Tolna Megyei Népújság, 1977. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-23 / 45. szám

e képújság 1971. február 23. Hírek A vasárnapi megyebajnoki labdarúgó-mérkőzések játék­vezetői : Simontornya—Bony­hádi Vasas: Bakonyi, Kis- dorog—Tolna: Gerencsér, Pincehely—Nagymányok: Tarr, Dunaszentgyörgy— TÁÉV SK: Weidinger, Ger- jen—Dombóvári Tsz: Kaszi- ba, Dombóvári Spartacus— Dombóvári VSE: Schneider, Bonyhádi Pannónia—Apar- hant: Keller, Fadd—Báta- szék; Ritzel, Bogyiszló— Zomba: Kiss F. A mérkőzé­sek kezdési időpontja 14 óra. * Vasárnap elmaradt a Pak­si SE—Nagykanizsai Olaj­bányász ÓIK labdarúgó-mér­kőzés. Az ok: nem volt játék­vezető. A két csapat vezető­je végül megegyezett, hogy barátságos mérkőzést ját­szik együttesük. Ez 1 :l-es döntetlennel ért véget. A paksiak — mint elmondták — az MLSZ-nek, valamint a megyei szövetségnek is be­jelentették a mérkőzés he­lyét, időpontját és ennek alapján vártak játékvezető­ket. Az MLSZ minden bi­zonnyal fényt derít arra: va­jon a paksiak követtek-e el hibát — nem kértek játék­vezetőt —, vagy esetleg má­sutt történt mulasztás. El­képzelhető, hogy az MLSZ egy-két napon belül dönt az ügyben, hogy mi lesz a mér­kőzés sorsa, újrajátsszák-e, vagy hivatalból jelölik ki a továbbjutó csapatot. Vasmű-kupa A PMSC és a Kohász ellen A már hagyományosnak számító Vasmű-kupán vet­tek részt vasárnap Dunaúj­városban a Szekszárdi Spar­tacus NB Il-es női kézilab­dázói. A küzdelemsorozaton három mérkőzést játszottak. Dunaújvárosi Kohász— Szekszárd 19:6 (10:2). Az el­ső félidőben nagyon tisztel­ték az NB I B-s ellenfelet, a második játékrészben már jobb csapatjátékkal szerepel­tek a szekszárdiak. Szekszárd—Dunaújvárosi Sportiskola 18:9 (11:3). A tehetséges sportiskolások el­len már biztos győzelmet szereztek. Ld: Molnár 5, Szabján 4. Pécsi MSC—Szekszárd 22:12 (11:5). A harmadik mérkőzésen találkoztak az NB I-es csapattal. Ennek el­lenére a megilletődést le­küzdve izgalmas mérkőzésen szenvedtek vereséget a na­gyobb rutinnal játszó csapat­tól. Ld: Szabján 5. A kupán részt vevő csa­patban Sólya, Molnár, Gasz- ler, Szabján, Zimmermann, Bagdiné, Kovács, Sztáronsz- ky, Völgyi, Kadosa, Zsinkó, Vasadig Vörös, Tóth és Bordi szerepéit. Március 6-án a szekszárdi együttes Dunaújvárosban a Kohász és a PMSC csapatá­val játszik a 1—3. helyért. Rögtönzött megbeszélés Az asztaliteniszezök minősítő versenyén örökítettük meg a rögtönzött szakmai értekezletet. A képen balról jobbra Gacsályi András, a Tolnai Vörös Lobogó intézője, Link Ferenc, a Tolnai Vörös Lobogó játékosa-edzője, Békeffi György, a Dombóvári VSE edzője, dr. Varga Ferenc, a Dombóvári VSE versenyzője, valamint Kovács László (guggol) a Simontornyai BTC edzője. A hét 11-e Kerekes (Zomba) Boros Béres Bíró Orsós (TÁÉV SK) (Bátaszék) (Zomba) (Pincehely) Heidecker Juhász I. (Bonyh. Vasas) (Aparhant) Palkó Bosnyák Herczig Viszló (Aparhant) (Bátaszék) (Tolna) (Nagymányok) Tartalékcsapat: Dobos (Domb. Spartacus) — Szabó (Domb. Tsz.), Ludvig (TÁÉV SK), Szűcs (Fadd), Boda (Kisdorog), Wäger (Aparhant), Eizenczer (Bonyhádi Va­sas), Petz (B. Pannónia), Kardos (Simontornya), Kintli (Pincehely), Pesti (Gerjen). Mai műsor A Szekszárdi Dózsa NB Il-es csapata Siófokon ját­szik Felszabadulási kupa mérkőzést 14 órakor. Ugyan­ebben az időben a Paksi SE Szigetvárt fogadja szintén Felszabadulási kupa mérkő­zésre. Mezőföld-kupa: Si- montornyára Sárbogárd lá­togat, míg a pincehelyiek Mezőfalvára utaznak. Kez­dés: 14.30. Mezei futás A szekszárdi városi atléti­kai szövetség megrendezte mezei futóbajnokságát, me­lyen több mint százan indul­tak. A Szekszárdi Dózsa, az Sz. Sportiskola és a Szek­szárdi 505-ös DSK csapatai vettek részt. Ami külön ör­vendetes, elsősorban a fiata­labb évjáratúak közül ke­rült ki az indulók