Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-03 / 52. szám
1971. március 3. /tolnaN. InEPUJSAG 3 napirenden a számvitel ...... im.. • .... ... .... A számvitel a gazdálko- i das tükre — tartja a mondás. Valóban így van ez, hiszen a számvitel rögzíti a gazdasági eseményeket, a vállalati vagyon változásait, a gazdálkodás eredményét. Ha beletekintünk a számvitel adataiba — a könyvelésbe, vagy a mérlegbeszámolóba — mintha tükröt tartottunk volna a gazdálkodás elé: képet kapunk a gazdálkodás egészéről, eredményességéről. De ahhoz, hogy ez a tükör a valós képet mutassa, az szükséges, hogy tiszta és torzításmentes legyen, vagyis a számvitel a gazdálkodás tényleges helyzetét és eredményét tükrözze. Hazánkban törvényerejű rendelet írja elő a számvitel kötelező rendjét. A törvény- erejű rendelet végrehajtására a pénzügyminiszter több rendeletet adott ki, így: a számvitel bizonylati rendjéről, a könyvvitel rendjéről, a leltározási, mérleg- és mérlegbeszámoló-készítési kötelezettségről. E rendelkezések célja biztosítani, mind a népgazdasági, mind a vállalati információs igényeket kielégítő nyilvántartások egységes rendszerét. Meghatározzák a vállalati (szövetkezeti) vagyon számbavételi módszerét, a gazdasági eredmény tartalmát. Mindezekből megállapítható, hogy e szabályozások igen fontos vállalati érdeket szolgálnak: a gazdaság vezetők informálását a gazdálkodás mindenkori helyzetéről és eredményességéről. Ezek után szinte természetes, hogy egyik fontos feladata a vállalatvezetésnek a számviteli rend és okmány- fegyelem megteremtése, annak biztosítása, hogy bizonylataik, nyilvántartásaik, leltáraik és mérlegeik valósak legyenek. Hivatalunk feladata — többek között — a számviteli renddel kapcsolatos rendelkezések betartásának folyamatos és rendszeres ellenőrzése, így tapasztalatokkal rendelkezünk a gazdálkodó szervek számviteli fegyelmének helyzetéről is. Ellenőrzési tapasztalataink sajnos nem a legkedvezőbbek. 1976-ban az ellenőrzött gazdálkodó szervek 43 százalékánál állapítottunk meg több-kevesebb hiányosságot a számvitellel, a bizonylati renddel, a leltározással kapcsolatban. Ezen belül a súlyosabb hiányosságok miatt jegyzőkönyv felvételére és azt követő hatósági intézkedésre volt szükség a gazdálkodó szervek 36 százalékánál. Ha a számvitel fontosságát tekintjük, akkor ezek a számok nemcsak hiányos munkavégzést, hanem helytelen szemléletet is tükröznek. Ha ugyanis a gazdaságok vezetői mindenütt fontosnak tartanák a jól informáltságot, a gazdálkodásban való tisztán látást,'aligha tűrnék el vállalatuknál, szövetkezetüknél e terület rendezetlenségét. Még rosszabb a kép, ha azt vesszük figyelembe, hogy a vizsgált gazdálkodó szervek 15 százalékánál az ismétlődő hibák miatt az igazgatók (elnökök) és a főkönyvelők személyére szóló, 5000 Ft-ig terjedő bírságot kellett kilátásba helyezni, ha a hiányosságokat a megadott határidőn belül nem számolják fel. A számvitel rendezetlensége egy gazdálkodó szervnél olyan mértékben akadályozta vizsgálatunkat, hogy azt nem tudtuk elvégezni. A vizsgálatot felfüggesztettük, és köteleztük a gazdálkodó szervet, hogy a hiányosságot 60 napon belül szüntesse meg. Az előírt határidő lejártával a gazdálkodó szerv vezetői a hiányosságok felszámolását közölték, azonban kiderült, hogy valójában ez nem történt meg. Jogosan tehető itt fel a kérdés, vajon e gazdálkodó szerv vezetőinek ennyire nincs szüksége a gazdálkodás valós eredményének ismeretére, vagy eny- nyire nem kívánatos a gazdálkodásról „tükörképet” kapni? Ellenőrzéseink számvitellel