Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-10 / 58. szám

1977. március 10. ^PÚJSÁG 5 Úttörők Kisdobosok Úttörők Kisdobosok Hangos zene fogadta va­sárnap a konzervgyárba ér­kező vendégeket. A székek szép sorban a falnál, a be­járat mellett az asztalokon süteményt, szörpöt árultak. Az öltözőben már javában öltöztek a jelmezesek. Volt közöttük kacsa, törpe, néger, orvos, pólyás baba, sőt még villogó robotemberke is. Há­rom órakor megkezdődött a jelmezbál. Először a különbö­ző jelmezbe bújt alsósok, majd a felsősök vonultak be. A kijelölt bírálók figyelme­sen nézték a bevonulókat, majd az általuk legjobbnak ítélt jelmezes számát felje­gyezték noteszukba. Aztán félrevonultak, hogy közös megegyezés alapján kijelöl­jék a legjobbakat. Gyors dön­tés után eredményhirdetés következett. A szerencsés nyertesek asz­talra kitett tárgyak közül vá­laszthattak. Ezután elkezdő­dött az igazi farsangi bál. A levegőben konfettieső kavar- gott, színes szalagokkal keve­redve. A tombolaárusitók hangosan árulták a jegyeket. A terem közepén a fiatalok vidáman táncoltak, harsogott a zene. öt óra körül megkezdték a tombolák kisorsolását. Sok nyertes volt. Mire a sorsolás­nak vége lett, a közönség új­ra kedvet kapott a tánchoz. Sajnos az idő gyorsan elmúlt, hamar nyolc óra lett. Az en­gedély csak eddig szólt, a far­sangot be kellett fejezni. Fritz Ágnes Paks A fák csupasz ágaii között az épp hogy sarjadó tavaszi fű zöldjétől elütő piros kor­látok már messziről látszot­tak. Szorgos diákkezek csi­nosították, szépítették ott- jártunkkor is az ozorai álta­lános iskola sportudvarát. Schlauch Ede, az általános iskola igazgatója és Szappa­nos József tornatanár irá­nyításával a nyolcadik osz­tályos tanulók rendezték a terepét. — Amikor elkezdtük a tor­nákért építését 1967-ben, itt még mindenhol dzsungel volt. Csenevész fák, bokrok, embermagasra nőtt gaz bo­rította ezt a részt. Magasabb vízállásnál még a Sió is ki­köszönt ide — mondja Szap­panos József. — Elkezdtük már akkor, de az igazi mun­ka 1970-ben indult be. Azóta készült minden, amit most itt láthatnak. A körbetekintő szemnek van min csodálkoznia. Bitu­menes kézilabdapálya, ma­gas- és távolugró gödrök, röplabda-, lábtenisz-, tollas­labdapálya, öltöző, mellékhe­lyiségek és körben futópálya. A tornakert egyik oldalán nemrég bonthatták él a kerí­tést. — Máris kinőtték ezt a tor­nakertet? A kérdésre az iskola igaz­gatója válaszol. — Az eredeti tervek sze­rint kevesebbel is megelé­gedtünk volna, de ahogy mondani szokás, evés közben jön meg az étvágy. Most el­döntöttük, hogy a Büdös tó egy részét is betemetjük és annyival nagyobb lesz a sportudvar. A cseppnyi kis tóra mutat, aminek vize a kerítéstől né­hány méterre kezdődik. A több évtizedes öreg fűzfák alatti tó rászolgált a nevére. Nem árt a csökkentése, eset­leg a vízfrissítés valamilyen megoldása. — Itt most minden az út­törőké? — kérdeztük az is­kola igazgatóját. — Az úttörőké is — igazít­ja ki a kérdést válaszával Schlauch Ede. — A tulajdon­jogot nem hangoztatjuk, hi­szen itt minden a közös mun­ka eredménye. Az alapokat a focisták ásták ki, a villanyt a tamási DÉDÁSZ dolgozói vezették ide, társadalmi munkában, a téesz a talaj­munkáknál segített gépekkel, a bitumenezést a kaposvári útépítők ozorai brigádjának tagjai végezték, a bozótirtás, a vízvezeték ásása, a terep- rendezés, a planírozás, a ke­rítések, korlátok festése az úttörőkre és szüleikre várt. Anyagi támogatással segí­tett a községi tanács, a me­gyei úttörőelnökség, és az if­júságpolitikád alapból is kap­tunk. Egyszóval nincs itt ki­zárólagos tulajdonjogunk. Inkább úgy fogalmazzunk, hogy az iskola kezeli a sport­udvart. A munka még nem kész. További tevékeny órák, na­pok, hetek kellenek, hogy a sportudvar felöltse végleges formáját. De a munka még akkor sem ér véget, mert a meglévőt megőrizni, jól hasz­nosítani az elkészítéshez hasonló feladat. Tamási Fotó: Bakó Vágjátok fel a kört a vonalak mentén nyolc szeletre, majd ismét rakjátok össze a szeleteket úgy, hogy a betűk az óramutató járásának irányában olvasva egy magyar költő nevét adják eredményül! A pápai Korvin Mátyás út­törőcsapat meghívásának ele­get téve úttörőgárdánk mun- kásőr-szakasza sportműsor­ral egybekötött vetélkedőn vett részt. Korán reggel, fél hatkor in­dultunk a Tamási Állami Gazdaság által biztosított autóbusszal, összesen 29-en. Kedves fogadtatás után irány a repülőtér — a vetélkedő színhelye. A szellemi vetél­kedő és a labdarúgó-terem- kupa egy időben kezdődött. A szellemi