Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-28 / 23. szám
\ A ^PÚJSÁG, 1977. január 28. A magyar könyvkiadásról Érdekes tényeket olvashatunk ki a számokból, amelyek könyvkiadásunkat jellemzik. Mit olvasunk, mit keresünk? A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése közrebocsátotta az 1945 és 1975 időszak „könyvadatait”. 1975-ben 35 ezer kiadvány jelent meg, ennek a negyede könyv. Tízezer lakosra hazánkban 7,3 könyv jut, a „világátlag” mindössze 1,5. A nálunk megjelenő könyvek fele tudományos és szak- irodalom, ám alacsony példányszámban látnak napvilágot. 1975-ben 707 szépirodalmi mű jelent meg, a kortárs írók művei ennek hat- han százalékát tették ki. A könyvek többsége öttíz vagy húsz-huszonötezer példányban jelenik meg, nyolcvan százalékukat a Móra, az Európa, a Szépirodalmi és a Magvető adja ki, a többin mintegy húsz kiadó osztozik. A magyarra fordított külföldi szépirodalom sorát az orosz és szovjet eredetű művek vezetik, majd a francia, angol, amerikai és német szerzők következnek. Az utóbbi években jelentősen megszaporodtak az afrikai és latin-amerikai szerzők magyarul olvasható művei. Az írókról is készült megjelenésüket feltüntető lista. Ezt Jókai Mór vezeti 13 művel, utána Janikovszky Éva következik nyolc, Arany János és Móra Ferenc hat, Thomas Mann, Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula, Tersánszky Józsi Jenő, Illyés Gyula, Fehér Klára, Szabó Magda, Déry Tibor öt-öt könyvvel. Jókai tizenhárom könyve ötszázezer példányban jelent meg, majdnem húsz szerző könyve fogyott el több mint százezer példányban: köztük Sienkiewicz, Manzoni, Dosztojevszkij, Istrati, Zola, Szi- monov, Dumas, Szilvási, Berkesi. A versek közül a Szép versek válogatás példányszáma a legmagasabb — hetvenezer — utána a Toldi, Ady _ összes verse, Arany János, Kölcsey Ferenc és Keats művei szerepelnek. A magyar szerzők művei iránt jelentős a külföld ér7 deklődése is. 1966—1972 közötti időszakban a Szovjetunióban -203, Csehszlovákiában 196, az NSZK-ban 145, az USÁ-ban 121 magyar mű került az olvasókhoz. Mikulásvirág A fiatal házaspár, mint Vámos Miklós alakjai általában, köznapi, sokunk által ismert gondokkal bajlódnak. Ezúttal éppen albérletet keresnek, amikor egy este a lány a Körúton egy fára rajzszögezve furcsa hirdetésre bukkan: „Eltartási szerződést kötnénk ifjú házaspárral, hosszú haj nem akadály. Háromszobás lakásunkból kettőt átengedünk, amíg élünk, jól megleszünk, háklisak nem leszünk. Egy víg kedélyű, idős házaspár.” És egy furcsa félreértés során a fiatalok megismerik, sőt megkedvelik az (előítéletek miatt idegennek, unalmasnak képzeli magukra ha. gyott, cuppogó, csoszogó, nagyothalló) öregek életét. A realitás lírai, meseszerűen groteszk világba fordul... Az érdekesnek ígérkező hangjátékot január 31-én sugárazza a rádió. Spirál Bocz Gyula szobrászművész alkotása Villányban Uj magyar filmek Simó Sándor új filmjének Boldog évek a címe, egy család történetét dolgozza fel. Több beszámolót közöltek a kulturális lapok Szabó István új filmjének forgatásáról. A színes alkotásnak, melynek főszereplője egy sárga villamos, Budapesti mesék a címe. Hunyadi Sándor Vöröslámpás ház című regénye is filmre került Egy erkölcsös éjszaka címmel. Fedőneve: Lukács a címe a színes szovjet—magyar filmnek, Zalka Máté életéről. Rendezője Manosz Zakariasz. Várkonyi Zoltán új Jókai- filmje, a Fekete gyémántok. Dömölky János új filmje a Kard. Jékely Zoltán ötlete alapján Csurka István írta. A színes filmvígjáték nem