Tolna Megyei Népújság, 1977. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-24 / 46. szám
/'tolna'', , . , e “képújság 1977. íebruár 24. Döntetlen Mexikó ellen A közép-, és dél-amerikai túrára utazott magyar labdarúgó-válogatott magyar idő szerint szerdára virradóra Pueblaban lépett pályára és döntetlen eredményt ért el Mexikó ellen. Mexikó—Magyarország 1:1 (1:1). Góllövők: Solis, illetve Tö- rőcsik. Mexikó, amely egy évvel ezelőtt a mexikóvárosi azték stadionban 4:l-re győzött a magyarok ellen, a 8. percben megszerezte a vezetést: Solis a jobb sarokba lőtt. (1:0). Változatos játék után a magyarok a 38. percben Törőcsik révén egyenlítettek (1:1). A mérkőzés végén Mexikó fölényt harcolt ki, de újabb gólt nem ért el. Mindkét csapatban a védelmek játszottak jobban. Tolnai A várható nagy érdeklődés miatt a megyei asztalitenisz-szövetség két napot biztosított a megyei ifjúsági, serdülő és újonc asztalitenisz-bajnokságnak. Az óvatosság helyénvalónak látszott, hiszen a különböző korosztályokban 150 volt az indulók száma. A játék színvonalára sem lehet panasz. A versenyzők többsége jó benyomást keltett. Ez különösen a Tolnai VL sportolóira vonatkozik, akik a 11 bajnoki számból kilencet nyertek. Ifjúsági, fiú egyéni: Bajnok: Horváth László, 2. Sáth Gyula, 3. Pilisi Gábor és Sdhalli Gábor (valamennyi Tolnai VL). Ifjúsági, leány egyéni: Bajnok: Bolvári Ildikó. 2. Balogh Ilona, 3. Dudás Ibolya és Bízó Mária (valamennyi Tolnai VL). Ifjúsági, fiú páros: Bajnok: Pilisi—Schalli, 2. Horváth— Sáth, 3. Pelczer—Méhes (Tolnai VL) és Csenkei—Lovász (Sz. Szöv.—Simontornya). Ifjúsági, leány páros: Bajnok: Balogh—Bolvári, 2. Dudás—Bízó, 2. Mack— Schäffler és Bolvári II.— Pata (valamennyi Tolnai VL). Ifjúsági, vegyes páros: Bajnok: Sáth—Balogh. 2. siker \ Horváth—Bolvári, 3. Pilisi— Dudás és Schalli—Bízó (valamennyi Tolnai VL). Serdülő, fiú egyéni: Bajnok. Csenkei Lajos (Szekszárdi Szöv.), 2. Lovász Lajos (Simontornya), 3. Kizakisz Jorgosz (Tolnai VL) és Schalli Pál (Tolnai VL). Serdülő, leány egyéni: Bajnok: Mack Erika, 2. Schäffler Zsuzsa, 3. Bolvári Katalin (Tolnai VL) és Köő Ilona (Simontornya). Serdülő, fiú páros: Bajnok: Kizakisz—Schalli (Tolnai VL), 2. Csenkei—Lovász (Szekszárd—Simontornya), 3. Molnár—Rottler (Tolnai VL és Széles—Kocsis (Szekszárd). Serdülő, leány páros: Bajnok: Mack—Schäffler (Tolnai VL), 2. Pata—Bolvári II., 3. Link J.—Kaiser (Tolnai VL) és Köő—Patrik (Simontornya—Szekszárd). Újonc, fiú egyéni: Bajnok: Teleki Zsolt (Nagymá- nyok), 2. Rottler Antal (Tolnai VL), 3. Tauker Tamás (Simontornya) és Széles Róbert (Szekszárdi Szöv.). Újonc, leány egyéni: Bajnok/ Bolvári Katalin, 2. Kaiser Ágnes, 3. Link Judit, és Pata Erika (valamennyi Tolnai VL). — L — A már hagyományos sakk- és asztalitenisz-verseny megyei döntőjét rendezte a MEDOSZ-megyebizottság. Harminc sakkozó és huszonöt asztaliteniszező mérte ösz- sze tudását. A helyezések: ft Sakk. Csapatversenyben: 1. Iregszemcsei Kísérleti Intézet, 2. Paksi ÁG. 3. Tamási