vetélkedőn, amelynek témája a munkás­őrség és a KISZ élete volt, fej fej melletti ’ küzdelem alakult ki, s végül csapa­tunk Fűzfő és Pápa mögött a harmadik helyet szerezte meg, akárcsak labdarúgó-csa­patunk. A harmadik helyért vívott mérkőzésen hetes rú­gásokkal bizonyultunk jobb­nak, így az összetett verseny­ben is a harmadik helyezést értük el. Sok-sok kedves élménnyel, tapasztalatokban gazdagodva érkeztünk haza. Bene Péter Iregszemcse Városi tornaverseny Szekszárdon megrendezték a kisdobos-tornaolimpiát. Február 17-én a Rózsa Fe­renc szakközépiskolában ke­rült sor a versenyre. Az I., II., III. sz. iskola indított ver. senyzőket. összesen 32 kisdo­bos izgult a tornagyakorlatok közben. A legügyesebbeknek a következők bizonyultak: Kezdő csapat — lány: 1. I. sz. Általános Iskola 75,5 pont, 2. III. sz. Iskola 73,6 pont. Kezdő egyéni — lány: 1. Czi- bók Virág, I. sz. Iskola 25,15 pont, 2. Némedi Ágnes, III. sz. Iskola 24,8 pont, 3. Dankó Ildikó, I. sz. Általános Iskola 24,65 pont. Haladó csapat — lány: 1. III. sz. Általános Is­kola „A” 78,1 pont, 2. I. sz. Általános Iskola „A” 74,55 pont. Haladó egyéni — lány: 1. Pálinkás Judit, III. sz. Is­kola 26,6 pont, 2. Tóth Ágnes, III. sz. Iskola 26,05 pont, 3. Vass Zsuzsa, III. sz. Iskola 25,45 pont. Haladó csapat — fiú: 1. III. sz. Iskola 75,75 pont, 2. a II. sz. Általános Is­kola 71,1 ponttal. Haladó egyéni — fiú: 1. Szanyó Szi. lárd, III. sz. Iskola 25,65 pont, 2. Földesi József, III. sz. Iskola 25,35 pont, 3. Horváth Gyula, III. sz. Iskola 24,65 pont. A megyei verseny március 12-én kerül megrendezésre. Boda Zsuzsa, a Babits Mihály úttörőcsapat sporttudósítója Uttöroklub Kedves ünnepségre került sor március 25-én a dombó­vári 738. számú József Attila úttörőcsapatnál. Erre a nap­ra már egy éve készültek a tanulók és a szülők, valamint az iskola tantestülete is. Út­törő-klubtermet avattak. Az iskola a 440 tanuló szá­mára már régóta szűknek bi­zonyul. Ez nemcsak az okta. tási munkában, de a mozgal­mi tevékenységben, s a nap­közisek szabad idejének he. lyes eltöltésében is zavart okoz. Ezért határozott úgy az iskolaközösség a pártszerve­zet kezdeményezésére, hogy az úttörőszervezet megalaku­lásának 30. évfordulója alkal­mából születésnapi ajándék­ként klubtermet létesítenek, hogy a zsúfoltságot némileg ezzel is enyhítsék. 1976 már­ciusában az egyik építész- mérnök apuka elkészítette a tervet társadalmi munkában. A további munkálatok ered­ménye a dombóvári üzemek, vállalatok és a gyerekek szü­leinek önfeláldozó, segítőkész munkáját dicséri. A II. sz. Téglagyár, a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat, a Láng Gépgyár, a Fatelítő, az Unió Ipari Szövetkezet, a MÁV Állomásfőnökség és Gépállomás, a TÜZÉP és a Csavaripari Vállalat, a Költ­ségvetési Üzem és az Alkot, mány Tsz, valamint a hon­védség társadalmi munkája segítette elő azt, hogy a gye. rekek minél előbb birtokukba vehessék a klubot. Ezt a szá­mok is bizonyítják; ugyanis a terem és felszerelésének ér. téke 350 ezer forint. A me­gyei tanács ifjúsági alapjá­ból származik 200 ezer forint, a- többi a társadalmi munka eredménye. Az úttörők boldogan gyűl. tek az avatásra. Juhász Gyu­la: A munkásotthon homlo­kára című verse a megnyitó beszéd elhangzása után a megyei úttörőelnök, Gubicza Lajosné átvágta a nemzeti- 'színű szalagot, s ezzel az út­törők birtokukba vették a klubot. Szilvási Sarolta Dombóvár Éneklő rajok Hagyományainkhoz hí­ven az idén is meghirdet­tük iskolánkban az ének­lő rajok vetélkedőjét. A felkészülésünkben segítségünkre volt a „88 Tolna megyei népdal” cí­mű kiadvány. A műsor­ban helyet kaptak a népi hangszerek is: a köcsög­duda és a cserépsíp. A tisztán szárnyaló nép­dalokat és úttörődalokat nagy tapssal jutalmazta a közönség. Kövecses Erzsébet úttörőriporter, Tamási „Árvácska“ is úttörő Kedves vendégük volt a bölcskei úttörőknek. A film­napok falun rendezvénysorozat bölcskei záróestjére el­jött Cinkóczi Zsuzsa is, aki az Árvácska című film fő­szerepét játszotta. A vetítés után a bölcskei úttörők elbe­szélgetitek Cinkóczi Zsuzsával. A baráti 'beszélgetésből az­tán kiderült, hogy Cinkóczi Zsuzsi is csak elbeszélésből és Mórfez Zsigmond könyvéből ismeri azt a szomorú, ne­héz gyermeksorsot, amit a filmben eljátszott. Egyébként Zsuzsi épp olyan úttörő, mint a bölcskeiek: egy napfé­nyes, szép iskola úttörőcsapatának tagja a Kiskunhalas melletti Jászszentlászlón. Fotó: Vesztergombi János Munka a sportudvaron Ozora Pápán voltunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom