Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-07 / 5. szám
^ 1977. január 7. “WÉPÚJSÁG 5 Pályairányítás személyre szólóan M ár csak egy hónap és a szülőknek, gyerekeknek dönteniük kell arról, hova adják be a továbbtanulási kérelmet, és beadják-e egyáltalán? A pályaválasztás időszakát általában a hetedik nyolcadik osztálytól kezdve számítjuk, majd a harmadikban negyedikben a középiskolásokét. Valójában minden korábban kezdődik. A szülők igényeiket gyakran már a gyerek megszületése előtt megfogalmazzák, legalábbis vágyak formájában. Aztán kisgyerek kortól kezdve, akarva vagy akaratlanul a saját elképzelésük szerinti életpályát igyekeznek kívánságként beleplántálni gyermekükbe. Ez a hatás az esetek többségében kikerülhetetlen; vagy dacot szül, vagy elképzelhetetlenné válik a gyerek számára az ettől eltérő jövő. Egyéni hajlamaikat titokban élik ki, de az is előfordul, hogy tehetségük rejt* ve marad. Csakhogy az iskola szintén orientál és a mai gyerekek nyitott szemmel és értelemmel figyelik a világ dolgait, tehát sokféle hatás éri őket a társadalom oldaláról is. A döntés időszakában az elképzeléseket egyeztetni kell a lehetőségekkel, a vágyakat ütköztetni a valósággal. Az első, amit fel kell mérni, a gyerek képességei, megszerzett tudása. Már itt is jelentkezhetnek ellentmondások. A pályaválasztási intézet visszaküldött az általános iskolának egy gimnáziumi jelentkezési lapot, mert a gyerek — akié a jelentkezési lap — félévkor megbuA nagyközség lakóinak — elsősorban az ifjúságnak — régi vágya teljesül a közeljövőben : csónakázótó kerül kialakításra a vasút és a Koppány közötti területen, a strand szomszédságában. kott. Az intézetnek nincs felügyeleti jogköre, csak javaslatot tehet. A kérelem mégis eljutott a megnevezett gimnáziumba, mert az elszánt anyuka magas állású rokonokkal fenyegetőzött. A gyerek további sorsa előttem ismeretlen. Medikus ismerősömről sem tudok semmit, aki minden idejét a történettudománynak szentelte, mert gyerekkorától kezdve az volt az álma, hogy régész lehessen, de az apjának az orvosi pálya tetszett jobban, és némi protekcióval is rendelkezett ezen a területen. Az biztos, hogy jó orvos nem lett belőle, gyanítom, hogy semmilyen sem, mivel be sem fejezte az egyetemet. A példák szélsőségesek, de tetszés szerint folytathatók. A megye egyik vezetője lé- lekgyilkosságnak nevezte egy tanácskozáson a szülők durva beavatkozását gyerekük pályaválasztásába. Nemcsak a hajlamokat kell egyeztetni a valósággal, de az egyéni elképzeléseket is a közösségi érdekekkel. Az egyik a másikkal gyakran ellentmondásba kerül, de ez az ellentmondás nem feloldhatatlan. Nagyon valószínű, hogy az idén sem lehet mindenki kozmetikus, fodrász, autószerelő, orvos és bölcsészhallgató. De a társadalomnak minden tagjára szüksége van, aki tanulni és dolgozni akar. Nagyon sok a rokonszakma és foglalkozás, választani lehet, sőt kell is. A pályakorrekció sem elképzelhetetlen az esti és levelező tagozatokon. Végső soron a társadalomnak is az az érdeke, hogy minden tagja megtalálja benne személyes A mesterséges tó alkalmat ad majd a szabad idő kellemes eltöltésére, de természetesen nem csak ezért létesül. Elsőrendű célja a vízrendezés. Itt gyűjtik majd a csapadékot, ide engedik a fürdő elhasználódott vizét is. boldogulását és boldogságát. Utóbbinak pedig alapfeltétele a szeretettel