Tolna Megyei Népújság, 1977. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-24 / 46. szám

1917. február 24. ÍÉPÜJSÁG 3 Pályakezdő tsz-tagok Miholics József Nagy János Papp István TIZENHÉT éves korában került az ozorai Egyetértés Tsz-be négy szakember: két mezőgazdasági gépszerelő, egy villanyszerelő és egy épü­letasztalos. Mindnyájan ozo­rai származásúak, tanulmá­nyaik befejezése után haza­mentek és rögtön föl is vet­ték őket a szövetkezet tagíai közé. Megtisztelő pályakezdés. Jog szerint egyenrangúak a közös gazdaság bármelyik tagjával, a harmincévessel éppúgy, mint az ötvenessel. Vajon hogy érzik magukat, megkapják-e a gyakorlatban is a megbecsülést, ők, akik még segítségre szorulnak időnként a munkában. Ta­valy júliusban kezdték. Fél év elteltével már lehetnek tapasztalataik a munkáról és mindenről, ami összefügg a tagsági visszonnyal. Papp István gépszerelő azt mondja: „Ha jól alakul, itt maradok”. Ezen azt érti, hogy ha meglesz az előreju­tás léhetősége. Most 11 forint az órabére, akár a többi kez­dő szakmunkásnak. Nem elé­gedetlen. de bízik benne, nem kell várniuk évekig a javításra. István édesapja nem tsz-tag, hanem az Enyingi Állami Gazdaságban traktoros. A fiú mégis ide készült, a helybeli szövetke­zetbe, eleve úgy tanult — Ta­másiban —. hogy majd ha­zajön. Persze vonzotta az is: tudta, hogy nem lesz egye­dül, mert általános iskolai osztálytársai közül mások is ezt tervezik. A példaadás meg az összetartás a legvon­zóbb ebben a korban. Érthe­tő. Nem szeretnek egyedül maradni faluhelyen a fiata­lok, rájuk különösen érvé­nyes az, hogy kell nekik a közösség. Miholics József ugyancsak gépszerelő, és gimnáziumba jár Simontornyára. Nagy ter­vei vannak. Két-három heten, ként tud találkozni a meny­Dobos József asszonyjelöltjével. így mond­ja, téhát nyilvánvaló, hogy komoly a kapcsolat. A lány, aki pincehelyi, szintén tanul. Miholics Józsefnek anyagi­akban nem kell más, csak két forint órabéremelés: a 13 forint már neki elég len­ne. Ha ezt megkapja, Ozo- rán marad. Kiadásra persze nem sok van, hiszen a szülői háznál megkap mindent az ellátáshoz, és nem szűköl­ködnek. Az apa tehenész, jól keres. Nyilván azért lát jö­vőt a szövetkezeti munkában a 18. évéhez közelekedő fia­talember, s mindent a jövő­formáláshoz igazít, a párvá­lasztást is komolyan veszi már most. Nagy János villanyszerelő, szövetkezeti ösztöndíjjal ta­nult Szekszárdon. Édesapja ugyancsak tsz-tag, traktoros. A fiút minden Ozorához kö­ti. Az előző években még nem volt annyira jó a kere- reseti lehetőség az Egyetértés Tsz-ben, mint tavaly, még­sem félt hazamenni a pá­lyakezdő villanyszerelő. Tud­ta, hogy biztos kenyere lesz a tsz-ben, hiszen apja is megélt becsületes munkával, őt pedig már a tanulóévek alatt segítették anyagilag. Dobos József épületaszta­los. szerényen, de érezhető büszkeséggel újságolta: há­rom szekrényt készítettek legutóbb, hárman vannak asztalosok a tsz-ben, tehát az egyik szekrényt ő csinál­ta. A főnök meg volt eléged­ve. Azt mondta Dobos Jóska szekrényére: „ölég jó”. Ami természetesen azt jelenti, hogy olyan jó, mint a gya­korlottak munkája és nagy­szer^ mester a Jóska. A fiú szeméből látszott, hogy ő is így érzi. így értelmezi a meg­becsülés egyszerű kifejezé­sét. GEMENCI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly Rendeletek a telekgazdálkodás új rendjéről .Az Elnöki Tanács törvény- erejű rendelete alapján ez év január 1-től megszűnt az állami tulajdonban álló, ma­gánerőből beépíthető lakó- és üdülőtelkek értékesítése — a hagyományos családi házzal beépíthető lakótelkek kivételével. Ezzel