Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-13 / 10. szám
1977. január 13. ^PÚJSÁG 3 Deesen már „aratnak” A fűkaszából alakított aratógép — Azt is mondhatjuk, hogy még aratunk, mert tavaly decemberben kezdtük a munkát, csak az időjárás miatt abba kellett hagynunk. Szóval fűzvesszőaratással kezdtük az új évet. Az idő is jó: fagyott a föld, megbírja a gépet, a 10—15 centis hó sem akadály. — Csak ez a jó termés nem kedvez nekünk: mi területre szerződtünk. Itt meg oly sok a vessző, hogy máshol két hektáron sincsen annyi, mint itt egyen. És erős. Rettenetesen erős, máma már három kés eltörött. Hiába, akik ezt a gépet tervezték, nem gondolhatták, hogy ilyen vessző is létezik. Mi meg szeretethetünk. — így zsörtölődik Király László traktoros, aki társával, Schiller Károly vessző- lehúzóval Szigetvárról jött, hogy masinájukkal learassák a decsi Egyetértés Tsz fűztermését. — Na, a mi gépünkkel már ilyen baj nem lesz, mert azt erősebbre csináljuk — mondja Czikk László, a termelő- szövetkezet erdésze. A gépműhelyben már készül is a decsiek masinája. Kénytelenek maguk készíteni, mert ilyenfajta aratógépet még nem gyártanak. A szigetváriak is a maguk készítette géppel jöttek. — Csináltathat akár kettőt is, mert jövőre olyan termés lesz itt, hogy egy géppel nem győzik vágni. Ez még csak kétéves ültetvény. A fűz termése ötéves koráig évről évre gyarapszik. Hát azért mondom — oktatja Király László az erdészt —, de hiszen ezt maga is tudja. Közben megérkezik az első hiteles mérési eredmény. Az eddig levágott három hektárról 391 mázsát raktak vagonba. Egy hektár átlaga tehát kereken 130 mázsa. Gyorsan elő az oldaltáskából a szakkönyvet: ez az átlag a négyéves ültetvény hozamának felel meg. Nagy az öröm. Jó kedvük kerekedik az előbb még zsörtölődő, mérgelődő aratóknak is, mert az erdész ünnepélyesen kijelenti, hogy a fogadást megnyerték. Ez ebben az esetben bort jelent. — Nem gondoltam volna, hogy ilyen csodálatos eredmény lesz. Megmondom őszintén: olyan sok bizalmat- lankodó, hitetlenkedő véleményt hallottam, hogy szégyen ide, szégyen oda — én is elbizonytalanodtam egy kicsit, bár láthattam az egészségesen, szépen fejlődő termést — mondja Czikk László erdész. A földek jó minőségűek; búza vagy kukorica is megteremne rajtuk, de a táb- lásítás során kimaradtak a nagy táblából. Itt a kis Duna- parton ráadásul még benyúlnak a tsz földjeibe a vízparton épült ősi szállások kertjei, udvarai. Úgy döntöttünk, hogy ezeken a dirib-darab földeken amerikai füzeseket telepítünk. Sokan tiltakoztak: nem tudták elképzelni, hogy ez a — szerintük — mihaszna vadnövény haszonnal termeszthető. Pedig elég az egészhez egy kis számtan. Egy mázsa nyers vessző ára 200 forint, tehát egy hektár hozama 26 ezer forint. Az egy hektárra eső termelési költség pedig 5—6 ezer forint. A fejlődő vessző fényigényes, ezért az ültetvényt egész éven át gyommentesen kell tartani. Ez pedig kézi munkát igényel, mert gyomirtó szereket csak a harmadik évtől lehet használni. Éppen ezért — felmérve termelőszövetkezetünk munkaerő-lehetőségeit — úgy döntöttünk, hogy az ültetvények létrehozására szánt 40—50 hektárnyi területet, évi 7—10 hektáros darabokban telepítjük be. Ennek a módszernek majd a kiöregedés idején is hasznát látjuk. mert a telepítésnek megfelelően a kiöregedés is szakaszosan megy végbe, lehetővé téve az új ültetéseket, s így a folyamatos termelést. A harmadik évtől kézi munkaerő csak az aratáskor kell a kévekötözéshez. Ez a