többsége. A közepes minőségű pályán néhány jó eredmény is szü­letett. A versenyszámonkén­ti helyezések. Lányok. Serdülő B. Táv: 1200 méter (1963—64-ben születettek:) 1. Szabó Zsuzsa, 2. Horváth Jolán, 3. Zsig- mond Rózsa (mindhárom sportiskola). Serdülő A kate­gória. Táv: 1500 méter (1961— 62-es születésűek): 1. Fülöp Erzsébet (Sí), 2. Verebes Éva (Sí), 3. Pápai Zsuzsa (505-ös DSK). Ifjúságiak: Táv: 2000 mé­ter (1959—60-as születésűek): 1. Prájmájer Mária, 2. Fodor Judit, 3. K. Balogh Zsuzsa (mindhárom Sz. Dózsa). Fiúk. Serdülő B. Táv: 2000 métert 1963—64-ben születet­tek) : 1. Gotrián József (Sí), 2. Bólyás József (Sí), 3. Bakó Zoltán (Sí). Serdülő A. Táv: 4000 méter: (1961—62-es szü­letésűek) : 1. Farkas Géza (Sí), 2. Márkus László (Sí), 3'. Horváth Ferenc (Sí). Ifjú­sági fiú. Táv: 6000 méter': (1959—60-ban születettek): 1. Molnár József, 2. Mile Jó­zsef, 3. Tóth Árpád (mind­három Sz. Dózsa). Felnőtt férfi. Táv: 8400 méter: 1. Né- Meth Gyula, 2. Kertai Gá­bor, 3. Gusmán István (mind­három Sz. Dózsa). Az NB II tavaszi idénye így kezdődött. Középen Som­lai játékvezető, kezet fog Korner Jánossal, a Szekszár­di Dózsa csapatkapitányával, a kép jobb oldalán a MÁV DAC csapatkapitánya Tóth üdvözli a partjelzőt. Ekkor még mindkét csapat tagjai reménykedtek a győzelem­ben és végül gól nélküli dön­tetlennel is be kellett ér­niük. A szekszárdi csapat jól kezdett, de a kapufa, majd az utána kihagyott helyzetek, melyeket további szögletek követtek, nem vezettek ered­ményre. Ez felhozta a MÁV DAC-ot, ugyanakkor a Dózsa játéka nem volt olyan, me­lyet tudásuk alapján joggal lehet várni tőlük. Hiányzott a tervszerűség és a jó csapat­játék, melyet az őszi idény­ben megszoktunk tőlük. Most már csak azzal vigasztalhat­juk magunkat, hogy talán legközelebb nagyobb sikerrel lépnek pályára a bajnoki pontokért. Mint ismeretes, vasárnap ismét hazai pályán játszik a Szekszárdi Dózsa: Debrecen együttese látogat a megyeszékhelyre. Montreali magyar „Ki kicsoda?” (I.) Aranygerely NEM ESIK MESSZE az alma a fájától. így szol az is­mert közmondás és tökéletesen ráillik ez a Németh család­ra. 1948-ban Londonban Németh Imre a kalapácsvetésben és 1976-ban Montrealban fia, Németh Miklós a gerelyhají­tásban nyert aranyérmet. Tudósoknak való téma. Mennyit örökölt vajon a fiú az apja tehetségéből és mi az, amit a családi légkörnek, az otthon kialakult szokásoknak tulajdo­níthatunk? Mit mond erről Németh Imre, az egykori világ­hírű kalapácsvető, aki jelenleg a budapesti Népstadion fő­igazgatója: — Már két-három esztendős korában kivittem magam­mal Miklóst a pályára. Természetesen akkor csak nézelő- dött-játszadozott, mint más gyerek. Nyolc-tíz éves volt, ami­kor egyszer egy női gerelyt adtam a kezébe. Azért ezt, mert ez könnyebb. A játékból azóta is tartós barátság lett. Németh Miklós útja kacskaringósan vezetett az olimpiai dobogó legfelső fokára. Egy sérülés miatt hosszabb időre el­vesztette biztonságérzetét és emiatt nem futott a kellő len­dülettel a gerely kihajítását megelőző pillanatokban. Sze­rencsére Kulcsár Gergely, ez a nagyszerű szakember foko­zatosan megszüntette Németh Miklós gátlásait. A kedvező eredmények már 1975-ben mutatkoztak. Tavaly aztán a ma­gyar atléta a gerelyhajítás-világranglista élére került 91,38 méteres eredményével. Németh Miklós kezéből legelőször 94,58 méterre szállt a gerely a montreali stadionban. Ezzel szinte megbénította az ellenfeleit, főleg a számára előzőleg legveszélyesebbnek tartott finn Siitonent és Hovinent. Harmincéves, a Budapesti Vasas versenyzője, két dip­lomája is van, előbb a Testnevelési Főiskolát, majd a Köz­gazdaságtudományi Egyetemet végezte el. Jól beszél angolul és oroszul. Az egyik külkereskedelmi vállalat tisztviselője. Nős. Felesége stewardess a MALÉV-nél. Van egy kislánya, Szilvia, akj most hasonlóképpen kétéves, minthogy Németh Miklós annyi volt, amikor édesapja, Németh Imre annak A megyei labdarúgó-baj­nokság tavaszi idényének el­ső fordulójában a TÁÉV SK labdarúgói okozták a megle­petést, Kisdorog legyőzésé­vel. Ebben nagy része van Erdősnek (a képen balról, a labdával), akit a Szekszárdi Dózsából igazoltak át. Mint a TÁÉV SK csapatának edzője, Resch József elmondta: Er­dős tipikus középcsatár és az ő játékával határozottan fel­javult a csapat. A győzelem­ről az edző szerényen nyi­latkozott, csak annyit mon­dott: ez annak az eredménye, hogy a játékosok pontosan végrehajtották a számukra előírt feladatokat. Örömét fejezte ki, hogy a közönség végre jó mérkőzést láthatott és minden bizonnyal elége­detten távozott a délelőtti mérkőzésről. Fotó: Bencze Teke NB II Dombóvári Spartacus— ESMTK 6:2 (2619—2475). A dombóváriak az első két ver­senyzőjükkel nem tudtak előnyt szerezni, de Tarsoly és Árvái magabiztos dobásai után megérdemelten nyertek. Ld.: Tarsoly 454, Árvái 454, Kiss 442, ifj. Horváth 430, illetve Farkas 441, Tóman 431. Meghalt Bánhelyi Béla Az egész megyében ismerték a labdarúgás kedve­lői Bánhelyi Bélát. A felszabadulás utáni dombóvári NB Il-es csapat erőssége volt, majd a Dombóvári Pos­tás színeiben játszott és szerzett felejthetetlen élmé­nyeket a szurkolóknak. Később, mint edző vállalt részt Dombóvár sportjának vezetésében, irányításában. Hozzánk hasonlóan sokan megrendültén fogadták a hírt, hogy Bánhelyi Béla 56 éves korában, betegség után elhunyt. Alig néhány hónapja, hogy beszélgettünk vele Dombóvárott a város sportjáról, amikor kifejezte aggodalmát a város sportjáért. Mindig figyelemmel kí­sérte Dombóvár sportját, ezen belül különösen a labda­rúgást kedvelte. Igazi sportembert veszítettünk el. idején Londonban kalapácsvetésben aranyérmet nyert. 1976- ban a hazai sportújságírók szavazatai alapján a montreali olimpia gerelyhajító bajnoka lett az esztendő legjobb ma­gyar sportolója. így alakul ki egy „sportdinasztia”. Ki lesz vajon a családban a következő bajnok? ARANYEMBER Aki már megpróbált akárcsak egyetlen tornagyakorlatot tökéletesen elsajátítani, csak az tudja valójában, hogy mi­lyen akaraterőt és szorgalmat kíván ez. Magyar Zoltán en­nél sokkal többre vállalkozott. Nem elégedett meg azzal, hogy begyakorolja azt, amit az elődök vágy a pillanatnyi világhírű ellenfelek már tudnak. Vígh Lászlóval, az edzőjé. vei együtt valami újat, valamiféle eredetit akart. Mi kellett ehhez? Töprengés, kísérletezés, alkotói kedv, merészség. Az­után kialakult a „Magyar-vándor”. Mi ennek a lényege? Vígh László edző ezt, hogy a laikusok is megértsék, de a szakértők se találjanak benne hibát, így fogalmazta meg: — Harántkörözéssel halad végig a tornász a lovon, még­hozzá oly módon, és ez benne az új, hogy ráteszi a kezét a szernek korábban a gyakorlat közben nem érintett részére, vagyis a két kápa közé is. Magyar Zoltán így emlékezik vissza az izgalmas mont­reali pillanatokra: — Voltam már néhány világversehyen, de ilyen feszült­séget még nem éreztem. A gyakorlat után kellett legalább egy fél óra, amíg teljesen magamhoz tértem, de az „olimpiai láz” még napokkal később sem múlt el. Csak sétáltam a montreali utcákon és próbáltam visszaidézni, hogyan is tör­tént. Igazán csak két mozzanatot tudok felidézni, az első az volt, amikor egy nagyot sóhajtva odaléptem a lóhoz, hogy elkezdjem a gyakorlatot, a második, amikor már a dobogón álltam. A LÖLENGÉS olimpiai bajnoka jelenleg a Testnevelési Főiskola edzőképző szakának első éves hallgatója. Végül négy életrajzi adat Magyar Zoltánról: Budapesten született, 24 éves, a Ferencváros sportolója és nőtlen. MOLNÁR KÁROLY (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom