Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-13 / 61. szám

1977. március 13. /tolnaV . , TítPUJSAG 3 Magyar-Szovjet Baráti Társaság Gazdag az idei program Hogy ész, Tamási Ipari szövetkezetek mérlegzáró közgyűlése A Magyar—Szovjet Baráti Társaság tagcsoportjai és ak­tivistái az idei évre is gazdag programot dolgoztak ki, hogy a rendezvényekkel tovább mélyítsék a két nép barátsá­gát. A munkaterv az inter­nacionalizmus szellemében fogant, s külön jelentőséget ad az MSZBT ez évi munká­jának, hogy idén ünnepeljük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját. A teljes évi program is­mertetésére egy írás kevés, most csak vázlatosan mond­juk el, mit várhat megyénk lakossága az MSZBT-től 1977-ben. A „Ki tud többet a Szov­jetunióról?” középiskolás-ve- télkedő sikeréről már szól­tunk. Nagy érdeklődés előzi meg a honismereti vetélke­dőt, amelynek témája: Ma­gyar internacionalisták tevé­kenysége a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és az intervenció időszakában. A nagy forradalom 60. év­fordulója tiszteletére a me­gyei tanács, a megyei KISZ- bizottság, a Hazafias Nép­front és az SZMT pályázatot (Folytatás az 1. oldalról.) Az alapszervezetek az idén is széles körű beszélgetést folytatnak, de most nem ha- zafiság és internacionaliz­mus, hanem — Hogyan élünk címmel — a szocialista élet­mód szerteágazó témaköréről. Az időszerű és hasznos pár­beszéd alkalmat ad az egyén és társadalom viszonyának, a kis és nagy közösség érdek- azonosságának, a szocialista emberré válás feltételeinek tisztább megfogalmazására. Hogy mi mindent értünk szo­cialista életmód alatt, az ki­derül a megyei ifjúsági na­pok színes programjából is. Az ünnepélyes megyei és városi megnyitóra ma dél­előtt kerül sor a megyei mű­velődési központ nagytermé­ben. Ezután a diáknapok leg­jobbjai adnak ünnepi mű­sort, amit koszorúzás követ a 48-as emlékműnél. A járási megnyitók is ezen a napon zajlanak le, sportrendezvé­nyekkel egybekötve, és ez nem véletlen, hiszen a KISZ ír ki képzőművészeti, nép- művészeti, fotó- és filmmű­vészeti alkotásokra, hivatáso­sok és amatőrök részére egyaránt. A beérkezett anyagból kiállítás lesz Szek- szárdon. A gazdasági területen mű­ködő MSZBT-tagcsoportok a Szovjetunióba irányuló ex­port minőségi és határidőre történő teljesítésére tesznek vállalásokat. A munka érté­kelésére az év befejezésével kerül sor. A moziüzemi vállalat MSZBT-tagcsoportja hazánk felszabadulásának évforduló­ja alkalmából és egyéb al­kalmakkor is filmvetítéseket szervez magyar játékfilmek­ből és Tolna megyéről készült filmekből a hazánkban ideig­lenesen állomásozó szovjet katonai alakúitoknál. Május a béke és barátság hónapja. Eseményei közül ki­emelkedik a győzelem napján rendezendő ünnepi nagygyű­lés, valamint a különböző ta­lálkozók komszomolisták és KISZ-esek között. Az úttörő- elnökség „Barátság” címmel gyermekrajzpályázatot ír ki. vállalta, hogy részt vesz a tö­megsport mozgalom szerve­zésében, irányításában és eh­hez a kedvezőbb tárgyi fel­tételek megteremtésében. Tamásiban kiállítás nyílik. Ilyenek vagyunk címmel, Szekszárdon és Dombóváron a kisdobosok, az úttörők, s a KISZ-fiatalok szüleikkel együtt vesznek részt a játé­kos sportvetélkedőkön. Március 15-én a középis­kolákban, iskolanapokon, egy sor üzemben ifjúságmozgalmi vetélkedőkön emlékeznek a 48-as szabadságharc és pol­gári forradalom évfordulójá­ra. Március 20-án kerül sor a honismereti vetélkedő me­gyei döntőjére és megnyílik a megyei KISZ-bizottság ösztöndíját elnyert amatőr képzőművészek kiállítása. Sor kerül a húsz éve folya­matosan KISZ-tagok találko­zójára, és este az ifjúsági nagygyűlés után fáklyás fel­vonulás és koszorúzás lesz Szekszárdon és Bonyhádon. A Tanácsköztársaság évfor­A kiállítást az úttörőházban