Tolna Megyei Népújság, 1977. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-17 / 40. szám

2 ^PÚJSÁG 1977. február 17. Púja Frigyes Edward Giereknél Politikai dalfesztivál Lipcsében (Folytatás az 1. oldalról). Szívélyes, baráti hangulatú beszélgetésük során a két­oldalú együttműködés to­vábbfejlesztésének kérdései­vel és a nemzetközi helyzet időszerű problémáival fog­lalkoztak. Ezt követően Henryk Jab- lonski, a lengyel államtanács elnöke fogadta a magyar külügyminisztert. A találko­zón jelen volt Németi József varsói magyar nagykövet is. Szerdán délben a lengyel külügyminisztérium épületé­ben sor került a plenáris tár­gyalások utolsó ülésére. * Púja Frigyes, a Magyar Népköztársaság külügymi­nisztere Emil Wojtaszeknek, a Lengyel Népköztársaság külügyminiszterének a meg­hívására 1977. február 14-től 16-ig hivatalos, baráti láto­gatást tett Lengyelországban. Púja Frigyest lengyelorszá­gi tartózkodása során fogad­ta Edward Gierek, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Henryk Jablonski, a Lengyel Népköztársaság ál­lamtanácsának elnöke és Piotr Jaroszewicz, a Lengyel Népköztársaság miniszter- tanácsának . elnöke. A külügyminiszterek át­tekintették a két szocialista ország baráti kapcsolatainak helyzetét és véleménycserét folytattak az időszerű nem­zetközi kérdésekről. Megállapították, hogy a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság kap­csolatai — a marxizmus— leninizmus és a szocialista internacionalizmus elvei alapján — az élet minden területén eredményesen fej­lődnek. A kétoldalú kapcso­latok elmélyítésében döntő jelentősége van a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Lengyel Egyesült Munkás­párt testvéri együttműködé­sének, különösen Kádár Já­nos és Edward Gierek, a két párt első titkára rendszeres találkozóinak. A két ország gyümölcsöző együttműködé­se egyre hatékonyabban já­rul hozzá a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt XI. és a Len­gyel Egyesült Munkáspárt VII. kongresszusán elfoga­dott, a fejlett szocialista tár­sadalom építésére vonatko­zó program végrehajtásához. A felek megelégedéssel ál­lapították meg, hogy a köl­csönösen előnyös gazdasági együttműködés dinamikusan fejlődik a két ország között. Meggyőződésük, hogy a KGST komplex programjá­nak a megvalósításával, a termelési szakosítás és a koo­peráció további szélesítésé­vel az együttműködés még hatékonyabbá tehető a két nép javára. A külügyminiszterek mél­tatták ä Szovjetunió Kom­munista Pártja XXIV. kong­resszusán meghirdetett, majd XXV. kongresszusán tovább­fejlesztett békeprogramot, amelyet a két ország pártja kongresszusi határozatában támogat. E program valóra Cyrus Vance Jeruzsálemben A közel-keleti körúton tartózkodó Cyrus Vance amerikai külügyminiszter (jobboldalt) tiszteletére Jeruzsálemben villásreggelit adott Jichak Rabin izraeli miniszterelnök. (Képtávírónkon érkezett). váltása nagy szerepet ját­szik a nemzetközi viszonyok javításában, az enyhülés el­mélyítésében. Hangsúlyozták, hogy az európai biztonság és együtt­működés területén jelenleg a legfontosabb a záróokmány elveinek és rendelkezéseinek maradéktalan megvalósítása. A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság arra törekszik, hogy a belg­rádi találkozó a vélemény- csere konstruktív formája le­gyen és az a biztonság és a nemzetközi együttműködés ügyét szolgálja. A felek támogatják azt a szovjet javaslatot, hogy hív­janak össze európai konfe­renciákat a környezetvéde­lem, a szállítás és az energe­tika terén való együttműkö­dés megvalósítása érdekében. A miniszterek hangsúlyoz­ták a Varsói Szerződés poli­tikai tanácskozó testületé bu­karesti ülésén elfogadott nyi­latkozat és egyéb dokumen­tumok nagy jelentőségét a béke és a biztonság szem­pontjából. A külügyminiszterek rá­mutattak, hogy a fokozódó fegyverkezési hajsza, az