Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-12 / 9. szám
1977 január 12. Képújság 5 Atomerőmű-építkezés A vízlágyító Külön létesítmény lesz az atomerőműnél a vízlágyító, a főépület közvetlen közelében. Építését 1975 novemberében kezdték és az idei év végén kell elkészülnie az épület- csoportnak. Utána következik majd a technológiai szerelés, például rengeteg szivattyú elhelyezése, üzembe állítása. Három részből áll a vízlágyító: magából a vízlágyító épületből, a vegyszertárolóból és a mésztej keverőbői. Rendeltetése az, hogy a reaktorban felhasználandó vizet lággyá tegye, tehát megtisztítsa minden ásványi és más, idegen anyagtól. Az U alakban fekvő épületcsoport pilléralapokon nyugszik, a helyszínen előregyártott szerkezetből épül fel. Nyolcvan olyan vasbeton pillért kellett készítenie a 22-es ÁÉV 33. számú építés- vezetőségének, illetve dolgozóinak, amely pillérek egyenként 12 tonna súlyúak, a hosz- szúságuk 12 és fél méter. A zsaluzást 20 ács végezte a pillérek gyártásához. A méretekből még egy számot említünk : a vízlágyító épület hosz- sza 85 méter. A vegyszertároló és a mésztej keverő épületrészek szélesebbek a vízlágyítóénál, ezekhez különleges minőségű tetőpanelekre volt szükség. Győrből hozták a vasbeton födémeket, amelyekben hat milliméter vastag feszített acélhuzalok veszik fel a terhelést. Olyan rugalmas ez a vasbeton, hogy emelés közben látható volt a hajlása, mozgása. Az Észak-dunántúli Közmű és Mélyépítő Vállalattól nyerges vontatókkal érkeztek a tetőpanelek Győrből Paksra, heteken keresztül. Abban az időben este nyolcig kellett ügyeletet tartani a vízlágyító építésénél, fogadni a szállítmányokat. Az épületcsoporton belül elkészültek a technológiai csatornák, továbbá az alapok a szivattyúkhoz, a kompresz- szorokhoz és elkészültek az úgynevezett edényalapok. A külső tartálypark (ez is lesz) körülbelül 50 százalékban épült meg eddig. Jelenleg a homlokzati falpanelek elhelyezése folyik és tereprendezés az „udvaron” a betonparképítés folytatásához. A vízlágyítónál most 45 ember dolgozik. (gemenci) Foto: Gottvald Károly Bálint Gábor, Lacza Ferenc, Simonovics István lakatosok magas állványon hegesztenek Értelemmel és szorgalommal Valami különöset vártam, valami rendkívülit. Magam sem tudom, miért. Megszoktam talán, hogy a főagronó- mus mikádót hord és csizmát visel, tekintélyes megjelenésű és cserzett arca többet mutat a koránál? Hát igen. A főagronómus sablon. A szigorú, az indulatos, a konok, akinek minden szavából kisüt: rajta áll, vagy bukik a szövetkezet sorsa, s a jól végzett munka, a megelégedés jeleként gyakran dörzsöli össze a tenyerét. Solymosi József ennek éppen az ellenkezője. Zárkózott, csendes, kiegyensúlyozott természet; nem dönt elhamarkodottan, nem mond vaktában ítéletet senkiről és semmiről, nem lobban hirtelen haragra, s gondolatait, érzelmeit, nehezen adja ki. Nem elutasító, inkább barátságos; mégis lelkének titkos zárját nem könnyű felpattintani. A bonyhádi Pannónia Tsz termelési főmérnöke, s ezt a funkciót olyan természetességgel viseli, mint ahogy a nyurga, fiatal fa illeszkedik az erdő megszokott rendjébe. Pedig Bonyhádról jó ideig csak a pirostarka szarvasmarha jutott az eszébe. Debrecenben született, Hajdúsámsonon gyerekeske- dett, nagyapja asztalos, édesapja pedig molnár volt. Néki a hajdúsámsoni parasztház kis kertje a föld — múlt. A múlt, és a „főd”, amiről tiszta arcú. idős parasztemberek olyan végtelen szeretettel