Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-12 / 60. szám
a Képújság 1977. március 12. CSALÁD-OTTHON Sok családban mé§ ma-----------------------------sem tartják fontosnak, hogy sportol-e a gyerek. A sportot valahol a szórakozás és a játék között helyezik el. Jobb, mintha csavarogna — mondják —, vagy a lányok (fiúk) után szaladgálna, de inkább tanulna azalatt, vagy legalább olvasna. A sport, a rendszeres mozgás minden életkorban nagy jelentőségű, de a legnagyobb szerepe a gyermekkorban van. Ekkor alapozza megfáz ember életre szólóan az egészségét. Ekkor alakul ki a rendszeres testmozgás igénye, szokása. Vagy — sajnos — ekkor nem alakul ki, és ez később már alig pótolható hiány. Orvosi statisztikák bizonygatják, hogy az emésztési zavaroktól a szív- és keringési betegségekig sok baj forrása a mozgásszegény életmód. Aki 40—50 éves korában is szeretne jó egészségnek örvendeni, annak nem a harmadik ikszen túl, pocakosodó családapaként kell megkezdenie a kocogást. Az igény, a szokások kialakításán kívül más fontos szerepe is van a gyerekkori sportnak. A sokoldalú testedzéssel fejleszthető az izmok ereje, az állóképesség, a mozgékonyság. A rendszeres testgyakorlással a jó erőnlét évtizedekig megőrizhető. A jó közérzet mellett ez fokozott munkateljesítményt is eredményez, s ellensúlyozza a fizikai munka egyoldalú megterhelését, megvéd a kör- - nyezeti és munkaártalmaktól, oldja az idegrendszer feszültségét. Már gyermekünknél is megfigyelhetjük, hogy az iskolai ártalmakkal szemben — idegfeszültség, konfliktusok, hétköznapi kudarcok — mennyivel felvértezettebb, mennyivel nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, ha sportol. Egy erőtől duzzadó, izmos gyerek ellenállóbb a betegségekkel szemben, teherbíróbb, kevésbé fáradékony a tanulásban is, mint a vékonyka, szobalevegőn tartott, satnya izmú lurkó... ha!Ha statisztikák nem bizonyítanák, hogy a gyerekek 15 százalékát egyáltalán nem engedik el sportolni, s kétszer ennyien vannak, akiknek a túlzott tanulási eredmény hajszolása vagy a sok különóra miatt erre egyáltalán nem jut idejük. Kétségtelen, a sport sok időt elvesz. Az aktívan versenyző gyerekek kevesebbet járnak színházba, múzeumba, kevesebb könyvet olvasnak el, mint tétlen társaik. Ám nem törvényszerű a tanulmányi eredmény romlása. (Néhány tized igazán nem számottevő). Engedhetjük agyereket akkor is, ha egyébként közepes vagy annál gyengébb tanuló: bizonyára eléri ezt az eredményt versenyzés mellett is. Egy esetben ne engedjük az egyesületbe: ha megbukott. Ilyenkor ragaszkodnunk xell hozzá, hogy amíg számottevően nem javított, addig nem mehet a pályára. A mozgástól azonban ekkor se tiltsuk el! Sok gyerek tanulmányi eredménye sportpályafutásával párhuzamosan emelkedik. Nem is csoda! Az ott elsajátított küzdőszellem, akarat-összpontosítás a tanulásra is átvihető. Megismeri a siker élményét, saját teljesítőképességét, méltányolni tudja mások teljesítményét — adott esetben —, megtanulja elviselni a kudarcot is. A legtöbb sP°rt társas s - tevékenység, az eredmény a csapat összefogásán, együttműködésén múlik. Nagyszerű alkalom ez az alkalmazkodásra, a saját helyének, szerepének megtalálására. S arra is, hogy a közös élmény, a felfokozott öröm nagyszerű érzésével megismertesse. ATÁNYl LÁSZLÓ Gondoskodás a gyermekekről A Szovjetunióban a gyermekek egészségéről való gondoskodás már jóval a születés előtt megkezdődik. A leendő anyákat állandó orvosi megfigyelés alatt tartják. Az újszülöttek egészségi állapotát az első három, hónapban gyermeksebészek, szemészek és idegorvosok ellenőrzik. Ezután a rendszeres szakorvosi vizsgálatok következnek. Az egesz ország lakosságara kiterjedő ingyenes orvosi kezelés mellett a gyermekek számára egyéves korig nem kell fizetni a gyógyszerekért sem. Nagy súlyt helyeznek az ingyenes tápszerellátásra is. A gyermekorvosi ellátás az egész országban évről évre javul. Habarovszk körzetében például, ahol a falvak és települések rendkívül szétszórtan helyezkednek el, negyvennel több gyermekorvos dolgozik, mint az Orosz- országi Föderáció más vidékein. Az Amúr-vidék 28 gyermekklinikájának mindegyikében kiváló specialisták gondoskodnak a kis betegek gyógyításáról. A gyermekek rendszeres orvosi kezelése mellett az édesanyákat ellátják a gyermekek napirendjére, táplálkozására és tornáz- tatására vonatkozó tanácsokkal. Kötött divat A modern és korszerű öltözködés alapvető ruhadarabjai kötött-hurkolt kelméből, vagy kötött darabáruként készül. A géppel kötött ruhadarabok sokszor kézzel kötött hatást keltenek és az alapanyag, bár különböző fajta szintetikus fonalból készül, tiszta gyapjú, pamut, len és selyem hatású. A modern gépi anyag kombinálásához, tehát a kézi kötéssel előállítható legújabb divatú kötött darabokat mutatjuk be olvasóinknak. 1. modell: 2—3 színből, és vastag gyapjúból készült az átmenős csukású, sálgalléros kötött kabát. Csíkozása a galléron, a felhajtott kézelőn, a felső ujján és zsebeken helyezhető el, valamint a megkötés rojtos végű övön. A pulóver gépi kötésű. Ezekből nagy a választék a szaküzletekben. A bő vonalú, mintás szoknya jerseyből csinos. 2. modell: Tavaszi összeállítás. Színei: piros—fehér- kék, tetszés szerint készülhetnek a főrészek fehérből és a csíkok piros és kék fonalból. A pulóver V-kivágással, deréktól — az övtől — lefelé széles patent résszel. A szoknya körbe — hóiba rakott, igen szép, ha „eszterházi kockás". 3. modell: úgynevezett hosz- szú pulóver, tehát csípő alá ér; több színből, mintázott csíkokból összeöltögetéssel is elkészíthető. Vastagabb, „Orion” fonal, vagy natúr gyapjúfonal a legalkalmasabb ehhez a pulóverhez. A szoknya féloldalas, bőrpántokkal, fűzéssel díszített. A színes gyapjúharisnya színezésében a pulóverhez hasonló. Lehet térdig- vagy combközépig érő, sportcipőhöz fiatalos megoldás. NÁDOR VERA Március a kiskertben Az új telepítés, akár szőlő, akár gyümölcsös — hosszú időre meghatározó jellegű munka. Ezért sok mindenre ügyelni kell. Helyes tehát, ha szakember segítségét vesz- szük igénybe. Ezt azonban már ne halogassuk, mert a telepítést április közepéig — az újabb kísérletek és megfigyelések szerint — be kell fejezni. Ezt viszont még talajelőkészítés előzi meg. Oltványokat csakis faiskolákból, illetve megbízható helyről szerezzünk be. A gyümölcsfaoltvány egészséges, egyenes törzsű, jól fejlett, ép gyökérzetű legyen. Minél fiatalabb az oltvány, annál biztosabban megered. Kétévesnél idősebb oltványt ne vásároljunk. A korábbi években telepített kiskertben most a mechanikai védekezés az időszerű. A kórokozók áttelelő alakjait kell elpusztítanunk. Amennyiben ezt elhanyagoljuk, jóvátehetetlen mulasztást követünk el. A mechanikai védekezés: a vastagabb ágrészek és a törzs kaparása. A kaparékot gyűjtsük össze és égessük el, hogy további fertőzéseknek elejét vegyük. A pajzstetvekkel és lisztharmattal fertőzött gallyakat, vesszőket távolítsuk el. A fákon található hernyófészkeket, gyümölcsmúmiákat is szedjük le és égessük el. A besűrűsödött koronát ritkítsuk. Nagyon fontos