összefüg­gésben a Minisztertanács ja­nuári határozata szabályozza a lakosság lakás- és üdülő­építése telekellátási rendjét, s a központi intézkedések alapján tíz miniszteri rende­let és módosító intézkedés jelent meg ugyancsak janu­árban. Az új jogszabályok alapján az Építésügyi és Vá­rosfejlesztési Minisztérium­ban szerdán Paksi Gábor, a minisztérium területrendezé­si és fejlesztési főosztályá­nak vezetője sajtótájékozta­tón ismertette a telekgazdál­kodás új rendjének legfon­tosabb tudnivalóit. Utalt ar­ra, hogy a kormány intézke­désére 1969-ben bevezetett telekellátási rendszer ered­ményeként lényegében meg­szűnt a telekfelhalmozás és a spekuláció. A telekárak emelkedése azonban — ha mérsékeltebben is — folyta­tódott. Ennél fogva a telek­árak emelkedéséből szárma­zó munka nélküli jövedelem megakadályozása és a tulaj­donviszonyok szocialista jel­legének erősítése érdekében vált időszerűvé az állami te­lekértékesítés megszüntetése és helyette az állami telkek tartós használatba adásának bevezetése. Az azonos elbírálás elvé­nek megfelelően a Miniszter- tanács határozata intézkedett arról, hogy egyidejűleg ugyancsak január 1-től a ta­nácsi értékesítésű, valamint az OTP-lakásokkal beépített állami telkek értékesítése is megszűnjön. Az állami lakó- és üdülő­telkek tartós használatba adásának részletes szabályai­ról az építésügyi és város- fejlesztési miniszter, a pénz­ügyminiszter és az igazság­ügy-miniszter közös rendele­te intézkedett. Célja, hogy elősegítse a tervszerű tele­pülésfejlesztést, a hatékony telekgazdálkodást, kedvez­ményekkel ösztönözze a te­lepszerű, többszintes épít­kezéseket, a lakásépítő szö­vetkezet révén, a munkás- lakás-építési akcióban és az OTP-beruházásban megvaló­suló egyedi többszintes lakó­ház-építkezéseket. A beépí­tetlen állami telkeket a ta­nácsok adják tartós haszná­latba a? építkezési kötele­zettséget vállaló lakás-, üdü­lő- és garázsépítő szövetke­zeteknek, az építőközösségek tagjainak, illetve egyes ál­lampolgároknak. Az állami telek tehát nem képezi adás­vétel tárgyát, s a tartós hasz­nálatról kötött szerződés ér­vényben marad a telken lé­tesített épület fennállásáig, de legalább 50 évig. A szer­ződés megkötése előtt a le­endő használó használatba­vételi díjat fizet, ami a te­lek forgalmi értékénél ki­sebb is lehet, de lényegében annyit kell fizetni, mint amennyibe az államnak ke­rült a telek tulajdonjogának megszerzése és a terület ki­alakításának, előkészítésének költsége. Ennek megfizetésé­re azonban különböző ked­vezményeket nyújtanak. Többek között az OTP lakás- építési kölcsönt nyújt a díj megfizetésére minden telep­szerű többszintes lakóház- építésnél, a lakásépítő szö­vetkezet útján, a munkás- lakás-építési akcióban és az OTP beruházásában meg­valósuló egyedi többszintes lakóház-építkezésnél. Kész­pénzben tehát csak az építési költség előtörlesztési hánya­da terheli az építtetőt, a töb­bit pedig a szokásos kamat­tal 25—30 év alatt törleszt- heti az OTP-nek. A saját szervezésű, egyedi többszintes lakóházak és csoportos korszerű családi házak esetén az építkezésben részt vevő sokgyermekes csa­ládok, munkások, fiatal há­zaspárok, valamint a kedvez­ményes bányász-, pedagógus-, állami gazdasági, stb. lakás- építési akciók keretében építkezőknél a használatba­vételi díjat legalább tíz szá­zalékkal kell mérsékelni, ami a szociális, jövedelmi és va­gyoni viszonyok alapján a díj 30 százalékát is elérheti. Ezeknél a lakásépítési for­máknál a tanács nyújthat részletfizetési kedvezményt, amely szerint a szerződés megkötése előtt a díjnak csak a felét kell megfizetni, s