ÁG, 4. Hőgyészi ÁG. Női egyéniben: 1. Nechay Gábor- né, 2. Újvári Mária, 3. Zennek Gabriella (mindhárom Fácánkert). Férfi egyéniben: 1. István Mihály (Hőgyész), 2. Krémer Sándor (Paks), 3. Pleszkán Gyula (Paks). Asztalitenisz. Férfi egyéniben: 1. Révészi Gábor (Paks), 2. Kovács Sándor (Tamási), 3. Vass Ferenc (Paks), 4. Boda Tibor (Hőgyész). Női egyéni: 1. Rend Miklósné (Paks), 2. Winkelmann Gabriella (Paks). Férfipáros: 1. Vass Ferenc—-Révészi Gábor (Paks), 2. Kovács Sándor— Szabó Sándor (Tamási), 3. Fonyódi Béla—Boda Tibor (Hőgyész). Vegyes páros: 1. Vass Ferenc—Rend Miklósné (Paks), 2. Révészi Gábor —Winkelmann Gabriella (Paks). Mátrai I. osztályú szintet teljesített A megyei súlyemelő-szövetség Szekszárdon rendezte a területi minősítő, válogató jellegű versenyét. A megyeieken kívül Székesfehérvárról és Dunaújvárosból is érkeztek fiatalók, így közel ötvenen küzdöttek — három korosztályban — a helyezésekért, illetve a minősítések megszerzéséért. Többen kiemelkedő eredményeket értek el, így Mátrai Gyula, (Szekszárdi Dózsa), aki 250 kg-os összetett eredménnyel mutatkozott be új korcsoportjában, az ifjúságiaknál, Ez felnőtt első osztályú szintnek felel meg, könnyűsúlyban. Az eredménye IBV- szint is. A szekszárdiak közül még hárman értek el aranyjelvényes szintet: Verebes Béla 180 kg, Csereklei Sándor 170, Orsós István szintén 170 kg-os összteljesítménnyel. Eredmények: Serdttlök: 52 kg: 1. Tanyó Sándor (Fadd), 2. Málinger János (Szekszárdi Sí), 3. Mácsik Sándor (Fadd), 4. Nagy Antal (Sz. Sí). 56 kg: 1. Orsós Péter (Sz. Sí), 2. Dani Márton (Bonyhád). 3. Fojdl Ferenc (Tolna), 4. Fojdl József (Tolna). 60 kg: 1. Csereklei Sándor (Sz. Sí), 2. Orsós István (Sz. Sí), 3. Baranyai Ferenc (Fadd). 64 kg: 1. Verebes Béla (Sz. Sí), 2. Kopecsni László (Bonyhád). 3. Hajnes József (Fadd). 67,5 kg: ...3. Hopp László (Bonyhád). 72 kg: 1. Gyu- ricza József (Bátaszék). 85 kg: 1. Hermann József (Bátaszék). Ifjúságiak: 60 kg: ...3. Po- tyondi József (Tolna). 67,5 kg: 1. Mátrai Gyula (Sz. Dózsa). 75 kg: ...3. Blumenstein Ferenc (Tolna). 90 kg: 1. Gyurkó László (Sz. Dózsa). Felnőttek: 60 kg: 1. Kurilla István (Sz. Dózsa). 67 kg: 1. Hegedűs Mihály (Fadd), 82,5 kg: 1. Koszter István (Fadd). Az I. osztályú szintet teljesítő Mátrai Gyula Felszabadulási kupa Siófok-Szekszárdi Dózsa 2:0 (1:0) Siófokon 300 néző előtt, füves, földes, kopott szükség, pályán került sor a mérkő zésre. A Dózsában a következők játszottak: Pólyák — Glavatity, Korner; Vágó, Lu- bastyik, Varga, Weitner, Só- modi, Szlovák, Szőcs, Házi. Csere: Pölöskei, Adorján. A Siófok az 5. percben szöglet hez jutott, mely után a labda a 16-os körül pattogott, majd egy éles lövést végül a kapufa mentett. Változatos játék után a 20. percben Szlovák lefutott az alapvonalig, de beadását Szőcs közelről mellépörgette. Hat perc múlva Weitner jó labdáját Szlovák közelről biztos helyzetben fölélőtte. A 32. percben Weitner adott labdát Szlovák elé, de a hazai kapus felszabadított. A következő