eny­hülési folyamatot akadályo­zó hidegháborús erők törek­vései és a más országok bel- ügyeibe való beavatkozás el­lentétes Helsinki szellemé­vel. A külügyminiszterek síkra- szálltak amellett, hogy hív­ják össze az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakát, amely a leszerelési világkonferen­cia előkészítő szakasza len­ne. Hangsúlyozták, hogy az enyhülés szempontjából je­lentősek a közép-európai fegyveres erők és fegyverze­tek csökkentéséről folyó bé­csi tárgyalások. Támogatják a Szovjetunió­nak a közel-keleti helyzet megoldására tett javaslatát. Kifejezték szolidaritásukat a függetlenségükért, a társa­dalmi haladásért, valamint a gyarmatosítás minden for­mája és a faji megkülönböz­tetés ellen küzdő népekkel. A külügyminiszterek meg­beszélései szívélyes és elv­társi légkörben, a teljes né­zetazonosság jegyében zaj­lottak le. Púja Frigyes hivatalos, ba­ráti látogatásra hívta meg a Magyar Népköztársaságba Emil Wojtaszeket, aki a meghívást köszönettel elfo­gadta. * Szerdán visszaérkezett Bu­dapestre Púja Frigyes kül­ügyminiszter, aki Emil Woj- taszek lengyel külügyminisz­ter meghívására hivatalos, baráti látogatást tett a Len­gyel Népköztársaságban. A Ferihegyi repülőtéren Rácz Pál külügyminisztériu- mi államtitkár és a Külügy­minisztérium több vezető munkatársa fogadta. Jelen volt a fogadtatásnál Jerzy Zielinski, a Lengyel Népköz- társaság budapesti nagykö­vetségének ideiglenes ügyvi­vője. A dániai választások eredménye A vártnál lényegesen na­gyobb sikert hoztak a ked­den tartott dániai parlamen­ti választások a szociálde­mokrata párt számára. A keddi választások majdnem véglegesnek tekinthető ered­ményei szerint a párt 12 hellyel, 53-ról 65-re növelte képviselői számát, a Härtling vezette jobboldali liberális Venstre-párt rovására, amely­nek parlamenti képviselete éppen felére, 42-ről 21 man­dátumra csökkent. A Dán Kommunista Párt megőrizte korábbi hét mandátumát. A szavazásra jogosult 3 és fél millió lakos 88,6 százalé­ka vett részt a választáson. A Grönland és a Faröer- szigetek két képviselői poszt­jának sorsát eldöntő ered­mények közzététele csak a napokban várható. Hírügynökségek az ered­ményeket a szociáldemokra­ta párt diadalaként és Jor­gensen személyes győzelme­ként értékelik. Jörgensen te­levíziós beszédében köszönte meg választói bizalmát. Hangsúlyozta, hogy pártja, amely eddig kisebbségi kor­mánnyal, más pártok parla­menti támogatását nem min­dig megkapva igyekezett or­vosolni a gazdasági élet problémáit, a jövőben több­ségi, koalíciós kormányt kí­ván alakítani, de arról még nem döntött, hogy mely pár­tok bevonásával. Kijelentette: politikai irányvonalán nem szándéko­zik változtatni. Továbbra is magasabb adók bevezetését szorgalmazza, korlátozza a munkabérek emelését, a lak­bérek befagyasztására törek­szik és az állami költségve­tésből nagyobb összegeket kíván fordítani új munka- alkalmak megteremtésére. Február 12. és 19. között tartják az NDK-beli Lipcsében a VI. politikai dalfesztivált. Képünk a fesztivál résztvevőit mutatja. (Képtávirónkon érkezett). LAPZARTA WASHINGTON James Carter amerikai és Jósé Lopez Portillo mexikói elnök kétnapos tanácskozásá­ról a TASZSZ washingtoni tudósítója a következőket ír­ja: A Washingtonban most le­zajlott tárgyalások — meg­figyelők véleménye szerint — nem enyhítették az Egyesült Államok és a nyugati fél­tekén lévő szomszédai kö­zötti súlyos nézeteltéréseiket. Lényegében erre mutatott rá a mexikói elnök is, ami­kor az országos sajtóklub­ban elhangzott beszédében bírálta Washington diszkri­minációs politikáját, amely- lyel „igazságtalan korlátokat állít” az Egyesült Államok­ba irányuló mexikói export útjába. A mexikói elnök arra is rámutatott, hogy az Egyesült Államok és a latin-amerikai országok viszonyát beárnyé­koló egyik tényező Washing­tonnak a Panama-csatorna kérdésében