összefüggő főbb tapasztalatai : A vizsgált gazdálkodó szervek — 35 százalékánál állapítottunk meg hiányosságot az alapbizonylatolásban, — 28 százalékánál észleltünk hibákat az analitikus nyilvántartásokban, — 25 százalékánál hiányoztak, illetve korszerűtlenek voltak a különböző vállalati (szövetkezeti) szabályzatok, — 21 százalékánál találtunk hibát a leltározásban, — 16 százalékánál nem volt megfelelő vagy hiányzott az önköltségszámítás. Elgondolkoztató, hogy a számviteli renddel kapcsolatos negatív megállapítások több év óta ismétlődnek. A bevételi szervezet a maga eszközeivel küzd a számviteli fegyelem megszilárdításáért : a megállapított számviteli hiányosságok megszüntetésére határozottal kötelezi a gazdálkodó szerveket, — az adóhatósági bírság mértékénél súlyosbítólag veszi figyelembe a megállapított számviteli hiányosságokat, — adott esetben szabálysértési eljárást kezdeményez, — a hiányosságokért felelős igazgatót (vagy szövetkezeti elnököt) és a főkönyvelőt 5000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújthatja. Ezek az intézkedések azonban önmagukban nem képesek a számvitel területén fennálló helyzeten jelentősen változtatni, ehhez elsősorban a gazdálkodó szervek hatá- iozott intézkedése lenne szükséges. A kívánt intézkedések viszont csak egy kedvező irányú szemléletváltozás után várhatók: vagyis, ha minden gazdaságvezető felismeri a számvitel fontosságát, annak információit rendszeresen igényli és hasznosítja gazdasági döntéseinél. Számos példa bizonyítja, hogy a szervezett és jól működő számvitel mellett sokkal kisebb a gazdasági döntések kockázata, és nem utolsósorban eredménytelensége. Természetesen a számvitel alatt nemcsak a szűkén vett könyvviteli területet kell érteni, hanem a gazdálkodás egészét átfogó bizonylati rendszert, a nyilvántartások rendszerét, a könyvvitelt, a vagyont megállapító leltározások és mérlegbeszámolók rendszerét is. A számviteli fegyelem erősítése tehát elsősorban belső, vállalati feladat, de feladata ez továbbra is a bevételi szervezetnek és valamennyi, a gazdálkodó szervezetek munkájáért felelős intézménynek és szervezetnek is. Szólni kell a számviteli rendteremtés egyik lényeges feltételéről a szakemberellátottságról is. Nyilvánvaló, hogy megfelelő munkát csak hozzáértő, megfelelően képzett számviteli dolgozóktól lehet várni. Sajnos e területen is problémák tapasztalhatók. Bár az utóbbi időben örvendetes módon mind több vállalat (szövetkezet) vezetője ismerte fel a szakmai képesítés megszerzésének fontosságát, még mindig akadnak olyan gazdasági vezetők, akik nemhogy elősegítenék, hanem szinte akadályozzák a dolgozók ez irányú képzésben való részvételét. Ugyanakkor a szakmai képzést nem szabadna leszűkíteni kizárólag a könyvvitelben dolgozók körére, mindazoknak, akik a számvitel valamely területén dolgoznak, legalább alapfokú számviteli szakismeretekkel kellene rendelkezniük. Sajnos képzési rendszerünk nem biztosít minden területre megfelelő szervezett képzési formát, ezért ezt a vállalatoknak, szövetkezeteknek — esetleg a szövetkezetek érdekképviseleti szerveinek — kellene kezdeményezni. Ezek mellett nem lényegtelen kérdés a számviteli dolgozók megfelelő anyagi elismerése sem. Napjainkban hódít a korszerű gépi adat- feldolgozás, ez a jövő útja a számvitelben is. Ennek bevezetését a számviteli rend és fegyelem megszilárdításával, a számviteli szakemberek jobb felkészítésével lehetne megalapozni és meggyorsítani. Ez ma időszerű és fontos feladat, ebben valamennyi, a számviteli munkában érintett szervezetnek és