beszélnek, hisz ők már a lábnyom süppedéséből tudták; kezdhetik-e a szántást, a vetést. Ott. ahol mindennap hatan ülték körül az asztalt, ritkán száradt meg a kenyér. A négy gyerek közül egyedül ő szerzett diplomát; Irma nővére háztartásbeli, Rózsi raktáros Nyíregyházán, az öccse pedig víz- és gázszerelő odahaza. — Milyen volt a gyerekkora? — Mint általában a falusi gyerekeké. Nem tartottunk otthon állatokat, az időnket mi magunk osztottuk be. Apámék önállóságra neveltek; már alsó tagozatos korunkban megengedték, hogy egyedül járjunk a debreceni strandra. Nyári szünetekben üdültünk, játszottunk, őrsvezetőképzőre jártunk. A tanulás jól ment, az általánosban kitűnő voltam. — Mit tudott a földről, a paraszti életmódról? — A földön járni lehet, a porban rajzolni, a sarat taposni. Néha dohányt kapáltunk, vagy kereszteket hord- tunk, s felkéredzkedtünk a szomszéd lovas szekerére. Kötelet nem terítettem, markot nem szedtem, állatok alól a trágyát soha ki nem hordtam. — S mégis: ma a megye egyik legnagyobb és jól gazdálkodó tsz-ének termelési főmérnöke. *• ■ :*» _ % f d t • % — Ha felvesznek a gépipari technikumba, ma rádió- és tévészerelő vagyok. Ha a debreceni gimnáziumi tanáraimra hallgatok, most valamelyik középiskolában oroszt és franciát tanítok. A pálya- választásom ideje előtti években fejeződött be a mezőgazdaság szocialista átszervezése, s én úgy éreztem, hogy a mezőgazdaságban igen sok a megoldásra váró feladat, egyszóval a korszerű földművelés megteremtésében igen sok érdekes tennivaló akadt. Lelkes, fiatal agrármérnökökkel barátkoztam, s az ő buzdításukra jelentkeztem a Debreceni Mezőgazdasági Főiskolára. Őszintén szólva elsősorban az elméleti tárgyak álltak közel hozzám; az élet iróniája, hogy növénytermesztésből kétszer utóvizsgáztam. Diplomamunkámat az esőszerű öntözésről írtam, a Tiszalöki Állami Gazdaságból ; itt láttam csak, hogy tulajdonképpen mi is valójában a nagyüzemi gazdálkodás. — Hogyan kerültek Bonyhádra? — Praktikus okból; a feleségem itt élő rokonainál került fedél a fejünk fölé. A két diplomán kívül az égvilágon semmink sem volt, a bonyhádi Petőfi Tsz pedig mindkettőnket tudott foglalkoztatni. 1970. január 2-án pakoltuk le a bőröndöket a hidasi vasútállomáson. Borzasztó nagy hó volt, de még aznap kigyalogoltunk a majorba. Gyúrtuk a havat, és tele voltunk kérdésekkel és kétségekkel. „Majd csak alakul valahogy — mondogattuk —, vagy maradunk, vagy továbbállunk”. Tele voltam világmegváltó tervekkel, s közben a traktorosok fülke nélküli ülésen fa- gyoskodtunk, a „tehenészeti telep”: két régi istálló, betonút pedig sehol. — Könnyen sikerült beilleszkedni, alkalmazkodni? — Nem is tudom, valahogy ez úgy jött magától. Eleinte nem túl sok vizet zavartam, az elképzeléseimet igyekeztem szinkronba hozni a feltételekkel. Közben persze azt is láttam, hogy hol és mit kellene megváltoztatni. Egyszerű emberek között éltem mindig; a dolgozókkal való bánásmódot nem kellett tanulni. Közelharcot sem vívtam soha senkivel; szorgalmas, dolgos nép él errefelé. A második évben rámszakadt az ágazat minden gondja-baja, de kiváló szakemberek, jó kollégák álltak mögöttem. Együtt lestük az eget hetvenkettő nyarán. Borzasztó volt nézni, hogy a szemünk előtt megy tönkre, amin egész évben dolgdz- tunk; a gabona tele gyommal, vízzel, csírázik a földön a szem. De túléltük ezt is. — A tsz-ek egyesülése után hol dolgozott? — Három tsz hetvenhá- romban egyesült, én növényvédő szakmérnökként dolgoztam, de belekotnyeles- kedtem más ágazatok munkájába is. A következő évben a vezetőség úgy döntött, hogy a nagyobb feladatoknak, az új koncepciónak hosszabb távon megfelelő szakemberekre bízza a szakvezetést. Mondták: legyek én a főagronómus. „Nem bánom — feleltem. — Köszönöm a megtiszteltetést, egy évig megpróbálom, s ha nem felelek meg, sértődés nélkül, magamtól visszalépek.” Hetvennégy őszén jöttek a bajok: lassan haladt a betakarítás, esett az eső, kint volt a takarmány. Mondták is: ha ezt az őszt kibírom, több baj már nem érhet. Ma a tsz-ben négy önálló főágazat működik. Minden fontos dologban közösen döntünk, a főágazatvezetők önállóan dolgoznak. A napi munkák súlyától függően igyekszem minden munkaterületre eljutni; van, hogy hajnalban, máskor meg éjszaka. Az íróasztal mellett is van elég dolgom, de ez nem haszontalan papírmunka, hisz a döntéseket előkészíteni a mutatók ismeretében lehet; csak így állják meg a helyüket holnap is. Az eredményeink szerintünk jó közepesek, stabilan gazdálkodunk, nyugodtak vagyunk. — Hajdúsámson — Bonyhád. Messziről jött. — Bízom abban, hogy nem néznek gyüttmentnek. Hét év után... És ez az első munkahelyem. — Befejeztük a beszélgetést, s most az következnék, hogy mindketten összedörzsöljük a tenyerünket. A toronyóra delet mutat. A főmérnök begyújtja a kocsit, kigurul a tsz-udvarról, majd vendéglői asztalhoz ül. A kenyeret szalvétával letakarva, kis kosárkában teszik elé. D. VARGA MARTA A mérlegbeszámolók után fizetik a nyereségrészesedést A vállalatoknál és szövetkezeteknél megkezdődött az 1976. évi gazdálkodás eredményeit összegező mérlegbeszámoló készítése. A nagy alaposságot igénylő munka általában február közepéig tart. A minisztériumi vállalatok a Pénzügyminisztérium bevételi főigazgatósága területi igazgatóságainál, a tanácsi vállalatok és a szövetkezetek a megyei bevételi hivatalokban február 20-ig adják be, illetve helyezik letétbe a mérlegbeszámolót. Az okmányokat a bevételi főigazgatóság revizorai ellenőrzik, majd a Pénzügyminisztérium számítóközpontjába kerül az egész anyag, amelynek alapján március első felében gyorsjelentés készül, további egy hónapon belül pedig a végleges részletes ösz- szegezés is elkészül a vállalatok és szövetkezetek 1976. évi gazdálkodásáról. A mérlegbeszámoló hitelességét az állami vállalatoknál a vállalat vezetője, a szövetkezetekben a közgyűlés állapítja meg, ők felelősek az adatok valódiságáért, így az okmány letétbe helyezése után kifizethetik az év végi részesedést, amire általában márciusban kerül sor. Mint ismeretes, az 1976-os év az első olyan esztendő volt, amikor a vállalati alapok megoszlásának arányát központi szervek nem írták elő, a közgazdasági szabályozók hatásait mérlegelve maguk a vállalatok döntötték el, hogy nyereségükből mennyit helyeznek a részesedési, s menynyit a fejlesztési alapba. Mindezt kollektív szerződésben is rögzítették, s ugyancsak a kollektív szerződésben intézkedtek a részesedési alap felosztásáról. Ennek megfelelően a felosztható részesedés egy részét már felhasználták bérfejlesztésre, jutalmazásra, célprémiumokra, s dolgozók lakásépítésének támogatására és egyéb szociális célokra, fennmaradó részét pedig a mérlegbeszámoló letétbe helyezése után osztják szét, illetve annak egy bizonyos hányadát tartalékolhatják további jutalmazásokra vagy szociális célokra. (MTI) Előkészület a tartálypark kialakításához Beemelik a homlokpaneleket
