Tolna Megyei Népújság, 1977. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-26 / 48. szám
A ^PÚJSÁG 1977. február 26. CSALÁD-OTTHON Meddig élhet az ember? ben tartja a szövetcserét és általános erősítőként is hat. Vlagyimir Gyilman professzor Leningrádból a korai halál okát abban látja, hogy öregkorban bizonyos szervek túlságosan „aktívan” működnek. Véleménye szerint ezek. nek a fokozott aktivitására szükség van, amíg a szervezet növekszik, de amint a nö vekedés megáll, e szervek tevékenysége a belső egyensúly megbomlásához vezet, a hasznos anyag pedig károssá vá. lik. A növekedés és a sejtszaporodás elképzelhetetlen például koleszterin nélkül, de ez az idős korban érelmesze sedést, a véredények patologikus elváltozását idézi elő. Gyilman professzor következtetése szerint az idő előtti öregedés megelőzéséhez idő. ben le kell fékezni a szervezet bizonyos szerveinek és rendszereinek aktivitását. A kijevi gerontológuskongresszuson az öregedésről egy sor más elméletet is is. mertették. Vlagyimir Nyiki- tyin harkovi professzor például a táplálkozás korlátozd, sát tekinti az élet meghosz- szabbításához az egyetlen, kísérletekkel igazolt módnak. A nagyon kevés koszton tar tott állatok például csaknem kétszer annyi ideig élnek, mint szokásosan táplált társaik. Ezzel kapcsolatban érdekes a híres angol, Thomas Parre esete, aki egészséges paraszti életmódján 152 évet élt meg. Amikor pedig meghívták a királyi udvarba, a túlságosan bőséges koszttól és a sok italtól megbetegedett és meghalt. A HOSSZÚ ÉLET világre. kordját Li Csung-jün tartotta, aki — úgy mondják — 252 évig élt és élete utolsó napjáig dolgozott, s gyógy, füveket szedett az erdőkben és a hegyekben. Alekszandr Nadzsarov 41. Matej is kijött a házból. Borostaárnyékba burkolózott sötét arccal. — Mi történt? — Az asszonyra nézett. Aztán a fiúkra. Azok a poros bakancsuk orrát nézték. Matej borostái közt árnyalattal sötétebb lett. Fészket vert benne a gyanú. — Kislányom hol van? Kosznovszki Feró a lépcsőnek beszélt, egyformán potyogta tott szavakkal. — Nem jött vissza a forrástól... Gondoltuk, itthon van. — Nincs — mondta Matej. S a fiúk hátán végigfutott a hideg: fel se tudja fogni, miről van szó? Meglátták Matej zavaros tekintetében azt a félelmetes békességet. Az eszelősökét. Teréza pedig zokogva roskadt a lépcsőre. — Mért is elengedtem?... mért is elengedtem?... S a menekülő fiúk vitték magukban Teréza jajgatását. Mint a lehunyt szemhéjak ! mögött sokáig ott ugrál a fekete mezőben pirosán és sárgán az ingerhatás, ami a nyitott szemet érte. Együtt mentek el mindannyian Zsab- kához. * A hír pillanatok alatt benyargalta a falut: „Odasújtotta harmadikat is. Borzasztó nagyot.” — Montam nekik, montam... — hajtotta Holub Ciprián. S e szavakat mindenütt maga mögött hagyta. Mint az a sugárhajtású repülő — naponta áthúz az erdők fölött — a fehér bodros barázdáját otthagyja az égen. A falu reszketett és imádkozott. És nem mert semmit se tenni. A kocsma is hamar kiürült, mert nincs okosabb, mint a házakba elbújni, és kivárni, míg csillapul az ö nagy haragja. Csendben lenni és várni. Mert nevének szájravételével is megbánthatják Öt. Míg így reménykedhetnek a kiengesz- telődésében. Hátha megelégszik most már. A vén Hermin e nagy szerencsétlenségben mégiscsak felkereste Terézát, hogy mellette legyen, megnyugvásra és türelemre intse, meggondolatlanságoktól távol tartsa, és vígaszszavakat mondjon neki. — Mért is elengedtem... mért is elengedtem?... — nyöszörgött Teréza. Míg Matej az ágyon feküdt, s a plafont nézte. Babicska a sötét sarokban morzsolgatta olvasóját szüntelen zümmögéssel. A vén Hermin, a mindenféle dolgok tudós- asszonya Teréza mellől pillanatra se tágítván, mindegyre csak duruzsolt a fülébe, zsongító balzsamszavakat. Mindenekelőtt | Krisztus urunk édes szenvedéséről, ki