Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-01 / 50. szám
Mai számunkból v. NEM ÁTJÁRÓHÁZ — KÓRHÁZ (3. old.) EREDMÉNYES EGYÜTTMŰKÖDÉS (3. old.) TV-NAPLÓ (4. old.) MEGYEI LABDARÜGÓ- BAJNOKSÁG (5. old.) SZÍNESTÉVÉ- ALKATRÉSZEK TAMÁSIBÓL (3. old.) warn Munkaerő-tartalékok - útközben Az elmúlt évek egyik legfontosabb tapasztala- ------------------------------------ta, hogy a gazdálkodás mai feltételei között, a munkaerőforrások beszűkülése önmagában nem váltja ki az ésszerűbb vállalati munkaerőgazdálkodást. Mi több: ebben az időszakban a vállalatok úgy „alkalmazkodtak” az erősen csökkenő munkaerőkínálathoz, hogy még jobban növelték a keresletüket. De megkockáztatnám: ezért nemcsak — s talán nem is elsősorban — a vállalatok hibáztathatok. Igaz: számolni kell az úgynevezett — és sokat ostorozott — „helytelen vállalati szemlélettel” a konzervatív vállalati magatartással. De nem szabad megfeledkezni egyéb tényezőkről; arról például, hogy a vállalati bér- és jövedelemszabályozási rendszer a legutóbbi időkig lényegében az 1967—69-es állapotoknak megfelelően működött, s ez alapvetően befolyásolta a vállalati munkaerő-gazdálkodást. Tekintsünk most el az átlagbér-szabályozás előnyeinek és hátrányainak aprólékos méricskélésétől, s annak boncolgatásától is, hogy a különböző bérszabályozási formák, ösztönzési módszerek esetleges korábbi alkalmazása mennyit segített volna a munkaerő-gazdálkodás korszerűsítésén. Ma már tény: az átlagbér-szabályozás kitörölhetetlen nyomokat hagyott a vállalati létszámgazdálkodáson, s mindenre ösztönözte a vállalatokat, éppen csak a munkaerővel való takarékos, ésszerű gazdálkodásra nem. D e ne feledkezzünk meg egyéb, úgymond „apróságokról” sem, amelyek hosszú évek alatt szintén nem a legkedvezőbb irányba befolyásolták a sokat emlegetett vállalati magatartást. Gondolok például arra, hogy nem is olyan régen, alig néhány éve, az átlagosnál magasabb színvonalú szociális ellátást nyújtó vállalatok egyrészt követendő példaként állíttattak a közvélemény elé, másrészt kárhoztatni való munkaerő-csábítókként ítéltettek el, abban az esetben, ha szociális tevékenységüket — nagyon is önös és érthető szempontoktól vezettetve — közhírré tették. Vagy gondolok azokra a szórványos és félénk kísérletekre, amelyek a vállalati létszám belső átcsoportosításaival voltak kapcsolatosak, vagy éppen bizonyos létszámfeleslegek megszüntetésével próbálkoztak, s aztán gyorsan beleütköztek azok értetlenségébe és ellenállásába, akik előtt egyedüli és kizárólagos szempontként lebegett a teljes foglalkoztatottság jelszava és akik közül sokan, a mai napig is képtelenek fölfogni, hogy a teljes, foglalkoztatottság megteremtése és fenntartása nem a vállalatok, nem a munkahelyek, hanem az állam feladata. A létszámgazdálkodással és általában a munkaerőpolitikával kapcsolatos vállalati magatartást befolyásoló tényezők közül — meglehet: önkényesen — a már-már parttalan méretű fluktuációt tartom a legfontosabbnak. És gyorsan hozzáteszem: a vállalatok legföljebb csak hozzájárultak ahhoz a gazdálkodási környezethez, amelyben a munkaerő spontán, befolyásolhatatlan és jószerével ellenőrizhetetlen mozgása tág teret kapott. A társadalmilap nem szükségszerű munkaerő-------------------------------——mozgás összes költsége — tehát a népgazdaságot ért közvetlen anyagi kár — már a hetvenes évek elején is meghaladta a 3 milliárd forintot. Egy-egy nagyobb vállalatnál, évente több millió forint veszteséget okozott a munkaerő-fluktuáció, s amikor az ebből származó károkat bizonyos nagyvállalatok már elviselhetetlennek minősítették és egymással szövetkezve radikális intézkedéseket hoztak a fluktuáció csökkentésére, akkor megintcsak bizonyos körök, bizonyos fajta értetlenségével és tiltakozásával találhatták magukat szemben. Mondván: nem lehet korlátozni a szabad munkavállalás jogát. Az