és kedvvel végzett munka. Nagy tehát a pályaválasztási irányítók felelőssége, akkor is, amikor lebeszélnek valakit a választott pályáról a népgazdaság érdekére hivatkozva és akkor is, amikor ajánlásokat tesznek a továbbtanulásra. De még a pedagógusokénál is nagyobb a szülők felelőssége! A megyei tanács végrehajtó bizottsága intézkedési tervet dolgozott ki a cigány tanulók továbbtanulásának segítésére. E szerint á megyei tanács művelődésügyi osztálya személy szerint nyilvántartja mindazokat, akik a hetedik osztályt elvégezték. A továbbtanulás támogatásához az anyagi eszközök is rendelkezésre állnak. Lehetnek, akik ellenszenvvel veszik tudomásul a megkülönböztetést és a nyilvántartást, pedig ez nem negatív, hanem pozitív megkülönböztetés — a jövő érdekében. Szaporodik a cigánygyerekek száma a bölcsődékben és óvodákban. M ég 1 végiggondolni is jóleső érzés, hogy ha az egészségügyi vagy óvónőképző szakközépiskolát végzettek, közülük valók foglalkoznak velük, az mekkora fejlődést jelent majd a népcsoport szellemi felemelkedésében. Személyre szóló pályairányításra lenne szüksége minden gyereknek — persze nem adminisztratív értelemben. Ezt a feladatot a szülők és a pedagógusok együtt oldhatják meg. A tó leendő területén mintegy másfél millió forint értékű társadalmi munkát végzett a helyi lakosság, a földmunkák egy részét. A tervek szerint sétányokat is kialakítanak partján, és közelében kemping nyílik. Bonyhád központja tervasztalon Naponta változik Bonyhád arca. Uj házak épülnek, régieket revonálnak mindenfelé. Ott, ahol tíz éve még traktorok szántottak, most emeletes bérházak magasodnak. A nagyközség központjának egy része is megváltozott. Bármelyik város díszére válna az ABC-áruház, a nagyközségi tanács, vagy a közgazdasági szakközépiskola épülete. A szép, modern házak mellett foghíjas telkeket, rossz állapotban lévő régi földszintes épületeket is találhatunk azonban Bonyhád központjában. Ezek nagyon lerontják az alakuló városképet. A tanács hosszabb távú terveiben a házak egy részének felújítása, másoknak kicserélése, a foghíjak beépítése szerepel. A régi tanácsházat az eredeti tervek szerint otthon-áruházzá akarták átépíteni. Sajnos az épület jellege ezt nem tette lehetővé. Olyan átalakításokat kellett volna elvégezni, ami az épület műemlék jellegének megsértéséhez vezetett volna. Az új tervek szerint az épület földszintjén apró butikok lesznek, amelyekben illatszer- és sportcikkeket, valamint papírárut árulnak majd. A Rákóczi út elejére, a régi tanácsház mellé terveztek egy 700 négyzetméteres eladóterű áruházat is. Az épület emeletein lakásokat alakítottak volna ki. Mivel a régi tanácsházban az otthon-áruházát nem tudták kialakítani, tárgyalásokat folytattak a Népbolt szakembereivel, hogy a 700 négyzetmétert tovább bővítve ugyanott egy nagyobb áruház épüljön. • Az őszi esőzések idején a központban két épület pincéit öntötte el a víz. A talaj- lazulás, a károsodás olyan nagy, hogy az épületek megjavítása tetemes összegeket emésztene fel. Az OFOTÉRT- bolt és a mellette lévő iskola épületét ezért a közeljövőben lebontják. Van olyan elképzelés is, hogy az ezer négyzet- méteres eladóterű áruházat ide építik. A Kedves cukrászda melletti területen felépítendő ház földszintjén a takarékszövetkezet irodája és a TOLNAKER üzlethelyisége lesz. Az emeleti részen öt lakást alakítanak