munkafázis pedig a téli időszakra esik, a fűztermés betakarítása tehát jó téli munkalehetőség. Most is itt dolgoznak az építőbrigád tagjai, akik egyébként fagyszabadságon lennének. — Az amerikai fűzvessző valutaszerző nyersanyag. Madárkalitkától a kutyaólon át kosarakig és bútorokig ki tudja mi mindent készítenek belőle. A mi erőinket egyelőre a telepítés köti le. A munka nagyja még hátravan. Idegenkedtek errefelé igen a fűztől, így aztán az ember egy kicsit mindent komolyabban is vesz, mert bizonyítani is akar. Szinte minden kis növénnyel kapcsolatom van. Figyeltem és figyelem a fejlődésüket, a gyarapodásukat, talán úgy, mint egy állat- tenyésztő a serdülő kis állatokét. Gyógyítgatom, ha seny- vedni látok egyet is. Soha nem bocsátanám meg magamnak, ha elmulasztanék egy lehetőséget is valami nagyobb baj, betegség megakadályozására. Nemcsak a pénzért. Hanem mert az én elveszett munkámban sok-sok ember munkája, s akik mellém álltak, azok igazsága is benne vész. MÓO IO7I; októberében I ICg 17 f 7 fjlmet sugárzott a televízió az odesz- szai kikötőről. A filmben elhangzott egy matematikai feladvány. Egy brigád egy hajó kirakodásával 10 nap alatt végez. Hogyan tud 10 brigád 10 hajóból úgy kirakodni, hogy a hajók a legkevesebb időt töltsék a kikötőben ? A találós kérdés megoldása a Szovjetunió kikötőiben ma már széles körben alkalmazott módszer. E szerint nem osztják szét a brigádokat, hanem egy hajóra összpontosítják valamennyit, így az első kirakodásával az első nap végeznek, s a 10 brigád együtt megy a következő hajóra. A 10. nap a 10. hajó is üresen áll. Vagyis csak ez az egyetlen hajó vár 10 napig, a többi előbb végez. Az erők, az eszközök koncentrálásával a 10 hajó összesen 100 nap helyett 55- öt tölt a kikötőben, s így a 45 nap a tiszta nyereség. Amikor Odesszában a filmet forgattuk, nehezen értettük a magyarázatot. „Pedig nem igényel magas fokú matematikái, csupán szervezettséget” — mondta Tornász, a kikötő parancsnoka. Éppen az okozott gondot, hogy nagyon is egyszerű a megoldás. Miért nem jöttek rá előbb? Ez jutott eszembe, amikor átadták az európai színvonalú BAH-csomópontot a fővárosban a Budaörsi út, az Alkotás utca és a Helgyaljai út kereszteződésében, — 6 hónappal a tervezett határidő előtt. Hagyományos módon — ahogy ezt kiszámolták — öt évre lett volna szükség. És végül is két év alatt épült meg. Ebből is fél esztendőt a felvonulás, az előkészítés vett igénybe. Az eredmény nem magától adódott. A gyors építkezéshez jobb szervezés, több betonkeverő, tehergépkocsi, munkáskéz kellett. Betonszivaty- tyúból például a biztonsági tartalékkal együtt három is volt az építkezésen. Az odesszai megoldás nálunk is érvényes. Az összefogás, a koncentrálás révén az erők nem összeadódnak, hanem megsokszorozódnak. És nemcsak a kikötőben, a beruházásokon kell az összefogás, a magas fokon szervezett munka — a fejlesztésA Posta idei tervei A Posta 1977. évi terve változatlanul a telefonszolgálat fejlesztését, a rádió- és a televízió-adóhálózat bővítését írja elő. _A klasszikus posta- szolgálatban a levélforgalom mérsékelt, 30 milliós növekedéssel számolnak. Várhatóan 3 százalékkal emelkedik a csekk- és az utalványforgalom, a tavalyi szinten marad a csomag- és a táviratforgalom. Állóeszköz-fejlesztésre állami és vállalati beruházásból megközelítően 2,6 milliárd forint áll a Posta rendelkezésére. Az összeg több mint felét a helyi távbeszélő-szolgálatra, 20 százalékát a posta- szolgálatra költik. Budapesten 