Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-07 / 5. szám

2 Képújság 1977. január 7. Cartert kész helyzet elé állítják Fokozódik az amerikai fegyverkezés PAHORáMA BUDAPEST Az új év kezdetén a Penta­gon is „ajándékokkal” ked­veskedett a maga sajátos módján. Az amerikai kato­nai-ipari komplexum a leg­újabb hadügyminisztériumi megrendelések révén az adó­fizetők pénzéből megint óriá­si összegekhez jut. A nagy összegű megrende­lések ilyen időzítése termé­szetesen nem véletlen. Maguk az amerikai katonai vezetők hangsúlyozták: 1977-ben fo­kozni kívánják a fegyverke­zési program ütemét. A jelen­legi pénzügyi évre a katonai­ipari komplexum nyomása alatt a kongresszus katonai kiadásokra 113 milliárd dol­lárt szavazott meg, ugyan­akkor, a sajtó értesülései sze­rint, a Ford-kormányzat a kulisszák mögött 1977—78-ra — tovább növelve az igényt — 123 milliárd dolláros kérel­met készít elő. ♦ ZSAROLÖ KÍSÉRLET James Carter megválasz­tott elnök, aki január 20-án veszi át hivatalát, a válasz­tási kampányban azt ígérte, hogy csökkenteni fogja a ka­tonai költségvetés összegét. A jelenlegi kormányzat azonban — mindössze két héttel le­mondása előtt — e mostani Moszkva Az SZKP Központi Bizott­sága, a szovjet kormány a közszükségleti cikkek terme­lésének fejlesztése és a lakos­ság keresletének jobb kielé­gítése céljából határozatot hozott a tömegfogyasztási cikkek gyártásának fejlesz­téséről és minőségének javí­tásáról. A határozatot — amely 1980-ig jelöli meg a feladatokat — a Pravda csü­törtöki száma tette közzé. A párt- és kormányhatáro­zat előírja, hogy az érintett tömegfogyasztási cikkek — televízió, bútor, edény, mo­torkerékpár és kerékpár, fényképezőgép, óra, fehér­nemű, szőrmesapka, farmer­öltöny, harisnya, hangszer, stb. — termelését az évtized végére a jelenlegi szint 1,7- szeresére kell bővíteni. En­nek érdekében az ötéves terv­ben szereplő állami beruhá­zásokon kívül az érintett lépésével is nyomást gyako­rol a leendő demokrata párti kormányzatra: mondjon le szándékáról, ne csökkentse a fegyverkezési célokra szánt összeget. Még a washingtoni újságok is Cartert zsaroló kísérletnek minősítik a re­publikánus párti kormány intézkedését. A hivatalos in­doklás szerint a fegyverkezés ütemét fokozó lépésre az Egyesült Államok biztonsága érdekében, az állítólagos „szovjet veszély” elhárítása miatt került sor. A jól hang­zó érvelés azonban a tények fényénél egészen más hang­súlyt kap. A Brookings Inté­zet napokban közzétett tanul­mánya meggyőzően bizonyít­ja, hogy mit jelent valójában a fegyverkezésen alapuló „biztonság” amerikai értel­mezése. Fő ESZKÖZ A HADSEREG A washingtoni kormányok harminc év alatt, 1946 janu­árjától összesen 215 esetben folyamodtak az amerikai haderő felhasználásához bi­zonyos „külpolitikai hatá­sok” eléréséért. Az amerikai katonai erő fitogtatása, az „erődemonstráció” a minden­kori kormány alapvető esz­köze volt a többi ország „fej­egyesülések és vállalatok hat évre szóló külön beruházási bankhiteleket vehetnek fel a közszükségleti cikkeket gyár­tó üzemeik bővítésére és kor­szerűsítésére. A szakminisztériumok konkrét feladatokat kaptak Új, műszakilag bonyolult és korszerű kultúrcikkek és ház­tartási gépek gyártásának be­indítására. Az új termékek között vannak az automata mosógépek, kazettás rádió­magnetofonok, zsebszámító­gépek, videomagnetofonok, filmfelvevő vario-objektívek, 67 centiméteres képernyő­átmérőjű színes televíziók, il­letve hordozható mini színes tv-készülékek, elektronikus karórák, stb. • A határozat számos intéz­kedést tartalmaz a tömeg- fogyasztási cikkek minőségi javításának biztosítására, a reklámtevékenység és a ke­resletkutatás fejlesztésére. lődésének” befolyásolására, a kívánt tendencia megerősíté­sére vagy gyengítésére. A szerzők a katonai zsarolás számos esetét részletesen le­írták, így az amerikai hadi- tengerészet és a légierő 1964- es akcióját is, amikor Brazília