dolgozónak együtt kell munkálkodnia. El kell érnünk, hogy a számviteli munka megbecsülése fokozódjék és a gazdaságvezetők tudatában is fontosságának megfelelő helyet foglaljon el. Antus Gyula, a PM. Bev. Főig. Tolna m. Hív. vezetője m * Uj létesítmények a Dalmandi AG-ban A Dalmandi Állami Gazdaság állattenyésztésének legdinamikusabban fejlődő ága a szarvasmarha-tenyésztés. A gazdaság alsóleperdi kerületében 1300 férőhelyes tehenészeti telep létrehozása a cél. Az idén két, egyenként kétszáz férőhelyes istálló készül el. Az épületet és — a fejőberendezést kivéve — a belső szerelvényeket az állami gazdaság épitő- és szerelőbrigádjai készítették. Fotó: gk. A hitelek szerepe a gazdasági életben NEMCSAK a népgazdaság egésze, hanem annak elemi egységei, a vállalatok és a szövetkezetek is folyamatosan fejlődnek, évről évre növelik termelésüket, a forgalmi ágazatban működő vállalatok pedig az értékesítést. A nagyobb termeléshez, forgalomhoz természetesen a korábbinál, az előző évinél több anyagra, félkész árura van szükség. Ez fejeződik ki a növekvő termelésforgalom ugyancsak növekvő forgóeszköz-szükségletében. Ennek egy részét a vállalatoknak saját pénzükből — általában a fejlesztési alapból — kell előteremteniük, másik részére pedig előleget, hitelt, úgynevezett forgóeszközhiteit vesznek fel a banktól. Népgazdasági átlagban a vállalatok 80—85 százalékos arányban saját erejükből finanszírozzák az újratermelést. Ez az arány gazdasági ágazatonként eltérő; a mező- gazdaság szövetkezeti szektorában kb. 95 százalék, az iparban a népgazdasági átlag szerinti, míg a kis- és nagykereskedelemben jóval alacsonyabb. Az egyes gazdasági ágazatok, vállalatod termeléssel összefüggő eszköz- és hiteligényét a termelésértékesítés időbeni kapcsolatát meghatározó természeti-technológiái gyártási tényezők is döntően befolyásolják. Különösképpen szem- benűtő ez a termelőszövetkezetek esetében, amelyek egy- egy naptári év átlagában túlnyomórészben saját eszközeikből fedezik termelési kiadásaikat. Az év első felében azonban a szövetkezeteknek is több hitel szükséges, mert egész évi beszerzéseik, anyag- vásárlásaik majd kétharmada ekkor történik, az egész évi értékesítésből, árbevételből viszont alig 27—29 százalék jut erre az időszakra. A hitelek másik fajtáját a beruházási hitelek alkotják. Amíg a forgóeszközhiteleknek az áz alapvető szerepük, hogy az éves tervvel összhangban biztosítsák a termelők, a felhasználók és a forgalmazók eszköz- és pénzszükségletét, a beruházási hitelek az ötéves tervben megjelölt gazdaságfejlesztési célok — a termékszerkezet átalakítása, adott esetben kormány- és rekonstrukciós programok, exportfejlesztés stb. — megvalósítását szolgálják. Eltérő szerepükből következik, hogy a forgóeszközhitel általában rövid lejáratú, míg a beruházási hitelek közép- és hosszú lejáratúak.. Leglényegesebb az a különbség, hogy a forgóeszközhitel-nyújtás alapvető feltétele, hogy az adott gazdasági tevékenységet realizálni, értékesíteni tudják, míg a beruházási hitelek a tevékenység jövedelmezősége, gazdaságossága tekintetében is — rendszerint magas — követelményeket támasztanak. A BERUHÁZÁSI hitelek szeretje számokkal is kifejezAz üvegházakban nevelt primőr zöldségfélék, ha nem is nagy mennyiségben, de már kaphatók, a lakosság tömegellátását azonban még hosszú ideig a télire tárolt készletekből kell biztosítani. A tavalyi kedvezőtlen termés miatt csak tetemes importtal és korlátozó intézkedésekkel tudtak az igényeknek megfelelő burgonyát tartalékolni. A mostani készletek az év elején mintegy 