a gyümölcsfák tél végi lemosó permetezése. Almafáinkat még rügypattanás előtt permetezzük. Jó hatású a Novenda 2 százalékos oldata. (Sárgaméreg.) Előnyös a téli hígítású mész- kénlé használata is. Gyümölcsfa-olajat csak háromévenként használjunk; 5 százalékos töménységben. Nagyon fontos a lisztharmat elleni védekezés. Rézoxiklo- rid 50 WP-vel 0,3+Ditrifon 50 WP 0,2 százalék+Thiovit 0.75 keverékével permetezzünk. A körtefák tél végi lemosó- permétezését DNOC tartalmú növényvédő szerekkel végezzük. Rügyfakadás után kezdjük és az egész tenyészidő alatt folyamatosan védekezzünk a varasodás ellen. Kalocsay Klári 53. Anyicska haragosan intette csendre szívét: „Mitől félsz? Hiszen nem is létezik... Be kell bizonyítanod, hogy nem létezik.” Dacosan vágta a sűrűségben a sejtelme, az ösztöne szerint a csapást. Magában beszélgetett, csipkelődve a gyengeség sarjaival, melyek felütötték fejüket az erősnek hitt lélekben. „Hiszen az erdő lánya vagy. Lonci mondta.” „Téged, megvéd az erdő.” „Igen, de ezt az erdőt itt nem ismerem” — felelt egy mélyebbről való hang. „Majd most megismered” — szólt újra a csipkelődő. És kellett neki ez a beszélgetés, hogy társaságot teremtve magának, elűzze a szorongást. És az időt elvesztette, az utat nem érzékelte. Elég, hogy tudta: mélyen bent jár a járatlan rengetegben. Szétnyíltak előtte meg összezárultak mögötte az erdő szálfa- és bozótrendjei. A terep vad és nyugtalan lett. És akkor hirtelen egy kürtőn át bezuhogott a fény. Bezuhogott egy szűk sziklakatlanba a peremre kapaszkodó szálfák alkotta kürtőn. Odalenn a sziklalépcsők alján kis víz csillogott: a forrás. A víz csevegése zengve szólt a sziklák csendjén. Lereszkedett a kőlépcsőkön, a tenyérnyi fűpadra, mely élénkzölden és selymes-sűrűn tenyészett a víz közelében. Leereszkedett és most először nézett körül, eddig egyszer se tette, mióta elindult. Erőltette nyakát. Mintha forgásában különös rozsda akadályozná. „Félek látni? — haragudott magára. — Azért is szembenézek veletek, ti fák és kövek! Nem félek, hogy megmozdultok.” Belemeresztette szemét a lombokba, majd lesiklatta a vízre a hallgatag sziklák szürke hátán. S megint fel a lombokra, a titokrejtő, sunyi bozótra, mely sűrűn, ragacsos-kuszán betelepedett a sziklák közé. Farkasszemet nézett mindegyikkel: meg-megmártva tekintetét a vízben, s kirántva, fellendítve onnan, mintha próbálná. A lelkét próbálgatná. Vagy edzené. Az asszonyok rémmeséi mind eszébe jutottak. És hiába akarta elhessenteni. A fiúk lesunyt szemmel, gyáván ültek a tűz körül. És hiába akart a képtől szabadulni. Szabadulni — mondta csaknem hangosan. I Tudta, hogy az embereknek meg kell szabadultok valamitől. Mitől is?... A szívük ostoba félelmétől. Hogy minden béklyóktól megszabaduljanak. Hogy élni tudjanak. Élni. Szabadon, embermódra. Emelt fővel, nyílt tekintettel. Okosan és méltósággal és nem mint a földhöz lapuló csúszómászó. Kocsmák és minden nyomorok mélyén oktalanul bújkáló. Ezért kellett neki ide jönni. Erre a lehetetlen helyre. Ilyen buta módon, magányosan farkasszemet nézni az őscsenddel. Szíve zakatoló bátorságával megváltani őket! Óhatatlan, hogy e szíváldozathoz ne társítsunk amolyan bibliai gödölyeáldozatot. A lány mindezekre csak homályosan gondolt. De dacos és erős lelke minden figyelmével mégis. E figyelem tapogatta ki aprólékosan a szemmel bejárható zugokat az eltűnt kanna után. De eredménytelenül. E figyelem nézett farkasszemet kihívóan a lombok sejtelemtakarójával. Belemeredt azért is a fények és árnyak villanásaival