Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-23 / 69. szám
1977. március 23. /TOLNÁN, , , ^fítPUJSAG 5 Szombaton este levegőzés céljából kimentem a lakótelep parkjába. Nem szóltak a fiúk gitárjai, nem zajongtak a lányok a padokon. Csend volt, mint minden tisztességes szombat este a Tartsay lakótelepen. Most még a kismotorok zaja sem verte fel a csendet — a közlekedésszabályozás óta a fiúk nem tudnak tájékozódni — motorozni a lakótelepi közlekedés-fegyelmezési dzsungelben. A szürkületben emberek sem mászkáltak, csupán két fiú állt a ház előtt. A bringa volt a téma, amely csillogott még ebben az esti félhomályban is, a bringa, amelyik Rekord névre hallgat. A házfelügyelő férje is cigarettaszünetet tartandó, kijött az estébe, s ültünk volna már a padra, hogy szokásos világmegváltó tósztjainkat elmondjuk, amikor különös jelenségre figyeltünk: víz bu- gyogott a 36-os lépcsőház előtt. Nem nagyon, csak egy kicsit, mint amikor bögréből öntik. Szokatlan jelenség, hiszen házunkban soha nem fent az udvaron, hanem a pincében van a víz, az aztán bőségesen, minden nagyobb esőzés és hóolvadás után. Ügyhogy a városgazdálkodásnak véleményem szerint sürgősen arra kell készülni, hogy a legközelebbi alkalommal alátámassza a házat — hogy mentse a lakókat — miután a víz. a láthatatlan helyen is dolgozik, elvégzi a maga munkáját, azaz kimossa az alap alól a földet... Mint ez a kis buzgár is itt a lépcsőház előtt. Most a víz elindul szépen a lefolyó irányába. A víznek mindig az a szokása, hogy lefelé folyik. Valamit tenni kellene. Jelenteni az ügyeletnek a csőtörést, mert nyilvánvalóan csőtöréssel állunk szemben, nézünk a vasárnap elé. Csőtörés szombat este, vasárnap előtt, amikor minden lakásban tele van a kád mosniva- ló ruhával. Víz nélkül? Se mosni, se főzni, se a vécét használni nem lehet. Hétköznapi ügy ez ugyan, nem kerül fel a várostörténet lapjaira, de az itt, ezen a lakótelepen élő embereknek igen fontos. Onnan is tudható, mert az asszonyok egymás után szólnak át: fogjon vizet. Sáros-vizet, mondhatnám úgy is — sárt folyatnak a kádakba. A víz közben a harminchatos lépcsőház előtt egyre bőségesebben" ömlikfolyik az aszfaltozottnak mondott út alól. Ügyhogy előkerül egy gyerekcsapat, rúgják a vizet, irányítják folyását — mert már irányítani kell. Annyira jön, hogy ... „Elmegyek szomszéd, szólok az ügyeletnek.” Ebben maradunk. Szomszédom elballag az ügyeletre, én Sándorokat köszönteni, mások leülnek a Columbo nyomozását figyelemmel kísérni, megint mások szidják a vizet. ... Vége a Sándor napnak. A víz, amely később már a A ligeti pad eltakarja az ügyeletesek éjszakai munkáját Oravecz János parkolóban az autók kerekének pereméig ért, eltűnt. Az úttesten, ahol néhány órával ezelőtt még folyt, ömlött, bu- gyogott a víz, most tisztességes sár fogadja a járókelőt, meg az úttesten keresztbeállított ligeti pad ... Az éjszaka, ki tudja mikor, kiásták a nagy lyukat, amelyen megközelítették a törött csövet, ezt kicserélték, aztán újból visszatemették a gödröt. Reggel az iskola helyett, korábban ébredő gyerekek már gyúrták a gödörben a sarat, egy wartburgos okos- kodón belehajtott, és még talán most is ott kínlódik a gödörben, amely már nem gödör, csak ilyenfajta okos autósnak akadály. Aki nem lát a szemétől... A lakók ugyan láttak, és tapasztaltak reggel: tiszta vizet a csapból, megjavított csőtörést a lépcsőház előtt... Ki csinálta, hogyan csinálták ilyen gyorsan? Felderíteni nem nehéz, a dolog azonban túlmutat egy hír, egy jó munka dicséretén, hiszen ez az akció a vízmű „életrevalóságát”, úgy is mondhatnám, városiasodását jelenti. Mert a vízcsőnek az a dolga ugyan, hogy szállítsa az ivóvizet lakásomba, lakásunkba — de szokása, hogy néha el is törik. És olyankor folyik a víz, folyik, folyik ... Mígnem megjelenik a színhelyen az ügyeletes brigád és szépen elvégzi a dolgát. * A szombat éjszakai csőtörésnél a vízmüvet 22 óra 30 perckor értesítették. Oravecz János készenlétvezető az ügyeletes