Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-14 / 11. szám

1977. január 14. ^PÚJSÁG 5 " í'-r/ A szocialista országok közül elsőnek hazánk kapta a jogot a World Press Photo 1976. évi kiállításának ké. peiből rendezett sajtófotó-világkiállításra. Friedmann Endre: Rabságból a szabadságba sorozatból A fotóriporterek évenként megismétlődő nagy esemé­nye az Amsterdamban meg­rendezett World Press Pho­to alapítvány, melynek nagydíja, a „Gouden Oog”, a fotósok Oscar-díjának fe­lel meg. Negyven ország, több mint ötszáz fotósának leg­jobb felvételeiből láthat most a magyar közönség közel háromszáz képet, valamint az elmúlt évek néhány díj­nyertes képét is, a Nemzeti Galériában. Politikai okokból még ma is ismeretlen szerző felvéte­leit az Allende elnök utolsó napja című képsorból, az 1974-ben nagydíjat kapott A rabságból a szabadságba cí­mű képsorozatot, melyet Friedmann Endre, az MTI munkatársa készített Viet­namban, valamint Török László és Farkas József ko­rábban díjazott felvételeit is láthatjuk. Visszatérve az 1975-öt do­kumentáló képekre, úgy tű­nik, a zsűri a napi szenzá­ciók megörökítőit honorálta díjaival. Forman, Stanley Josephnek, a Boston Héráid­ban megjelent képsora kap. ta a nagydíjat. Az ameri. kai riporter egy égő ház er­kélyét fényképezte, ahol egy anya és gyermeke várja megmentőiket és a menekü­lést jelentő tűzoltólétrát. A tűzoltók már az erkélyen vannak, a létra is karnyúj­tásnyira, mikor az erkély le­szakad. A tűzoltó eléri a létrát, de az anya és gyer­meke lezuhan. Az anya meghal, a gyermek úgy ma­radt életben, hogy édes­anyjára zuhant. A tragédia a riporter szerencséje. Épp­úgy, mint a túszokat kivég­ző vonatrablókat megörökí­tő holland fotósé. Halál a ringben, kábító, szer és alkohol rabjai, kam­bodzsai harcok az egyik ol­dalon, szexi széplány, egy­mással táncoló nyugdíjas anyókák, kacsintó bébi a másikon. Úgy érzem, az élet derű­sebb perceit megörökítő „boldog hírek” nem tudják feledtetni azt a mérhetetlen tragédiát, nyomort, melyet ’75 képeinek nagy része rögzített. Nem a kiállítás pesszi­mista — a világ nyugtalan. Leszámítva egy-két szenzá­cióéhes magazint szolgáló riporter humanitást nélkülö. ző képeit, a Nemzeti Galé­riába látogatók a világ leg­jobb fotográfusainak egy év keresztmetszetét bemutató képeit láthatják. kz O’brien Michael (USA): Egy alkoholista züllése és halála sorozatból Kozák Albert: Mentők Iskolások és az árak — Ez a kölyök megint szétrúgta az új cipőjének az orrát! — panaszkodott az anya és igaza volt, csak­ugyan szétrúgta, amiben nincs is semmi meglepő, ha valaki labda helyett fagyott göröngyökkel focizik. — Van ennek valami sejtelme arról, hogy mennyibe kerül egy pár cipő? Megkérdeztük. Nem volt. Ebből a véletlen adta tanul­ságból származott az a gon­dolat, hogy próbát teszünk néhány iskolással és tudakol­ni igyekszünk realitásérzé­küket. A Hunyadi János ne­vét viselő hőgyészi általános iskolában készséggel segítet­tek. Huszonkét VII. osztá­lyos földrajzórája lett né­hány perccel rövidebb, amíg a szétosztott papírlapokon lévő kérdésekre válaszoltak. Mindenkitől más kérdeztünk. Tizenkét válasz kifogásta­lan volt és realitásérzékről vallott. A megkérdezettek ik, mennyibe egy kiló