Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-09 / 57. szám
1971. március 9. KÉPÚJSÁG 3 Szekszárd város és a szekszárdi járás Közös feladatok, közös felelősség Együttes Ütést tartott a két párt-vb Két évvel ezelőtt a szekszárdi városi és a járási pártvégrehajtó bizottság feladattervet készített a várost és a járás községeit érintő közös fejlesztési, ellátási tennivalók összehangolására, a dolgozó kollektívák közötti kapcsolatok szélesítésére. Most együttes ülést tartott a két végrehajtó bizottság, hogy felmérje, mi történt, milyen haladást értek el a két esztendő alatt. A munkát abból a célból hangolták össze, hogy az segítse a munkás-paraszt szövetség további erősítését, a városba bejáró dolgozók politikai, közéleti aktivitásának fokozását, helyzetük javítását, a politikai nevelő munka, az ellátási és fejlesztési feladatok összehangolását. Mind a beszámoló, mind a vita azt tükrözte, hogy a legtöbb területen születtek eredmények az elmúlt két esztendő alatt. Szorosabbra fűződött a kapcsolat az üzemek és a termelőszövetkezetek dolgozói között, kölcsönös üzemlátogatásokra került sor, munkás-paraszt találkozókkal színesítették nemzeti ünnepeinket. Együttműködés alakult ki sok helyütt a gazdasági feladatok végrehajtásában, ami elsősorban az üzemi kollektívák segítségnyújtásában jutott kifejezésre. A TOTÉV építőipari kapacitással, a tejipari vállalat melléktermékek juttatásával, az óra- és ékszeripari vállalat a betakarítási munkákban való részvétellel, a Volán a gép- kocsipark karbantartásával, a szakmai képzés segítségével nyújtott támogatást a partnergazdaságoknak. A város fejlődése, a kereskedelmi ellátás színvonalának növekedése nagymértékben járul hozzá a községek igényeinek kielégítéséhez is. Ugyanakkor a környező községek is növekvő mértékben vesznek részt a város áruellátásában. Ezt jól szolgálják Szedres, Mözs és újabban a Szekszárdi Állami Gazdaság, mint a TESZ- KERV taggazdaságai, az őcsényi tsz kiskertakciója, a termelőszövetkezetek bekapcsolódása a zöldségellátásba. A közös feladatterv egyik sarkalatos pontja a bejáró dolgozók helyzetének javítása, politikai, közéleti aktivitásuk fokozása. Bár a menetrendeket általában egyeztetik a munkakezdéssel, -befejezéssel, mindenkihez nem lehet igazodni. A „holt idő” hasznos eltöltésére a BVK és a Volán Vállalat klubhelyiség, pihenőhelyiség létrehozásával teremtett kedvezőbb feltételeket. Követendő néhány vállalat példája, ahol nyilvántartják — és elismerik — a lakó- területi pártmunkát, közéleti tevékenységet. A közös munka kiterjed az ifjúságra is. A városi és a járási KISZ-bizottság ért el kezdeti eredményeket a szakmai versenyek, kulturális seregszemlék, csereüdültetések közös megszervezése terén. Közös programokat alakított ki a BVK és a fad- di ifjúsági klub, sőt volt ilyen közös akció a faddi és a Szekszárd belvárosi nyugdíjasklub rendezésében is. A két párt-végrehajtó bizottság megállapodott abban, hogy tovább kell fejleszteni az egyes munkáskollektívák, üzemi és tsz szocialista brigádok közötti kapcsolatot. Nem máról holnapra, de távlatokban kitűzhető cél, hogy tartós és az egész kollektívára kiterjedő, tartalmas kapcsolatok alakuljanak ki a városi üzemek és a környékbeli termelőszövetkezetek között. Az előbbi hamarabb megvalósítható, hiszen együttműködhetnek a brigádok a közös problémák megoldását érintő vállalások kialakításában és teljesítésében, a tapasztalatok kicserélésében, a brigádélet, az emberi kapcsolatok jobb megismerésében. Adottak a feltételek a kulturális együttműködés javítására, szélesítésére is. E téren több konkrét feladatot kapnak majd a szakszervezetek és a KISZ helyi alapszervezetei is. (J) Árak és műszaki haladás Az életszínvonal í10^----------------------------------kedes ével párhuzamosan egyre jobban előtérbe kerül a választás és a választékosság igénye: a használati érték mérlegelése mellett növekszik az esztétikai kívánságok súlya is. A válogatás, a választás lehetősége, ennek mértéke, egyre jobban minősíti ma már az ellátást. Például a ruházati cikkek forgalmának alakulása (most lényegesen kisebb mértékben növekszik évről évre, mint 10 évvel ezelőtt), a raktárak, ba felhalmozott ' bútorok mennyisége, a híradástechnikai cikkek iránti