Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-08 / 56. szám
1977. március 8. Képújság 3 uiMp agy témákat vitatott U; meg legutóbbi ülésén a lU paksi járási pártbizott- V.&es’ ság. Részt vett a tanácskozáson Rapai Gyula, a Központi Bizottság tagja, a Kossuth Könyvkiadó igazgatója, aki Tolna megyében is dolgozott, mint pártmunkás. Sok pártbizottsági tag mondott véleményt az elmúlt évi munkáról, különösen pedig a feladattervről, amit a tagkönyvcserét megelőző beszélgetések, a párttagok javaslatai alapján állítottak össze. A feladatterv mind a gazdasági, mind az ideológiai tennivalók magvas kérdéseit tartalmazza. Például: „A járási pártbizottság cselekvési programja alapján félévenként beszámoltatjuk a végrehajtásról néhány jelentősebb termelő- egység vezetőjét.” Kimondja a feladatterv, hogy a párt- bizottságok és az alapszervezetek következesebben lépjenek fel az önzés, a hará- csolás ellen. Vagy például a következő célkitűzés, ami sok embert érinthet közvetlenül is: „Felkérjük a Tolna megyei Tanács járási hivatala elnökét, vizsgáltassa meg a községi tanácsok ügykezelésének rendjét. A hivatal segítse elő a községi tanácsoknál a bürokráciamentes, kulturált ügyintézést, a lakosság ügyeinek gyorsabb intézését.” Rigóczky István, a járási pártbizottság első titkára az ideológiai munka hatékonyságának növeléséről szólt, egyebek között, az oktatás és a gyakorlati módszerek finomításáról. Ehhez kapcsolódik Glósz Lajosnak, a paksi gimnázium igazgatójának véleménye: segíteni kell egymást a politikai képzésben és önképzésben, és a peda- gógus-alapszervezetek tagjainál különösen fontos, hogy ne maradjanak el a tájékozottságban, hiszen a neveléshez ez elengedhetetlen. Hegedűs György, az atomerőmű-építkezés pártvezetőségének titkára felhívta a figyelmet arra, hogy a párttagok gondjaival törődni kell mindig, ne fajuljon odáig egyetlen eset sem, hogy kilépését kéri a párttag. Baksai Ferenc, a Paks nagyközségi pártbizottság titkára örömmel említette az egyik jellemző tapasztalatot, ami nemcsak Paksra vonatkozik: pezsdítőleg hatott az alapszervezetek munkájára a tagkönyvcserét megelőző eszmecsere a párttagokkal. Másrészt viszont kezd gyakorivá válni egy nagy hiba: különböző vezető beosztású emberek nem tartják magukra nézve kötelezőnek a KB határozatainak bizonyos részeit, például azt mondják, hogy a közművelődési kérdésekkel foglalkozzanak csak a pedagógusok, ez az ő asztaluk. Rapai Gyula hosszú és nagyon érdekes felszólalásában tájékoztatást adott hazai és külpolitikai kérdések mögött található összefüggésekről, elemezte az okokat. A KB tagja, aki előzőleg hazánk moszkvai nagykövete volt, elmondta: hazatérése óta ez az első pártbizottsági ülés, amelyen részt vesz és nagyon jó tapasztalatokat szerzett Pakson, mert őszinteséget lát a pártbizottság mtin- kájában, a feladatokat kritikai és optimista szemmel nézik a járás kommunistái. „Kölcsönös bizalom és őszinteség nélkül nem is lehet előrejutni” — mondotta Rapai elvtárs, majd tréfásan megjegyezte: „Azt, aki a nehéz gazdasági feladatok mellett sem optimista, — ha lehetőségem adódik rá — Paksra fogom küldeni tapasztalatszerzésre.” (gemenci) Ipari szövetkezetek Bátaszéken lemaradlak az exporttal A bátaszékiek a külföldi és a hazai partnerek megrendelésére ládákat készítenek. Szombaton a megye két ipari szövetkezetében tartották meg a mérlegzáró közgyűlést. A DOMBCALOR