a Kremlben megkezdődtek a szovjet—tunéziai kormányfői tárgyalások.* BAGDAD Hasszán Ali iraki külkereskedelmi miniszter Bagdadban megtekintette a magyar komplex szállítások kiállítását. A vendéget dr. Simon Pál nehézipari miniszter, Meratih József kereskedelmi tanácsos és Hoffmann Ervin kiállítási igazgató kalauzolta az árubemutatón. Az iraki miniszter és kísérete hosszan időzött a pavilonban, s a bemutatott termékek iránt nagy érdeklődést mutatott. Hatvankilenc áldozata volt annak a repülőgép-szerencsétlenségnek, amikor egy DC—9-es repülőgép a Georgia állambeli New Hopeban egy lakónegyedre zuhant. (Képtávírónkon érkezett).