nélkülözi a szatirikus elemeket sem. Szintén színes magyar film A királylány zsámolya, melyet Fejér Tamás rendezett. Televíziórendezőként ismert Esztergályos Károly, akinek első mozifilmje Székely János regényéből készült, a címe Kísértés. Sport témájú Rényi Tamás filmje, aminek címe K. O. Színes szovjet—magyar film készül a magyar munkásmozgalom legjobbjainak pártépítő, szervező, antifasiszta ellenálló harcairól, Ju- rij Ozerov rendezésében, Kommunisták címmel. TflMEOBCKdJI lírásán A Szovjetunióban, így Tambov megyében is széles körű munkaverseny bontakozott ki a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére. Üzemek, szovhozok és kolhozok vállalják: túlteljesítik az éves tervet, az ötéves tervet pedig hamarabb fejezik be. A Progressz kolhoz kollektívája például vállalta: három és fél év alatt teljesíti azt a feladatot, amit öt évre irányoztak elő. E túlteljesítés alapját már az elmúlt évben lerakták. Ez a kolhoz az elmúlt évben 132 százalékra teljesítette a hús- és 140 százalékra a tejértékesítési tervét. Idén el akarják érni a 3200 literes tehenen- kénti évi tejtermelést és vállalták: november 7-ig, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója megünneplésének napjáig annyi húst és tejet adnak el az országnak, amennyit a tervük szerint másfél év alatt kellene értékesíteniük Dunántúlt napló Az általános iskola elvégzése után 16 éves korukig kötelesek továbbtanulni a fiatalok. A megyében a 8 osztályt végzetteknek csaknem 90—92 százaléka tanul tovább. Többségük szakmunkástanuló-iskolákban. Reális perspektíva tehát a középfokú végzettség. A középiskolai lemorzsolódások aránya 12—15 százalék körül változik, egyes szakmunkástanulóiskolákban ennél is több. A dolgozók iskolarendszerű oktatása — az alsófokú felnőttoktatás — elsősorban a hiánypótlás feladatát elégíti ki. Fontosságát indokolja, hogy Baranyában 1970-es adatok szerint a 15 évesnél idősebb népességnek mindössze 51,4 százaléka végezte el az általános iskola 8 osztályát. Igaz, hogy a hiányos alapműveltségű lakosság 80 százaléka a 40 év feletti korosztályhoz tartozik, de sajnos ma is újratermelődik a kötelező általános iskolát el nem végzettek aránya. PETŐFI NÉPE Dicséretes az akasztói Béke Szakszövetkezet gazdáinak elhatározása. A 40 százalékos állami támogatás reményében 1976-ban felépítettek kettőt a szakosított juhászati telep huszonkét épületéből, fele annyi költséggel, mint másutt. A takarmányozást és a hulladék eltávolítását az előírás szerint gépesítették. Az AGROBER-nél készíttetett beruházási terv szerint az idén folytatják a kivitelezést. Hatezer anyajuhot és szaporulatát helyezik maid el a telepen. FEJÉR MEGYEI a Dél-somogyi Állami Gazdaság gesztorságával megalakult agrokémiai központ. Építését az év második felében megkezdik, s jövőre be is fejezik, mivel a tervek szerint 1978 őszén már üzemelnie kell. Még ebben az évben kialakult a központ dolgozói t állománya, mivel az elképzelések szerint az építési munkálatok befejezésére el kell készíteni a 31 ezer hektáros területre vonatkozó terveket. Az előzetes fölmérés szerint az építés mintegy 30 millió forintba kerül. Az említett területeken körülbelül 93 millió forint értékben használnak föl évente műtrágyát, s a tervezett 4—5 százalékos megtakarítás számottevő ösz- szeget jelent. la ften&issance ff du Val d'Oise E~ HÍRLAP Ritkán előforduló, szokatlanul szép természeti jelenségre lett figyelmes Kazsoki József, a pusztaegresi Hunyadi Tsz halászmestere. Egyik halastavuknak van egy öble, ahová