Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-11 / 8. szám
/ 1977. január 11. Áprilisban vetik - októberre kész a bútor A pozdorja története képben, széban Éppen húsz éve, hogy Du- naföldváron egész közel a Dunához egy kisüzem kis kollektívája bátor vállalkozásba fogott. A kender feldolgozása során keletkező szárhulladékból — a pozdor- jából — kísérletképpen egy öreg hőpréssel a farostlemezek mintájára pozdorjaleme- zeket kezdtek sajtolni. A kísérlet célja az volt, hogy az addig legjobb esetben is csak tüzelésre használt, vagy éppen értéktelenül elrothadó pozdorját értékes alapanyaggá változtatva, gazdaságos eszközökkel a fafeldolgozó ipar új, jól hasznosítható anyaghoz jusson. Hiába voltak már a kezdeti eredmények is biztatóak, tekintélyes időbe került, mire az új rostlemez „beve- rekedte magát” a bútorgyárak, fafeldolgozók keresett alapanyagai közé. Azóta eltelt húsz év, a kísérletezők igazát bizonyítja, hogy a dunaföldvári kenderfeldolgozó nem képes olyan mennyiséget gyártani a poz- dorjalemezekből, amely ne találna piacra — és nem csak belföldön. A hat és fél ezer köbméter bútorlap mintegy negyedrésze tőkés exportra készült az elmúlt évben is. Varga János, aki 1952 óta vezeti az üzemet, nemcsak a régi emlékekről mesél, hanem a ma gondjairól, feladatairól is. Az üzem munkaerőgondokkal küzd. A termelés- kiesést csak a korszerűbb technológia, a magasabb műszaki színvonal biztosította gazdaságosabb termeléssel lehet kiegyensúlyozni. Tudják ezt a gyár, a vállalat vezetői is. Még ebben az évben befejeződik a rekonstrukció, és az új gépek biztosította hatékonyabb termelés pótolja a kiesett munkáskezeket. A gyár több mint négyszáz fős kollektívája vállalta, hogy számottevő termeléskiesés nélkül fogják végrehajtani a váltást — a korszerűbb, gazdaságosabb termelést biztosító műszaki berendezésekre. Varga János 1952 óta vezeti az üzemet. A közelmúltban beállított cseh gépsoron a régi módszernél lényegesen gyorsabban, kevesebb munkaerővel „bontják fel” a kendert a szálra és pozdorjára Még kézzel terítik a szárított, zúzott pozdorját az alapformákba Az új csiszológépek egy műszakban termelik meg feleennyi létszámmal azt a meny- nyiséget — amelyre a képen látható csiszolók csak három műszakban képesek Készülnek a hideg- és hőprésgépek alapjai. Fotó: Bakó Év elején a téglagyárban Doitibó^ron, Palánkon* Tamásiban égetnek NEHÉZ ÉV VOLT, így summázta véleményét az elmúlt esztendőről Angster József a Baranya—Tolna megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat főmérnöke. Az új, korszerű üzemek — így a bátaszéki gyár is — a felfutás időszakát élte, s ez mindig sok munkát, különleges figyelmet követel. De a tavaszi fagyok a hagyományos gyáraknál is okoztak gondokat, s nyáron az eső bénította meg a munkát a bányákban. Ennek ellenére a két megyében a tervezettnél ötmillióval több, 227,5 millió kisméretű téglának megfelelő mennyiségű falazóanyag készült. Ez a szép teljesítmény nagyrészt a szocialista brigádok odaadó, lelkiismeretes munkájának köszönhető. A korszerű üzemek termelésének felfutását mutatja, hogy a bázishoz képest az ország valamennyi vállalata közül itt volt a legnagyobb a termelés növekedése. Tavaly 22,6 millióval több téglát készítettek, mint egy évvel előtte. S ebből a növekedésből több mint 9 millió a bátaszékieknek köszönhető. A vázkerámia- gyárban 73 millió 200 ezer tégla készült 1976-ban. A dombóváriak és a tamásiak félmillióval múlták felül 1975-ös termelésüket, míg Pakson és Hidason néhány tízezerrel több tégla készült, mint egy esztendővel előbb. Egyedül Palánkon volt némi lemaradás, amit az alapanyaggond és a létszám- hiány idézett elő. Most, január elsejétől a téglaiparban szervezeti változások történtek. Megalakult a Tégla- és Cserépipari Tröszt. Ez várhatóan szorosabb