a fennmaradó összeget há­rom év alatt kamatmentesen törleszthetik. A tanács révén OTP-kölcsönhöz is hozzájut­hatnak az érdekeltek, s így csak a díj 30 százalékát kell megfizetni a szerződés meg­kötése előtt, a többit 6 szá­zalékos kamattal 4—8 év alatt törleszthetik. Kiváló unka, átlagos kereset ? ^ leiszó — tartalmát, ér­A telmét de sokan és sok- iijR:; féleképpen magyaráz- ták már — imigyen szól: „egyenlő munkáért, egyenlő bér...” Ezt sikerült a gyakorlatban akként meg­fordítani, hogy „egyenlő bé­rért, egyenlő munka...” Vagy­is: amíg a nálam jóval ki­sebb képességű, alacsonyabb teljesítményt produkáló kol­légám majdnem ugyanannyi bért kap, mint én, addig mi­nek törjem magam... miért hozzam ki magamból a le­hetséges maximumot? Ugye ismerős szöveg? So­kan eszerint dolgoznak és hisznek is a maguk fabrikál­ta elméletben. Persze az igazsághoz tartozik, hogy vannak emberek — és van­nak helyzetek — akiknél és amikor nem az a fontos, hogy mit teljesít a másik és ezért a teljesítményért meny­nyit kap; amikor csak az a fontos, hogy a lehető leg­többet nyújtsak, még ak­kor is, ha az átlagon felüli teljesítményt csak átlagos bérrel honorálhatják. Saj­nos azonban nem ez a jel­lemző. A szakemberek is tudják, vallják, hogy a bé­rek differenciálatlansága a teljesítmények kerékkötője. Ebben mindenki egyetért, a vita — és az általános ta­nácstalanság — ott kezdődik, amikor a differenciálatlan­ság, az egyenlősdi okait ku­tatják, illetve amikor magát a jelenséget magyarázzák. A múltkoriban megkérdez­ték tőlem: mit gondolok, hol nagyobb a különbség egy mi­nisztériumi portás és a mi­niszter fizetése között; Ang­liában, vagy mondjuk Egyip­tomban? S a válasz: nem Angliában! Mert a társadal­mi, gazdasági fejlettség ma­gával hozza a bérek bizo­nyos fokú nivellálódását. Egy bizonyos fejlettségi fokon túl szükségképpen közelítenek egymáshoz a bérek legala­csonyabb és legmagasabb ha­tárértékei. Ebből a szem­pontból tehát a fejlődéssel szükségképpen együttjáró je­lenségről van szó. Mások vi­szont megjegyzik — és nem alaptalanul —, hogy mindez lehet igaz és törvényszerű, de akkor nálunk, a bérek ni­vellálódásával alaposan meg­előztük a korunkat, a saját fejlettségi színvonalunkat. Szooiológusok bizonygat­ják: maguk a legérdekel teb- bek, a munkások és az al­kalmazottak sem fogadják el mindig a gyakorlatban érvé­nyesített differenciálást. Amikor a boríték vastagsága jelzi a teljesítményt, a vég­zett munka értékét, akkor nagyon sokan nem hajlandók elfogadni az esetleges ala­csonyabb minősítést, s a dif­ferenciálás mögött kizárólag a főnökség szubjektív szem­pontjait sejtik. Még akkor is, ha — formailag — a bére­ket nemcsak a főnökség, ha­nem az a bizonyos üzemi három- vagy négyszög hatá­rozza meg... Következésképpen: diffe­renciálni népszerűtlen és há­látlan dolog: minek hara­gudjon meg a műhely, a munkahely közvéleménye a főnökre, ebben a munkaerő­ínséges világban? Ezt a fé­lelmet ma már kevesen vall­ják be a vezetők közül, sok­kal inkább arra hivatkoznak — s ebben is van elgondol­koztató igazság —, hogy ugyan miből differenciáljak? Miből, amikor a rendelke­zésre álló bérfejlesztési ösz- szeg viszonylag kevés, az úgynevezett mozgóbér össze­ge pedig egyre zsugorodik, hiszen egyre nagyobb há­nyadát alapbéresítik. Nem­régiben magam is tanúja le­hettem egy munkahelyi vi­tának, ahol ötvenvalahány ember között kellett — vol­na — alig négyezer forintnyi bérfejlesztést differenciáltan szétosztani. Hosszas vita után — amelyben a többség az egyenlő szétosztás mellett kardoskodott — végül is a vezető döntött: 10—20 forin­tonként