kicsinyke tápláló ér folyik be. Talán emiatt is a tó nádasos széle, néhány négyszögölön nem fagyott be. Hogy fagymentes maradt ez a kis víztükör, elősegítette az is, hogy az őszi vonulásról elmaradt és ittrekedt hatnyolc gémféle élelemszerzés közben állandóan töri a hártyásodó jeget. A csillogó víztükörre szokatlan vendégek érkeztek északról átvonulóban: három hattyú (pontosan: énekes hattyúk). Nagyon otthon érzik magukat ebben a parányi rezervátumban, hiszen mióta megérkeztek, a halastónak ez a része éppen a hattyúk miatt, azonnal védetté vált. Somogyi Néplap Harmincegyezer hektár területen tevékenykedik majd Szekszárd francia testvér- városában március 13-án lesznek az esedékes községtanácsi választások. A Francia Kommunista Párt területi bizottsága úgy döntött, hogy a polgármesteri tisztségre ismét Albert Bet- tencourt-ot jelölik. A lap így méltatja a megyénk székhelyén is több alkalommal járt kommunista vezetőt : „Minden felelős tisztségben, melyet betöltött, a nép, a munkásosztály, a párt és az általa olyannyira átformált városa iránti törhetetlen hűségről tett tanúbizonyságot. Eredményeit a monopolizmus hatalma elleni szakadatlan harcban, a munkanélküliség, infláció és nyomor ellen küzdve érte el. Bezons első kommunista polgármestere, Louis Peronnet emlékéhez híven viselkedett mindig. Az a ragaszkodás, melyet a lakosság irányába mutat, a munkásság soraiban elismert népszerűsége, erősíti a pártot is.” 16. — Ott van széle Cserni Pán birodalmának, innen van név: Vaskapu... Lidi tam nyemózse doiszty... — mondta Herminka, miközben Teréza felállt, hogy villanyt gyújtson és töltsön a kancsóba. Ekkor fordult meg Anyicska is, hogy kipillantson az ablakon. Lonci is kipillantott. Az utca üres volt, nem ült már senki a villanyoszlop alatt, a lámpa fénykörében. Teréza felkattintotta a villanyt. A szemek vaksin hunyorogtak, s a lányok mozgolódni kezdtek. De Herminka mindezzel nem törődött. — Lidi sohase oda nem mehette — csipogott. — Valaki bátor kihoz neki katona, szegény feje megnyugod... Lonci a beszélő töppedt, aszaltszilva- fejében gyönyörködött; a babicska sóhajtott sárgán, kopáran, kiugró álián két, fénybe mártott szőrszál mozgott; Teréza a bort csobogtatta, míg Marisa ide-oda ingott a széken, és reménytelennek tartotta a dolgot. — Ki oda ugyan menne utána?... Kinek van bátorság?! Nagyokat sóhajtottak erre, s a friss bor kellemes hűvösségét ízlelgette nyelvük. Bizony nem jutott eszükbe senki. Lonci régen forgatott egy kérdést, most előjött vele. De előbb Anyicskára kacsintott. — Aztán ha a katona annyi embert megtámadott... — szép szeme hamisan összeszűkült —, hogy lehet, hogy egyet sem ölt meg... a Lidi óta? Az asszonyok némileg bárgyún néztek Loncira, borvirágos képpel. Tán fel se fogták a kérdés értelmét. Lonci két ujja ágasába helyezte állát. — Vagy megölt? Kit? Anyicska belenevetett a tenyerébe. Az asszonyok pedig borukba húzódtak. Bajos lett volna megmondani: hallgatásuk sértettség-e vagy ködös emlékezetükben ku- tatgattak inkább áldozatok után. * — Dajkamesék — mondta odakinn a lépcsőn Anyicska és nevetett. Kéz a kézben, ugrálva vették a fokokat. Majd a képzeletbeli kapun és kerítésen kívül Anyicska azt mondta: — De ők már ilyenek... — Hát persze — felelt Lonci zihálva, mert futólépésben igyekeztek a buszhoz. Az utolsóhoz, mely kilenc órakor indul. ■* * Anyicskáék kurta kis utcájában szuroksötét volt, éppen attól az egy szál villany- körtétől, mely a sarkon hunyorgott, és amelytől a környék még kihaltabbnak