49 ezer állomással, vidéken mintegy 17 ezer állomással bővítik a telefonfőközpontok kapacitását. A helyközi telefonforgalom bővítésére, javítására Budapest—Győr között 2700 csatornás átviteltechnikai berendezést helyeznek üzembe, Szekszárd—Hőgyész—Dombóvár, valamint Balassagyarmat—Salgótarján között koaxiális kábelt építenek. A vezeték nélküli hírközlés legnagyobb eseménye a solti 2000 kilowattos közép- hullámú adó februári üzembe helyezése, amely az ország területének 80 százalékára terjeszti ki a Kossuth-adó jó minőségű vételét. Ezenkívül 15 urh-adó telepítésével javítják a rádiózást, míg a televíziózás fehérfoltjainak csökkentésére 12 átjátszó adót helyeznek üzembe. Győr— Kabhegy és Budapest—Győr között mikrohullámú összeköttetést teremtenek. ben, a gyártásban, a nemzetközi munkamegosztásban egyaránt új termelő erőt teremt. Témánknál maradva: mindenki csak nyerhet azzal, ha tíz helyett egy beruházásra összpontosítjuk az erőket, eszközöket. Ahogyan a hajók szállításra, hajózásra és nem rakodásra készülnek, úgy a beruházások használatbavétele és nem az építés-szerelés a végcél. Vannak kedvező jelek biztató eredmények. Tavaly központi intézkedésekkel és helyi erőfeszítésekkel sikerült meggyorsítani a nagy létesítmények üzembe helyezését. Mondhatni front- áttörésre került sor és terveinknek megfelelően 15-tel csökkent a befejezetlen beruházások száma. Ennyivel kevesebb gond, vesződség, költség. És mennyivel több energia, nyersanyag, áru! Egymilliárd köbméter földgáz érkezett hazánkba tavaly a megépült szovjet— magyar földgázvezetéken. Az új izamajori bánya 300 ezer tonna bauxitot, az ózdi kohászati üzemek 40 ezer tonna acélt termelt terven felül, a szegedi szalámigyár 40 vagonnal több szalámit exportált. Minden jó, ha a vége jó. Ám a kezdet sok mindent eldönt. Tavaly elkezdődött a Dunai Vasmű konverteres acélművének, a Tiszai Vegyikombinát polietiléngyárának, a Zalaegerszegi Hűtőházak, a Hajdúsági Cukorgyárnak és a fővárosi szemétégetőnek a beruházása. Az újévi tervben három bánya, a szekszárdi húskombinát, a Szikra lapnyomda, a Dunántúli Gyűjtőerőmű, a magyar—szovjet földgázvezeték III. beruházásának, illetve a Ferihegyi repülőtér fejlesztésének és a budapesti sportcsarnok építésének a megkezdése szerepel. Újabban kevesebb nagyberuházást kezdtünk el, mint a korábbi években. Ettől azonban automatikusan még nem lesz koncentrált és gyors a kivitelezés. Nélkülözhetetlen feltétel a jó előkészítés, az alapos tervezésszervezés. Ahol ez elmarad — például tavaly a konverteres acélmű építésénél — ott lelassul a kivitelezés, csúsznak a határidők. Sem a műszaki-gazdasági fontosság, sem a várhaA mezőgazdasági szövetkezetek, az előirányzottnál kevesebb tejet, friss zöldséget, cukorrépát termeltek az előző ötéves tervben, de tavaly is. A lemaradást a piacon könnyen le lehetett mérni. Ebben az évben éppen ezért fontos feladat a hiányok megszüntetése. A munka java a szövetkezeté, de igen nagy segítséget jelentenek a háztáji gazdaságok is. Néhány kormányintézkedés is a háztáji fejlesztését célozza: állami támogatást kaphat, aki üvegházat, fóliasátrat épít, a zöldségtermelők adókedvezményt élveznek, s könnyebben hozzá lehet jutni a kisgépekhez is. A szövetkezetek többsége a háztájival együtt alkot egységes egészet. Ezt tapasztaltuk a nagykónyi Kop. pányvölgyi Egyesült Termelőszövetkezetben is, ahol megtudtuk: a Koppányszán- tón élő tsz-tagok, különösen a szarvasmarhatartásban, igen szép eredményeket ér. tek el. A férfi tagok többsége az állattenyésztésen dolgozik, s így az osztott munkaidő miatt jut idejük napközben is a ház körüli jószággondozásra. Koppány- szántóról az elmúlt évben 72 hízó marhát, 127 hízó sertést értékesítettek, a háztáji tej begyűjtőbe pedig 354 ezer 480 liter tejet vittek be. A fejős tehenek száma. 