Tolna Megyei Népújság, 1977. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-02 / 27. szám

a Képújság

1971. február 2.

ON KER

Levélcímünk:

7101 Szekszárd, Postafiók: 71

Nincs melegvíz- szolgáltatás

Wind József és hat Kadarka lakótelepei (Szekszárd) olvasónk aláírásával kaptunk elkeseredett levelet, melyben arról panaszkodnak, hogy karácsony óta a lakótelepen szünetel a melegvíz-szolgáltatás. írják, hogy a melegvíz-szolgáltatás díjáért nem kapnak semmit a városgazdálkodási vállalattól. A szükséges vizet villanytűzhelyen melegítik. „Az így megnövekedett villanyszámlánkat vajon ki téríti meg?” — kérdik.

A választ Orbán György, a szekszárdi városgazdálkodási vállalat igazgatója adja meg:

— Melegvíz-szolgáltatásunk a Kadarka utcai lakótelep 1., 2., 3., 11., 12., 13., 14., 15., 16. szám alatti lakásokban nem kielégítő és a lakók panasza jogos, de nem olyan formában és mértékben, mint ahogy azt leírják. Ugyanis rendszeresen végzett méréseink alapján megállapítható, hogy a meleg víz hőmérséklete csúcsfogyasztás idején csökTelefonszámunk: 129-01, 123-61.

ken 40 Celsius fok alá a kifolyó csapon mérve. Azonban a csúcsfogyasztási időszakok általában szombaton és vasárnap délután vannak. A használati melegvízszolgáltatásunk kielégítő formában való biztosítása érdekében több átalakítást és rendszeres fűtőcsőkígyó- cserét és tisztítást végeztünk a vízíkövesedés okozta teljesítménycsökkenés miatt. A jelenlegi helyzet javítását szolgálóan február végéig a teljesítmény növelése céljából újabb előfűtő hőcserélőt építünk be.

A Kadarka utcai összes távfűtött épület melegvíz- ellátásának végleges korszerű megoldásaként egy új rendszerű melegvíztermelő rendszert alkalmazunk,

melynek kivitelezési munkáit 1978 végére végeztetjük el.

A fogyasztó használati melegvízdíj-fizetését rendelet szabályozza: „A fogyasztó a paragrafusban meghatározott fűtési, illetőleg melegvízdíj elengedését vagy arányos mérséklését követelheti arra az időre, amíg a szolgáltatás a szolgáltató vagy a távhőellátá- si berendezés hibájából huzamosabb (fűtés- és melegvíz-szolgáltatás esetében havonta három napnál hosz- szabb ideig, szakaszos melegvíz-szolgáltatás esetén pedig havonta egynél ' több alkalommal) szünetel.”

A rendeletben megfogalmazott szolgáltatás-kimaradás méréseink szerint nem fordult elő. A városgazdálkodási vállalat kéri a fogyasztókat, hogy a nagy melegvízfogyasztással járó tevékenységüket ne a csúcsfogyasztás; időszakban végezzék.

Gyerekkocsiföljáró Ilik • Dunaföldváron^lü

,7;

Vajai Józsefné, dunaföld- vári olvasónk azt a kérdést tette fel szerkesztőségünknek, hogy községük üzleteinél a lépcsők mellett miért nem építettek ki gyermek- kocsi-följárót?

Faragó Gyula, a dunaföld- vári Nagyközségi Tanács csoportvezetője válaszából idézünk:

— A bejelentést annyiban jogosnak tartom, hogy az áruház felöli részen a kenyér- és a húsboltot, valamint a fodrászatot nehéz gyermekkocsival megközelíteni. A gyalogjárdán a szint- különbségeket megváltoztatni, tehát a járdát szintbe hozni nem lehet. A szűk járW

darész különleges megoldást »

igényel. A probléma megoldásán műszaki előadóink dolgoznak. Kérem, szíveskedjenek türelemmel lenni, mert valószínű, hogy 1977- ben megoldást találunk arra, hogy ezen a szakaszon is biztonságosan lehessen közlekedni. A probléma megoldása nemcsak elhatározás, hanem pénz kérdése is, s erre a munkára a fedezetet csak ez évben tudjuk megteremteni.

Az értényi buszváróról

Pálfi Istvánná Értényből írt levelében azt panaszolja, hogy a községi buszváró igen elhanyagolt; az idősek nem tudnak leülni; az ajtót leszakították.

