Tolna Megyei Népújság, 1977. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-20 / 91. szám
1977. április 20. tÉpÚJSÁG 5 Zöld utat a zöldségnek Helybe vetik a paprikamagot Medinán Virágzik a hegyespaprika, fejesedik a káposzta a szed- resi - Sió—Sárvíz menti Egyesült Termelőszövetkezet medinai kertészetében a fólia alatt. A paprika több helyütt megdőlt, az oldalán fekszik. Az oka nem hozzá- nemértés; egyszerűen arról van szó, hogy kevés a kézi munkaerő, nem sikerült időben kiültetni, s a palánta megnyúlt. Most éppen műtrágyát szórnak a sorok közé az asszonyok; így hamarosan megerősödnek a növények. Itt is, mint jó néhány zöldségtermesztéssel foglalkozó mezőgazdasági üzemben, az egyik legnagyobb gond: kevés a kézi munkaerő. Márpedig a zöldség munkája megszámlálhatatlan, aprólékos figyelmet, gondosságot igényel. Jelenleg a medinai telepen csupán 20 asz- szonyra számíthatnak nap, mint nap. A termelőszövetkezet szántóföldi zöldségterületének 30 százaléka — 50 hektár — Medinán van. ebből 20 hektár az étkezési paprika. Idén először a Sióagárdról kölcsönzött Nibex aprómagvető géppel helybe vetik a gépi konzervpaprika magját, míg a keszthelyi paprikát pa- lántázzák. Aprómagvető gépet egyébként a tsz is venne, de sajnos ez idáig még nem kapták meg. Pedig a szántóföldi zöldségtermesztés helyben vetés nélkül előbb-utóbb elképzelhetetlen, elsősorban a munkaerőgondok miatt. Emellett persze olyan fajtákra van szükség, melyek egyszerre nagy tömeget érlelnek, és a bogyók úgy helyezkednek el. hogy a gép viszonylag kis veszteséggel tudja betakarítani. A kocso- lai paprikát 12 hektáron termesztik, szedéséhez idegen munkaerőt, diákokat, időszaki munkásokat alkalmaznak. A Cambell paradicsom szedése szintén csak kézzel oldható meg. A szövetkezet rendelkezésére álló FZB betakarítógéppel a zöldbabon és a fűszerpaprikán kívül az idén már a fehér paprikát is szüretelik — ehhez azonban külön adaptert kell vásárolni. A hagyma 6 hektáron terem, — ennél a kultúránál külön gondot jelentett, hogy nem sikerült az alsógödi fajta magját beszerezni, helyette „Boleró”-t kaptak, ami rövid tenyészidejű ugyan, de igen alacsony az átlagtermése. A medinai telepen 11 ezer négyzetméter a fólia, ezer négyzetméter az üvegház és kétezer-nyolcszáz négyzetméter a hollandágy alatti terület. A vészfűtéses fóliák alatt zömmel hegyespaprikát és fejes káposztát termesztenek. A sátrakat a vándoroltatással egy évben kétszer is felhasználják, s ez igen nagy munka. Idén a káposztáról, hegyespaprikáról leszedett fólia alá paprika és uborka kerül. A tervek szerint a következő években nagy légterű fóliatelepet létesítenek — hasonló felületen. A szedresi téeszben a kertészeti üzemág bevétele a tervek szerint idén 10 millió ötszázezer forint lesz, s ebből ötmilliót a medinai telep hoz. Annak ellenére, hogy a szövetkezet kertészete nem mondható éppen a legkorszerűbbnek. a körülményekhez képest szépen jövedelmez. A szakértelmet, az akaratot, a kitartó munkát a jövőben minden bizonnyal sikerül maximálisan a többtermelés, a jobb ellátás szolgálatába állítani. Annál is inkább, mivel a kormányintézkedések következtében kapható támogatás olyan lehetőség, amit ezen a zöldségtermelő múlttal rendelkező vidéken kár lenne elszalasztani. Nem merek vállalkozni arra, hogy megmondjam, a textiliparban a felelős vezetők döntéséhez mennyi előzetes adatra, információra van szükség. Elégedjünk meg annyival, hogy ma több információ kell, mint ami tegnap még talán sok volt egy döntéshez. * Sári István a Tolnanémedi Kendergyárban sokféle tisztet tölt be, pontosabban sok a felelőssége. Apró kis munka mindegyik, öt-tíz perces ráfigyelés szükséges például az áru mérlegeléséhez, ha tehergépkocsi áll a mérlegház elé, úgyszintén hamar elintéz valamiféle kiviteli engedélyhez kötött ügyet is. Sári Istvánnak legfőbb gondja- baja a csapadékfigyelés. Az irodában őrzik a deszkavázba dugott füzetlapocs- ka-köteget, 1952-től, naponta, havi összesítésben megtalálható, hogy a gyár területén mennyi csapadék hullott. A rostfeltáró iparban fontos tudni, hogy a csapadékeloszlás milyen, hiszen a kenderrost a fájától csak papírszárazon válik el köny- nyen és jól. Azonkívül kazalozásnál, áztatásnál, a kender behordásánál. és még vitás, bírósági ügyeknél is jó a megbízható csapadékkönyv. Nézzük például, idén mennyi csapadék hullott a gyár területére. Január 5-én 8 milliméter (5 8), 6-án 4 milliméter, 14-én 4 milliméter, 16-án 3 milliméter, 29-én 8 milliméter. A februári adatok 5 3, 6/8 17 14,5, 26/3. Márciusban: 3/2, 4 15, 14/5, 30/10. 31/9. Áprilisban: 6/5, 8/3,5, 9 5... Tehát jó közepes csapadék jutott az év elején. Nem úgy a korábbi években. Volt bizony olyan időszak, amikor — 1955. szeptember 13. — két és fél óra alatt 103 milliméter csapadék hullott. Úgyhogy az 1969. augusztus 20-i 20 milliméter, az 1967. április 22-i 25 milliméter, illetőleg 1963-ban, augusztus hónapban 149 milliméter mindösszesen csak erős harmatnak fogható fel az ötven- ötös szeptemberi esőhöz. A vizsgált időszakban az 1972- es év volt, ennek is az augusztus hónapja a legjobban csapadékos. Tulajdonképpen nem azért, mert sok eső esett, hanem mert sokszor. íme a bizonyíték: Tizedikén kezdődött az esős időszak, 24 milliméter hullott az egekből. 11-én 33 milliméter. A további mérési eredmények: 12 30 13 7, 14/2, 17/5, 19/6, 20 10,5, 22/4, 23 3, 24/6, 26 3,5, 28/4 és harmincadikén két milliméter eső esett. Ekkor írtuk lapunkban a riportot arról, hogy miként mentették ki az elöntött szárítótérről kézzel, géppel, irodisták, áztatósok, tilósok, udvarosok a több ezer mázsa kenderkórót. A Sári István méréseit rögzítő kis adattár meglehetősen rossz állapotban van. Mint üzemtörténeti relikviát. Czeller János gyárvezető most „bemutatható állapotba” hozza, hátha szükség lesz majd az utókornak — múzeumnak, tudományos munkához, egyéb célokra —, a szorgalmas mázsáló ember feljegyzéseire. PÁLKOVÁCS JENŐ Udvari A siker kezdete Sok panasz volt az udvari tehenészeti telepre. Évekkel ezelőtt kezdődtek a bajok, amikor nem sokat törődtek a téesz vezetői azzal, mint, hogyan dolgoznak, milyenek a munkakörülményeik a tehenészeknek. Valamivel több mint egy éve kezdtek a gyönki termelőszövetkezethez tartozó udvari állattenyésztési telepen beszélni a rendről, meg a kötelességekről. Sok-sok régi hiba felszámolása következett. Rendet tettek az istálló körül, a takarmánytelepen a technológia szerint tárolták a szálast, az istállóban rendszeresen trágyáztak, gondozták a jószágokat, elhordták a trágyát, a vízvezetést megoldották. A „rendcsinálás” előtt öt-hat liter volt a fejési átlag, míg a tej zsírtartalma a 3 százalékot sem érte el. A vezetőség biztatására, néhány tapasztalatcsere után a tehenészeti telepen változni kezdtek a körülmények. Zengő János és Ladányi István brigádvezetők mozgósítottak az embereket... A lelkiismeretesebb munka, a technológia betartása, a fegyelmezett, pontos állatgondozás lassú felemelkedést indított el. Már a múlt év végén látszott, hogy „van fantázia” az udvari állattenyésztési telepben. És a legutóbbi értékelés szerint sikerről lehet beszélni. A kilencvenha- tos istállóban tíz liter az istállóátlag, a tej tiszta, a zsir- foka megfelelő. S ami a termelésnövekedés velejárója, de ezt nem lehet literben, forintban lemérni: az emberek nagyobb kedvvel dolgoznak. Az állatokon látszik, hogy gazdáik vannak. Nem pedig etetőik. Udvariban a gyönki termelőszövetkezet telepén Zengő János brigádjának tagjai elindultak a felemelkedés útján.- Pj Importálunk magunktól? Nem valószínű, hogy a „Mjölk chokolad” behozatala ront külkereskedelmi fizetési mérlegünkön, bár a hátoldalán az is fel van tüntetve, hogy IMPORT. Hogy honnan is importáljuk, az a borítóról nem olvasható le, mert nincs ráírva. Csak egy fekete kocka látható és az ár, meg az összetétel, de az sem magyarul. A származási hely csak kibontás után derül ki. A kis kockákra osztott tejcsokoládé minden szeletkéjén ugyanis az olvasható: Magyar Édesipar. Most már csak az hiányzik, hogy exportáljunk is magunknak, bár az teljesen mindegy, hogy a magyar áru magyar- országi forgalmazását hogyan nevezzük el, mert az se nem import, se nem export, legfeljebb a vásárlók enyhe megtévesztése. Károsodás senkit sem ér, mert a csoki szokásos áron kapható, szokásos minőségben készült. De vajon honnan származik a papír? Csak nem importáltuk? Vagy mi exportálunk valahova csokoládét és így hasznosítjuk a felesleges papírt? Vasutas vasasok a reszelőt, itt a vasúti javítóban. Elakadtam abban az üzemben, amelyik léte olyan a kisvasúinak, mint a három- araszos, keskeny sínpár... A bejáratnál hangzatos tábla: MÁV Dombóvári Kisvasút Műhelyfőnöksége. Azaz vasúti javítóműhely, persze, így nem lehet kiírni,, még akkor sem, ha hangulatosabb a hivatalos címzésnél. A tenyérnyi kisüzemnek valóban hangulata van. Nemcsak az udvaron veszteglő, alig megnőtt Dieselek miatt, a kis személyvonatok kocsijai adják meg a hely atmoszféráját... és az itt dolgozó emberek. A géppel, vassal dolgozók kevés helyen viselnek munkában fehér köpenyt. Itt a munkaruhán nincs paroli, Mohai Ferenc és Esküdt Károly „generálozzák” az öreg Diesel-mozdonyt mégis látszik, hogy vasutas a viselője. Vasutas vasasok az itteniek. A javítóban ketten bütykölik azt a Diesel-mozdonyt, amelyik még újoncként futott ki a gőzösök közé az ötvenes évek elején. Kettőjük közül Esküdt Károly már az első „szervizében” is részes volt. Huszonhat éve markolja a csavarkulcsot, forgatja Nem újonc az üzem két „Hephaisztosza” sem. Több mint húsz éve forgatják egymás mellett a kalapácsot, döngetik az üllőt. Kovácsok — de vasúti kazánkovácsok. A vontatókapcsot ügyesebben verik ki az izzó acélból, mint a lópatkót. Egyedi ez a kis üzem. A levegőben éppúgy, mint más vasas üzemben, az olaj és a vas hidegen is terjedő illata. Az udvaron csikorogva induló kis Diesel-vontató jelzi, mozdonyjavító műhely ez. „Cigarettaszünet” — pihenőben a kalapácsok... Fotó: Bakó Jenő Műtrágyázzák a hegyespaprikát Kis adat nagy döntésekhez Sári István esapadékkönyve