differenciált, vagyis az elvnek formailag eleget tett, de a közvéleménnyel sem szállt szembe. A szóban forgó munkahelyen továbbra is béke és csend honol: sen­ki sem morgolódik a túlsá­gosan nagy keresetkülönbség miatt. Akik viszont eddig is azt vallották, hogy az egyen­lő bérért egyenlő munka jár, azok ezután sem változtat­nak álláspontjukon. Ennek veszélyét kellene minden munkahelyen, min­den vezetőnek felismernie, s e veszély elhárítására vállal­ni az erőteljes differenciálás esetleges ódiumát. Még ak­kor is, ha munkaerőínséges világban élünk — látszólag! — és sértődöttségükben a gyengébbek közül jó néhá- nyan otthagyják a munka­helyet. ■ bértömeg-gazdálkodás — már a kísérleti sza­kaszban is — bebizo­nyította. hogy kellő érdekeltséget teremtve, egy sor munkahelyen igen­is lehet a hiányzó em­bereket pótolni a meglé­vők szervezettebb, jobb és intenzívebb munkájával. (Ehhez persze alaposan és részleteiben kell ismernie a beosztottak képességeit, tel­jesítményét, produktivitá­sát.) Ebből az is következik, hogy a differenciált bérezés nem csupán elhatározás, nem rendelet és szabályozás, ha­nem elsősorban vezetői rá­termettség kérdése. VÉRTES CSABA Bonyhádvarasdi változások A körzetesítés során fel­szabaduló iskolaépületeket mind több községben igye­keznek ésszerűen felhasznál­ni. A legjobb, ha kulturális célokat szolgál az iskola egykori épülete. Bonyhádvarasdon is így történt: a körzetesítéssel fel­szabadult „alsó” iskolához való épülettoldással kisebb művelődési házat — művelő­dési klubot — alakítottak ki. Az építkezést az ÁFÉSZ tá­mogatásával végezték, „aki” viszont a volt művelődési termet italbolttá alakította át. Felvetődik a kérdés: va­jon éppen italboltra volt a legnagyobb szükség Bony­hádvarasdon...? A helyi lakosság jó része — az asszonyok minden bi­zonnyal — úgy vélik, hogy nem. Vigasztalhatja őket az, hogy nemcsak az italkimé­rés korszerűsödött községük­ben, hanem az óvoda is. Vízvezetéket kapott, mosdót szereltek fel és korszerűsí­tették konyháját. így Bony­hádvarasdon is folyamatosan működhet az óvodai napközi. Uj helyre költözött a köz­ség orvosi rendelője a váró­val és a tanácsadóval együtt. Befejezés előtt áll a tűzoltó- szertár építése, társadalmi összefogással készül a sport­pálya melletti öltöző és szer­tár. Tavaly tavasszal kivágták a községet két részre szelő, út melletti patak fáit. A fűz­fatörzsek ottjártunkkor ott éktelenkedtek a patak két oldalán. A teveli Nagyközségi Kö­zös Tanácson elmondták, hogy a fatörzseket még nem sikerült értékesíteni. Kivágá. sukra azért volt szükség, mert Bonyhádvarasd köz­pontját parkosítják. A pa­takparti öreg fák helyére csemetéket ültetnek, ezzel egy időben rendezik a patak két partját. * A változás jeleit másutt is fellelni ebben az évek óta ugyanannyi lakost számláló kisközségben. Azt mondják, amennyien elköltöznek — általában Bonyhádra — ugyanannyian jönnek is Bonyhádvarasdra. A község­ben sok az épülő, vagy pár éve épült ház. Némelyikre a palota jelző is ráillik. Ahol sok az új ház, ott járda, út és vízvezeték is szükséges. A tanács tudja ezt. Tavaly mintegy százhúsz méter hosszú járdát építettek az építési telkek előtt. Az új utca egyik oldala kapott be­tonjárdát. Az itteni hét ház­hely közül ötöt már beépí­tettek. Az 1977-es év felada­ta, hogy az utca másik ol­dalára is járda kerüljön, hogy az ott kialakítandó to­vábbi hét házhely megköze­lítése miatt se kelljen sarat taposni. A művelődési házat az idén tatarozzák és a tető- szerkezet kijavítására is sor kerül. Vevőre váró fatörzsek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom