Tolna Megyei Népújság, 1977. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-01 / 26. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXVII. évfolyam, 26. szám. ÁRA: 0,80 Ft. 1977. február 1., kedd Mai számunkból KÁLVÁRIA EGY ALKATRÉSZ MIATT (3. old.) TERVEK ÉS GONDOK KURDON (3. old.) KANCSAL VILÁGLÁTÁS (4. old.) TERVEK ÉS GONDOK GYULAION (3. old.) HHHBMMBnHHHHnMHaHnMaVMEHIWtnnHBHm Rendet a munkabérarányokban AZ ELMÚLT ÉVEKBEN gyakran előfordult — s előfordul még manapság is —, hogy valaki csak azért változtat munkahelyet, mert ugyanabban a munkakörben, ugyanazzal a szakmai képzettséggel az egyik munkahelyen kevesebbet, a másik helyen többet kereshet. A közhit is azt tartja: egy szerencsésen megI választott munkahelycsere minimum ötven fillér, de inkább egy forint órabéremelést jelent. Ugye érthető, hogy sokan nem tudják elszalasztani ezt a különösebb kockázat nélküli lehetőséget. Bizonyított tény: mindennek sok köze van a minden normális mértéket felülmúló munkaerő-fluktuációhoz. De hogyan alakulhatott ki ez a helyzet, hogyan lehetnek ilyen eltérések az alapbérekben, nemcsak a vállalatok között, hanem gyakran a vállalatokon belül is? A válasz egyszerű: az elmúlt években sok, eltérő bérszínvonallal rendelkező vállalatot vontak össze. Ezeknél a vállalatoknál az öröklött különbségek — bérszínvonalban is — sokáig fennmaradtak. Aztán: a vállalatok ipartelepítési törekvései is sokáig befolyásolták a bérszínvonalbeli különbségeket. Az úgyneve. zett vidéki telephelyeken jó ideig kedvezőbb volt a munkaerőhelyzet, mint a fővárosban, vagy a nagy ipari centrumokban. így aztán a telephelyeken megtette az alacsonyabb bérszínvonal is, az ebből adódó megtakarítást pedig a központi telephelyek dolgozóiS nak béremelésére fordították. Nos, ezért kellett rendezni a bértarifarendszert, hogy tudniillik, egyenlő munkáért — legalábbis megközelítőleg és elvileg —, egyenlő bért fizessenek, fizethessenek. I Hogy lehet ez — kérdezhetik és kérdezik is sokan —, amikor korábban is érvényben volt a minden vállalatra és munkahelyre egyformán kötelező bértarifarendszer? Nos, úgy látszik, hogy ez a rendszer elavult, ám — minden avittsága ellenére — nem lehetett má. ról holnapra, kötelező jelleggel megváltoztatni. Gondoljunk csak arra, hogy ha a január 1-től érvényes új tarifarendszer alsó határait — vagyis a legalacsonyabb I kereseteket — kötelező érvénnyel, azonnali hatállyal felemeltetnék egy bizonyos szintre, sok — viszonylag szerény anyagi lehetőséggel rendelkező — vállalat ez- ■ zel ki is merítené minden béremelési lehetőségét. így egyetlen fillérje sem maradna a magasabb keresetű és az átlagosnál lényegesen jobban dolgozók munkájának anyagi elismerésére. Vagyis: az új bértarifa betölt bizonyos terelőszerepet, de nem jelent abszolút kötelezettséget és abszolút korlátokat sem a vállalatok számára. Előbb-utóbb I azonban be kell következnie annak, hogy az eddig érvényben lévő tarifa bérhatárai egybeessenek az új bértáblázat előírásaival, bérhatáraival. Ha az új tarifarendszer jól funkcionál, akkor a vállalatok, a munkahelyek egyre inkább csak a saját anyagi eszközeikre támaszkodva hajthatják végre a kötelező béremeléseket. Következésképpen: kevesebb központi segítségre lesz szükség ahhoz, hogy az azonos kategóriában dolgozó munkások a népgazdaság valamennyi ágában nagyjából egyforma összegű alapbért, keresetet érjenek el. ^Félreértések elkerülése végett meg kell jegyezni: ez a fajta egyenlősdi nem érinti és nem korlátozza az anyagi ösztönzés lehetőségeit. Hiszen a munkahelyi jövedelmeknek csak az egyik összetevőjéről, az alapbérekről van szó. A mozgóbér-résszel, a jutalmakkal, prémiumokkal, változatlanul lehetséges a differenciált anyagi ösztönzés, s természetesen az alapbéreket is bizonyos határok között állapították meg. AZ INTÉZKEDÉS elsősorban rendteremtés a mun- • kabérarányokban, és remélhetően jól szolgálja majd a munka szerint; elosztás következetesebb érvényesítését. Ily módon pedig hozzájárulhat a vállalati bérrendszer továbbfejlesztéséhez. VÉRTES CSABA Kiáltvány a portugál dolgozókhoz A portugál fővárosban vasárnap este befejeződött a négynapos országos szakszervezeti kongresszus, amelyen átszervezték az Intersindical szakszervezeti szövetséget és „ portugál dolgozók általános szövetsége — országos Intersindical.” (CGTP-Intersindi- cal) néven új központot hoztak létre. A küldöttek 25 tagot és 10 póttagot magában foglaló országos titkárságot választottak. A kongresszus a portugál dolgozókhoz intézett kiáltványában aláhúzta: a szakszervezetek készek döntő mértékben hozzájárulni az ország gazdasági és társadalmi nehézségeinek leküzdéséhez, ha ez a szabadság, a haladás és a nemzeti függetlenség jegyében, az alkotmányban rögzített célok megvalósítását szolgálva megy végbe. A kiáltvány a dolgozók kongresszusi felszólalásai alapján hangot ad a jobboldal antidemokratikus tevékenységének fokozódása miatti aggodalomnak és felszólítja a dolgozókat : fokozottabban vegyenek részt az ország életében. hogy megvédhessék és továbbfejleszthessék a forradalom vívmányait, konszolidálhassák a szabadságjogokat, a demokráciát, az államosításokat, a földreformot, a munkásellenőrzést és -irányítást. Budapestre érkezett Milos Mitncs A gazdasági tervek valéra váltásáért Ülésezett az SZMT Hétfő délután Budapestre érkezett Milos Minies, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság kormányának elnökhelyettese, külügyminiszter, aki Púja Frigyes külügyminiszter meghívására hivatalos, baráti látogatást tesz Magyarországon. A Ferihegyi repülőtéren a jugoszláv vendég és kísérete fogadására megjelent Púja Frigyes, Halász József, a Magyar Népköztársaság belgrádi nagykövete, valamint a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. Jelen volt dr. Vitomir Gasparovics, a JSZSZK budapesti nagykövete. Hétfő délután a Külügyminisztériumban megkezdődtek a magyar—jugoszláv hivatalos tárgyalások. A magyar tárgyaló csoport vezetője Púja Frigyes külügyminiszter. A jugoszláv tárgyaló csoportot Milos Minies, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság kormányának elnökhelyettese, külügyminiszter vezeti. Magyar részről a tárgyalásokon részt vett Roska István külügyrrp- niszter-helyettes, Tóth Elek, a Külügyminisztérium csoport- főnöke, Halász József, hazánk belgrádi nagykövete, dr. Petrán János és Zegnál János külügyminisztériumi főosztályvezetők. Jugoszláv részről jelen volt a tárgyalásokon dr. Vitomir Gasparovics, a JSZSZK budapesti nagykövete, Miodrag Krdzsics külügyminisztériumi főosztály- vezető, Slavko Sukovics, a külügyminiszter kabinetfőnöke és Milenko Nebrigics, a jugoszláv külügyminisztérium magyar referense. (Folytatás a 2. oldalon). Tegnap délelőtt megtartotta az év első tanácsülését a szak- szervezetek megyei tanácsa. Napirendjén szerepelt a negyedik ötéves terv teljesítésének megyei tapasztalatai és az ötödik ötéves terv második évének feladatai. E napirendi pont előadója dr. Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke volt. Beszédében kifejtette, hogy nem egyszerűen a visszapillantás kedvéért foglalkozik az elmúlt ötéves terv megyei tapasztalataival, hanem azért, mert a gazdaság változása időben is összefüggő folyamat, amely nincs naptári dátumhoz kötve. Hangsúlyozta, ötödik ötéves tervünk különösen figyelemre méltó tényezője, hogy megváltoztak a végrehajtás belső és külső feltételei, hisz át kellett térnünk az intenzív fejlődési szakaszra, amelyben a minőségi és a hatékonysági követelmények játsszák az uralkodó szerepet. A szakszervezeti tanács tagjainak figyelmét külön felhívta arra, hogy a terv végrehajtása kétségkívül nem könnyű feladat, következetes, fegyelmezett, megfontolt munkát követel vezetőktől, beosztottaktól egyaránt. Ezután részletes adatokban, tényekben gazdag ismertetőt mondott az elmúlt tervidőszak eredményeiről és az 1977-es év számszerű feladatairól mind a mezőgazdaság, mind az ipar, mind az egészségügy és a kultúra területén. Dr. Szabópál Antal beszámolójához kapcsolódott Horváth Géza előadása, amelyben kitért a szakszervezetek, a szakszervezeti aktivisták mindennapos feladataira és teendőire, amelyek közvetlenül a gazdaságosabb, hatékonyabb termelést vannak hivatva elősegíteni. A következő napirendi pontban a tanács megvitatta az 1976. évi cselekvési prog(Folytatás a 3. oldalon). Művelődve építeni és védeni Újonceskü Dombóvár főutcáján Ritka eseménynek adott helyet vasárnap délelőtt Dombóvár főtere: a magyar néphadsereg egyik, új kiképzési rendszerű műszaki alakulatának fiatal katonái tettek esküt. A városi párt- bizottság épülete előtt felállított díszemelvényt kö- rülállta az ország különböző vidékeiről érkezett hozzátartozók serege. A díszemelvénnyel szemben sorakozott fel az egység; a nemrég bevonult fiatal katonák. A magasabb egység képviselőjének és az egység parancsnokának tett jelentés, a Himnusz elhangzása után elfoglalta helyét az ünnepség elnöksége: Cserép Imre, a városi pártbizottság titkára, a város üzemeinek, intézményeinek képviselői, a fegyveres testületek parancsnokai, és a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet déli hadseregcsoport képviselői. A felsorakozott katonákat és a hozzátartozókat az alakulat politikai helyettese köszöntötte. méltatva, példaképül állílva a már leszerelt katonáik eredményeit. Az egység a katonai kiképzésben, a népgazdasági és a mozgalmi munkában felmutatott eredményei elismeréseként kétszer nyerte el a KISZ KB vándorzászlaját és két alkalommal kapta meg a dicsérő oklevelet. A politikai helyettes üdvözlő szavai után Nagysze- beny Lóránt honvéd tette le az esküt újonctársai nevében. Az eskütétel után az alakulat parancsnoka köszöntötte a katonákat, felvázolva a rájuk háruló feladatokat: a helytállást a katonai kötelesség teljesítésében, a haza védelmében. A parancsnok is kiemelte az újoncok számára követendő példát: az elmúlt években négyszer elnyert, szocialista egység címet. A parancsnok beszéde után megható pillanat következett: a város úttörői köszöntötték az újoncesküt tett katonákat, egy-egy szál szegfűt tűzve az első sorban álló katonák fegyvere csövébe. Az újoncok nevében Huszár István honvéd tett ígéretet a katonai feladatok példás teljesítésére, majd Nagyszebeny Lóránt honvéd felesége köszöntötte őket a hozzátartozók nevében. Az ünnepség a szabályzatoknak megfelelően, díszmenettel ért véget, majd az elvonuló katonák oszlopához felzárkózott, az ünnepélyes alkalomra Dombóvárra látogató hozzátartozók népes serege. Az eskütételt követő díszebéden a magasabb egység képviselője köszöntötte a katonákat. B. I.—B. J. Én, Nagyszebeny Lóránt, esküszöm.., Díszelnökség, katonák, hozzátartozók