25 százalékkal meghaladták a tavalyit, s ez az új termésű burgonya június 5—10. körüli nagyobb tömegű megjelenéséig a lakosság kiegyensúlyozott ellátásához elegendő. Vöröshagymából a múlt évinél nagyobb kereslet mellett is biztosítható az ellátás, miután 70 százalékkal több áll belőle rendelkezésre. A zöldségfélékből tárolt menyhető. Ebben a tervidőszakban 850—870 milliárd forintot fordítunk a szocialista szektor beruházásaira, s ennek mintegy fele — 420 milliárd forint — vállalati beruházás lesz. Vannak egyéb hitelek is. Ebbe a kategóriába tartozik a műszaki fejlesztési alapot megelőlegező hitel, s néhány kevésbé népszerű hitelfajta, mint például a veszteséghitel és a szanálási hitel. A külkereskedelmi tevékenységgel, a tőkés exporttal ösz- szefüggű sajátos hitel a leszámítolás. Ebben az esetben a külföldi vevő meghatározott időpontra szóló adóslevelét — váltóját, forgatható értékpapírját — a fizetés esedékessége előtt leszámítolja a bank, s a vételárat forintban jóváírja az exportáló vállalatnak. A külső piaci, a fejlődő országokban történő értékesítés további hitelfajtája az export céghitel. A nagy berendezések ugyanis csak hitelnyújtás keretében értékesíthetők; a termelés és az árbevétel több esztendős időtartamát hidalja át ez a hitelfajta, amely nélkül a nagy berendezéseket gyártó vállalatok aligha exportálhatnák termékeiket. A LAKOSSÁG pénzügyeinek is szerves része a hitel, amelynek a pénzjövedelemhez viszonyított aránya ma már mintegy 10 százalék. A lakosság által igénybe vett hitelek többsége hosszú lejáratú és a lakásépítés elősegítésében tölt be fontos szerepet, kisebb része rövid lejáratú áruvásárlási hitel. A lakosság bankja emellett kisárutermelőknek is folyósít rövid lejáratú hiteleket. Gazdaságirányítási rendszerünkben mindenfajta hitel eszköze a szabályozásnak. A hitelezés feladata, hogy — a mindenkori tervcélokkal összhangban — szabályozza a vásárlóerőt, a fejlesztési célú hitelek pedig középtávú tervcéljaink megvalósítását segítsék. A fejlett tőkés és a fejlődő országokkal való árucsere-forgalomban is fontos szerepet játszik a hitel, amely többnyire a nemzetközi kereskedelemben meghonosodott fizetési feltételek szerint kerül folyósításra. Ezek tulajdonképpen áruhitelek, amelyeket egyidejűleg nyújtunk és igénybe veszünk. EGYES fejlődő országoknak, ' amelyek rendszerint legjelentősebb partnereink, gyakran kormány., illetve célhiteleket nyújtunk magyar áruk — leginkább komplett berendezések — vásárlásához. Nemzetközi hitelkapcsolatainknak újabban a finánchitelek is fontos ösz- szetevői. Ezeket a hiteleket, amelyek szabadon felhasználhatók nemzetközi fizetésekre, többnyire a hazai ipar- fejlesztésekhez szükséges javak megvásárlására, a tőkés világ pénzpiacain a nagy nemzetközi bankoktól vesz- szük fel. GARAMVÖLGYI ISTVÁN nyiség is csaknem 60 százalékkal haladja meg az előző évit. Téli almából a tervezett, nél is többet tároltak. A boltokban és a piacokon egyaránt nagy a választék. A bőséges kínálat hatására a minőségtől és a fajtától függően eltérően ugyan, de mind a szocialista kereskedelemben, mind a termelői szabadpiacon az árak a múlt évi alatt vannak. A készletek május 10-ig elegendők a folyamatos ellátáshoz. A primőráruk az első félévben főleg választékbővítő hatásuk miatt fontosak a lakosság zöldségellátásában. A jelzések szerint a tavalyihoz képest valamelyest csökkent a fűtött zöldségtermesztő terület, várhatóan többet tér. melnek viszont fűtetlen fólia alatt, így a tömegellátáshoz szükséges nagyobb mennyiség késhet. Megjelentek a primőrök