vezetősége kedvező eredményekről számolhatott be. Közel ötmillióval magasabb termelési értéket állítottak elő, mint az elmúlt évben, s így a bázishoz képest 12,1 százalékkal, a tervezetthez képest pedig két százalékkal növekedett a termelés. A Bátaszéki Kádár- és Faipari Szövetkezetben a vezetőség már nem ilyen pozitív eredményekről adott számot. Bár itt is többet termeltek bő egymillióval, mint az előző évben, a tervüket csak 89 százalékra teljesítették. A lemaradást főleg export- tevékenységük visszaesése okozta. Jelentős mennyiségű ládát készítettek tőkés exportra, ám a kereskedelmi partner a szárazság miatt csökkenő gyümölcsszállításai., ra hivatkozva a szerződött mennyiség jelentős részét lemondta. Az elmúlt évben egyébként a szövetkezetben korszerűsítették az üzemeket, kétszáz négyzetméter alapterületű tárolószínt átalakítottak karbantartó üzemmé. A közgyűlésen a beszámolókat követően szocialista brigádok vezetői jelentkeztek szólásra, s hat kollektíva, csatlakozva a csepeliek felhívásához, ígéretet tett, hogy kommunista műszakok vállalásával túlteljesíti az idei tervet. Itt jelentette be megalakulását a Radnóti- brigád, mely az idei évben a szocialista cím elnyeréséért fog küzdeni. Valamennyi brigád dolgozói ígéretet tettek, hogy az év során nyolcnyolc óra társadalmi munkával korszerűsítik, szebbé teszik a szövetkezet telephelyét. Megindult a Kokasdomb Török-korabeli pincék - Azonnal intézkedett a tanács A ház, amelyik összedől és az érintettek: Gelencsér Sándor, Tóth Vendel és Tóth Vendelné. ombóvárott három na- öOf pig volt beszédtéma: a jy Kokasdombon megfess;; indult föld. Három nap, de éppen elég idő ahhoz, hogy mindenki a magáét fújja, s a józan ész diktálta érveket ne fogadja el. Ezt a riportot az esemény másnapján meg tudtuk volna írni, hiszen Gelencsér bácsi, a szomszéd azonnal táviratozott, amint a föld megindult. „Pinceomlás Dombóváron, sok család veszélyben, sürgős segítséget kérünk. Az érintett lakók” — ennyi volt a távirat. Délelőtt tizenegykor kézbesítette a postás, délután két óra előtt néhány perccel már ott voltunk a helyszínen. Sebők Gyula kézbesítő postás volt a kalauzunk. Mint a tenyerét, úgy ismeri ezt a városrészt: „Megmutatom. Ott is, ahol megindult a föld, ott is ahol veszélyben vannak az emberek. Ezek kérem több száz éves házak. Alattuk török pince, sok volt a csapadék, aztán megrepedt a pince, dől a ház. Ennyi az egész ügy. Név szerint is megmondhatom, kit érint a kérdés. De jöjjének velem.” A Baross utca 7. szám alatti ház három családnak ad otthont. Az első lakásban Tóth Vendel nyugdíjas vasutas lakik. Bemutatja az összedőlés előtt álló lakást. Szomorú kép tárul elénk. A falak több helyen ujjnyi résre távolodnak egymástól, főleg a lejtő felé néző oldalon. A mennyezet is, az utcai rész is megindult. Tóthné kiabál. Zokog, majd jó negyedórás nyugta- tás után meghallgat bennünket. Kiderül, hogy a tanács a bejelentés után azonnal intézkedett. Papp György előadót küldte a helyzet felmérésére. És az Arany János utca 7-ben, a szomszédban, kiutalt a veszélyeztetetteknek egy szükséglakást. Ezt Tóthék nem fogadták el. „Mindenki kap a városban új lakást, csak mi nem. Ezt érdemeljük? Az uram harminc évig volt hűséges szolgája a vasútnak, meg a pártnak, meg mindennek.” Tóth- nét nem tudjuk megvigaszIfjú Kadur János: Én a szüleimnél húzom meg magam. talni. A következő lakó ifjú Kadur János. Szintén szoba- konyha-éléskamrás lakása forog veszélyben. „Jelentettük az esetet a tanácsnak. Maszek ház, csak szükség- lakást tudnak adni. Én a szüléimhez megyek, a ház első részébe, ők a harmadik lakók, ott nincs még veszély. Ezt a házat egyébként nem is lehet már felújítani. Én próbáltam tavaly, látszik is, hol, merre tégláztam alá. Csak a pénzt dobtam ki. Valami más, végleges megoldásra volna itt szükség.” A hetes számú ház alatt két másik is veszélyben van. Az egyikben Fajcsi Tibor lakik két gyerekkel, a másikban a ház tulajdonosa, Gelencsér Sándor nyugdíjas. A harmadik ház, az összeomló alatti oldalban, ugyancsak veszélyeztetett helyzetben van, de itt még nem repedtek meg a falak. Ebben a házban harminckét tagú cigány család lakik! A dombóváriak úgy vélik, hogy Kokasdomb alatt törökkori pincerendszer húzódik. Ezt kideríteni alapos műszaki vizsgálat után lehet. Any- nyi bizonyos, mi is meggyőződtünk róla, hogy a pincék egyikébe-másikába alig lehet bemenni: a pince falazata- boltozata leomlott, elzárta az utat, s ki tudja, a lezáráson túl meddig folytatódott valamikor a pincerendszer. A szóban forgó herds számú ház alá is legalább négy pince nyúlik. Érthető, hogy a csapadékvíz megkeresi az utat, s ahol az eső, meg a hóié először csak hajszálvékony repedésen tör utat, két-három nap után már ember is átférhet a vízfolyáson. A dombóvári földcsuszamlásomlás tehát tény. Csillag László, a városi tanács műszaki osztályának vezetője ezeket mondta: „A bejelentés után azonnal intézkedett a tanács. Mivel Tóthék az Arany János utcai lakást nem fogadták el, a Mária-lakban kaptak szo- ba-konyhást. Ezt elfogadták. Tehát a közvetlen veszélyt így elhárítottuk. Gondunk azonban nem kicsi. Ezen a területen mind magánházak vannak. Az embereknek nincs arra pénzük, hogy műszaki berendezést építhessenek. Illetőleg arra sincs pénzük, hogy szakértőkkel a tényleges helyzetet megállapíttassák. Ezért úgy intézkedtünk, hogy a helyzet felmérését tanácsi pénzből elvégezzük, az esetleges támfalépítésre, vagy más műszaki megoldásra javaslatot adunk. Amennyiben a házak lebontása válik szükségessé, az emberek életének védelme érdekében lebontatjuk a házakat. A költségeket pé- dig a tanács a háztulajdonosokra, azaz az ingatlanra terheli. Jelen esetben mást nem tudunk tenni.” Két héttel a kokasdombi tragédia után ismét jártunk a helyszínen. Tóthék új otthonukban jól érzik magukat. Ifjú Kadur János a szüleinél van. Szükség volna Gelencsérék háza felől a támfal kitámasztását megerősíteni. Ez a tanácsi költségvetési üzem dolga. És végül vonjuk le a tanulságot: a dombóvári földcsuszamlás nagy ribilliót váltott ki a Kokasdombon. A lakók egy része reálisan látta a helyzetet, mások pedig úgy próbálták feltüntetni, mintha a város vezetői az ügyben semmit nem intéztek volna. Bognár János, a városrész pártalapszervezetének titkára mondotta beszélgetésünk során: „A Kokasdomb régi- problémája a városnak. Több terv is készült, hogyan lehetne egyrészt megvédeni jelenlegi formájában, hiszen ez Dombóvár legrégibb lakótelepe, másrészt pedig a múlt tárgyi emlékeinek megvédése mellett a jelenleg itt élő embereket is jó körülmények között kell tartani. A tanács hatásos, gyors intézkedése és a műszaki felülvizsgálat elrendelése, úgy érzem megnyugtatón rendezi Kokasdomb lakóinak ügyét.” Mi is ebben hiszünk. Szúette gerendák „támogatják” a házat tartó falat.