érettünk a keresztet hordozta, békességgel, zokszó nélkül. És boldog az, aki az ő keresztjét magára veheti. És ami meg van írva, az ellen úgyis hiába zúgolódunk. És hiába lett volna, ha Teréza „házból ki sem is engedi” kislányát. Tudott erre Hermin egy szent történetet, amikor egy apának megjövendölték, hogy leányát tizenhárom éves korában villámcsapás által elragadja az Ur, hogy magához vegye az égbe, s az apa az Ur szent akaratában meg nem nyugodott, hanem házat épített a lánynak vastag kőfalakból, nyílást se hagyott rajta, hogy a villám be ne hatolhasson. Ám a villám megtalálta az egyetlen nyílást, a kulcslyukat, s az Ur, mint azt megjövendölték, magához vette a lányt. Hiába volt az erős kőház. Alázatos szívvel viseljük hát, mi ránk méretett, s akkor a sötétség kapui is megindulhatnak, akárcsak a világosságé, és Ö (kinek nevét nem lehet kimondani) megengeszte- lődik velünk. S míg Hermin duruzsolt, Teréza sírdo- gált; mind csendesebben, álomba ringatózván. — Megládd, még haza is Ö engedheti... Kérjünk Panna Mária közbenjárását. És gyertyákat gyújtottak Szűz Máriának, s könyörgéseket suttogtak hozzá. Mintha bizony nemcsak az égi trónnál, de a pokolbélinél is szava lenne. Oltalmazó-szabadító bűverejében, mint valami mágikus métafában, mindenesetre vakon hittek. Imádkoztak hát Panna Máriához, mert Őhozzá, ki a Fekete Országot uralta, nem imádkozhattak, az égi Mindenhatót káromolván. A SZAKÉRTŐK szerint már ma megvan a tudományos alap ahhoz, hogy az em. béri életkor elérje a 100— 120 évet. De még egyetlen gerontológus tudós nem élt meg ennyit. A szovjet-Azer- bajdzsáni Medzsid Agajevet a falubeliek alig tudták rávenni, hogy menjen nyugdíjba, mikor már 120 évet töltött el munkában. A 142 éves pásztor nem sokáig ma. radt otthon: újra munkába állt. Mint mondta: nem a fizetésért, hanem azért, mert megúnta a semmittevést. Agajev szerint földije, Sirali Miszlimov is abba halt bele 168 éves korában — és ő sze. retné megjavítani Miszlimov rekordját. A Szovjetunióban jelenleg mintegy 20 ezer 100 éves, vagy annál idősebb ember él. A gerontológusok azt próbálják kideríteni, mi a titka az ilyen hosszú életnek. Ehhez mindenekelőtt azt kell megállapítani, hogy tulajdonképpen mi is az öregedés. A kutatók többsége csak azt tartja vitathatatlannak, hogy az öregedés elsődleges mechanizmusa összefügg a genetikai apparátusban végbe menő változásokkal, hogy vannak anyagok, amelyek késleltetik ezt a folyamatot, és hogy a kedvező szociális tényezők, s az orvostudomány mai nagy sikerei döntően befolyásolják embermilliók életét. Milyen esélyeink vannak az emberi élet meghosszabbitá. Vlagyimir Frolkisz profesz- szor, a kijevi gerontológiai in tézet munkatársa fogalmazta meg a nagyon népszerűvé vált, úgynevezett adaptációsszabályozott öregedés elméletét. Eszerint az öregedés nemcsak a szervezet funkcióinak elhalása, hanem a folya. matot enyhítő fontos alkalmazkodási mechanizmusok kialakulása is. S minél nyíl vánvalóbban jelentkeznek ezek a mechanizmusok, an- nél több az esélyünk a hosz- szú életre. Ezeket tanulmányozva a szovjet tudósok fontos felfedezésre jutottak. Kiderült, hogy ha az anyagcsere egyik természetes termékét, boros, tyánkősavat juttatunk a szervezetbe. az idős korban rend Tikjabanda azerbajdzsán falu legidősebb embere, a 142 éves Medzsid Agajev (baloldalt) egy falubelijével beszélget. Tőlünk tanul magyarul Az óvoda előterében várakozom. Egy kisfiút öltöztet az anyukája. A benti ruháit szatyorba rakja és beküldi vele: — Vidd be a cuccodat! Most egy kislány szalad ki apukája elé. A férfi süteményt nyom a kezébe. Az apróság harapdál belőle, miközben menne vissza a holmijáért. Az apuka visszatartja : — A kaját ne vidd be! Mindennapos párbeszédek ezek. S nem is azért hibáztatom, mert a cucc, a kaja szavak nem illenek a kulturált beszédbe. Módjával