tűnt. I Anyicska fogta Lonci kezét és elöl igyekezett, a gidres-gödrös gyalogúton, és hátraszólt, ha vigyázni kellett a lépéssel. Vakon eljárt itt. Százszor is megtette már az utat a kilences buszhoz. — Alszik minden — mondta Lonci, hangját önkéntelen lefogva, belesimítva a környezet csendjébe. — Egy városban azért... — No, csak fülelj — szólt Anyicska, pillanatra megállt. S hallani lehetett az ismerős brummo- gást — a távoli nagybőgőét, — amely dél- u\in az erdő csendje fölött dongott. És Lonci megremegett. — Gyerünk — suttogta. A lámpa alatt betértek az öreg utcába, ahol a vízmosta gömbölyű kövek fehéren világítottak, és ahol kétoldalt sűrűn összebújtak a sötét és néma házak. Itt-ott szü- remlett ki csak világ, az utcai lámpák mostoha fényei pedig nagy messzeségből üzengettek egymásnak. Sehol egy lélek. Sietve lépkedtek a köveken, s cipőjük kopogásától zengett az utca. Lonci nem tudott szabadulni a tudattól, hogy megint az erdei patakmederbe tévedtek, immár kikevered- hetetlen. Elhaladtak egy szalmahajas házikó mellett. Bespalettázott parányi ablaka, s a kiszáradt diófa gyomverte udvarán, melynek csontváz-ágai feketén rajzolódtak a csillagos égboltra, temetői fuvallatokat bocsátottak az útra. Hűvös kapualjak és pinceablakok lehelnek ily kúszva-lopakodva a járókelőkre. — No, itt lakik egy boszorkány — súgta Anyicska, és derű fénylett a szavában. Akár egy idegenvezetőnek, ki mindazzal a kuriózummal szolgál, amit az idelátogató vár. Hűvös volt, Lonci összerázkódott. Anyicska mondta a bédekkert: — Száz macskája van, s éjfélkor emberi hangon sírnak a diófa ágain... Lonci csaknem elhitte. Ebben a leselkedő sötétben. Ebben az alattomos csendben. Az élet tán szekrényekbe bújt és ágyak alá. Tán nincs is élet. Mint az üveghegyek közt, melyek visszazengik hátborzongatón a holt pusztaság csendjét... Zengett az utca. Szaporán kopogott a négy cipősarok. A nagybőgőt a hirtelen támadt szél közelebb fújta. Vagy ők kerültek közelebb. A kanyarnál eléjük ömlött a muzsika. És négy árnyék, mint a kőre öntött olaj, egy távoli lámpa idáig vergődött fénytócsájába mosódva. Zsabkáék vigyorogtak a szemük közé. El- állták az utat. Ki ismeri a rémület természetét? Azt a zárlatot az agyban, a szívben, az idegekben, I az izmokban, a keringő vérben? Egy pillanatig. Hogy a következő pillanat a gondolattöredékek zsúfoltságával rontson a bénult érzékekre, midőn a kilátástalanság sötétjén már a lehetőségek és apró remények is átcikáznak. A lányok fogták egymás kezét; a rémület izzásában összeforrott ujjak szétfejthe- tetlenségével. Az emlékek hálója még rezgeti Göndör Lidi legendájától, rémlátásukat minden bizonnyal felnövesztette. Mert talán az a lámpa se volt olyan nagyon messze, amelyik fénytócsáját ide csorgatta, alig tízhúsz lépés. És az a muzsika is közelebb volt sokkal, mert már emberi hangok is vegyültek közé. A mulatság általános zsivajából egyes szavakat is ki lehetett venni. — Mit akartok? — kérdezte Anyicska, s hangja megcsuklott. Kérdeznie kellett, nem tehetett mást. Tudta, hiába is kiáltana, nem hallja meg senki amott a zsivajgásban. Vagy emitt a házak kihunyt ablakai, s betett kapui mögött; s ez legkevésbé sem volt az értelem szava, inkább az ijedtségé, mely csak addig lát, ameddig érzékel: a sötétlő, néma falakig. Menekülést se látott a kapuk felé, melyekbe belelátta a reteszt is, s visszafelé is any- nyit kellene futni, hogy az is reménytelennek tűnt. (Schubert Péter rajza.) (Folytatjuk) kyfltaáls kaDsodl®si[kép S1©^S1É[q)©[LAS