partjainál felvonulva, bizto­sították a haladó Goulart el­nök kormányát megdöntő puccsisták sikerét. KOCKÁZATOS POLITIKA A Brookings Intézet mun­katársainak tanulmánya elemzi az utóbbi évek „fejlő­dését” is. A szerzők szerint az Egyesült Államok 1975 végéig 33 esetben helyezte hasonló céllal riadókészültségbe stra­tégiai nukleáris haderejét. Legismertebb az 1973-as lé­pés, amikor az arab—izraeli háború idején Tel Aviv tá­mogatására Washington fel­idézte a totális termonukleá­ris háború reális veszélyét. A tanulmány végső követ­keztetéseiben megállapítja: „A hadsereg felhasználása gyakran hatásos eszköz volt rövidtávú külpolitikai célok elérésére. Ugyanakkor az Egyesült Államok vezetőinek tudatában kell lenniük az efféle politika kockázatának.” Lisszabon Felháborító ítélet A lisszaboni katonai bíró­ság 3 év és 9 hónapos börtön- büntetésre ítélte azt a fasisz­ta titkosrendőrt, aki 1961- ben meggyilkolta Jósé Dias Coelho szobrászművészt, a Portugál Kommunista Párt aktivistáját. Mivel beszámí­tották a vizsgálati fogságban eltöltött időt, a gyilkos mind­össze 11 hónapra kerül rács mögé, „jó magaviseletéért” pedig elengedték neki azt a 3 hónapos pótlólagos elzárást, amelyet a bírónak azért kel­lett volna kiszabnia, mert a salazari politikai rendőrség tagja volt. A lisszaboni katonai bíró­ság enyhe ítélete általános felháborodást keltett anti­fasiszta és baloldali körökben. Margarida Tengarrinha, a meggyilkolt Dias Coelho egy­kori élettársa, a PKP KB tag­ja az ítélet kihirdetése után kijelentette: „Ha a többi per is így végződik, sok portugál gyermeket ugyanaz a veszély fenyeget majd, mint amilyen az én gyermekeimnek jutott osztályrészül: árvákká vál­nak.” Az ítélettel összefüggésben megíigyelők utalnak arra, hogy a portugál katonai igaz­ságszolgáltatásban továbbra is erős pozíciókkal rendelkez­nek a régi rezsim emberei. Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke a csehszlová­kiai bányaszerencsétlenség alkalmából táviratban fejez­te ki részvétét Lubomir Strougalnak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kor­mánya elnökének. DAMASZKUSZ Szíriában csütörtökön nyilvánosan kivégeztek há­rom személyt, akik ellen az volt a vád, hogy Damasz- kuszban és Aleppóban több ember halálát okozó bomba- merényleteket hajtottak vég­re. Két merénylőt Aleppó­ban, a harmadikat Damasz- kuszban aksztották fel csü­törtökön hajnalban. A bom­bamerényieteket tavaly jú­liusban és augusztusban kö­vették el. BUENOS AIRES Az argentin rendőrség Bue­nos Aires egyik elővárosában tűzharcban megölt 10 monte- nero-gerillát, 7 férfit és 3 nőt. Hivatalos rendőrségi je­lentés szerint a gerillák ép­pen kormányellenes jelszava­kat festettek egy iskola falá­ra. A rendőrség meglepte a gerillákat, akik fegyveres el­lenállást tanúsítottak. Az új év első öt napjában eddig már 33 ember esett ál­dozatul a gerillaharcoknak Argentínában. PEKING A néhai Csou En-laj mi­niszterelnök emléke körül felcsapó indulatok csütörtö­kön eljutottak tetőpontjukra. Peking szívében megjelent egy több részletből áll plakát­sor (tacepao), amely a „teljes igazságot” követelte az 1976. áprilisi Tienanmen téri „el­lenforradalmi incidens” dol­gában. Az „ellenforradalmi inci­denst”, amely 48 órával ké­sőbb ürüggyé vált Teng Hsziao-ping leváltásához, az váltotta ki, hogy a hatóságok az április 4-ről 5-re virradó éjszaka puccsszerűen eltávo­lították a térről a Csou En-laj emléke előtt tisztelgő koszo­rúk ezreit. Ennek nyomán összetűzésekre került sor. A csütörtöki tacepao szer­zői azt írják, hogy a „négyek bandája” eltorzította az ese­ményeket, megrágalmazta Teng Hsziao-ping elvtársat és brutális, fasiszta módon el­nyomta a tömegeket, amelyek Csou halálának háromhóna­pos fordulója alkalmából fe­jezték volna ki tiszteletüket az elhunyt emléke előtt. Reméljük — olvasható a plakáton —, hogy a Hua Kuo- feng elvtárs vezette központi bizottság figyelmesen tanul­mányozza majd az ügyet és teljes igazságot szolgáltat. Határozat a töinegiegyasztási cikkek termelésének gyors íejlesztésére Spanyolország és a IUATO Szemünk előtt játszódik le a Franco utáni Spanyolország átalakulásának folyamata. Madrid képtelen arra, nógy az események fejlődését meggátolja. Igyekszik a francoista múlt­ból megőrizni mindent, amire képes. De ehhez egyre kevesebb az ereje. A demokratizálásra természetesen nem csupán a haladó világ figyel oda. Eredményeit a maga számára akarja haszno­sítani a'NATO is, azzal együtt, hogy a folyamatot az atlanti tömörülés számára kedvező mederbe tereli. A NATO-hoz való csatlakozás biztosítja azt a demokráciát, amelyre Spanyol- országnak szüksége van — így vélekednek még azok közül is sokan, akik elvben ellenzik a nemzetközi feszültség kieléző- désére és a fegyverkezési hajszára irányuló NATO-politikát. Holott éppen a nyugati értelemben vett spanyolországi demok­rácia hiánya akadályozta meg, hogy Spanyolország a NATO tagja legyen. Éppen a Benelux államok, Hollandia és Belgium tiltakoztak határozottan az ellen, hogy Franco állama tagja legyen annak a szervezetnek, amely alapszabálya értelmében arra hivatott, hogy védelmezze ezt a demokráciát. A NATO-nak néhány évvel ezelőtt katonai szempontból még nem volt oly nagy szüksége Spanyolországra. A NATO vezetősége teljes mértékben megbízott Portugália fasiszta ve­zetőiben. Olaszországban a NATO helyzete szilárd volt, a kommunisták messze álltak a „kormányrúdtól” és a NATO- hoz és az Egyesült Államokhoz hű kereszténydemokrata phrti személyek uralma biztosítottnak tűnt. Brüsszel tábornokait a tömb délkeleti szárnya sem aggasztotta. Zavartalannak tűntek a Törökországgal való kapcsolatok is, Görögországban pedig olyan fasiszta katonatisztek kezében volt a hatalom, akiket a NATO ültetett a miniszteri bársonyszékbe. JVIa már a helyzet nagyon komolyan megváltozott. / Illeg Imimig nein ui£.in beíjc^en íjiagnauuiiuaii, jOilcíic Mario Soares kormánya mindent megtesz annak érdekéber hogy meggyőzze a tömb vezetőit nyugati elkötelezettségérő Ugyanezeknek a vezetőknek véleménye szerint veszélyes helyzet Olaszországban is, ahol a legutóbbi parlamenti válasz tásokon elért kommunista sikerek és a kereszténydemokratá jelentős veszteségei azt eredményezték, hogy az OKP politikg súlya növekedett. Jelenleg a kommunista párt nélkül, vág ellen Olaszországban egyetlen komoly döntést sem lehet hozn és éppen ez nyugtalanítja a NATO-t, amely nyíltan beavatko zik az olasz belügyekbe. Nem különösen rózsás a NATO délkeleti szárnyának hely­zete sem. A ciprusi kaland okozta válságon máig sem voltak képesek úrrá lenni. A jelenlegi földközi-tengeri politikai összefüggéseket fi­gyelembe véve a NATO-politikát tervező stratégák szemében ezért ma Spanyolország pótolhatatlan. Az a tény, hogy a NATO visszautasította a Varsói Szer­ződés országai azon javaslatát, hogy a két tömörülés ne ve­gyen fel új tagokat, többek között azzal magyarázható, hogy a spanyolországi átmeneti helyzetet kihasználva, új támasz­pontra akarnak szert tenni a Földközi-tengeren. Az pedig, hogy lesz-e Spanyolországban demokratikus rendszer vagy sem, a NATO vezetői számára semmilyen különleges jelen­tőséggel nem bír. V. JERMAKOV Szír-jordán államszövetség Csütörtök esti kommentárunk. Jordánia fővárosában, Ammanban tárgyal jelenleg Szíria miniszterelnöke, Kalafavi, valamint miniszter­elnök-helyettese, külügyminisztere, Abdel Halim Khad- dam. Nem keltett különösebb meglepetést, hogy ez utób­bi már Ammanba érkezésekor kijelentette: szinte tel­jesen kidolgozták már Szíria és Jordánia új állam- szövetségének terveit. Három hónappal ezelőtt, Husz- szein jordániai király damaszkuszi látogatása és Asszad elnökkel folytatott megbeszélései során elért elvi meg­állapodás nyomán kezdett a két kormány foglalkozni a politikai és katonai integráció terveinek kidolgozásával. A jelek szerint a két szíriai politikus most az „utolsó' simítások” elvégzése végett tárgyal Husszein királlyal és Badran miniszterelnökkel. Bár az új államszövetség tervének részletei még nem ismeretesek, biztosra vehető, hogy nem valamiféle „összeolvadásról”, egy államfő és egy közös parlament égisze alatti egyesülésről van szó. Inkább arról, hogy a két ország — miközben változatlanul megtartja önálló államiságát — az eddigieknél jóval alaposabban össze­hangolja kül- és katonapolitikáját. Mindkettő úgyne­vezett frontállam és az izraeli agresszió áldozata lévén, erre már régóta szükség is mutatkozik. (Az 1967-es arab—izraeli háborút követően Irak, Szíria és Jordánia hármas államszövetséget deklarált, de a terv lényegé­ben papíron maradt...) Az arab világban régóta meg­nyilvánuló egységtörekvések legújabb hajtása Damasz­kusz és Amman jelenlegi szövetkezése, de az eddigi ta­pasztalatok — a hirtelen fellángolások és kiábrándulá­sok — óvatosságra intenek sikerét illetően. Minden­esetre most a korábbiaknál kedvezőbbek a feltételek a két szomszédos ország együttműködésének magasabb. szintre emeléséhez, akcióegységének kialakításához. Az ammani tárgyalások során megvitatták azt a javaslatot, hogy az arab frontállamok — Egyiptom, Szí­ria és Jordánia — tartsanak konferenciát Rijadban. A színhely megválasztása Szaúd-Arábia megnövekedett befolyását jelzi. Egyelőre kevés szót esik arról, hogy részt vesz-e ezen a Palesztinái Felszabadítási Szervezet is. Pedig a palesztínai—jordániai megbékélés nélkül — a viszály azóta tart, hogy a jordán hadsereg 1970 őszén felszámolta a PFSZ .gerilláinak jordániai bázisait — az új államszövetség nehezen bizonyult életképesnek. Már csak azért is, mert Jordánia lakosságának 60 százalékát palesztinok alkotják. Laosz és Thaiföld viszálya Amint a Patet Lao hírügy­nökség jelenti, az LNDK kül­ügyminisztériuma január 4- én tiltakozó jegyzéket nyúj­tott át Thaiföld vientianéi nagykövetének a két ország határa mentén thaiföldi rész­ről sorozatosan elkövetett provokációk ügyében. A nyilatkozat felsorolja a december 13 és december 20 között történt thaiföldi fegy­veres határsértéseket. Súlyos provokációra került sor például december 19-én Laosz északi területén, ahol a határsértő thaiföldi egység katonái közül a helyi laoszi erők egyet lelőttek, kilencet megsebesítettek, kettőt el­fogtak. Ugyancsak ezen a napon thaiföldi tüzérség 24 ágyú­lövést adott le Xayhna Buli tartomány egyik falujára. Katonai egységek aknavető-, hadihajók pedig ágyútüzet nyitottak Savannaketh tarto­mány Mekong-parti települé­seire. Jugoszláv-görög tárgyalások A hivatalos látogatáson Ju­goszláviában tartózkodó Di- mitriosz Biciosz görög kül­ügyminiszter csütörtökön Belgrádban folytatta megbe­széléseit vendéglátójával, Mi­los Miniccsel, a jugoszláv kormány alelnökével, külügy­miniszterrel. A jugoszláv sajtó közlése szerint szerdán, a tárgyalások első napján, a két külügy­miniszter elsősorban külpoli­tikai kérdésekkel foglalkozott. A legnagyobb figyelmet a Balkán félszigeten kialakult helyzetre fordították. Mind­két fél méltatta az év közepén sorra kerülő belgrádi konfe­rencia rendkívüli jelentősé­gét. LAPZÁRTA ÜLÉST TARTOTT AZ OBT ÜGYVEZETŐ ELNÖKSÉGE Csütörtökön a Hazafias Népfront székházában ülést tartott az Országos Béketanács ügyvezető elnöksége, az ülésen Vlagyimir Jakovlevics Pavlov, a Szovjetunió bu­dapesti rendkívül és meghatalmazott nagykövete átadta Sebestyén Nándornénak, az Országos Béketanács főtitká­rának a szovjet békebizottság „Békéért” kitüntető jelvé­nyét. KAIRÓ 1977. március 7-én Kairó­ban tartják az első arab— afrikai csúcsértekezletet* — közölték csütörtökön az Arab Liga vezető tisztviselői. Hozzáfűzték, hogy Mahmud Riad, az Arab Liga főtitkára üzenetet kapott William Ete- ki Mboumouatól, az Afrikai Egységszervezet főtitkárától, aki az afrikai államok meg bízásából hozzájárult a kon­ferencia időpontjához.

Next

/
Oldalképek
Tartalom