központi irányítást jelent, s egyben lehetővé teszi a fejlesztési törekvések és eszközök összehangolt megvalósítását és fel- használását. Idén Tolna megyében Bá- taszékre hárulnak — már az üzem nagyságából adódóan is — a legnagyobb feladatok. Itt elsősorban a cserépsor teljesítményét növelik, s emellett tovább javítják valamennyi termék minőségét. Tavaly javarészt a külföldi alkatrészek hiánya okozott fennakadást a munkában, most az új szervezeti felépítés segít ezeknek a gondoknak megoldásában. Bátaszéken, de más gyárakban, például Hidason is megkezdik az anyagmozgatás gépesítését. Hidason a körkemence átépítésével megteremtik a lehetőséget, hogy a tégla be- és kihordását motoros targoncákkal lehessen megoldani. Valamennyi gyárban most folynak a hagyományos téli nagyjavítások. A nyersgyártó sorok karbantartását, felújítását még februárban befejezik, s ki is próbálják azonnal a gépeket. így, ha az időjárás lehetővé teszi, a hagyományos üzemekben a szokottnál korábban megkezdhetik a nyers tégla készítését. Hidason és Pakson az égetőkemencéket is javítják. Ebben a két gyárban ugyanis már kiégették az összes, még tavaly gyártott nyers téglát. Dombóváron, Tárná, siban és Palánkon még jelentős mennyiség, összesen 3.és fél millió darab van. Ezt úgy égetik ki, hogy közben a kemence program- szerű karbantartására leállnak, majd azt befejezve folytatják a munkát. így előfordulhat, hogy tavasszal a körkemencékben ki sem alszik a láng. Ha a nyersgyártás korán elkezdődhet, a tavalyiak után azonnal berakhatják az idén megformált agyaghasábokat. Egyébként a megyében folynak az anyagelőkészítő munkák. A FÖLDGÉP Vállalat, illetve az alvállalkozók dolgozói a bányákból kitermelik az agyagot, keverve depóniákba rakják. Ezzel nemcsak a termelés megindulásának lehetőségét biztosítják, de jobb minőségű alapanyagot adnak, mintha a gyártáshoz közvetlenül a bányákból érkezne az agyag. AZ IDEI esztendőre szóló tervekben nem szerepel a mennyiség jelentős növekedése. De a feladatok mégis nagyobbak lesznek. A gyárakban jobb minőségű téglát kell előállítani, mint tavaly. —szí— Pártmunka az „első vonalban” A szocialista közgondolkodásért, életmódért Minden fejlődés alapja a — ■ - jó munka, a gazdasági gyarapodás — de valóban csak az alapja, önmagában véve a technikai haladás, a mainál lényegesen termelékenyebb munka, az anyagi bőség még nem jelent fejlett szocializmust. A szocializmus: emberi rend, emberhez méltó társadalom, melyben minden az ember, a dolgozók érdekében történik, őket szolgálja. A fejlett szocializmus — szocialista módon gondolkodó és élő, művelt és képzett embereket feltételez. A képzettségnek és a műveltségnek, a szocialista közgondolkodásnak és az életmódnak, mondhatnánk, kettős kapcsolata van a gazdasági fejlődéssel: célja és eszköze egyszerre. Célja, hiszen az anyagi termelés végső soron az emberi szükségletek mind teljesebb kielégítését, a nagy tömegek kulturális felemelkedését, értelmes, boldog életét szolgálja a szocializmusban. De eszköz is, mert e nélkül a feltétel nélkül nem tudunk előbbre lépni a gazdasági építésben sem. A szocialista közgondolkodás és erkölcs előfeltétele a fejlett szocializmus építésének, ugyanakkor mintegy „előleg” is a fejlett szocializmus társadalmi viszonyaiból. Eddig is nagy szerepe volt a tudati tényezőknek, s ez a szerep a jelenlegi időszakban, főleg hosszabb távra, 15—20 esztendőre előretekintve, szinte meghatványozódik, így fogalmazza meg ezt a XI. kongresszuson elfogadott, új pártprogram: „Országunk fejlődésének most következő időszakában növekszik a tudati tényezők szerepe. A fejlett szocialista társadalom építése olyan emberek munkáját és aktivitását igényli, akik társadalmi céljaink megvalósításában fegyelmezett, jó munkájuk mellett a közügyekből is kiveszik részüket, ismerik