68—70 körül mozog: tavaly novemberben összesen 23 ezer 647 liter tejet adtak. tó nagy haszon nem indokolhatja tehát a megalapozatlan, sietős kezdést, a felelőtlen pénzpocsékolást. Az induláskor elszenvedett idő- és költségveszteségek később ugyanis még jó munkával sem pótolhatók. A mindennapi takarékosságban a sok kicsi sokra megy. (Már csak azért is, mert nagy lehetőség ritkábban adódik.) A beruházásoknál viszont a kevés, több a soknál. Pontosabban: több lehet. Ha egy-egy beruházásra több eszközt, anyagot, munkaerőt és technikát összpontosítanak. De hogyan? Egy nagy építkezésen 8—10 dolgozót folyamatosan lehet foglalkoztatni a hagyományos pallérmódszerekkel. De 50—100, vagy még több ember, tucatnyi drága nagy berendezés és temérdek anyag hatékony hasznosítása már elképzelhetetlen rögtönzéssel, „zsebből irányítással”. Legyen a beruházás bármilyen nagy, térben azért mégis csak korlátozott, a kivitelezési idő pedig a koncentráció fokától függően egyre csökken. így a gép, az anyag és a munkaerő összpontosításával nem arányosan, hanem hatványozottan növekednek a vezetési-szervezési feladatok. A beruházások üzembe helyezésének meggyorsításához tehát mindenekelőtt magas fokú szervezettség — és néha bizony magas fokú matematika és számítógépes módszer is — szükséges. Az 1977. évi %pz: dasági terv 164—165 milliárd forintot irányoz elő beruházásokra. Ez a tavalyinál változatlan áron 4—5, folyó áron csaknem 10 százalékkal nagyobb. Elsősorban a már megkezdett beruházások gyors befejezésére összpontosítjuk ezt a nagy összeget. A vállalatok az új, szigorúbb szabályozás nyomán a korábbi éveknél kevesebb fejlesztési alapot használhatnak fel, növekszik viszont a részükre folyósított hitelek aránya. Gazdasági előrehaladásunk fejlesztési feltételei tehát 1977-ben adottak. Ókori mondás: hajózni kell! Ne rostokoljunk hát egy pillanatig sem szükségtelenül a kikötőkben. KOVÁCS JÓZSEF A szövetkezet a rendszeresen dolgozó és háztáji állattartással foglalkozó tagjainak takarmányt, almot biztosít: tavaly például 1020 mázsa búzát, 338 mázsa árpát, 1400 mázsa szalmát állami felvásárlási áron. A lehetőség adott: 1976-ban 68 vagon őszi árpa értékesítését tervezték, de a tagság csupán 45 vagonra tartott igényt. Természetesen a tagok a közösben végzett munka alapján részesedhetnek takarmányokból: a június 30-ig megkeresett minden 100 forintra négy kilogramm árpa, hat kiló búza és 15 kiló szalma jár, de lucernára is csak az fizethet be, aki április Végéig 650 órát ledolgozott. A háztáji állattartás állandó elfoglaltságot jelent nemcsak a tsz-tagoknak, hanem az otthon élő családtagoknak is. A legtöbb jószága Szűcs József hízómarha-gondozónak van: 3 tehenet és 3 bikát tart otthon, Tóth Vincéék udvarán — aki ugyancsak hízómarhagondozó — két tehén van. Polecsák József gépkocsivezető évente 4—5, Magyar Sándor villanyszerelő pedig 5—6 hízó marhát értékesít. A Koppányszántót övező dombok is lassan átalakulnak: a hagyományos szőlőt többen kivágták, s magas műveléses burgundit, ezerjót és hárslevelűt telepítenek. CZAKÓ SÁNDOR Koppányszántó Háztáji gazdálkodás A kötözést asszonyok végzik Tájkép fűzkévékkel