Pete Tóth Vilmos tanácselnök válasza:

— Az említett értényi buszváró állapotának az észrevételezése jogos, de hozzá kell tenni, hogy azt nem csak az iskolások rongálták meg. Egyébként a várakozóhelyiségben megfelelő mennyiségű szék áll az idősek rendelkezésére. A tavasz folyamán a tanács el fogja végezni a karbantartási munkákat az épületen.

Ml VÁLASZOLUNK

A növényvédő 'Zűrrel kezelt ter- ,nén>'ek ártalmas v&Spfö!; növényvédő szer vSjűpMjí maradékainak, va- ■XvV.v lamint a termények rovar- és rágcsálóirtó szer szennyeződéseinek elhárításáról szól a mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszter és az egészségügyi miniszter 5/1977. (I. 24.)

MÉM—EüM. számú együttes rendelete. Csak e jogszabály rendelkezései szerint szabad növényvédő szeres kezelés, illetőleg rovar- és rágcsálóirtó szer alkalmazása esetén élelmezési és takarmányozási célra szolgáló növényt, növényi terméket, gyógynövényt, dohányt,

stb. betakarítani, raktározni, forgalomba hozni és felhasználni. Azok a termelők, akik forgalomba hozatalra vagy felhasználásra szánt terményt, ennek elhelyezésére szolgáló raktárt, tárolót, vagy más helyiséget, talajt növényvédő szerrel, rovarvagy rágcsálóirtó szerrel kezelnek, kötelesek a rendelet melléklete szerint nyilvántartást vezetni, ezt a nyilvántartást az utolsó bejegyzéstől számított 3 éven át meg kell őrizni. (Saját fogyasztásra termelő állampolgárnak ilyen nyilvántartást vezetnie természetesen nem kell.) A rendelet, amely a Magyar Közlöny ez évi 7. számában jelent meg, február hó 1. napján lépett hatályba.

A tervgazdasági és beruházási dolgozók képesítéséről adott ki rendelkezést 1/1977. (I. 21.) OVH szám

alatt az Országos Vízügyi Hivatal elnöke. A rendelkezés mind a tervgazdasági, mind a beruházási munkakörökben meghatározza a felsőfokú és középfokú szakvizsgához kötött munkaköröket. Ha a rendelkezés hatályba lépésekor (1977. január 21.) e munkakörök valamelyikében foglalkoztatott dolgozók, férfiak esetében az 50., nők esetében a 45. életévüket betöltötték, szakvizsga letétele nélkül is foglalkoztathatók, egyébként 1979. évi december 31- ig kell a szakvizsgát letenni. (Megjelent a Magyar Közlöny 1977. évi 6. számában.)

A Kereskedelmi Értesítő f. évi 2. számában közlemény jelent meg a nyugdíjasoknak a belkereskedelmi ágazathoz tartozó vállalatoknál és szövetkezeteknél 1977. évben történő foglalkoztatásáról. A közleményben megjelölt munkaterületeken a nyugdíjasok nyugdíjukat nem érintően évi 1260 óráig terjedően foglalkoztathatók üdülőterületeken és meghatározott ipari központokban.

„Figyelemfelhívás a kollektív szerződések végrehajtásáról szóló beszámolók és a szükségessé váló módosítások elkészítéséhez” címmel jelent meg közlemény a Munkaügyi Közlöny ez évi 1. számában, amely részletes tájékoztatást ad a beszámolók mikénti összeállításáról és iránymutatást is arra, hogy milyen kérdésekkel kell kiemelten, milyen jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel külön is foglalkozni.

A Könnyűipari Értesítő f. évi 1. számában irányelvek jelentek meg a könnyűipari ágazatban dolgozók közművelődésének fejlesztésére, mely irányelvekből itt csupán az alábbiakat idézzük: „A vállalatok és szövetkezetek dolgozóinak közművelődéséért a vállalat, illetve szövetkezet gazdasági vezetése, valamint a szakszervezet felelős. E tevékenység irányítása, ellenőrzése és segítése a vezetők kötelezettsége, ezért a vezetői munka értékelésének fontos szempontja.”

Dr. Deák Konrád, a TIT szekszárdi szervezetének elnöke

20.

Sandi odanézett, s meglátta Zsabkát.

