Tolna Megyei Népújság, 1977. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-10 / 34. szám
2 ^PÚJSÁG ___________________________________ 1977. február 10. I ünnepség Angyalföldön a munkásőrség megalakolásának 20. évfordulója alkalmából (Folytatás az 1. oldalról.) most esküt tett fiatal mun- kásőmek, Sipos Lászlónak: — Az alapítók lassan elbúcsúznak az önként vállalt fegyveres szolgálattól, az egy. ség mégis fiatal, forradalmi marad, mert sorait az új nem. zedék legjobbjai gyarapítják. Ezután nagy taps közepette Kádár János emelkedett szólásra. A Magyar Szocialista Mun káspárt Központi Bizottsága nevében üdvözölte a gyűlés résztvevőit, gratulált a Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett Kilián György zászlóaljnak, a szolgálati érdemérmet kapott munkásőröknek. Köszöntötte a munkásőrséget, annak valamennyi egységét, egész állományát, megalakulásának 20. év. fordulója alkalmából. Külön köszöntötte a munkásőrség megalapítóit, azokat a munkásőröket, akik két évtizede szolgálatot teljesítenek, valamint azokat a fiatalokat, akik az idősebb nemzedékek nyomába lépnek. Emlékeztetett a munkásőrség megalakulásának két év. tizeddel ezelőtti körülményei, re. Azokra a napokra, amikor a párt hívó szavára a munkások, a parasztok, az értelmiségiek tízezrei fogtak fegyvert a Magyar Népköztársaság törvényes rendjének, a munkásosztály, a dolgozó nép hatalmának védelmében a magyar nép minden rendű és rangú ellenségével szemben. A munkásőrség megalapítása — mint mondotta — döntő és szocialista jellegű elhatározás volt, mert azt a célt szolgálta, hogy fegyverrel és munkával védjük vívmányainkat, szolgáljuk hazánkat. Rámutatott, hogy a munkásőrség kötelékébe tartozó kommunisták és pártonkívüliek kétkezi és szellemi dolgozok, férfiak és nők, 70 százaléka fizikai dolgozó, 80 százaléka szocialista brigádtag. Elmondható, hogy akik munkásőrként, önként vállalták a szolgálatot, a szocializmus öntudatos hívei, építői, védelmezői. A munkásőrség szocialista rendszerünk intézménye és büszkesége, teljes mértékben megfelel annak a bizalomnak, amely létrehozta. A fegyveres erők megbecsült tagja, a magyar munkásosztály, a dolgozó magyar nép forradalmi tradícióit őrzi, a hazafias és internacionalista nevelés, a kommunista nevelés iskolája. Nem párthadsereg, hanem a munkásosztály osztályszervezete, a magyar nép fegyveres testületé. A munkásőrség tagjai tiszta lelkiismerettel állhatnak a nép elé. A testület megoldotta és megoldja kettős feladatát; védi a Magyar Nép- köztársaság törvényes rendjét és tevékenyen részt vesz a szocialista építőmunkában. A párt, a nép elismeri a munkásőrség érdemeit. A Központi Bizottság első titkára köszönetét mondott a munkásőrségben szolgálatot teljesítő párttagoknak, a testület minden tagjának a becsületes helytállásért. Hangsúlyozta, hogy a munkásőrség feladata változatlan és a bizalom továbbra is kötelezi. Ugyanazzal az áldozat- készséggel kell továbbra is helytállniok, amilyennel eddig teljesítették kötelezettségeiket. A Központi Bizottság első titkára biztosította a munkásőrséget arról, hogy továbbra is számíthat minden támogatásra. Kifejezte a Központi Bizottság mély meggyőződését, hogy a munkásőrség a jövőben is méltó lesz a bizalomra és megoldja feladatait. Kádár János részletesen beszélt jelenlegi belpolitikai helyzetünkről. Hangsúlyozta, hogy a Magyar Szocialista munkáspárt fő politikai irányvonala — amelyet a Központi Bizottság 1956 decemberi határozata fogalmazott meg, s amely többek között a munkásőrség megalakulását is lehetővé tette — kiállta az idő próbáját; ma is él, érvényes és érvényes lesz. Ennek a lényege a marxizmus—leninizmus tanításainak alkotó alkalmazása, a tömegekkel való szoros együttműködés, mind a dogmatikus, szektás, álbaloldali, mind a revizionista, opportunista, megalkuvó irányzatok elleni harc, a munkás- osztály, a nép hatalmának, a szocializmus vívmányainak védelme mindenfajta ellenséggel szemben. Bár változnak a körülmények és a feladatok, a párt 20 év óta