cukor, tíz tojás, egy liter tej és ter­mészetesen egész pontosan, hogy mi az ára tíz deka sa­vanyú cukornak. Elfogadható árát adták egy gyerek­kerékpárnak, egy iskolatás­kának, golyóstollnak és a helyiek tanúsítják, hogy egy pár választási malacnak is. Pontos információval rendel­keztek azzal kapcsolatban, hogy Hőgyészről hány fo­rintért lehet autóbusszal el­jutni Szekszárdra, ismerték egy üveg Kinizsi-sör árát és kissé meglepő módon, fillér- nyi pontossággal egy fél deci pálinkáét is. Közel volt a valósághoz a Trabant és a Zsiguli árának meghatározása, úgyszintén a nem túl drága fényképező­gépeké. Az egyik gyerek úgy vélekedett, hogy egy három­tagú családnak „három, eset­leg négyezer forintra van” szüksége ahhoz, hogy elfo­gadhatóan éljenek. Kétségte­lenül sokan élnek ennyiből és ennél kevesebből is. Téves válasz született az­zal kapcsolatban, hogy a cu­kor drágább-e, avagy a méz. A válaszadó nem tudta pon­tosan egy kiló kenyér árát és jó 33 százalékkal olcsóbbra taksálták az olajét és zsírét, a disznóhúsról nem beszélve. Inkább tévesnek, semmint luxusigényt jelzőnek kellett minősíteni azt a választ is, mely egy gyerektélikabát árát 3000 forintra becsülte. A bevezetőben említett panasz­kodó anya jutott eszünkbe, amikor a „Mennyibe kerül egy pár cipő?” kérdésünkre adott feleletet olvastuk. Het- venforinitos gyerekcipőkért sok szülő hálás lenne. Különösebben mélyenszán. tó tanulságot ebből a kis fel­mérésből nem kell levonni. Annyit talán mégis lehet, hogy nem árt, ha gyereke­inknek nemcsak panaszko­dunk, hanem időnként meg­mondjuk nekik, hogy mi mennyibe kerül, sőt azt is, hogy azért a pénzért mennyit kell dolgoznunk. Egyelőre nekünk, szülők­nek, de később majd nekik is. O. I. Négyszáz KGST-szabvány A műszaki fejlesztés érde­kében, az exportképesség fo­kozására új, az eddigieknél finomítottabb minőségi rend­szert vezetnek be hamaro­san. Eszerint például az első osztályú termékeken belül is többféle fokozatot különböz­tetnek meg. Az idén 27 ilyen „finomított” minőségi szab­vány lép életbe. A KGST-országok mintegy 4000 közös szabványajánlást dolgoztak ki eddig, ezekből 1977-ben megközelítően 400 lép kötelezően életbe. En­nek nyomán különösen a gépipari termékek külkeres­kedelmi forgalma kaphat újabb lendületet a közös mű­szaki paraméterek alkalma­zásával. Az egységesített szabványok hatása a hazai áruválaszték­ban is jelentkezik: egész sor olyan elektromos háztartá­si berendezés importja vá­lik lehetővé, amelyet eddig éppen a tagországok eltérő szabványelőírásai miatt nem hoztak nálunk forgalomba. Kiállítási előzetes Varga Imre szobrai, Würtz Ádám grafikái, Féner Tamás fotói SOKAT ÍGÉRŐ kiállítási tervet állított össze a me­gyei művelődési központ 1977-re. Úgy tűnik, a szoká­sosnál is több képzőművé­szeti bemutató lesz'az idén. A Béri Balogh Ádám Mú­zeumban hónapokat vesz igénybe a központifűtés­szerelés, de így is láthatunk néhány érdekes, új kiállí­tást. Januárban kerül sor a művelődési házban a Szek- szárdon élő fiatal szobrász- művész, Juhos László kiállí­tására, ahol kisplasztikáit, kisebb méretű szobrait mu­tatja be. Februárban a szak- szervezet rendezésében a me­gyében élő és alkotó peda­gógusok mutatkoznak be. Érdekesnek ígérkezik Hegyi Flórián hódmezővásárhelyi fafaragó anyaga. Schmidtné Wanitsch Hilda, mint báb­csoportvezető közismert Tol­na megyében. Azt már ke­vesen tudják róla, hogy iparművészeti igényű bábo­kat tervez és készít, amelyek mindig nagy sikert aratnak n bábfesztiválokon. Most ezekből nyílik bemutató. Megrendezi szokásos kiállí­tását a megyei fotóklub 1976- os „terméséből”. Márciusi program az a kiállítás, amelyen a KISZ- ösztöndijas amatőr képző, művészek mutatják be mű­veiket, többi amatőr festő, szobrász, grafikus társukkal közösen, mintegy lehetőséget adva az összehasonlításra: jelentkezik-e az a többlet a művekben, amelyet az ösz­töndíj odaítélése feltétele­zett. .. Május elején ismét népművészeti alkotásokat láthatunk, textíliákat, fafara­gásokat, kerámiákat. Május utolsó napjaiban nyílik majd a már a múlt esztendőben is nagyon várt Würtz-kiállítás. A megyénk­ből elszármazott grafikus művei tavaly nem érkeztek meg az NDK-beli kiállításról, de remélhetőleg idén már Szakályban a községi ta­nács tavaly a helyi társadal­mi és gazdasági szervek, va­lamint a lakosság önkéntes hozzájárulásával, szórt út­alapot készített a Szabadság és Széchenyi utcákban, mint­egy 1,5 kilométer hosszban. Ennek az útnak az ügyében a legutóbbi megyei tanács ülésén interpellált a szaká- lyiak megyei tanácstagja, se­gítséget kérve az útépítés befejezéséhez. gyönyörködhetünk bennük. Würtz Ádám után Farkas Pál szekszárdi szobrászmű­vész bemutatója következik. A nyári program a bajai fo­tóklub képeit, a szövőszak­kör munkáit, Vas megye népművészetének néhány reprezentánsát ajánlja. Németh János keramikus bemutatója után, szeptem­berben kerül sorra 1977 ta­lán legérdekesebbnek ígérke­ző kiállítása: Varga Imre szobrait láthatjuk a művelő­dési ház termeiben és a szoborparkban. Napjaink egyik legjelentősebb magyar képzőművészeti egyéniségét ismeri így meg „közelről” a szekszárdi közönség. A tűzzománc művelői kö­zül ketten mutatják be mun­káikat: Lőrincz Vitus, Ma- jósról elkerült képzőművész, és Major Berta. A fotó ked­velői dr. Radnai Tibornak, a megyei fotóklub tagjának képeit láthatják még ebben az évben. A képzőművészeti bemuta­tókat kiegészíti a folyosó­galéria tervezett tizenkét anyaga és a szoborpark két új kiállítása. A művelődési központ ki­állítótermei természetesen idén is helyt adnak majd egyéb — termékbemutató, megemlékező jellegű — ki­állításoknak. A szekszárdi múzeum ki­állításainak sorát a pécsi modern grafikai bemutató nyitja, majd — ha a kiállí­tóterem körülményei enge­dik — láthatjuk Féner Ta­más fotóművésznek azokat a képsorait, amelyek az el­múlt évben a Munkásmoz­galmi Múzeumban arattak nagy sikert. ŐSSZEL Csohány Kálmán grafikusművész, Apáti Tóth Sándor fotóművész bemuta­tója Ígérkezik kulturális csemegének a múzeumban. vi— A Tolna megyei Tanács V. B. — gyors intézkedés nyomán — az 1977. évi út-, hídfenntartási és korszerűsí­tési tartalékkeret terhére 450 ezer forint támogatásban ré­szesíti a szakályi tanácsot. Ez az összeg hivatott biztosítani — a helyi anyagi forrásokon felül — a megépült, szórt útalap kopóréteggel való el­látásának költségfedezetét. Megváltozott egy utca képe Fotó: Komáromi

Next

/
Oldalképek
Tartalom