Zsebre dugott kézzel megállt a kis ember előtt, és végignézett rajta. Gúnyosan, pimaszul.

— Mi van?

A kis ember a házra mutatott.

— Látom — mondta Zsabka, — ez piszokul kikészült. De most nem ezt kérdeztem.

— S röhögött. — Maga otthagyott, mint Szent Pál az oláhot.

Ez kényelmetlen volt Sandinak.

— Hát ott maradtál? — kérdezte szelíden pislogva.

— Csak nem gondolja, hogy úgy hagyok ott mindent? Mint maga.

— Dehogy... — hunyorgott a kis ember, a lélegzet ácsorgóit a torkában. Most döbbent rá, hogy a sír úgy maradt megbontva.

— Tán vissza is hántolta^K^

— Még szép.

A kis ember leült egy k^BBz kellett, ez a kis idő, hogy uralkodni tudjon magán. Mert nagyon csodálkozni nem akart. így is úgy nézte meg Zsabkát, mint valami ritka lényt: kénytelen volt elhinni a legendákat, melyek hírhedt bátorságáról szóltak.

Megnézte hát és pislogott. Majd azt mondta, elismerésül:

— No jó.

Zsabka pedig így szólt:

— Kimehet és megnézheti.

— Elhiszem. — Föltekintett a legényre, a zsebre dugott kezére, mint aki a gondolatában olvas, avagy csak a maga kívánságában?

— És most vissza akarod adni a pénzt.

— Nem — vigyorgott Zsabka —, a hátralévőért jöttem.

A trafikos feje most némileg ferdén állott.

— Miféle hátralévőért?

— Kettőt kaptam, s kettőt most lefizet.

— Hogyhogy lefizetek? — Tátva maradt a szája.

— Vagy elfelejtem becsukni a számat a faluban — mondta Zsabka, merev vigyor- ral nézte a másik tátott száját, mintha csak azt látta volna Déldának a maga szavaihoz.

— Akkor pedig magának lőttek — tette hozzá.

— Zsivány vagy — mondta Sandi, hangjában sírás csuklott. — Zsarolni akarsz?

— Ha kedvem lesz, majd az is fogom — szólt a gyilkospofájú Zsabka könyörtelenül. — Most csak azt viszem el, amibe megalkudtunk. Ne mondja, hogy kapzsi vagyok. Ástam magának, és be is temettem és még egyszer ilyenre nem vállalkozom. Na, ide avval a két bankóval, te sírrabló!

— Ne... ne mondj ilyet — nyöszörgőit a kis ember, kezét arca elé tartotta, tenyerével hárítván feje fölül a szörnyű bélyeget, mely kimondatlan is ott lebegett, de kimondva sütött igazán. Már kullogott is a pénzért, mint egy megvert.

És Zsabka csak a két százasért húzta ki a kezét a zsebéből.

— Majd jövök — mondta búcsúzóul. S a trafikos száraz, üres szemekkel nézett utána.

— Se pénz, se posztó — sóhajtott.

*

Sandinak a leggyanúsabb az volt, hogy a falu reggeli életében semmi gyanúsat nem észlelt. Tyúkok kodácsoltak, malacok röfögtek, kutak nyikorogtak, s kiöntött mosdóvizek loccsantak. Sőt az utcáról vidám dis- kurálást és álmos kacajt is lehetett hallani, ami kicsit másnapos hangulatról árulkodott. Hallatszott az autóbusz is, ahogy a motor nekidurálja magát, hogy a kaptatón fel- cihelődjék a munkába indulókkal. A bolt vaspántja pedig nagyot csendült, ahogy a kőhöz ütődött — nyitott a bolt. A harang is megszólalt, szimpla harang, rutinos köz- napisággal a kápolnában. Reggeli mise valamelyik halottért.

Sandi elindult a faluba, fölöttébb rossz sejtésekkel szüjében.

Nem találkozott mindjárt emberekkel, de azt látta, hogy a házak moccanatlan állnak a helyükön, egy cserép el nem mozdult rajtuk Annyi szent, több repedést fedezett fel, mint annak előtte, de eddig sose jutott eszébe, hogy a házak falán repedéseket keressen.

Dombaj Josko házának homlokán is látott egy girbegurba hasadékot, ahol a tornác toldalékja kezdődött. Az új házon! Úgy tűnt, a tornácot csak a téglaoszlop tartja.