percben már Pólyák kapuját mentette a kapufa. A 36. percben szép siófoki akció során a 16-oson lévő Soós felismerte a helyzetet és belsővel a hálóba lőtt. 1:0. A második félidő 5. percében Pólyák kirúgásnál kilépett, ezért a játékvezető szabadrúgást ítélt. A lövés azonban a Dózsa-védőkön el. akadt. A 10. percben érdekes körülmények között esett a második gól: Babán az alapvonalról beadott, a Pólyák előtt egy méterrel álló Korner menteni akart, fejéről a labda a kapufa aljára, onnan a gólvonalra pattant, majd kifelé perdült. A közelben álló Bihari fejjel juttatta a labdát a hálóba. A még földön lévő Pólyáknak már nem volt ideje közbeavatkozni. 2:0. A gól után a Dózsa többet kezdeményezett mint a hazaiak, de nem sok eredménnyel. A sokat mozgó és lelkesen, ötletesen játszó Szőcs a 20. percben már a 16-oson belül járt, amikor a védők csak szabálytalanság árán tudták szerelni. A büntetőt azonban Lubastyik mellélőtte. A 25. majd a 26. percben két veszélyes siófoki támadást Pólyák tett ártalmatlanná. Később Házi, majd Szőcs illetve Somodi kísérletezett lövéssel, de még a szépítés sem sikerült. A Dózsa erőnlétileg kitűnően bírta a 90 percet, de a támadásszövésekkel még nagy baj van. Ennek egyszerű a magyarázata: a megye- székhelyen nincs olyan pálya (a füves pályát érthetően kímélni kell) mely alkalmas lenne formábahozásra. Ilyen szempontból sajnos a Dózsa a legtöbb csapattal szemben súlyos hátrányban van. Az erőnlét és a lelkesedés még kevés a győzelemhez. Szigetvár-Paks 2:1 (1:0) Paks, 300 néző. Vezette: Pintér. Paks: Sallai — Kajá- ri, Kovács I., Bagó, Pécz, Somodi, Keresztes, Bese, Váb- ró, Bíró, Szabadi. Csere: Kovács II., Muck. Az első percben Bíró—Vábró adogatás után Bíró nagy helyzetben mellélőtt, majd a 4. percben Vábró lövését védte Kiss. A 14. percben Dobor elment a védők mellett, lövését Sallai kiütötte pontosan Csőre elé, aki 3 méterről a bal sarokba sodorta a labdát. 1:0. A 25. percben Szabadi elfutott a bal szélen, de lövése Tóthról szögletre vágódott. A 38. percben Kajári átadását Somodi szorongatott helyzetben mellélőtte, majd Vábró 16 méteres szabadrúgását védte Kiss. A második félidő 4. percében Kovács II. becselezte magát a 11-es pontig, elfektette a kapust is és a hálóba gurított. 1:1. A következő percben a könnyelműsködő védőktől Csőre elvette a labdát és a tehetetlen Sallai mellett újból vezetéshez juttatta a vendégeket. 2:1. A 16. percben Csőre becsapta őrzőjét, de lövését Sallai remek érzékkel szögletre ütötte, majd Telek elől lábbal tisztázott a 16-os vonalán. A 28. percben Kovács II., majd 5 perc múlva Bíró lövése ment mellé. A hét tartalékkal játszó hazaiak helytállása dicséretes. Jók: Sallai, Kovács I., Bíró. Montreali magyar „Ki kicsoda?” (2.) Aranyasszony Mert asszony. A hazai szurkolók számára azonban továbbra is Tordasi Ildikó marad. Vagy még egyszerűbben: „Ildikó”. 