kereslet iránya (a sztereó és a kvad- rofontechnika felé) mind arra utal, hogy az emberek az esetek nagy többségében a korszerűbbet, a szebbet, a jobb tulajdonságokkal bíró árukat keresik. Sok család automata gépre várakozván halogatja régi mosógépének, centrifugájának a cseréjét. Nem cserélik ki a 10 évvel ezelőtti reka- rriiét egy új, de ugyancsak 10 évvel ezelőtti típusú másikra. Vagy ismert tény: a fiatalok inkább „kéz alatt”, három- szor-négyszer drágábban veszik meg a farmert és nem azt vásárolják, ami az állami üzletekben olcsóbb ugyan, de- nekik nem tetszik. Mindez — s még sok példát felhozhatnánk — egyértelműen mutatja, hogy az életszínvonal, az életmód változásával olyan új fogyasztói igények születnek, amelyek kiszolgálása új megoldásokat, új szemléletet kíván. A legfontosabb talán az árak és az árváltozások korszerűbb, rugalmasabb megítélése. Az eddigi szemlélet ugyanis sok helyen közvetle. nül fékezi a gyártmányok és a gyártási eljárások korszerűsítését, visszatartja a vállalatokat attól, hogy termékeik konstrukciójával gyorsabban kövessék az igényeket. Egy termék akkor korszerű, ha a technika legújabb vívmá. nyait tartalmazva „többet tud” elődjénél. Vagy akkor, ha megjelenése előtt egyáltalán nem volt hozzá hasonló termék. (Igaz, gyakran igény sem volt ilyen cikkre.) A valóban korszerű (tehát nemcsak a más, hanem a jobb) anyag, szerkezet, termék előállítása viszont szinte mindig drágább, s ráadásul az új termék gyártásához többnyire új gépek, költségesebb eljárások is szükségesek. Mindennek bele kell „férnie” a termék árába. Ritka kivételtől eltekintve lehetetlen tehát alacsonyabb áron, vagy a régi áron — korszerűbbet előállítani. Az áremelés azonban *>_______________hasem népszerű dolog. Az ilyesmit a társadalom és a hatóságok általában — a nemritkán előadódott indokolatlan áremelések miatt — gyanakodva fogadják. Az „álújdonságokkal” megcélzott magasabb bevételek elkerüléséért, az effajta vállalati manipulá. ciók leleplezéséért társadalmilag és a vállalaton belül egyaránt mindent meg kell tenni. A víz kiöntésénél azonban ne feledkezzünk el arról, hogy a „gyerek”, a műszaki haladás ügye, az ebben való érdekeltség is — a Ha valahol tehát — az exportképesség növeléséért és a hazai igények kielégítéséért — valóban korszerű terméket képesek kihozni és úgy látják (és ez elkerülhetetlen), hogy ehhez a termék árát is emelni kell, mert különben a jobb anyag, vagy a jobb technika befektetése nem térül meg — ott nem szabad félni az ár emelésétől. A társadalom a tisztességtelen nyerészkedést igyekszik elhárítani, de ami egy vállalatnak új, költségesebb terméket előállító munkája után valóban jár, azt az összefüggéseket világosan látó emberek, — s a többség ilyen — nem tartják, nem tarthatják üldö* zendőnek. Bonyolult kérdés ez, de lát. nivaló, hogy — legalábbis — vállalatonként nehéz hosszú távon megfelelni egyszerre két követelménynek: nevezetesen, hogy legyen magas színvonalú az ellátás, korszerű, jó minőségű a termék és ugyanakkor legyen stabil, alacsony az árszínvonal is. Mi vásárlók persze szeretnénk minél több korszerű, divatos árut az üzletekben, a tegnapi, divatjamúlt termék áráért. Ez pedig legtöbb esetben gazdaságilag lehetetlen. Az életszínvonal javulása, az életmód változása éppen azt követeli meg, hogy az » árak is ösztönözzék a termelőket — józan határok között — a gyorsan korszerűsödő fogyasztói igénynek kiszolgálására, vagy másképpen: a legújabb technikai vívmányok gyors átvételére, alkalmazására. Azt pedig vaiamennyi--------------2 unknek el kell m agunkban dönteni: mi az, ami jobban bosszant bennünket. Az-e, ha valami, ami korszerűbb, (indokoltan) drágább az átlagnál, de kapható, vagy az, ha jó és viszonylag olcsó, de nem kapható, mert a gyártóvállalat nem tudja elviselni a ráfizetést? A fejlődés mai szintjén, a mai élet, igen gyakran így fogalmazza a kérdést? Gerencsér Ferenc Milyenek az emberek? Az emberek kicsinyek és nagyok, kövérek és soványak, idegesek és nyugodtak, szelídek és gorombák, türelmesek és türelmetlenek, kuporiak és prédák, hasznosak és haszontalanok, szorgalmasak és lusták, békések és békétlenek... szóval meglehetősen sokfélék. Arra természetesen nem vállalkozhattunk, hogy valamennyi oldalukról