folytatott politi­kája. A mexikói elnök a to­vábbiakban szorgalmazta az Egyesült Államok és Kuba közötti kapcsolatok mielőbbi normalizálását. BUDAPEST Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja szerdán a főváros XXII. kerületében tett látogatást. Részt vett a látogatáson Ki­rály Andrásné, a budapesti pártbizottság titkára. BRÜSSZEL A spanyol'politikai pártok többsége úgy véli, hogy a vá­lasztások után az országnak be kell kapcsolódnia a nyu­gat-európai integrációba, fel­vételét kell kérnie az Euró­pai Gazdasági Közösségbe — jelentette ki Felipe Gonza­les, a Spanyol Szocialista Munkáspárt főtitkára brüsz- szeli sajtókonferenciáján. Az MTI tudósítójának kér­désére Gonzales leszögezte: Spanyolország bekapcsolódá­sa a nyugat-európai gazdasá­gi integrációba, az ország kö­zös-piaci tagságának meg­szerzése nem jelenti auto­matikusan Madrid részvéte­lét az atlanti integrációba is, csatlakozását a NATO-hoz. „Pártunknak az a vélemé­nye, hogy egy ilyen lépés az adott helyzetben nem előre-, hanem visszalépést jelente­ne, hátrányosan hatna ki az európai enyhülési folyamat­ra” — mondotta. Korunk fö forradalmi erői (3.) Az imperialistaellenes nemzeti felszabadító mozgalom NAPJAINK világíorradalmi folyamatának egyik jellem­zője, hogy a gyarmati iga alól nemrég felszabadult ún. fejlődő országok jelentősége növekszik. A szocialista világrendszer országaival az ENSZ-ben és más nemzetközi fórumokon dön­tő többséget alkotnak. A csaknem száz fejlődő ország a Föld területének mintegy felét foglalja el, bennük él a világ la­kosságának 70 százaléka. Birtokukban tartják a nyersanyag­kincsek és energiatartalékok többségét. Mégis ezek az orszá­gok a legszegényebbek, a legelmaradottabbak. Gazdaságuk ugyanis még ma is igen nagy részben az ipari hatalmak piaci expanziójának és tőkebefektetéseinek területe. A tőkés vilá­got sújtó mély gazdasági válság pedig még tovább fokozta elnyomorodásukat. A nemzeti felszabadító és a szociális harc Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országaiban különböző szinteken tart, s a legkülönfélébb formákban és a legkülönbözőbb körülmények között folyik. Különféle, rfem egyszer ellentétes politikai erők vesznek részt benne a barikád azonos oldalán. Sokfélék az országok és hagyományaik, tarkák az etnikai és szociális viszonyok, különböző a társadalmi-gazdasági berendezkedés, eltérő a munkásosztály és a nemzeti burzsoázia fejlettségi szintje. Mégis minden függetlenné vált ország szembe kerül az imperialista gazdasági és politikai befolyás teljes fel­számolásának, az egyenjogú helyzet kivívásának és elavult társadalmi-gazdasági viszonyok felszámolásának feladatával. A soron lévő feladatok közül napjainkban alapvető a gazdasági függetlenségért vívott harc. Az imperializmus ugyanis az új politikai helyzettel, a megváltozott erőviszo­nyokkal számolva új típusú függőségi rendszerre törekszik. Céljai a következők: bevonni a fejlődő világban bőven ren­delkezésre álló termelési tényezőket a tőke újratermelési folyamatába, vagyis újabb olcsó munkaerőforrásokhoz és egyéb előnyökhöz jutni, feltárni a fejlődő világban rejlő potenciális, gigantikus piaci lehetőségeket, ugyanakkor meg­őrizni a fejlett tőkés országok műszaki-tudományos mono­póliumát, kiépíteni a gazdasági függőség új rendszerének megfelelő típusú politikai struktúrát, amelyben vezető sze­repel a nemzeti burzsoázia képviselői és a reakciós politikai erők játszanak. A fejlődő országok gazdasági függetlenségének és tár­sadalmi felemelkedésének legfontosabb feltétele a kulturális és strukturális elmaradottság felszámolása. Azokat a ter­melőágakat kell fejleszteni, amelyek megalapozhatják ezen országok önálló fejlődését. Különösen fontos a földreform végrehajtása, az éhezés, a rosszultápláltság megszüntetése. Az ipar fejlesztése kulcskérdés. Az önálló