egyre nagyobb méretű fluktuációnak volt azonban egy másfajta — s a közvetlen anyagi kárnál talán sokkal súlyosabb — következménye is. Az emberek tekintélyes része ugyanis állandó — és többnyire csak személyes indokokkal okolható — mozgásban volt. E mozgás mértékét, nagyságát könnyű volt — különböző ígérgetésekkel — fokozni. S miközben sokan jöttek és mentek, kiléptek és beléptek, rövidebb távon és vállalati szinten valahogy elmosódtak az általános munkaerő- hiányra utaló tények és jelek. Jutott is, maradt is. Ha valaki kilépett, helyére rendszerint másvalaki jelentkezett, a vállalati létszám — bár a fluktuáció miatt sokat kínlódtak — valahogy azért mindig megvolt. S mert a vállalati munkaerő-gazdálkodás többnyire csak az aktuális tennivalókra, a rövidebb távra szóló feladatokra figyelt, szóval, mert munkaerő-szempontból inkább csak máról holnapra gondolkodtunk, a munkaerő társadalmilag szükséges mozgatása gyakorlatilag ismeretlen volt. A kívánatos — és tervszerűen alakított — munkaerőmobilitás helyett kizárólag a spontán fluktuáció jellemezte a ,-,munkaerőpiacot”. A feltételeket a munkavállalók diktálták, a mun-------------------------------káltatók — irányító hatóságaikkal e gyütt — kénytelen-kelletlen alkalmazkodtak ezekhez a feltételekhez. S mert ez éveken át így volt, nyilvánvaló, hogy — az ugyancsak éveken át jelzett — belső munkaerő-tartalékok mobilizálása, hasznosítása, nem automatizálható, nem könnyen megoldható feladat. Annak ellenére sem, hogy az elmúlt öt évben, az ipar, a tervezett létszámnövekedés egyharmadával teljesítette az eredetileg tervezett termelési tervét. VÉRTES CSABA Megkezdődtek a mérlegzáró közgyűlések Jó esztendőt zárt a BONY Szombat délután megkezdődött egy sorozat a megyében. A mezőgazdasági szövetkezetek után az ipari szövetkezetekben is megkezdődtek a mérlegzáló közgyűlések, A megye iparának jelentős részét kitevő huszonhét ipari szövetkezet vezetősége számol be az elkövetkező hetekben a tavaly végzett munkáról. A nyitányra szombaton délután, Bonyhádon került sor. A BONY Cipőipari Szövetkezet vezetői számoltak be a tagságnak a tavalyi eredményekről. A számok szépek. Bár az év elején nehezen indult a munka, s az első negyedévet hétmilliós adóssággal zárták, az esztendő derekára egyenesbe jöttek, és december végére a megelőző évinél közel húsz százalékkal több, 73 millió 643 ezer forint értékű cipőt, szandált állítottak elő. A tervek is dinamikus fejlődést irányoztak elő, de az eredmények azt is 3,7 százalékkal túlszárnyalták. Az export 35 százalékkal nőtt, s meghaladta az ötvenhárommillió forintot. A jelentős növekedést a csehszlovák partnerrel kötött ötéves szerződésük is elősegítette. Egyébként az idei évre már nem kell vevőt keresni a bonyhádiaknak. A tavalyinál 32 ezer párral több női lábbeli minden darabját aláírt szerződés alapján gyártják. Szelesi László, a szövetkezet elnöke elmondta, hogy tavaly megkezdődött egy átszervezési folyamat. Saját erőből négy és fél milliós építkezést végeznek, s ennek során új, korszerű üzemrészeket, szociális létesítményeket alakítanak ki. Ez is segít abban, hogy idén tíz, jövőre pedig tizennyolc százalékkal növekedjen a munka termelékenysége. A BONY tervei között az export további bővítése szerepel. Néhány éve átalakították a termékszerkezetet, s a férficipők helyett ma- gis igényeket is kielégítő nő* lábbeliket készítenek. Jelenleg még termékük a hazai piacon kívül szocialista országok kereskedelmi vállalataihoz kerül, de szándékuk rövid időn belül betömj a tőkés piacra is. Másik feladatuk a lakossági szolgáltatás fokozása. Ez évek óta szerepel programjukban, s tavaly is jeleskedtek ezen a téren. A bázishoz képest 22,9 százalékkal növelték ezt a tevékenységüket. A mérlegzáró közgyűlésen az elnök beszámolója után a dolgozók kértek szót. ök a minőségi mutatók további javításának szükségességét hangoztatták. Nagy feladatot vállaltak, ugyanis a selejtes termékek arányát már az előző évben is az iparági szint alá szorították. Felajánlásuk párosul korábban tett Ígéretükkel, mikor a csepeli dolgozók felhívásához csatlakozva a termelés növelésének alapját képező felajánlásokat tettek, aminek figyelembevételével a szövetkezet éves terve nyolcvanmillió forintra módosult. A mérlegzáró közgyűlésen a tavalyi eredményekről, s az idei tervekről esett szó. — sz 1 — Púja Frigyes Londonban Púja Frigyes külügyminiszter, aki vasárnap délután érkezett háromnapos hivatalos látogatásra Londonba, hétfőn délelőtt megkezdte tárgyalásait dr. David Owen angol külügyminiszterrel a Foreign Officeban. A megbeszélések középpontjában várhatólag az európai és nemzetközi kérdések, s a magyar—angol kapcsolatok áttekintése áll. Dr. David Owen, aki a múlt hétfőn vette át az angol diplomácia vezetését Anthony Crosland elhunyta után, a hét végén Párizsban vendégeskedett, és kinevezése óta ez a második magas szintű megbeszélése. Havasi Ferenc Olaszországba utazott Havasi Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettése az olasz kormány meghívására hétfőn Olaszországba utazott. A kormány elnökhelyettesét útjára elkísérte Nagy János külügyminiszter ^helyettes és Török István külkereskedelmi miniszter- helyettes. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter, Szarka Károly külügyminiszterhelyettes és dr. Varga József, a Minisztertanács titkárságának vezetője. Ott volt a búcsúztatásnál Fabrizio Piaggesi, az Olasz Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Paksi téglagyár Holnap kezdik a nyersgyártást Halott óriásként mered a magasba a Paksi Téglagyár kéménye. Hideg a kemence, s az ég kékjét nem töri meg a füst. Január második napján eloltották a tüzet a kemencében. Azóta tart a nagyjavítás. A szokásos évi karbantartáson kívül csináltak idén egy hosszú hőelvezető csövet is, ami a szárítóban segít keményre szikkasztani a nyers téglákat. Ez gyorsítja majd a tavasz elején, s ősszel, mikor ismét hidegebb idő köszönt be, az agyaghasábok száradását. Áll a gyár? A látszattal ellentétben serény munka folyik a magas kémény tövében. November vége óta javítják, cserélik a nyerstéglagyártó gépsor elkopott, elhasználódott alkatrészeit is, hogy az indulástól ismét precízen működjön az agyagot daráló, préselő, téglahasábokká formázó gépezet. Közben szinte megállás nélkül dolgoztak a bányában. A bányában, ami Pakson valamelyest különbözik sok másik agyaglelőhelytől. Mert az emberek, gépek itt nem lentről, hanem fentről, a téglagyár mellett magasodó félszáz méter magas domboldalból szedik ki a nyersanyagot. Télen a FÖLDGÉP Vállalat dolgozói végezték ezt a cseppet sem könnyű munkát. Méghozzá nagyon lelkiismeretesen. Ezt a szakember, Örkényi József, a gyár vezetője mondta. S mindjárt meg is magyarázta. A huszonnégyezer köbméter agyag kifejtéséhez jóval kevesebb paxitot használtak, mint korábban szoktak. Persze, igy is elfogyott több ezer kiló robbanóanyag. De ma már magas halomban ott áll a gyár mellett a felhasználásra kész alapanyag. Ebbe tavasszal még speciális vegyszert is kevernek. Az NDK-ból hozott kai- nitot. Úgy is mondhatnánk, fagyállót. Ennek köszönhető ugyanis, hogy a gyárudvaron tárolt kétszázezer nyers téglából a télen egy darab sem fagyott szét. S ez nem kis eredmény. Holnap, ha az idő nem lesz még hidegebb, megmozdul a gyárban a ma még élettelen gépezet. Agyagot visz a futószalag, a keverőkarok dagasztják, gyúrják a sárgás földet, s a présgépből folyamatosan jön a vágógéphez a formázott agyagkígyó. Idén a Paksi Téglagyárban 8 millió 200 ezer nyers téglát kell gyártani, az égetési terv pedig 7,4 milliós. Hogy sike- riil-e teljesíteni ? Mindenki bizakodik. — szepesi — Az új szabászat A kemencéhez viszik a tavaly gyártott nyerstéglákat