teli mozdulatlanságba: belehallgatott a konok csend lélegzésébe. És akkor valahogy nem úgy villantak ösz- sze a fények és árnyak, a levelek közt, mint természetük szerint kellett volna. Egy pont különösen villogott, s ez a pont nem mozdult tovább. Mint makacs tükör, vagy eredeti fényforrás. A lány képtelen volt moccanni, szemét elvenni: odagyökerezett a lombhoz. S ekkor már hallotta, hogy a csenddel is van valami furcsa: alattomos neszek zavarták. És ekkor megroppant egy gally, legurult egy kő. És szemközt hirtelen elvillant a makacs fény, mint ha csillag kihuny. A lomb felcsapott, ruganyosán lengett egy ág. Egy emberalak vetette alá magát macskaügyességgel, szikláról sziklára pattanva. Szakáll rengeteg fedte arcát. Anyicska látta a nyűtt katonazubbonyt. Sikítani akart, de hangja csütörtököt mondott. Elhanyatlott, eszméletlenül a füvön. * De nem vesztette el egészen az eszméletét. Érezte, hogy viszik. Csak szemét nem bírta felnyitni, s később is csak szűk résen át lesett ki a környező világra. Gyors, szökkelő léptekkel haladt zsákmányával a'szörnyalak, katonazubbonya suhogott. A lány még félálom állapotában is érezte a durva vászon súrlódását arcán, s görcsösen keringett ez az érzés, mint biztos tudomás, a zsibbadt agyban: „Hát létezik!” S ringott a könnyű teher a két erős kar között, mint óvatos hálójában valamely ágakra erősített függőágynak. Többször is megbillent e háló. A. lány érezte, hogy fél karral tartják. Ilyenkor felijedt szinte és pillája résén át látta karnyújtásnyira a sziklafalakat, s tulajdon lábait a mélység fölött csüngeni. És örült, hogy ájulásába visszacsúszhatott. Sokáig nem tudta mi történik vele. Hűvöset érzett arcán. És szokatlan volt, hogy a ringás megszűnt. Tagjai zsibongtak, s tes- - tét puha fészekmeleg vette körül. Szemét nem merte felnyitni. Pillái réb- benetlen takarója ólomsúllyal nehezedett a szemgödrök peremére, mint kagyló szorosan záró izmai. De ujjai tapogatózva megmozdultak. Állatbőr — érzékelték ujjai a puha, kellemes tapintású derékaljat, az őzprém gyönge selymét. Lecsúsztak az ujjak és érzékelték a rétegeket. „Hány rétegen fekszem? Talán tíz...” S akkor valaki megigazította a takarót fölötte, óvatos kézzel, derekánál betürvén gondosan. „Milyen gondos és vigyázatos...” Mint különös köd, lebegett Anyicska fejében a gondolat, magától és természetesen nyílt, akár az erdei virág. Felnyitotta szemét. Mint ki bátorságot nyert az érintéstől. Varázsintéstől kíváncsi bátorságot. ~ A könnycsepp volt az első, amit megpillantott. Szivárványosan csillant a szakáll- rengeteg zugában. Ez az aranybarna bozót alacsonyan függött fölötte, némileg a barlang füstös boltozata alatt. Gyorsan lehunyta szemét újra a lány. A férfi vizet hozott és megemelte a lány fejét, tenyerét alátámasztva. S a lány kortyolgatta a hűs forrásvizet. És többé nem csukta le szemét. Elmosolyodott, köszönte. Egyszerre mosolyodott el a férfival, hogy annak erős mellkasát a megkönnyebbült sóhaj elhagyta: él! A mosoly a lány orcájának gödröcskéi- ben ha még félénk volt is, de igazi mosoly volt. Felkelt a lélekből, mert felkeltették. A szemek. Kedves gyermektekintet csillant ki a sza- kállerdőből. Nedvesen csillant benne valami nagyon hozzá tartozó bánat. Mint ami együtt született a szemekkel és soha ki nem > éghető belőle. S ez a gyermeki kedvesség, és bánat szelíddé tette az arcot, noha vad volt másképp és cserzett. De a szgkállerdőt mindenütt megbontották annak a meleg fényforrásnak a sugaracskái. (Folytatjuk) (Schubert Péter rajza.)