gazdasági fejlődés útja elképzelhetetlen a szo­cialista világrendszerrel való együttműködés nélkül. A szo­cialista országok egy része maga is végigjárta azt az utat, amely az imperialistaellenes nemzeti felszabadító harctól a szocialista forradalom megvívásáig vezet. A szocialista közös­ség országai a fejlődő világnak mindig felbecsülhetetlen se­gítséget nyújtottak a politikai függetlenségért vívott harc­ban, az egyenjogú gazdasági együttműködésben. Ezek a kap­csolatok a stabilitásra, a tervszerűségre, a kölcsönös előnyök­re és segítségre épülnek. MA MÁR HAZÁNK IS képes olyan munkamegosztás ki­építésére a gazdasági függetlenségért küzdő iejlődő orszá­gokkal, amely kedvező feltételeket teremt a partnerek ter­melőerőinek és társadalmi struktúrájának harmonikus fej­lesztéséhez. Szolidaritással, elkötelezettséggel kísérjük azokat a törekvéseket, amelyek a fejlődő országok, felemelkedését célozzák. Erőnkhöz mérten részt kívánunk venni a jövőben is abban a demokratikus munkamegosztásban, amely a világ népeinek érdekeit szolgálja, s arra irányul, hogy leküzdje a szegénységet, a kiszolgáltatottságot, a nyomort és a gyengén fejlettséget a volt gyarmati országokban. A fejlődő országok politikai haladására a legnagyobb ve­szélyt a burzsoá nacionalizmus jelenti. Ha az egyébként egészséges nemzeti érzéseket, amelyeket évszázadokon át a gyarmatosítók elleni jogos gyűlölet táplált, a kispolgári reak­ciós és burzsoá erők kisajátítják, a maguk céljaira alkalmaz­zák, az nacionalizmussá fajul, s elzárkózáshoz, kizárólagos­sághoz, szeparatizmushoz, messianizmushoz vezet. Ez táplál­ja a szocialista országokkal szembeni bizalmatlanságot, az imperializmus elleni harc lebecsülését, azt a törekvést, hogy az osztályharcot megkerülve, a világot „szegényekre és gaz­dagokra” osszák. Ez pedig a néptömegek alapvető jogainak tagadásához, létérdekeinek figyelmen kívül hagyásához vezet. Hogy kinek használ ez, arra Pham Van Dong, a Vietnami Szocialista Köztársaság miniszterelnöke mutatott rá az el nem kötelezett országok tavaly augusztusban megtartott co­lomból csúcsértekezletén: „A fejlődő országoknak gazdasági bajaiért csakis a tőkés nagyhatalmak — köztük a tegnapi gyarmatosítók — a felelősek, csakis és egyedül az imperializ­mus, a neokolonializmus az, amely ellenállást fejt ki a fej­lődő országok gazdasági felszabadító küzdelmével szemben. Ne feledjük, hogy a szocializmus volt az, amely megtörte az imperializmus világméretű gazdasági és politikai égj jdural- mát és a lehetőségekhez képest növekvő támogatást nyújt a harmadik világnak. Logikus: az el nem kötelezett országok­nak az az érdekük, hogy fejlesszék kapcsolataikat a szocia­lista országokkal.” A szocialista világrendszer, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom továbbra is harcot folytat valamennyi or­szág, s elsősorban a kevésbé fejlett országok gazdasági és társadalmi fejlődéséhez szükséges feltételek biztosításáért, olyan széles körű nemzetközi együttműködés megszervezésé­ért, amely elősegíti a fejlődő államok népeinek saját erő­feszítéseit a közöttük és a fejlett országok közötti különbsé­gek felszámolásáért, minden államnak a korszerű tudomány és a technika vívmányaihoz való hozzájárulásáért, a nyers­anyagok, a mezőgazdasági termények árai, valamint az ipari termékek árai közötti igazságos arány kialakításáért, a ke­reskedelmi kapcsolatok mindenfajta mesterséges korlátozás, hátrányos megkülönböztetés nélküli széles körű fejlesztéséért. TUDJUK és hisszük, hogy mindez nemcsak az ő alapvető érdekeiket szolgálja, hanem előrelendíti a világforradalmi folyamatot, új erőket sorakoztat fel abban a történelmi harc­ban, amely a kapitalizmus és az előretörő szocializmus között folyik, s amelyben — nem kétséges — a szocializmus világáé lesz a végső győzelem. MOLÁT FERENC

Next

/
Oldalképek
Tartalom