lényegét tekintve ezt a fő politikai irányvonalat követi, ezt erősítették meg a párt egymást követő kongresszusai, legutóbb az 1975 tavaszán tartott XI. kongresszus. Barátaink és ellenségeink egyaránt tudják, jelentette ki, hogy mi mindig osztály- állásponton, a szocializmus áláspontján álltunk és állunk a jövőben is: a 20 éve követett úton haladunk tovább. Részletesen szólt az 1976. év eredményeiről és az 1977. évi feladatokról, a gazdasági és kulturális építőmunkáról. Rámutatott, hogy a nagyon nehéz körülmények miatt a népgazdasági terv néhány fő mutatóját nem értük ugyan el. de jó irányban haladunk. Éppen a mostoha időjárási viszonyok, a számunkra kedvezőtlen nemzetközi gazdasági viszonyok emelik munkánk értékét és tölthetnek el bizakodással. Nagy feladatok állnak azonban még előttünk s az egész népnek össze kell fognia, mindenkinek tehetsége legja- 'vát kell adnia ahhoz, hogy céljainkat elérjük. Még sok a tennivalónk a népgazdasági egyensúly biztosításában, a munkaidő jobb kihasználása, a hatékonyság, a gazdaságos, ság növelése, a minőség, a termékszerkezet javítása terén. Az 1977. évi terv végrehajtása jól indult. Terveink feszítettek, de reálisak, a tervezett fejlődési ütem a lehetőségeinknek megfelel, s a terv végrehajtásához minden potenciális feltétellel rendel, kezünk. Népünk politikailag egységes, társadalmunk szilárd, a dolgozók tettrekészek és bíz’akodók, s számíthatunk a szocialista országok gazdasági együttműködésében rejlő lehetőségekre. Rámutatott, hogy hazai építőmunkánk eredményei adják meg a Magyar Népköztársaság nemzetközi tekintélyét, növelik szavának súlyát a béke, a haladás ügyében. Részletesen szólt a nemzet, közi helyzet időszerű kérdéseiről. Hangsúlyozta, hogy bizakodva ítéljük meg a nemzetközi helyzet alakulását, mert a haladás erői előretörnek; a Szovjetunió, a szocia. lista országok, a szocializmus pozíciói erősödnek. Mélyül és szélesedik a nemzetközi mun. kásmozgalom harca a kapitalizmus ellen a haladásért. A felszabadulásukért, a függetlenségükért küzdő népek an- tiimperialista harca új sikereket eredményez. Az enyhü. lés mindinkább tért hódít, normalizálódnak és erősödnek az államok közötti kapcsolatok. Az enyhülésért vívott harcban történelmi je. lentőségű esemény volt a helsinki tanácskozás. Harcban jutottunk el a tanácskozáshoz, s harcban juthatunk tovább. Az enyhülésért tovább, ra is meg kell küzdeni, mert a kapitalizmus elhúzódó válságban van, a hadiipari monopóliumok erősítik harcukat a profitért, a válság terheit a tömegekre akarják hárítani. A reakció, hogy elterelje a figyelmet a belső, bajokról, fokozza támadásait a szocialista országok ellen. Mi azonban bízunk erőnkben, mert a történelem menetét a szocializmus, a haladás, a béke erői határozzák meg. azok az állandóan ható tényezők, amelyek mindinkább befolyásolják az emberiség sorsának alakulását. Mi folytatjuk eddigi külpolitikánkat, szövetségben a Szovjetunióval, a szocialista országokkal, a haladás, a béke erőivel. A nemzetközi helyzetet reálisan, józanul megítélő politikai tényezőkkel együttműködünk, azért szállunk síkra, hogy tovább erősödjék a békés egymás mellett élés szelleme. Népünk békét akar és támogatja ezt a külpolitikai vonalunkat. A Központi Bizottság első titkára szólt arról, hogy 20 éves munkánk, harcunk eredményeképpen a magyar nép a szocializmus fejlődésének magasabb fokára lépett. Pártunk, népünk történelmi harcokban megedződött, állampolgáraink szocialista öntudata erősödött. Ez kifejeződik a most ünnepelt munkásőrség helytálásában, a széles körű szocialista brigádmozgalomban és a szocialista munkaversenyben is. Ennek kiemelkedő és meggyőzően szép példája éppen az a verseny, ameljr a Csepel Vas- és Fémművek szocialista brigádjainak kezdeményezésére a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának megünneplésére indult. E nagyszerű versenymozgalom, amelyet Leonyid Iljics Brezs- nyev elvtárs is üdvözölt, nemcsak hazánkban, hanem más szocialista országokban is nagy és mély visszhangot keltett, egyre több követőre talál. Népünk így is kifejezésre kívánja juttatni a Szovjetunió népei iránti barátságát. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvan évvel ezelőtti győzelmének napja nálunk is állami ünnep, saját ünnepünkként köszöntjük a világtörténelem e nagy eseményének évfordulóját. Azt kívánjuk, hogy az idei esztendő is új, gazdag és nagy sikereket hozzon a Szovjetunió népeinek és a szocializmust építő minden népnek. Még egyszer szívből minden jót kívánok a húszesz- tendcs magyar munkásőrség parancsnokainak, egész személyi állományának. S a jubileum 'alkalmából Központi Bizottságunk nevében is köszöntőm harcedzett munkás- osztályunkat, szocializmust építő népünket, amely — sok kiemelkedő vívmányával együtt — létrehozta nagyszerű munkásőrségünket és a továbbiakban is megad minden támogatást hivatása betöltéséhez — fejezte be hosszan tartó, nagy tapssal fogadott beszédét Kádár János. A munkásőrök központi ünnepi gyűlése Kovács Károly elnöki zárszavával és az Internaeionálé hangjaival ért véget. (MTI). Illúziók válsága 2. A „fogyasztói társadalom” válsága A fogyasztói társadalom" kísérlete a tőkés rend belső ---------sZ-------------ellentmondásainak csak részleges, átmen eti enyhülésével járt, alapvető társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális korlátáit legfeljebb csak leplezte, meg nem szüntette. A hatvanas évek közepétől újra éleződtek, s egyben megsokasodtak a tőkés társadalmak politikai, civilizációs és kulturális, erkölcsi és életmódbeli válságjelenségei. Egyrészt különös élességgel jelentkeztek a visszásságok az Egyesült Államokban, egyebek között a vietnami háború társadalmi kihatásainak kapcsán. Másrészt a fiatalság, a diákság reagált különös hevességgel a létbizonytalanságra és a manipulált, elidegenedett, értelmetlenné váló mindennapi lét elemberte- lenítő jelenségeire. Fellendülőben volt ismét a munkásmozgalom, főleg Nyugat-Európa országaiban. A fogyasztói társadalom életstílust formáló reklámideo. lógiája a fiatalokat — hogy mint megbízható fogyasztókra, számíthasson rájuk — impulzív, ösztönös, felelőtlen, individualista magatartásra, egyfajta látszatszabadságra nevelte. S amikor eljött az ideje, hogy ugyanez a társadalom „a számlát benyújtva” munkát és fegyelmet vagy éppenséggel vietnami hadba vonulást követelt tőlük, illetve az életpálya bizonytalanságával és értelmetlenségével állította szembe őket, a manipuláltak a manipuláció megtagadóivá váltak. Azonban „totális lázadásuk”, „kontesztációjuk”, „legyünk realisták — követeljük a lehetetlent” jelszavuk harcias elkeseredettsége a munkásosztálytól, a forradalom reális erőitől való elszigeteltségük, elméleti és politikai talajtalanságuk miatt kudarcba fúlt. A rendszer — átmenetileg — magát a „Nagy MegtagaArchív képünkön: A munkakörülmények megjavításáért és a dolgozók számára kedvezőbb kollektív szerződésért sztrájkba léptek a torinói FIAT művek dolgozói. dóst” is integrálta, magába olvasztotta. A társadalomból „kivonuló” hippik mozgalma az elkeseredés dühét szelídséggé, a felszabadulás társadalmi törekvését egyéni és kollektív extáziskereséssé, a konzumtársadalommal való szembenállást manipulálható divattá, a szocializmushoz való közeledést vallási reneszánsszá változtatta. Rövid időre úgy tűnt, hogy az 1968-as év viharos diák- mozgalmai és munkástüntetései, amelyek között nem sikerült szerves kapcsolatot kialakítani, csak átmeneti zökkenőt jelentenek, s a fogyasztói társadalom mechanizmusai zavartalanul beállnak a korábbi pályákra. A Watergate-botrány, a vietnami vereség társadalmi hullámai azonban az amerikai, de szélesebben az egész polgári társadalom politikai konfliktusainak mélyülését jelezték. S a politikai-erkölcsi kríziseket a tőkés rendszer gazdasági válsága tetőzte. Bekövetkezett a világpiaci árrobbanás, s a tőkés társadal mák jelenleg is keresik a kiutat az ún. „stagflációból”, a vágtató infláció, a gazdasági stagnálás, illetve visszaesés és a munkanélküliség együttes, egymást