Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-27 / 73. szám
2 1ÍÉPÜJSÁG 1977. március 27. EZT HOZTA A HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN A HÉT CÍMSZAVAKBAN Hétfő: Leonyid Brezsnyev beszédet mondott a szovjet szakszervezetek kongresszusán. — A francia baloldal további sikereket ért el a községtanácsi választások második fordulójában. Kedd: Kádár János vezetésével magyar párt- és kormányküldöttség utazott az NDK-ba. — Az indiai parlamenti választások a kongresszus párt és Indira Gandhi vereségét hozták. — Koszigin szovjet kormányfő Helsinkiben tárgyal. Szerda: Hollandiában lemondott a kormány. — Az angol alsóházban a kormány ellen benyújtott bizalmatlansági indítvány nem jutott többségre. Csütörtök: Tanzániában tárgyal Podgor- nij szovjet államfő. — Delhiben letette az esküt az új indiai miniszterelnök, Morard- zsi Deszai. Péntek: Hazaérkezett Berlinből a magyar párt- és kormányküldöttség. — összeültek Brüsszelben a NATCbországok hadügyminiszterei. — Párizsban beiktatták polgármesteri tisztébe Jacques Chirac-ot. Szombat: A közös piaci tagországok állam- és kormányfőinek csúcstalálkozója Rómában. — Vance amerikai külügyminiszter elindult Moszkvába. — Kubai— amerikai tárgyalások kezdődtek tengerjogi kérdésekről. A HÉT HÁROM KÉRDÉSE Két választási eredmény keltett meglepetést és érdeklődést a kiváltó okok iránt: Indiában a kongresszus párt és annak vezetője, Indira Gandhi asszony, a kormányfő, váratlan vereséget szenvedett, Francia- országban pedig a községtanácsi választások második fordulójában a baloldal még nagyobb arányban növelte szavazóinak táborát, s így még több várost hódított el a jobboldaltól, mint ahogyan az első menet Éj-Delhiben a Gandhi-emlékmünél olvas, ták föl politikai nyilatkozatukat az indiai választásokon győzött pártvezetők (balról jobbra): Narayan, Ram és Desszai, a Dzsa- nata-blokk (négy párt szövetsége) vezető politikusai. után várni lehetett volna. Indiában már miniszterelnököt is állított a győztes választási koalíció, a Dzsanata. Morardzsi Deszai lett a kormányfő, személye és várható politikája az első kérdőjel. A francia választási eredmények láttán pedig sokan azt kérdezik: a baloldal esélyes lenne-J tör.- vényhozási választásokon is? A hét végén Rómában csúcstalálkozóra ültek össze a Közös Piac országainak állam- és kormányfői, hogy maguk is választ keressenek a kérdésre: hol tart húsz év elteltével a nyugat-európai integráció? Kommentátorunké, Pálfy Józsefé a szó: Ki is hát Morardzsi Deszai, milyen politikát várhat tőle India? Az íjj indiai kormányfő 81 esztendős, személye aligha jelent tehát fiatalodást az óriási (kevés híján 600 milliós) dél-ázsiai ország politikai vezetésében. Kétszer próbálta megszerezni a miniszterelnöki bársonyszéket: 1964-ben, Nehru halála után, és 1966-ban, Sasztri halálát követően, e két esetben próbálkozásai kudarcot vallottak. Harmadszorra sikerült... Deszai 1930 óta szerepel az indiai politikai életben, ahol hamar tagja lett Gandhi kongresszus pártja végrehajtó bizottságának, öt évet töltött az angolok börtönében, mert a gyarmatosítók távozását követelte. India függetlenségének kikiáltása után a szakszervezeti mozgalom egyik vezetője lett, majd Bombay kormányában kapott irányító szerepet. A szövetségi kormányban a kereskedelem- és iparügyi miniszter, majd 1958 és 1963 között pénzügyminiszter, s innen lépett elő miniszterelnök-helyettessé. Ezt a posztját csak akkor adta fel, amikor Indira Gandhi 1969-ben államosította a bankokat. A kongresszus pártot igyekezett ekkor a kormányfő és pártvezető ellen fordítani, de a kongresszus párt általa vezetett szárnya kisebbségben maradt. Deszai visszavonult Ahmedabadba, Gudzserat állambeli „fellegvárába” és innen támadta a miniszterelnök asszony politikáját. Amikor Indira Gandhi rendkívüli állapotot hirdetett ki, Deszait letartóztatták. 19 hónapot töltött rácsok mögött. Az idén januárban szabadult ki, nyomban meghirdette az országban fellelhető ellenzéki erők összefogását, így született meg a Dzsanata. Deszai kijelentette, nem adja fel Indira Gandhi el nem kötelezettségi politikáját, a Szovjetunióval kötött barátsági szerződést, de a megfigyelők szerint az új indiai kormány keresi majd a közeledés út- ját-módját az Egyesült Államokhoz. A hatalmas ország gazdasági és társadalmi gondjai óriásiak. A Dzsanata a választási kampányban nem tudott pozitív válaszokat adni a kérdésekre, programja eddig tulajdonképpen csak Indira Gandhi politikájának tagadása volt. A francia baloldalnak milyen esélyei lennének a törvényhozási választásokon? A franciaországi községtanácsi választásokon a kommunisták, szocialisták és baloldali radikálisok együtt és közösen fényes eredményt értek el. A siker nem annyira a szavazatok számának és arányának alakulásában mutatkozik meg, hanem abban, hogy a 30 000 lakosúnál nagyobb városok közül 55 a baloldal irányítása alá került, miután 3 híján megőrizték az addig is „vörösnek” számító városokat. ígéretes a tény, hogy újabb és újabb városokban bizonyíthatják a baloldali polgármesterek és városatyák, miként is tervezik-szervezik építőmunkájukat a dolgozók javára. A baloldali politikusokat jobban megismerik, megtanulhatják tisztelni a választók, s ez is kedvezőbb kiindu'ási pont a törvényhozási választások előtt. (Tudjuk, a Bourbon. palota üléstermét legkésőbb 1978 tavaszán új képviselők tartoznak elfoglalni. Az is lehet, hogy a kormány vagy a köztársasági elnök valamilyen megfontolásból előrehozza a választások időpontját. Például « azért, hogy ne hagyjon időt a baloldali városi vezetésnek a bemutatkozásra...) De a francia helyzet ismerői figyelmeztetnek is: a falvakban, ahol a plébános és a földbirtokos diktál, a jobboldal még jelentős politikai tartalékkal rendelkezik! S ha ma a különböző nemhivatalos számítások szerint a baloldal a szavazatok 52— 53 százalékára számíthat is, ez nem jelent feltétlenül ugyanilyen arányú mandátummegoszlást. Nem beszélve arról, hogy a nagytőke a jobboldal „nem fog hozzálátni az ezüsttálca pucolásához, hogy azon adja át a baloldalnak a hatalmat”, még akkor sem, ha az minimális többséget is érne el. — A köztársasági elnöknek például joga van nem a győztes többségből kijelölni miniszterelnökét, s ha ezt a többség leszavazza, megint csak az államfő élhet az épp hogy megválasztott parlament feloszlatásának jogával. így tehát a franciaországi harc ma még csak elkezdődött, de nem dőlt el! • ^ Hol tart húsz év elteltével a nyugateurópai integráció? 1957. március 25-én írták alá a híres római szerződéseket, amelyek — akkor még amerikai és vatikáni áldással — nyugat-európai gazdasági és politikai integráció kialakítását célozták. A Közös Piac neve egyhamar ismertté vált. Azt is megtanulta Európa, hogy kik is a „hatok”: az NSZK, Francia- és Olaszország, meg a Benelux államok. A vámunió viszonylag rövid idő alatt létrejött, a tőkések ugyancsak meg tudtak egyezni a tőke szabad áramlásának dolgában is. Már gondokat okozott a gyarmatok függetlenné válása után, hogy miként csatolják ezeket az országokat a volt gyarmattartó helyett most már közösségi alapon Nyugat-Európához. A legkevésbé sikerült a politikái egység irányában előrehaladni: De Gaulle tábornok Franciaország elnöke hallani sem akart valamilyen „nemzetek fölötti” európai közösségről. A Közös Piac kibővítése sem ment huzavona nélkül: milyen nehezen tudott csak három évvel ezelőtt Nagy- Britannia, Írország és Dánia belépni, Norvégia, amely pedig már ott állt a Közös Piac kapujában, egy népszavazás után visszalépett. Most újabb három tag kopogtat: Görögország, Portugália és Spanyol- ország. Valószínű, hogy esetleges csatlakozásuk csak a problémákat szaporítaná, hiszen ha a „hatok” sem tudtak ebben- abban megegyezni, s ha most a „kilen- cek” között még több az érdekellentét, akkor a leendő „tizenkettek” közös piacán állandó lenne a vásári veszekedés. A mezőgazdasági termékek közös egysége^ árai ma is megosztják a Közös Piac tagországait. Nincs köztük egység a valuta- politikát illetően. Jövő tavaszra választásokat terveznek — többé-kevésbé egyidejűén — egy európai parlamentbe, de ahogyan közeledik a dátum, egyre kétségesebb, hogy sor kerülhet-e rá? Borús március. „Lehet, hogy ’78-ban vil- lámlani is fog? (A Frankfurter Allgemeine Zeitung karikatúrája—KS) Nem jelent meg minden miniszter Eskütétel Új-Delhiben BUDAPEST Az új indiai kormány tagjainak első, tizennégy főnyi csoportja szombaton letette a hivatali esküt. Az eskütételre hiába vártak a riporterek a Rastrapati Bavan, az elnöki rezidencia előtt, a kormány lehetséges kulcsemberét, Dzsagzsivan Ramot, sem ő, sem „kongresszus a demokráciáért” pártjának főtitkára, Bahuguna, nem jelent meg az eskütételi ünnepségen. Mindez azután történt, hogy Morardzsi Deszai miniszterelnök a késő éjszakai órákig tárgyalt Rammal és táborával. T Ram pártjának választási manifesztuma balra áll a belpolitika és a külpolitika néhány kérdésében Deszai Dzsanata-blokkjának választási felhívásától. így a megfigyelők szerint Ram befolyásolhatná a Dzsanata koalíció irányvonalát, a kormányból való távolmaradása esetén viszont szövetséget köthet bármely egyéb belpolitikai erővel, akár a választásokon alulmaradt kongresszus párttal is, amelyből a választások kiírása után kilépett és új zászlót bontott. Ram mezőgazdaságügyi miniszter volt, és a nyolcvanmilliós volt paria-kaszt póli- tikai vezére. A vetélkedés tárgyai az új indiai kormány legfontosabb tárcái,' amelyeket a kormány- lista első felének közzététele idején még nem osztottak el. Ram először miniszterelnök akart lenni, de tábora ehhez nem bizonyult elég erősnek. Szerepelnek szocialista miniszterek Deszai csonka listáján, de — az előzetes közleményt meghazudtolva — nem esküdött még fel két szocialista: a választókerületében Gandhi asszonyt kibuktató Radzs Narain, nem jelent meg a ceremónián George Fernandes sem, akit miniszterré jelölt Deszai, miután óvadék ellenében a napokban szabadlábra helyezték. Fernandest szabotázscselekmény szervezésével vádolták. Szombaton hazaérkezett Moszkvából a magyar szak- szervezeti küldöttség, amely a szovjet szakszervezetek XVI. kongresszusán vett részt. A delegációt Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára vezette. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Herczeg Károly, a SZOT főtitkárhelyettese fogadta. Jelen volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. BANGKOK Kraivicsien miniszter- elnök kormánya, amelynek megbuktatásáról érkeztek korábban jelentések, más jelentések szerint közölte hogy a hatalomátvétellel próbálkozó katonatisztek megadták magukat. A Reuter szerint a magát „forradalmi tanácsnak” nevező tiszti csoport korábban elfoglalta a hivatalos rádió adóját és onnan jelentette be a kormány megbuktatását. BRÜSSZEL Feszültség Pakisztánban Feszült légkörben ült össze szombaton először a március elején megválasztott pakisztáni nemzetgyűlés. A kilenc ellenzéki pártot tömörítő pakisztáni nemzeti szövetség felhívásának nyomán szombat reggeltől általános sztrájk bénította meg a legnagyobb városok — így Karachi, Multan, Lahore, Lyallpur — életét. Az ellenzék vezetői bejelentették, hogy nem ismerik el az új parlament törvényességét, és megválasztott 36 képviselőjük szombaton nem vett részt annak megnyitó ülésén. Az ellenzék azt állítja, hogy a kormány meghamisította a választási eredményeket. Az ellenzéki pártok hívei pénteken újabb összecsapásokat robbantottak ki. A Punjab vidéki Multan városban a hatóságok és a tüntetők összetűzésében két személy életét vesztette és hárman megsebesültek. A kormányrendelet nyomán a hatóságok szigorú intézkedéseket foganatosítottak a rend fenntartására. Cyrus Vance amerikai külügyminiszter, úton Moszkvába, szombaton a kora délutáni órákban rövid időre megállt Brüsszelben, hogy .találkozzék a NATO állandó tanácsának tagjaival. A tanács a tagállamok állandó képviselőinek testületé, mintegy két és fél órás ülést tartott, s az amerikai külügyminiszter itt ismertette az Egyesült Államok fontosabb külpolitikai elképzeléseit, a moszkvai tárgyalásokra vonatkozó irányelveit. Egy hónapja bukkant fel az életemben F. Erzsébet. Először nyomtatott betűvel irt tízoldalas levele került a kezembe, aztán megjelent személyesen is. Sápadt, vékony nő, arcát lehetetlen színűre hidrogénezett hosszú haj keretezi. Mikor beszél, foghíjak riasztják a szemben ülőt. Ruhája tiszta, rendezett.. Kezei vörösek, érdesek. Egyszóval vegyes érzelmeket kelt. Ahogy egész bonyolult, súlyos ügye. Négy emberről van szó — róla, és három kisgyerekéről. Lacikát fényképen láttam, Zsoltival, Beával találkoztam is. Feltűnően szép, nagyon kedves, értelmes gyerekek. Állami gondozásban vannak. Lacika, a legnagyobb, már nevelőszülőknél, a két kisebb csecsejnő- intézetben. A kicsik vidáman hancúroznak a rengeteg játék között, látogatáskor az egyéves Bea csak nézi a nénit, akiről azt mondják, „mama”. Zsolti minden alkalommal keservesen siratja anyját. Lacika talán már el is felejtette — hiszen hetedik hónapja, hogy hollétét hivatalos titok fedte F. Erzsébet elől. F. Erzsébet — így irta — eljutott a végső kétségbeeséshez. Minden éjjel a gyerekekkel álmodik, álmában sem éri el őket. ökleivel takarja el arcát: nem akarja kiszolgáltatott vonásait mutatni. Amikor eltűntek a sírás nyomai, konokul hajtogatja: semmibe vesznek, elszakítják tőlem azokat akik számomra mindennél fontosabbak. * A tízoldalas zaklatott levél sem leplezi: aki irta, nem élt példás életet. Igaz, sorsa sem kedvezett. Szülei elváltak, anyja meghalt, nagyszüleitől — akiket szeretett —, elszakította az apja, akinek új családja nem fogadta be a kamaszlányt. Három plüss egy sors Igyekezett viszonozni, amit tőlük kapott — s megtett mindent, amit a család helytelenített. Boldogan ment férjhez, tizenhét évesen — végre szeretik, végre úgy élhet, ahogy akar. Házassága nem sikerült. Férje is tizenhét éves volt. Ivott, garázdálkodott, talán a hirtelen rászakadt felelősség elől menekült így. Megszületett Lacika. Gye- rekbőgés, gondok, feladatok. A férj teljesen elvadul. Szétköltöznek — összeköltöznek. Erzsi újra terhes lesz — a férj viszont katona. Az asszony nagyszülei vesznek egy kis házat Tolnán, de a külön hajlék sem segít a házasságon. Sőt. A családja érdekében leszereltetett férj iszik, csavarog, verekszik a család egyetlen jövedelme a gyermekgondozási segély. Az asszony elhatározza, hogy felszámol mindent Tolnán: elköltözik, a házat potom pénzért eladja — a továbbiakban a gyermekgondozási mellett ebből él egy ideig. Barátnőjénél, Puszta- hencsén lakik — vajon a baráti érzés, vagy Erzsi pénzecskéje miatt fogadja be őket négy gyereke mellé a szoba-konyhába? A barátnő vidám életre biztatja — nógatni nem kell — eljárogat- nak szórakozni. Férfiakkal, persze. Erzsi udvarlót is talál, de az új házasságtól, a „mostohától” fél. Mikor válását kimondják H. Dávidtól — már terhes a harmadik gyerekkel. (Az udvarlótól.) Koraszülés — szülés után trombózis. Kórházba szállítják, s Itt lenne az otthon, az albérletben LAPZÁRTA