ki. A valamikori Bitter-féle ház udvarrészén felépített keresztfolyosó gyerekzsivajtól hangos. A fehérre meszelt falak, a kívülről vadonatújnak tűnő vakolás figyelmeztet a közelmúltban bekövetkezett változásra. Mintegy húsz évet kell visz- szamennünk az iskola alapításáig. Az aparhanti tanács akkor döntötte el, hogy az épületből kis átalakítással iskola lesz. A lakóházban három tantermet alakítottak ki. Ez akkor elég is volt. Az épülettel párhuzamosan húzódó istállóban még az állami mének nyerítettek. A hatvanas években egyre sürgetőbbé vált az iskola bővítése, vagy új építése. Elsősorban anyagi nehézségek miatt sokáig váratott magára a kezdés. Aztán az ÁFÉSZ kezdeményezésére 1974-ben megalakult egy bizottság, amelynek a tanács és a tsz képviselői is tagjai voltak. Az iskolaépítés megsegítését határozták el. Akkor már az istállórész helyén is tantermek voltak, de az oktatás alapfeltételeit nehezen lehetett biztosítani a falak között. A megyei tanács először 500 ezer, később újabb kilenc- százezer forintot utalt az iskola átépítésének segítésére. Az építkezés 1975-ben kezdődött. A valamikori lakó- és istállóépületet két folyosóval összekötötték, a volt tornácot megszélesítve zsibongót alakítottak ki. A hátsó, udvari részen építették fel a mosdó- és WC-helyiségeket. Az átépítés során két tantermet kibővítettek és három szertárhelyiséget is kialakítottak. Az építők dicséretére legyen mondva, hogy az év decemberében megvolt a műszaki átadás és 1976 januárjában a gyerekek birtokukba vehették az iskolát. IHÁROSI IBOLYA Málinger János fényképeiből rendezett kiállítást a megyei művelődési központ Szekszárdon. Tizenkét fekete-fehér, tizenkilenc színes képpel mutatkozik be a fotó kedvelőinek a szerző, önálló kiállításán. A bemutatott képek egy része ismerős lehet a nézőnek, mert a megyei fotóklub kiállításain, pályázatain korábban sikerrel szerepeltek. Málinger János, a megyei kórház hivatásos fotósa, a megye legjobb színesfényké- pezői közé tartozik, ami annál inkább figyelemre méltó, mert a fotónak ezt az ágát kevesen művelik magas szinten. A kiállításon szereplő képei közül mennyiségben és minőségben is színes felvételei vannak túlsúlyban. Színes képeit a festőiség, impresszionista látásmód jellemzi. Kevés köztük a hagyományos megoldású, „színhelyes” kép. Egyéni látásmódját exkluzív színkeveréssel, többszörös átfordítással éri el. Jó színkompozíciójú, nonfiguratív felvételei is megőrzik a fotó sajátos hatását. Kiemelkednek egy koncert élményét tükröző képei. Technikai jártasságát, játékos kedvét mutatják karikákat, vonalakat variáló képei. Fekete-fehér felvételei között akadt tartalmilag tisztázatlan, technikailag gyengébben megoldott kép is. Hibája a kiállításnak, hogy a képek alatt nem volt a cím feltüntetve, pedig tartalmilag sokféle, egységes tematiká- júnak semmiképpen nem mondható Málinger János kedden zárult kiállítása. —kz— ZUGÍRASZO K Egy idős, nyugdíjas asztalos nemrégiben arra ébredt, hogy drága pénzen vett, szép lakóháza tulajdon, képpen nem is az övé. Igaz, hogy pénzt adott érte és lakott benne, de az adásvételkor alaki hiba történt, és az eladó hozzátartozói most még szép, ha „szívességből” megtűrik a sajátjának vélt falak között. Pedig maga a szerződés nem is került sokba, néhány száz forintba csupán, és a 70 felett járó nyugdíjas ingyen se vélte volna, hogy ezt