erősítő jelentkezése által teremtett helyzetből. Ma már ugyanazok a polgári gondolkodók, akik elméletileg megalapozták a hitet a fogyasztói társadalom konfliktusokat feloldó képességében, kénytelenek belátni, hogy a béreket, árakat kényszerpályán emelő, az emberi és természeti erőforrásokat pazarló gazdasági-társadalmi berendezkedés szükségszerűen vezetett inflációra, a termelés zavaraihoz, a természet és társadalom közötti egyensúly megbomlására, a kulturális értékek válságára. Míg az ötvenes-hatvanas években minden probléma megoldását a gazdasági növekedéstől, a technikai fejlődéstől remélték, napjainkban magát a növekedést, magát az ipari-technikai fejlődést teszik felelőssé — úgymond — az egész emberiség sorsát fenyegető egyetemes katasztrófáért. A megoldás — propagálja a Római Klub széles körben terjesztett, apokaliptikus víziókat felidéző jelentése — a gazdasági, ipari és demográfiai növekedés visszafogása, sőt leállítása. A gazdasági konjunktúra, a technikai haladás, a tömeg- fogyasztás mesterségesen táplált eufóriája elült. A tőkés társadalomnak nemcsak a tömegei, de vezetői is bizonytalanul néznek jövőjük elébe, amit — a belső gazdasági és társadalmi ellentmondások mellett — a kapitalizmus nemzetközi pozícióinak gyengülése is indokol. Sajátos tendenciák jelent, keznek a tőkés társadalmak politikai életében. Míg sok helyütt ismét erősebben hallatják szavukat a burzsoázia reakciós, konzervatív, antidemokratikus körei, addig számos nyugateurópai országban a forradalmi munkásmozgalom — a marxista—leninista népfrontpolitika legnemesebb hagyományait folytatva — a monopoltőke uralmával szemben munkások, értelmiségiek, a középrétegek tömbjét, a dolgozók legszélesebb frontját sorakoztatja fel, erőt gyűjtve a demokratikus és haladó erők áttöréséhez a szocializmus távlatainak realizálása jegyében. A kapitalizmus még úrrá lehet egyes válságjelenségein, _______----------------------a burzsoázia és szövetségesei még meg. p róbálhatják rendezni soraikat, de velük szemben nemcsak a kizsákmányoltságuk és alávetettségük tudatára ébredő mun. kások és a néptömegek állnak, hanem saját társadalmi-gazdasági rendjük radikális változást követelő ellentmondásai is. (Következik: Az „ipari társadalom” illúziója.) LAPZARTA MAGYAR KULTURÁLIS NAPOK KUBÁBAN Fort Péter, az MTI tudósítója jelenti: Pozsgay Imre magyar és Armando Hart kubai kulturális miniszter megnyitójával Havannában ünnepélyesen megkezdődött a magyar kultúra napjainak esemény- sorozata. adatait határozza meg az Edzett ifjúságért tömegsportmozgalomban és az ifjúsági turizmus fejlesztésében. SZOJUZ—24 — SZALJUT—5 Végrehajtották a hétfőn este felbocsátott Szojuz—24 szovjet űrhajó és a nyolc hónapja Föld körüli pályán keringő Szaljut—5 űrállomás összekapcsolását. BUDAPEST A KISZ Központi Bizottsága szerdán ülést tartott dr. Maróthy Lászlónak, az MSZMP' Politikai Bizottsága tagjának, a KISZ KB első titkárának elnökletével. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Biszku Béla, a Politikai Bizottság tagja, a párt Központi Bizottságának titkára. Az ülésen megtárgyalták Fejti Györgynek, a KISZ KB titkárának előterjesztésében az ifjúsági tömegsport és turizmus helyzetéről szóló jelentést, valamint azt a javaslatot, amely a KISZ felA közelítés és összekapcsolás műveletei két szakaszban zajlottak le. A Szojuz—24 a' Földhöz képest „alacsonyabban” fekvő pályáról indult a Szaljut—5 felé. Automatikus irányítás segítségével mintegy száz méterre megközelítette az űrállomást, majd miután a Szaljut—5 helyzetét jelző fények jól láthatóvá váltak, Gorbatko parancsnok és Glazkov fedélzeti mérnök kézi irányításra tért át. Viktor Borbatko és Jurij Glazkov, a Szojuz—24 utasai szerdán reggel átköltöztek a Szaljut—5 űrállomásra. Carter amerikai elnök a Fehér Házbait első ízben tárgyalt Huang Csennél, a Kínai Népköztársaság összekötő irodájának vezetőjével. A Fehér Ház szóvivője „barátságos és hasznos véleménycserének” nyilvánította a találkozót. (Képtávírónkon érkezett)