kocsival a helyszínre ment, megállapította, hogy a munkát azonnal el kell végezni. Elindult összeszedni az embereket: Tarján József szerelőt, Hődör János segédmunkást és Angyal László segédmunkást. Reggel 3 óráig dolgoztak, kézi erővel, ekkor Oravecz elszaladt a markológépért. Pápes Árpáddal és a géppel tért visz- sza. A 'kétcollos cső eltörött, s hat órára végeztek a munkával. Hat órakor a lakótelep ismét kapott vizet. Ezen a napon további négy helyen volt a városban csőtörés, egy helyen pedig a csatorna dugult el. Sőt, elromlott a vas- talanítóban a hálózati szivattyú. Ide Bitter Ernő és Fenyvesi József ment a hibát kijavítani. A vizesek brigádjai vasárnap este 23 órakor fejezték be a munkát. Hétfőn reggel mindenki pontosan nyolc órakor megjelent a munkahelyén. — Nehéz hétvégénk volt — mondja az akcióról Oravecz János. Termelési tanácskozás A MÁV Fatelítő Üzem dombóvári telepének dolgozói a napokban tartották évi első összevont termelési tanácskozásukat. A gazdasági vezető számolt be a mintegy 150 résztvevőnek a telep 1976. évi termelési eredményeiről. A tavalyi munkával a vezetők és a dolgozók egyaránt elégedettek lehetnek, mert a telep tervét 114,8 százalékra teljesítette. A beszámoló részletesen kitért a megnövekedett 1977. évi feladatokra, a végrehajtást elősegítő cselekvési program és a takarékossági intézkedési terv ismertetésére. Növeli a termelési tanácskozás jelentőségét az a tény is, hogy a telep 17 szocialista brigádja — csatlakozva a csepeli munkáskollektíva felhívásához —, az Októberi Forradalom 60. évfordulója tiszteletére, a várospolitikai elképzelések támogatására egy kommunista műszakot ajánlott fel. Ezenkívül minden brigád 8 órai társadalmi munkával kívánja támogatni a telep által patronált úi- ■dombóvári általános iskolát, óvodát, bölcsődét, valamint a telep létesítményeinek karbantartását. Az óvodai, bölcsődei férőhelyek bővítésére, a művelődési központ építéséhez, a gunarasi fürdő fejlesztéséhez minden brigádtag készpénzfelajánlást is tett. Ezek után a termelési tanácskozás egyhangúlag úgy döntött, hogy csatlakozva a telep szocialista brigádjaihoz, minden dolgozó vállalja a 60. évforduló tiszteletére a kommunista műszakot, a 8 órai társadalmi munkát és anyagi erejéhez mérten a készpénztámogatást. Hőgyészen azelőtt két iskolában folyt a tanítás. A Zrínyi utcai iskolaépület adott otthont az alsó tagozatos osztályoknak, a fölsősök pedig a Fő utcai „nagy iskolában” tanultak. Ebben az épületben volt az óvodás korú gyermekek nevelőotthona is. Változás tavaly július elsejével következett be. Akkor költöztek az óvodás korú nevelőotthonosok a valamikori Apponyi-kastélyba, ahol addig csak az iskolás, állami gondozott gyerekek voltak, így a nevelőotthon és a körzeti iskola is egy épületbe került és a körzeti iskola is önálló helyet kapott. Farkas János, az általános iskola igazgatója a boldog házigazda jogos büszkeségével kalauzol végig az újjávarázsolt iskolában. — Egy hónapunk volt tanítás kezdetéig, hogy a megüresedett nevelőotthoni részt birtokunkba vehessük, — mondja. — Ha csak az iskola anyagi erejére kell támaszkodnunk, nem ment volna ez a hirtelen átalakítás, de összefogott az egész község. Mire a szeptemberi tanítás megkezdődött, kialakult az iskola új arca. A község üzemeinek, szövetkezeteinek dolgozói, a szülők összesen töhb mint hétszázezer forint értékben végeztek társadalmi munkát az iskolában. A szép, világos, tágas tantermek, a játékos ábrák a falakon szinte hívnak újra beülni az iskolapadba. A földszinti részen járunk, ott, ahol nemrég az óvodás, állami gondozottak hancúroz- tak, most pedig a kisiskolások ismerkednek a betűvetéssel. Kilenc új tantermet alakítottak ki ezen a részen. Egy emelettel lejjebb — az alagsorban — a valamikori szenespincék helyén most tágas étterem, konyha kapott helyet. A helyiségek eredeti rendeltetésére már csak a széles boltívek emlékeztetnek. A régi konyha helyén pedig a textilipari szövetkezet segítségével kialakított kis tornateremben várja az alsó tagozatos iskolásokat. Hőgyészen találkoztam először olyan általános iskolával, ahol két tornaterem is van. Sőt Makó Pál testnevelő tanár már egy harmadikról beszélt. Az egyik szenespincéből kondícióterem kialakítását tervezik. Aztán újabb lépcsők lefelé és a Hunyadi János úttörő- csapat otthonában vagyunk. Külön szoba a kisdobosoknak, másik kettő az úttörőknek. Szemben, a falon félkörben apró bábok. A néger kislánytól az eszkimó fiúig, mintegy húszféle nemzet, fajta. Alatta a felirat: „Együtt, egymásért”. Az udvaron is építkezés nyomai. A bitumenes kézi- labdapálya már régebben elkészült. Az idei nyár tervei között az udvar betonozása és oldalt a sportudvar kiépítése szerepel. — Mi lesz a Zrínyi utcai régi iskolaépülettel? — tettük fel befejezésül a kérdést Farkas Jánosnak. — Pedagóguslakásokká alakítjuk át az iskolát. Három háromszobás és három kétszobás lakást tervezünk elkészíteni. Az átépítéshez a megyei tanácstól kaptunk egymillió forintot. A tervezés, az építés egy része szintén társadalmi munkában készül. Huszonkét tanulócsoportja van a hőgyészi általános iskolának. A szaktantermekkel együtt 27 tanteremben tanulnak. A körzeti iskolában a hőgyészieken kívül a du- zsi, a kalaznói, a mucsi és a murgai gyerekek tanulnak. .A község üzemei, szövetkezetei dolgozóinak összefogása, a szülők társadalmi munkája biztosította gyermekeik számára az ideális tanulási feltételeket. A hatékony oktatáshoz az is hozzátartozik, hogy az iskolában tanító pedagógusok hosszú távra tervezzék munkájukat. Ezt pedig a tanárokat letelepítő szándék, a pedagóguslakáá- építés segíti. — Tamási — Családi szégyen? NINCS KELLEMES helyzetben az újságíró, amikor semmi megírandó nem kínálkozik a tolla alá. Legalább ilyen kellemetlen azonban, amikor van miről írni, csak hozzáfogni bajos, mert a jószándék könnyűszerrel ártóra fordulhat. A szó elszáll, az írott betű ott marad a papíron. Az újságíró elmegy, írásának alanya azonban továbbra is helyben él és előfordulhat, hogy egy jó szándékkal fogant cikk egyáltalán nem teszi könnyebbé az életét. Az utóbbi veszély fenyeget, ezért ennek az írásnak a teljes névtelensége — amit egyébként az olvasóval együtt mi sem kedvelünk, és ha csak lehet, igyekszünk elkerülni. Most nem lehet. A szereplők családanyák, az áldozatok, úgy tűnik, hogy a gyerekeik, a bűnös pedig egy torz szemlélet, gondolkodásmód, melyet nyíltan nem lehet hirdetni, éppen ezért érvényesül orvul, hat titokban, mint a rákos sejtburjánzás. A színhely egy község a szekszárdi járásban. A családanyák nem olyanok, mint az a csodálatra igen, de követésre nem ajánlható példa, akiről nemrég a Képes Üjság beszámolt és aki minden tiszteletünket kivívó módon neveli tizenhat (!) gyermekét. Nekik „csak” 4—4 van. Dolgozó nők, a férjek munkásemberek, amiből az is következik, hogy nem nyomorognak, de életszínvonaluk sincs magasan az országos átlag felett. Négy gyermeknek nem juthat annyi, mint a sok helyen indokolatlanul túldédelgetett egynek. Nincs bunda, csak egyszerű télikabát, divatcsizma helyett sáros időben bakancsot vagy magas szárú cipőt hordanak és napközbeni tartózkodáshoz, ide-oda, netán moziba menéshez tökéletesen megfelel a praktikus tréningruha is. Sós-paprikás kenyeret ugyan nem visznek magukkal tízóraira, de vastagon vajazott téliszalámisat se, hanem esetleg csak zsírosat. A GYEREKEK TÁRSADALMA kegyetlen. Félő, hogy nemcsak ösztönösen, hanem szülői, vagy más felnőttpéldára is. Községünkben a nagyobb lélekszámú családok gyermekeinek pokol a sorsuk. Ez nem eltúlzott kifejezés, hanem tény. Bajos lenne rendre érzékeltetni a módszereket, melyekkel éreztetik velük (az iskolában is!), hogy annyian vannak, mint a malacok, vagy szeder a fán. Csúfolódás, netán a játékból kizárás jár azoknak, akiknek valamijük nincs, azoktól, akiknek van. Nincs felnőtt, aki gyerekkori csúfolódásokra ne emlékezne, tán csak a legördöngősebb régi verekedők sorolhatók a kivételek közé. Esetünkben azonban valamivel többről lehetett szó, mert két iskolás a szekatúrák hatása alatt öngyilkosságot kísérelt meg. Szerencsére sikertelenül, de ez még akkor sem változtat a helyzeten, ha feltételezzük (nincs rá garancia), hogy esetleg labilisabb idegrendszerűek lettek volna. Tanulságos tény, lehetne meditálni felette, de nem ide tartozik, hogy az öngyilkossági statisztikákban a nagyon öregek, akik az élet rendje szerint is közel vannak a halálhoz, csak gyéren szerepelnek. A fiatalok, sőt szerepjátszásra alkalmas gyerekek, már magasabb százalék- arányban. Megoldást keresünk? Kiváltságos módon nem, hiszen itt perrendszerűen felhasználható tényekkel nem lehet bizonyítani, de ugyanakkor mégis a tények bizonyítanak. Ez az írás veszélyt jelző csupán. (Csupán?) Az elembertelenedés veszélyét akarja jelezni. A családnál természetesebb közösségi alapegységet még nem sikerült kitalálni, a legvakmerőbbek és „legmodernebbnek” mondottak rendre megbuktak. Minden élőlény normális vágya, hogy utódaiban fenntartsa önmagát. 2 szülő és 1 gyerek: — 50 százalékos népességcsökkenés; 2 szülő, 2 gyerek: — szinten maradás; 2 szülő, 3 gyerek: — 50 százalékos gyarapodás. Ugyanez 4 gyerekkel: — teljes reprodukció. Ez azonban a demográfusokra tartozik. Az egyes családoktól falanszterien torz volna ilyen gondolkodásmódot elvárni. Nagyobb közösségektől, a szó tartalmát is érzékeltető szép magyar kifejezés szerint „községektől”, már nem az. A NÉGY GYERMEKÉT tisztességgel nevelő család egyre humánusabb szociálpolitikai elveinknek megfelelően, mind több és több társadalmi segítséget kap. Az ország egészétől, amit mi képezünk határaink között, tízmillió-hatszászvalahány ezren, magyarok. Hajmeresztő és retrográd, ha bármely kisebb közösségben a normális családméretből családi szégyen lesz. ORDAS IVAN Nincsen suszter Kisdorogon Talán, ha lenne cipész kisiparos, megsértődne a címben használt régies elnevezésért, de ettől félnünk nem kell, mert cipész éppúgy nincs Kisdorogon, mint ahogy szobafestőért, vagy kőműves szakmunkásért is Tevelre kell menniök a község lakóinak. Régi gond a kisközségekben, hogy még a legalapvetőbb szolgáltatásokat sem tudják helyben megkapni a lakók. A szomszéd, nagyobb községekbe, városokba kell elmenniük, ha ruhát akarnak mosatni, vagy bármilyen kisiparos szolgáltatását igénybe venni. A kisdorogi tanácsi kirendeltség vezetőjével, Illés Ferenccel pillanatok alatt össze tudtuk számolni a Kisdorogon élő kisiparosokat. Másodállásban dolgozik egy lakatos, van két női szabó, egy férfi-női fodrász, és tavaly decemberben váltott iparengedélyt egy vízvezetékszerelő. Ezzel a felsorolás véget is ért. Azokat az alapszolgáltatásokat, amelyekre még szüksége lenne a lakosságnak, sokkal hosszabb lenne felsorolni. Főállású kisiparosnak letelepedni, ipar- engedélyt kiváltani nem éri meg a Kisdoroghoz hasonló nagyságú községekben. Az állami, vagy szövetkezeti szolgáltató egységek is inkább a központi fekvésű községekbe telepednek. Mint a teveli Nagyközségi Tanács titkára, Kiss Miklós elmondotta, erőfeszítéseiket inkább arra fordítják, hogy a községben élő jó szakmunkások félállásban kérjenek iparengedélyt és munka mellett végezzék a szolgáltató, kisiparos-munkát. Az adó- kedvezmények és az, hogy az engedélyeket a tanács adja ki, lerövidítve az ügyintézést, már eredményeket hoztak, de elsősorban a központi községben. Tevelen. A tanácsi vezetők azonban bíznak abban, hogy ilyen módon előbb-utóbb sikerül megoldaniuk a kisközségi szolgáltatás ma még meglévő gondjait. Elsősorban ott ütközik ez nehézségekbe, ahonnan a munkások eljárnak dolgozni más községekbe. Az utazás miatt sok idejük kiesik, így a lakossági szolgáltató munkát csak hét végeken tudnák végezni. Ami azért Kisdorogon nem teszi aggasztóvá a helyzetet az, hogy a központi községben, Tevelen az alapszolgáltatások mindegyikét igénybe vehetik és a jó autóbusz-közlekedés megkönnyíti ezt. Tamási Akcióban a készenlét! Két tornaterem egy iskolában