bemutassuk őket. A világirodalom a kezdet kezdete óta mást sem tesz és máig se ért a végére. Szinte csak találomra, ahogy a véletlen elénk sodorta néhányukat, olyanoktól kérdeztük meg, hogy milyenek az emberek, akiknek hivatásuk, mesterségük, foglalkozásuk szerint sok dolguk, gondjuk, bajuk, esetleg örömük van az emberekkel. Kelemen József né, a bonyhádi ÁFÉSZ 6. számú kisvendéglőjének vezetője: „Türelmetlenek és sietősek. Nálunk még az is siet, aki kedve és ideje szerint tulajdonképpen ráérne. Pedig enni- inni csak nyugodtan, tempósan lenne érdemes.” Szabó Andrásné, aki 16 éve áruházi pénztáros: „Olyanok velünk, amilyenek mi is vagyunk hozzájuk. Legalább is többnyire. Türelmetlenek? Az néha én is vagyok, ha már nagyon erőt vesz rajtam a fáradtság. Egyszer lemérték, a bolti pénztárosnő egy műszak alatt fél kézzel tizenöt mázsa áru megmozgatásával egyértékű munkát végez. De azt sem szabad feledni, hogy a vevő is lehet fáradt.” Illés Erzsébet, óvónő Ci- kón: „Jószándékúak. De sokat dolgoznak, nem érnek rá törődni egymással. Tulajdonképpen hiányolják is az egymás közti kapcsolatokat. Arra kellene rászoktatni őket, amire a gyerekeiket nevelni igyekszünk, hogy ki-ki ügyeljen a saját környezetére.” Sebestyén Ádám, a zombai takarékszövetkezet kakasdi kirendeltségének vezetője: „Igyekvők, takarékosak, bizalommal építik a jövőjüket. A kért kölcsönt pontosan fizetik vissza. Biztonságban élik az életüket.” Máté Ferenc, az ÁFOR III/22. számú benzinkútjá- nak kezelője: „Itt sokan megfordulnak ugyan, de nincs velük különösebb kapcsolatunk, ez már a munka jellegéből adódik. Egy kicsit talán bizonytalanok, félnek attól, hogy becsapódnak. Szerintem nincs közöttük különbség. Egyszerűen csak emberek.” Fejes Cyuláné 18 éve az Országos Takarékpénztár megyei igazgatóságának ügyintézője: „A fiatalabbak sietősebbek, az idősebbek szeretnek beszélgetni. Igénylik a türelmet és a jó szót. Mindenkinek igaza van, aki elvárja, hogy figyelmesek legyenek vele szemben. A szorongásokat fel kell oldani, az embereket meg kell ismerni. Az a véleményem, hogy általában jók az emberek.” Navreczki József 26 esztendeje autóbuszvezető a 11. sz. Volán Vállalatnál. „Milyenek? Emberek, uram! Semmi több. Ismerjük egymást, ösz- szetartozunk. Dühösek néha? Én is az vagyok olykor, csak nekem nem szabad. Tisztelni kell őket, hogy tiszteljenek bennünket...” Máté Ferenc Emberek vagyunk, tehát épp a legtermészetesebb dologgal, azzal, hogy milyenek is vagyunk voltaképpen, nem szoktunk, nem szeretünk foglalkozni. A hét megkérdezett válaszából olyasmi derül ki, hogy tulajdonképpen különbek, mintsem azt általában véljük. Nem lenne elvetendő, ha nem mindig békés és emberszerető hétköznapjaink során is eszerint viselkednénk, érintkeznénk egymással... ORDAS IVÁN Fotó: Bakó Jenő A sikeres téli vásár után megkezdődött az áruváltás az üzletekben, az áruházakban. A Belkereskedelmi Minisztérium tájékoztatása szerint a ruházati kereskedelem az első félévben 7—7,5 százalékos forgalomnövekedésre számít. A vállalatok a tavaszinyári ruházati cikkek 80 százalékát a hazai termelésből, 20 százalékát importból- szerzik be. Az áruellátást nagyban segíti, hogy az import már január óta folyamatosan érkezik. Az árucsoportokat tekintve a tavaszi holmik többsége összetételében javul, jobban igazodik a kereslethez. A ruházkodási méteráruk közül főleg pamutból és selyemből, valamint kártolt gyapjúszövetből kínálnak többet. A felsőruházati konfekció közül a „legtavaszibb” cikk a ballonkabát, amelyből a 35—40 százalékkal nagyobb készlet lehetővé teszi az ellátás javítását. A szakvállalatok külön gondot fordítottak a keresett farmerruházat beszerzésére. Mennyiségben már most 55—60 százalékkal több áll rendelkezésre, a hazain kívül NDK, lengyel, hongkongi és brazil farmer. Pamut fehérneműből, pólóból, garbóból elsősorban import útján növelik a meny- nyiséget. A tervezett nagyobb forgalomhoz elegendő lábbeli áll rendelkezésre, megfelelő a férfinyáricipő-kínálat, a korábbinál több a szandál, a textilcipő, az olcsó női szandál, s örvendetesen fejlődött az ipar gyermekcipő-kínálata is. (MTI) Kelemen Józsefné Szabó Andrásné Illés Erzsébet Sebestyén Adóm Fejes Gyuláné Navreczki József fsrgaiMnüvekedésre számítanak