alkalmazva, sajátos helyzetben hangulatuk lehet. Az a baj, hogy tucatnyi egyéb szót helyettesítenek. A cucc a holmit, az öltözéket, a ruhákat, a felszerelést vagy más összefüggésben a csomagot, poggyászt, kellékeket, eszközöket. A kaja pedig mindenfajta ennivalót, a paprikás csirkét éppúgy, mint a vajas zsömlét. A cucc. kaja, bigyó, ciki, klassz és társai afféle pótszerek, amelyek az árnyalt nyelvhasználat helyett a nyelv ősi, primitiv állapotára utalnak vissza. A szavak értelmét, hangulatát a gyerekek főképpen családi körben ismerik meg. Nem szabad félrevezetnünk őket e tekintetben sem. Nem fogadhatjuk el hétköznapi használatra az olyan szavakat, amelyek inkább a tizenévesek egymás közötti érintkezésében élnek. El is szegé- nyítenénk ezzel a nyelvet, hisz nemegyszer 6—8 másik szó helyett használjuk a mindenhova behelyettesíthető alakot. A gyerekek családi körben, a szülőktől tanulnak meg magyarul. Rajtunk múlik, hogy kifejező, színgazdag vagy szegényes anyanyelvvel bocsátjuk őket útjukra. ÁL A Fővárosi Kézműipari Vállalat száz modellt mutatott be nemrég a Béke-szálló kupolatermében. Az idei tavaszi-nyári divatban marad a térd alatti szoknyahosszúság. Tavaszra ajánlják a divattervezők a len poliészter világos csíkos, zárt nyakú, különböző . paszpolozású • kosztümöket. — Ez a lányért volt — sziszegte. S újra ütött. Zsabka orrából vér csurrant. — Ez meg a vérért! A lepényevésnél. — örült.. — nyögött Zsabka és vigyorgott, és letörölte a vért. S Ferót nem ingerelte már a vigyor. Rádöbbent, hogy takaró. A gyávaságé. — Szeretném magam szembeköpni — mondta utálkozva. — Amiért féltem tőled. És köpött. És megtörölte nadrágjában a kezét. — Most mondd meg az igazat! Zsabka Janó felhagyott a vigyorral. — Bizony isten semmit se tudok.. Rosz- szul voltam és eljöttem. Kérdezzétek meg az öreg Hol'ubot. Legjobban azon csodálkoztak, hogy úgy tett, mintha semmi se történt volna köztük. Igaz, bejött az anyja. (Folytatjuk) Az anya nézett: mi lelte a fia barátját? Aztán az ajtóra mutatott: bent van. Betódultak. Janó ott ült a sötét konyhában, hisz a világgal takarékoskodni kell. A tűz piros fénye mellett ült, azt táplálgatta erdőn gyűjtött gallyfával. A fiúkra nézett és nem is csodálkozott. Nem szóltak egy köszönést se. Kosznovszki Feró azt kérdezte a foga közül: — Mit tettél a lánnyal ? — Semmit — mondta Zsabka. Vigyorgott. A tűz élesen lobogott az arcán. S végigsuhintott a falon, a plafontól a konyhakőig. — Mondd meg, mit tettél! Zsabka képén ellobbant a vigyor. Pillanatra, mert újra visszatért. — Mondom, hogy semmit. — Azt csak tudod, hogy hol van ? — Gúny sercegett Feró foga között. — Honnan tudjam? — Innen! — Feró ütött. S Dombaj Gyur- káék mögötte álltak ugrásra készen. Zsabka megtántorodott és az arcához nyúlt. S nem a késéhez, amire Feró ütés közben gondolt. De hiszen Zsabkának nincs már kése! Elvesztette. És elvesztett vele valamit, mint a bibliai Sámson a hajával. Ezt megérezte Feró. Matej házától a fiúk Zsabkához mentek. Dombaj Gyurka és Kis Pista nem titkolták tovább, amit tudtak. — Mért csak most mondjátok? — vetették a szemükre. S azok nem tudtak mit felelni. Mert be kellett volna vallaniok, hogy bűnsegédi minőségben maguk is ludasak, s ez zavarta őket. A bakancsok zajosan ropogtak a vizek gyalulta út kifehéredett, legömbölyödött kövein. Ezek után alapos okuk volt, hogy Zsab- kára gyanakodjanak. Megtorolta a búcsúnapi pofont a féreg! Kosznovszki Feró diktálta az iramot, egy lóhosszal a többi előtt járt. 0 lökte be a kiskaput, s a többi utána lódult. Észrevétlen átvett valamiféle megüresedett vezérséget. S ez ebben a pillanatban nyilvánvaló lett. Az udvar homályában öregasszony matatott az ólak körül. Jöttükce felegyenesedett óvatos, nehezen forgó derékkal. S csak nézett, nézett. Életszántotta arcában tört fényű szemekkel. — Hol a fia?