és megtartják a szocialista erkölcs normáit, akik számára szocialista hazánk szeretete elválaszthatatlanul összefonódik a nemzetköziséggel. El kell érni, hogy a javuló anyagi feltételekkel szocialista módon éljünk. Ezért egész társadalmunk fejlődésének egyik kulcskérdése és nélkülözhetetlen feltétele a tudati viszonyok gyorsabb, erőteljesebb változása, a szocialista erkölcs és életmód általánossá válása”. Pártunk, államunk óriási erőfeszítéseket tesz a szocialista társadalmi tudat, köz- gondolkodás, erkölcs és életmód fejlesztéséért — gondoljunk csak a politikai és ideológiai oktatás, a közoktatás vagy a köznevelés összetett hatásmechanizmusára. De pontosan ez az a terület, ahol a központi erőfeszítések önmagukban nem képesek a megfelelő hatást elérni. „Lent”, az „első vonalban” kell és lehet csak gondoskodni arról, hogy termékeny talajra találjanak. Szükség van valamiféle szellemi „katalizátorra”, hogy a tudat változásainak minden kémiánál bonyolultabb folyamata jó hatásfokkal végbemenjen, hogy pártunknak — a szocialista állam intézményei és a tömegszervezetek által is közvetített — eszmei nevelő munkája, ideológiai és kulturális tevékenysége megteremje a maga gyümölcsét. Elsősorban a pártalapszervezetek tölthetik és töltik be e „katalizátor” szerepét. Pártalapszervezeteink egy része ideológiai nevelőmunka címén megelégszik a hatáskörébe tartozó pártoktatás megszervezésével. Nos, valóban ez a legelső lépés — de csakis a* legelső. A helyi politikai szükségleteknek és a résztvevők igényeinek (előképzettségének, korábbi részvételének) megfelelő oktatási formák megszervezésével, a foglalkozások színvonaláról való gondoskodással, magasabb iskolákra és tanfolyamokra küldéssel — olyan alapot tud teremteni a pártszervezet, amelyre a továbbiakban bizton lehet építeni. De hogyan tovább? Csak példákat sorolunk fel a teljesség igénye nélkül. Használja fel az alapszervezet a pártélet minden fórumát és módszerét erre a sokrétű nevelőmunkára. Bármit tárgyal is a taggyűlés vagy vezetőségi ülés, ne feledkezzenek meg a téma — akár gazdasági téma — ideológiai vetületéről sem. Rendezzenek vitákat ilyen kérdésekről; a politikai vitakörök bevált műhelyei ennek. A pártcsoport az egymást jól ismerő kommunisták legszűkebb, szinte családias közössége, különösen alkalmas, érlelő iskolája lehet az eszmei fejlődésnek. Folytassanak alkalmanként személyes beszélgetéseket a párttagokkal, pár- tonkívüliekkel. Alakítsanak ki olyan uralkodó légkört a munkahelyen vagy lakókörzetben, amely légkörben nem teremhet meg a közösség- ellenes magatartás, amelyben elszigetelődnek az eszméinktől idegen nézetek. Legyen követelmény minden kommunista számára a politikánk, társadalmi rendünk melletti bátor kiállás, s ugyanakkor a forradalmi fellépés a hibák, a negatív jelenségek, a tunyaság, a konzervatív szemlélet ellen. Kérje számon az alapszervezet tagjainak egyéni magatartását, ne csak pártmunkáját, hanem munkahelyi, közéleti magatartását is. Álljon ki a népszerűtlen feladatokat is vállaló vezetők, általában az áldozatkész emberek mellett. Diktáljon a kommunista kollektíva olyan helyi közszellemet, amelyben nem szűnő igény a továbbtanulás, az általános műveltség és a szakképzettség önálló gyarapítása és „karbantartása”. Tagjai mutassanak példát az egymáshoz való viszonyban, a családi életben, a szabad idő felhasználásának közösségi formáiban, a szocialista emberhez méltó életvitelben. Amikor esy P^rtalap- ———— szervezet tagjai önmagukat és egymást nevelik a szó egyre mélyebb értelmében kommunistává, akkor egyszersmind tulajdonképpen a párt vezető szerepét is érvényesítik. Hiszen gondolkodásmódjuk, életmódjuk, erkölcsi magatartásuk kisugárzik egész környezetükre; a szó szoros értelmében — társadalomformáló erővé válik. — Vége — KONCZ ISTVÁN