a csekély összeget zugírász- nak adta. Később ügyvédhez fordult, ügye szerencsésen ren. deződött, és ma már csak tanulságai miatt érdemel szót. Az újságíró nem jogász, így sokáig azt hitte, a „zugírászat” valamilyen mikszáthi ízű kifejezés, ami legfeljebb Deák Ferenc korában lehetett élő, de ma már történelmi emléknek is ódon. A megkérdezett szakemberek — dr. Sarlós László, a megyei ügyvédi kamara elnöke, dr. Tihanyi Mátyás, dr. Tóth László és dr. Fekete Tamás ügyvédek — egybehangzóan és számos példával fűszerezve mondották az ellenkezőjét. A BTK. 188. paragrafusa félreérthetetlenül fogalmaz: „Aki anélkül, hogy erre jogosult lenne... ellenszolgáltatásért más részére okiratot szerkeszt”, az zugírásznak tekintendő és ha leleplezik, nem ússza meg olcsón. Egy évig terjedhető javító-nevelő munkát, vagy pénzbüntetést kaphat, de ha rábizonyul az üzlet- szerűség, vagy ha az illető szakmája gyakorlásától eltiltott ügyvéd, a büntetés egy éves szabadságvesztés is lehet. — Tulajdonképpen miért baj az, ha valaki jogban járatlan embertársainak segíteni akar? — kérdeztük. — Ez nem baj! — hangzott a válasz. — A baj ott kezdődik, hogy a joghoz érteni kell és egy rosszul szerkesztett végrendeletnek, vagy szerződésnek nagyon kellemetlen következményei lehetnek. Egy régi bátai példát említenek, ahol a zugírász készítette formahibás végrendelet azt eredményezte, hogy épp az nem örökölt semmit, akire a végrendelkező javait hagyni akarta. A végrendeletet más hozzátartozók jogosan támadták meg. Előfordult már, hogy valaki olyan házat vett meg, amihez a hozzátartozó telek az utca másik oldalán volt, mert a zugírász rosszul írta fel a telekkönyvi számokat. — A Büntető Törvénykönyv paragrafusait nem ötletszerűen alkották. Ennek a tevékenységnek, a zug- írászatnak, társadalmi veszélyessége nagy. Valaki egyszer, teljesen mindegy, hogy mekkora összeget, valakinek kifizet, és amikor ügyét illetékes helyről elutasítják, fizethet újra. Ezúttal már a hozzáértőnek, az ügyvédnek. — Elterjedt a zugírászat? — Veszedelmesen elterjedt! — Kik űzik? — A jogban annyira-amennyire jártasak és sajnos nagyon gyakran tanácsi dolgozók is... Utóbbi esetben a „társadalmi veszélyesség” kifejezést felfokozott értelemben kell használni. Ha bármelyik tanácsi dolgozó az ügyféltől egyszer már pénzt fogadott el, akkor semmi garancia arra, hogy másodszor nem teszi meg, amellett, hogy a makulátlanul tiszta kezű többség jóhírét is veszélyezteti. — A tény mögött nem élhet valamelyes bizalmatlanság az ügyvédekkel szemben? A megkérdezettek nem lelkesednek a feltételezésért, de elismerik, hogy élhet. A rossz beidegződések nem változnak máról holnapra. 1958 óta azonban, amióta ügyvéd csak munkaközösségben dolgozhat, tökéletesen megváltozott a pályán lévők helyzete is. A legkisebb műhibáért erkölcsileg, anyagilag és fegyel- mileg egyaránt felelősek. Régen esetenként kapták a honoráriumot, tehát három tárgyaláson többet kerestek, mint kettőn. Ma átalánydíjazás van érvényben. Az Ügyvédi Kamarának megyénkben 31 tagja van, ami egyáltalán nem tűnik soknak. A zugírászok azonban elsősorban nem az ő érdekeiket sértik, hanem azokét, akik hozzájuk fordulnak. Senkinek nem jut eszébe, hogy fájós fogát érettségizett szomszédjával húzássá ki. Foghúzásra ott vannak a fogorvosok. Jogi problémák rendezésére pedig az ügyvédek. ORDAS IVÁN Iskolabővítés