Josko kinn ácsorgott a kapuban.

_Nézz csak oda fel — mondta a trafikos.

J

osko feltekintett.

— Mit nézzek? — kérdezte.

— Hát nem látod?

— Nem.

— A repedést.

_Na — mondta Josko —, mit lássak rajta olyan öreg, mint a házam, kétéves. Avval rágyújtott, s a trafikost is megkínálta.

Né

zték a repedést. . ,

_Ez van — mondta Josko —, a mai kőművesek! Akárhány új házzal ez van, megnézheted.

A trafikos bólintott, nem nagy meggyőződéssel. Tűnődőn inkább.

— Hova ily korán? — kérdezte Josko.

— Biztos nem az éjjel repedt meg? — kérdezte a trafikos.

— Ej, no — felelt Dombaj Josko —, hát mondom. — És sértődöttnek látszott.

A trafikos felzaklatva sietett tovább, a Fő térre, ahol a középületek álltak: a kocsma és a tanács. Útközben minden házra vetett tolvaj pillantást. S az újakon, akárhányon ott éktelenkedett a repedés, ahol tornácot ragasztottak az eredeti falhoz. De amúgy sehol semmi gyanús. „Naponta megteszem ezt az utat, s bizonyos dolgokat csak most veszek észre — beszélgetett magában. — Szórakozott ember vagyok.”

Egy ház előtt (már csaknem a Fő téren), amely még a többinél is masszívabban állott a helyén és zöldre, pirosra, meg sárgára volt festve, és fehér csíkok díszelegtek, mint valami felkiáltójeles szemöldökszálak, a hármas ablak fölött — harsogón hirdetve, hogy itt haladnak a korral, s van is miből —, egyszóval a cifra palota előtt a trafikos egy kisebb csoportba ütközött. Szó szerint ütközött, mert felfele nézett a házra, repedést keresvén rajta. De ezen fia hibát se talált,

(Schubert Péter rajza.)

és tetejében a televíziós antenna is szálegyenesen állott, azt mustrálgatta éppen, s minthogy valamennyit nyilvántartotta, így beszélt magában: „Ez a nyolcvankettedik...” — és ekkor ment neki Herminának, majdnem föllökte.

A csoport elhallgatott, s a köszönését is alig fogadta.

— Maguk is érezték? — kiáltott Sandi, és már-már felcsillant a szeme. Miről is beszélnének ilyen gondterhelten ?

A kérdést csend követte, s e csendben a cifra ház udvaráról hallatszott a mosógép finom búgása.

Akkor Králik Franyo — mert férfiak is voltak ott, többnyire a szokásos barna kordban — megkérdezte:

— Mit kellett érezni? — És összepillantott a többiekkel.

A kis ember riadt egérszeme ide-oda röpködött, szinte segítségért esedezett.

— Hogyhogy, semmit se éreztetek? Át- aludtátok?

Megint csak egymás tekintetét keresték.

— Átaludtuk? Mit? — S a hangjuk furcsa volt, ahogy szóltak. A kis ember azt kérdezte magától: „Mért beszélnek ezek így velem? — S hirtelen verítékgyöngy ütött ki homlokára. A sír! — Már tudnák? — De mikor Bozsena megszólalt, efelől megköny- nyebbült: — Nem tudják.”

— Mi történt? Történt valami? — kérdezte Bozsena. Piros arcán, melyet hosszú fülön függők verdestek, biztos jel volt a gyanútlan aggodalom.

— Mindig történik valami — szólt Ond- rej, a mezőőr a pipája mögül, szeme is e fedezék mögött lapult, onnan célzott a kis emberre.

— De hát ez tényleg hihetetlen! — kiáltott kétségbeesetten a trafikos. — Tényleg nem éreztétek a földrengést?... Te se, Franyo? Te se, Ondrej ?

— Földrengést?... — szóltak az emberek a fedezékből, és csak kicsit csodálkoztak, mintha nem egészen figyelnének arra, amit a trafikos mond. Látszott, hogy megszakadt köztük valamilyen beszéd, és az járt az eszükben.

Sandi összetört.

— Szóval átaludtátok — mondta búsan, csaknem szemrehányással. — Ettől féltem. Most mehetek, ahova akarok, a kutya se hisz nekem.

Itt is, ott is bólogattak.

(Folytatjuk)