1976-ban a hazai sportújságírók szavazatai alapján Kovácsné Tordasi Ildikó lett az esztendő legjobb magyar sportolónője. ARANYCSAPAT TORDASI ILDIKÓ montreali győzelmével esetleg Elek Ilona nyomdokaiba léphet. Ez a huszonöt esztendős tőrvívónő talán önmaga sem számított arra, hogy olimpiai bajnokságot nyer Montrealban. Voltaik nála esélyesebbek, de a legdöntőbb pillanatokban ő versenyzett lendületesebben és higgadtabban. Ildikó az édesapja foglalkozásának köszönheti, hogy sportoló lett. Ö ugyanis hosszú évek óta versenyzők gyúrója. Kislányát számtalan alkalommal vitte el magával sporteseményekre. Tordasi Ildikó sok sportággal ismerkedett meg és végül is a tőrvívást választotta. Tizenhárom esztendős korában kezdett rendszeresen edzeni klubjában, az MTK-ban. 1971-ben kapja igazán nevét szárnyára a hír: megnyeri az ifjúsági világbajnokságot. Edzője mindig újabb feladatot tűz elé. Ildikó fáradhatatlannak mutatja magát, amikor a derekára ólommal nehezített övét erősít és így fut le-föl a Népstadion lépcsőin, mert kitűnő erőnlét nélkül ma már senki sem számíthat sikerre a tőrvívónők küzdelmében sem. Tordasi Ildikó különösen szorgalmas. Amikor csak teheti, lemegy a vívóterembe, gyakorolni. — Ha egy napig valami miatt nem tudok edzeni, akkor úgy érzem, hogy egy nap elveszett az életemből — így vélekedik Tordasi Ildikó, akinek egyébként Rejtő Ildikó, a tokiói olimpia győztes tőrvívónője a példaképe. — További tervei? — Ott szeretnék lenni természetesen az 1977-i világbajnokságon, amelyet Buenos Airesben rendeznek. Ha minden jól megy, akkor indulhatok az 1980-i moszkvai olimpián is. Tordasi Ildikó egyébként a montreali hivatalos verseny- jegyzőkönyvben ezen a néven is szerepelt: Mrs. Kovács. Sok pihenőjük nem volt az olimpia után a magyar vízilabdázóknak. Alig csomagolták ki a montreali sportszatyrokat és bőröndöket, máris megkezdődött a hazai bajnoki mérkőzések sorozata, majd a látóhatáron hamarosan megjelent két izgalmas válogatott mérkőzés reménye is: jelezték érkezésüket a szovjet vízilabdázók. — örültünk a két októberi erőpróbának — mondta Gyarmati Dezső szövetségi kapitány. — 4:3-ra és 6:4-re győztünk Budapesten a szovjet csapat ellen, ez csak növelte játékosaink önbizalmát és a sportág hazai népszerűségét. Ahol Gyarmati Dezső megjelenik, még mindig mindenütt az olimpiáról kérdezgetik. Ez a sportág sokak számára szívügy. Mert szépek a hagyományok. 1932 óta a magyar vízilabdázók általában nagyszerűen szerepelnek az ötkarikás játékokon. Akkoriban Komjádi Béla alakított ki nagyszerű, világhírű együttest. Most Gyarmati Dezső vezette végig a csapatot az aranyéremhez vezető úton. Szép hagyomány a margitszigeti Sportuszodában, hogy a bejáratnál lévő márványtáblára felvésik az olimpiai bajnokok nevét. A -hosszú sor most bővült. Felkerültek a táblára azok a vízilabdázók, akik Montrealban győzelemre segítették a magyar csapatot. Ábécé sorrendben tehát: CSAPÓ GÁBOR, Cservényük Tibor, Faragó Tamás, Gerendás György, Horkai György, Kenéz György, dr. Konrád Ferenc, Molnár Endre, dr. Sárosi László, Sudár Attila, dr. Szívós István. MOLNÁR KÁROLY (Folytatjuk)