rendezik meg. A forradalom 60., vala­mint a tambovi testvérme­gyei kapcsolatunk 5. év­fordulója tiszteletére az év végén magyar—szovjet ba­rátsági hónap lesz megyénk­ben. A hónap rendezvényei sorából kiemelkedik a szovjet filmek megyei fesztiválja és az ahhoz kapcsolódó film­viták. Ebben az időszakban kerül sor a szovjet könyvek ünnepi bemutatójára és könyvvásárra. A kiírt külön­böző vetélkedők, versenyek, pályázatok megyei döntőjére, illetve bemutatójára ebben az időszakban kerül sor. A tagcsoportok politikai rendezvényeket,' TIT-előadá- sokat, zenei, irodalmi esteket rendeznek az évforduló tisz­teletére, ugyanakkor a testvérkapcsolatban álló üze­mek, intézmények tagcsoport­jai Tambovból érkező dele­gációkat fogadnak. A rendezvények előkészí­tésében és lebonyolításában tevőleges szerepet vállaltak a Szovjetunióban végzett s ma megyénkben dolgozó egy­kori ösztöndíjasok. dulójának megünneplése napjaiban kerül sor megye- szerte az új KISZ-tagok fo­gadalomtételére. A FIN időszakában rende­zik meg ifjúsági és felnőtt­kórusok számára a forradal­mi és munkásmozgalmi dal- fesztivált, immár kilenced­szer. Április 3-án lesz felsza­badulásunk ünnepének első rendezvénye. Három tavasz címmel rendezik meg az iro­dalmi színpadok bemutatóját és minősítő versenyét. A Forradalmi ifjúsági napok záróünnepélye Dombóváron lesz, játékos sportversennyel egybekötve. A fiatalság ezeken kívül részt vesz a munkahelyek és különböző szervek rendezte ünnepségeken is. A FIN tar­talmában nemcsak ünnepség, de politikai rendezvénysoro­zat is, amelynek fő eleme a munka. Ez teszi jogossá és széppé az ünnepet és gyakor­lata teszi méltóvá a mai KISZ-tagokat az alapítókhoz, a KIMSZ hajdani harcosai­hoz. A héten folytatódtak a me­gye ipari szövetkezeteiben a mérlegzáró közgyűlések. A szövetkezetek számot adtak arról, milyen eredménnyel zárták az V. ötéves tervidő­szak első esztendejét. Két ipari szövetkezetben tartott tanács­kozásról tudósítunk most. Az egyiken pozitív eredmények­ről adhattak számot, a másik szövetkezet azonban jelentős lemaradással zárta az évet. Tamásiban a vegyesipari szövetkezet dolgozói tartottak mérlegzáró közgyűlést. Itt a vezetőség szép munkáról, ki­emelkedően jó teljesítmény­ről számolt be. A tavalyihoz képest több mint 16 százalék­kal növelték a termelési ér­téket, s így éves tervüket is 3 százalékkal túlteljesítették. Mint Kalmár István elnök el­mondta: az esztendőt 83 és fél millió forint termelési érték előállításával zárták. Az év során a bérek 4 százalékkal növekedtek, s az év végén az éves átlagbér 29 ezer 333 fo. rint lett. A munkából kivették ré­szüket a szövetkezet szocia­lista brigádjai, s jelentős ré­szük volt abban, hogy igen jó esztendőt zárhatott az egész kollektíva. Ezeknek a munkacsoportoknak tevé­kenységét értékelve a Landler Jenő és a Bornemissza Ger­gely nevét viselő szocialista brigádoknak aranykoszorús jelvényt, a Zrínyi Ilona szo­cialista brigád ezüstplakettet, hat kollektíva bronz, öt zöld koszorús jelvényt kapott, s kettő elnyerte a szocialista brigád címet. A mérlegzáró közgyűlésen a szövetkezet valamennyi dol­gozója megszavazta, hogy a szövetkezet csatlakozzék a csepeli dolgozók felhívásához. A közgyűlésen a tagság ösz- szevonásról szavazott, s ezzel döntöttek az Iregszemcsei Vegyesipari Szövetkezetben már megszavazott fúzióról. A jövő hónap elsejétől a két ipari szövetkezetben már kö­zös irányítás mellett folyik a termelés. * A Hőgyészi Vegyesipari Szövetkezet jelentős adott. Sággal zárta a tervidőszak el­ső évét. Tizenkét százalékkal elmaradt a tervektől, s keve­sebbet termeltek, mint a bá­zisesztendőben. A jelentős, több mint négy és fél milliós termeléskiesés oka az volt, hogy az év során több keres­kedelmi partner visszavonta a már aláírt érvényes szerződé­sét. Emiatt a hőgyészieknek új piac után kellett szaladni, s a gépeket új termékek gyár­tására átállítani. Mint Temes­vári Ferenc, a szövetkezet el­nöke a vezetőség beszámoló­jához fűzött szóbeli kiegészí­tőjében is elmondta: a lema­radás oka volt az is, hogy a korábbi évek során elhanya­golták a gyártmányfejlesztést. Elismerő hangon szólt az építőipari ágazat munkájáról, mely összességében teljesítet­te a tervet, de az írott bészá- molóból kitűnik, hogy ennek a részlegnek is van még ten­nivalója, ugyanis lakosság; karbantartási tervét mindösz.- sze 30 százalékkal teljesítette. A közgyűlés vitájában sorra kértek szót a szövetkezet szo­cialista brigádjainak vezetői, képviselői, s bejelentették, hogy kollektívájuk csatlako­zik a csépelj dolgozók felhí­vásához. A szövetkezet dolgozóit kö. vetően Király Ernő, az MSZMP Tolna megyei Bizott­ságának titkára kért szót. Párhuzamot vont a szövetke­zet, mint néhány száz dolgo­zóból álló kollektíva és az egész népgazdaság elmúlt évi tevékenysége között. Elmond, ta, hogy mindkét területről elmondható: a tervidőszak első esztendeje nehéz, sok gondtól terhes időszak volt. A világpiacon a nyersanyag- árak növekedtek, s ez a cse­rearány romlását idézte elő. Ezt gondos piackutatással, s igen jó munkával lehet és kell is ellensúlyozni. Minél keve­sebb alapanyag felhasználá­sával magas értékű terméket kell előállítani. Hozzászólásának további' részében beszélt a gépesítés fontosságáról, kifejtve, hogy munkaerő-feleslegről sem or­szágosan, sem megyei szinten évek óta nem beszélhetünk. Hangsúlyozta még, hogy a jö­vőben a jelenleginél még in­kább szükség lesz a kis épí­tőipari részlegek tevékenysé­gére, így a szövetkezet építő­ipari dolgozóinak munkájára is. Ugyanis sok helyen az ál. lami ipar nem tudja elkészí­teni a kisebb volumenű mun­kákat. Feszített év elé néz a szö­vetkezet — folytatta a megyei pártbizottság titkára, majd kifejtette, hogy a feszítettség mellett mindenütt megvannak a szükséges eszközök, lehető, ségek a célok eléréséhez. A feladatot tehát úgy kell tekin­teni, hogy annak megoldásá­hoz adottak az objektív le­hetőségek, csupán az emberi tenniakarást kell intenzíveb­bé tenni. A közgyűlés résztvevői Hőgyészen A három tavasz ünnepe A II. országos nőkonferencia után ...egyszer csak el is felejtjük... Virág Rózsát, a Dombóvári Kesztyűgyár fiatal szabász­nőjét is néhány nappal ez­előtt választották be a Ma­gyar Nők Országos Tanácsá­ba. Megyénk asszónyainak, lányainak képviseletében részt vesz a II. országos nő­konferencián, melyen az idő rövidsége miatt nem kapha­tott szót mindenki. Neki is lett volna pedig mondandója, ami „húsba vág”. Rózsa azt szeretné, ha a 15—20 évvel ezelőtt még csak férfiszak­mának elkönyvelt kesztyű­szabászatot több leány vá­lasztaná, mert a nők régen bebizonyították — és egyre azt bizonyítják szűkebb kör­nyezetében —, hogy igenis elbírják a közel egykilós szabászollót... Rózsa épp a 25. évét ünne­pelte március 5-én, amikor kezdetét vette a nőkonferen­cia. Boldog volt, mert életé­ben először vett részt ilyen horderejű tanácskozáson. Mondom, akkor boldog és büszke volt. Most álmos, no­ha fél 11-et mutat az óra. — Ne haragudjon, az imént ébredtem fel — sza­badkozik, szorosabbra fogva a pongyolát, amit hirtelen kapott föl, megtudta, hogy keresik. — Tudja, kicsit le­maradtunk és tegnap a dél- utános műszak éjfél után két óráig tartott. — Gyakran fordul ilyes­mi elő? — Dehogy! Ha szükséges, 1—2 órás rádolgozással old­juk meg a sürgető munkát. Most valahogy így sikerült. — Azt hallottam, hogy munkásélete egyidős szin­te a kesztyűgyár idetelepe- désével. Erről akart beszél­ni a nőkonferencián? — Természetesen erről is, hiszen az üzem tipikus női üzem, ötszáz dolgozónk dön­tő többsége nő és ezért itt úgyszólván minden intézke­dés a nőpolitika nevében tör­ténik. De ami jobban nyom­ja a szíveimet, az az, hogy még mindig nincs elég leány jelentkező, kevesen akarnak kesztyűszabászok lenni. Pe­dig íme az én példám is; el léhet sajátítani ennek a szak­mának a fortélyait és dolgoz­hat az ember a férfiakkal egyenrangúként. ./ — Ne haragudjék, ha személyes természetű a kérdés. Mennyit keres? — Ezzel folytattam volna, ha nem kérdez, akkor is. Én négyezer forintot keresek. Nem mondom, vannak férfi szaktársak, akik ennél töb­bet kapnak, de teljesítmény- százalékra dolgozunk. A kereset függ az egyén ügyes­ségétől, szorgalmától is. — Itt mikor kezdődött a szakmunkásképzés ? — Nálunk 1967-ben indult az első olyan osztály, ami­ben mindössze öt fiú volt. Szóval, ez már női osztály­nak számított. — Nem bánták meg? — Ha megbántuk volna, nem készülök a nőkonferen­cián is annak a szemléletbeli falnak a döngetésére, ami bizonyos szakmákat férfi- szakmaként „véd” a nőktől. — Ha ilyen jól megáll­ják a helyüket a nők kesz­tyűszabászként, miért igé­nyel mégis szószólót a szakma? — Mert az idén 25 helyre alig akadt jelentkezőnk, pe­dig többre megy bármelyik lány, ha szabásznak tanul, mint ha beül gép- és gyors­írni, mondjuk egy irodába. Gondolja csak meg! Mit ke­reshet kezdőként és mire viheti? Nem egészen tíz év gyakorlat után aligha keres meg havi 4, négy és fél ezer forintot, mint mi. — Ne csűrjük, csavarjuk. Az előítéletek ‘ellen akart szót emelni? — Pontosan. A pályavá­lasztás, mint fordulópont, tele van előítéletekkel. Jó lenne, ha több nő tanulna szakmát és nem elégedne meg csak annyival, hogy el­megy segéd-, vagy betanított munkásnak. Élni kell a tanu­lás lehetőségeivel és nem sza­bad komolyan venni ma már, ha valamire azt mondják, hogy az férfimunka. Vannak ugyan ilyenek, de tessék kö­rülnézni, hogy mennyi min­denre váltak képessé a nők, pedig korábban képtelennek tartották őket ezekre. Még a politizálás, a társadalmi meg­bízatások is a férfiak privi­légiuma volt valamikor, de hol van az már? Szerencsére nagyon mögöttünk És egy­szer csak el is felejtjük. — Mit gondol, könnyű, vagy nehéz dolga lesz az MNOT tagjaként? — Se föl-, se lebecsülni nem szeretném, ami rám vár. Ha továbbra is számíthatok arra a támogatásra, amit eddig például a KISZ-munkában kaptam, bizonyosan meg tu­dok felelni a megtisztelő bi­zalomnak. — Azt mondták az üzem portáján, hogy nincs itt­hon, biztosan a házát építi. Csakugyan épít? — Miért furcsa ez? Azért, mert nő vagyok? Szüleim nagyon nehezen építették fel ezt a házat, testvérek ket­ten vagyunk. Akármennyire is megtoldanánk a házunkat, öcsém, aki most katona — egyben kesztyűszabász az én példámra — meg én, nem férnénk meg itt. A kertváro­si Viola utcában van a tel­kem, rajta van már egy se­reg bontási anyag, de még nem elég az induláshoz. Úgy terveztem, jövőre kezdhetjük az építést. Ujjaira téved a tekintetem. A rajtuk látható sérülések arról árulkodnak, hogy a bontásból szerzett téglák is tudnak olyan „nehezek” len­ni, mint napi nyolc órán át a szabászolló. — Térjünk vissza az el­maradt felszólaláshoz. Mit mondott volna még el szí­vesen? Komolyra válik a rokon­szenves arc. — Azt, hogy a szülők ne erőltessék tanulásra csak azért a lányaikat, mert azok megítélésük szerint „nem bírják” a fizikai munkát. Az iparban, a mezőgazdaságban rengeteg olyan szakma van, amit a nők nemcsak elsajátí­tani képesek, hanem a férfi­ak munkájának értékével azonos értékben elvégezni is. — Most szunyókál még ebédig egy Ricsit? — Á, dehogy! Egészen ki­ment az álmosság a szemem­ből. Ebédelek és kettőkor beállók a műszakomba. Azt hiszem, nem kell jó munkát kívánnom. Meglesz . kívánság nélkül is. LÁSZLÓ IBOLYA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom