Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-05 / 3. szám
1917. január 5- * .............-keleti rendezésre A nvar Szadat egyiptomi államfő hétfőn az Izrael által megszállt gazai övezetből érkezett palesztin delegáció tagjai előtt ismertette elképzeléseit a közel-keleti válság rendezéséről. Az A1 Ahram című kairói lap szerint az elnök hangoztatta, hogy a genfi közel-keleti békekonferenciát nem lehet a palesztinok nélkül megrendezni és Egyiptom úgy véli, hogy a konferencián önálló palesztin küldöttségnek kell részt vennie. Az elnök a továbbiakban hangoztatta, hogy egyetért Asszad szíriai elnökkel a palesztin állam megteremtésének szükségességében, és ,.e stratégiai fontosságú döntés megváltoztathatatlan”. Egyiptom álláspontja szerint létfontosságú egy ideiglenes, forradalmi palesztin kormány létrehozása. Ez a kormány mintegy 100 ország elismerésére számíthatna. Nyilatkozata végén az egyiptomi elnök a múlt héten elhangzott felhívásához hasonlóan hangoztatta, hogy Jordánia és a PFSZ között ..együttműködési formulát” kell találni, majd magyarázatképpen hozzáfűzte, hogye kapcsolatokat az arab köztársaságok szövetségének mintájára képzeli el. AZ EGYIPTOMI ELKÉPZELÉSEK ELSŐ VISSZHANGJAI — Jordánia továbbra is támogatja a PFSZ-it, mint a palesztin nép egyedüli képviselőjét és tartja magát az 1974-es rabati arab csúcs- konferencia határozataihoz, amelyek a PFSZ-t a palesztin nép törvényes képviselőjének minősítették — jelentette ki hétfőn Ammanban Mudar Badran jordániai miniszterelnök. A kijelentés, mely norvég parlamenti képviselők előtt hangzott el, leginkább azzal keltett feltűnést, hogy nem utalt Szadat elnök (Jordánia és a megalapítandó palesztin állam közötti intézményes kapcsolataira vonatkozó) felhívására. — A közel-keleti béke csak akkor valósulhat meg, ha az összes megszállt arab területekről kivonják az izraeli csapatokat és lehetővé teszik, hogy a palesztin arab nép maga határozzon sorsáról — jelentette ki Husszein jordániai király ugyanazon norvég parlamenti delegáció előtt. A jordániai király reményét fejezte ki, hogy az idei év a közel-keleti béke helyreállítását célzó intenzív diplomáciai lépések éve lesz. Abu Mazen (Mahmud Abbasz), az El Fatah egyik vezetője, hétfőn Bahreinben úgy nyilatkozott, hogy gerillaszervezete támogatja a palesztin emigráns kormány megalakításának gondolatát, s kedvezően viszonyul a Jordániával való kapcsolatok normalizálásához. A kapcsolatok rendezésének egyetlen feltétele számunkra — mondotta Abu Mazen —, az 1974-es rabati csúcskonferencia határozatainak végrehajtása. A palesztin vezető kifejezte reményét, hogy a helyzet kedvező alakulása esetén Cisz-Jordániában és a gazai övezetben két éven belül létre lehet hozni a palesztin államot. ÖSSZEÜLT A PALESZTIN PARLAMENT A Palesztin Nemzeti Tanács tagjainak létszámát 158-ról 300—350 főre emelik — közölte hétfőn Khaled Fahum, a parlamentként működő testület elnöke. Elmondta, hogy az új tagok többsége a megszállt Cisz- Jordánia képviselőiből kerül majd ki. Fahum a továbbiakban bejelentette azt is, hogy a PFSZ Végrehajtó Bizottsága és a Palesztin Nemzeti Tanács tagjaiból alakult PFSZ Központi Tanács január 11- én Damaszkuszban ülést tart a palesztin mozgalmat érintő legutóbbi fejlemények megvizsgálására. A tanácskozás napirendjén szerepel majd a palesztin nemzeti egység megszilárdításának témája. PALESZTIN—IZRAELI TALÁLKOZÁSOK Mordechai Gazit, Izrael párizsi nagykövete hétfőn megerősítette, hogy az elmúlt napokban izraeli és palesztin személyiségek találkoztak a francia fővárosban. A nagykövet sajnálatosnak nevezte a találkozókat. Jigal Állón izraeli külügyminiszter haifai beszédében szintén bírálta az ilyen jellegű találkozókat. Ezek olyan benyomást kelthetnek — mondotta —, mintha a PFSZ politikai tényező lenne, amely a jövőben Izrael tárgyalópartnereként léphetne fel. Erre semmi esély nincs — jelentette ki Állón. WASHINGTON A Nemzetközi Valutaalap (IMF) végrehajtó igazgatósága hétfőn Washingtonban közleményben jelentette be, hogy Angliának 3,9 milliárd dollár értékben 2 évre szóló kölcsönt hagyott jóvá. Az alap történetében ez a legnagyobb hitel, melyet egy ország gazdasági nehézségeinek leküzdésére szántak. (Tavaly Anglia 1,7 milliárdos hitelt kapott.) NEW YORK A New York Post hétfői jelentése szerint a CBS rádió- és tv-konszern elnöke azon fáradozik, hogy a távozó Kissinger külügyminisztert megnyerje erre a tisztségre. William Paley, a CBS jelenlegi elnöke 75 éves és nyugalomba akar vonulni. A New York-i lap szerint Kissinger és Paley már több ízben tárgyalt, de a külügyminiszter még nem adott végleges választ. PRAGA Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a csehszlovák kormány és a Szakszervezetek Központi Tanácsa mély gyászának ad kifejezést az ostravai szénmedencében történt december 30-i bá- nyaszerencsétleség miatt. A három vezető testület kedden közzétett közös nekrológja megállapítja: Mint ismeretes, az ostravai medence Starzich szénbányájában december 30-án robbanás történt. A robbanás idején 225 bányász dolgozott a föld alatt; többségükben sikerült a felszínre jutni, de a robbanás közelében dolgozó 43 bányász életét vesztette, a szerencsétlenség okainak és körülményeinek kivizsgálása folytatódik. Az állami és gazdasági szervek mindent megtesznek a szerencsétlenség szociális és gazdasági következményeinek megszüntetésére. Az elhunytak családját rendkívüli segélyben részesítik. BEJRUT A falangista párthoz közelálló körök kedden részleteket tettek közzé a libanoni főváros keresztény negyedében, a párt székháza közelében hétfőn este elkövetett bombamerényletről. A nem hivatalos adatok szerint legalább 30 személy meghalt és a sebesültek száma meghaladja a hetvenet. A mintegy 50 kiló robbanóanyagot az ismeretlen tettesek egy forgalmas utcán parkoló gépkocsiban helyezték el. A robbanás következtében a környező gépkocsik kigyulladtak és 200 méteres körzetben betörtek az ablakok. Az idézett körökben nem közölték ugyan, hogy kit gyanúsítanak a merénylettel, de jelezték, hogy megtorlásokra lehet számítani. PEKING Kedden este befejeződött Ziaur Rahman Kínában tett látogatásának pekingi, hivatalos fele. A bangladesi belügyminiszter az általa adott díszvacsorán közölte, hogy a két ország képviselői aláírták az első kínai—bangladesi gazdasági és műszaki együttműködési megállapodást, valamint a kereskedelmet és a fizetést szabályozó jegyzőkönyvet. Li Hszien-nien kínai miniszterelnök-helyettes, Ziaur Rahman vendéglátója szólt a megállapodások tartalmáról és hozzátette: „A segítség, amelyet néhány harmadik világbeli országnak legjobb képességeink szerint nyújtunk, internacionalista kötelességünk”. Ezzel Li ismét megerősítette, hogy Kina az internacionalizmust az úgynevezett „harmadik világ” tá- gabb összefüggésében értelmezi. Bonn Genscher nyilatkozata Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter rádiónyilatkozatban vázolta az NSZK-nak az 1977-es esztendőre vonatkozó legfontosabb külpolitikai célkitűzéseit. Ezek között első helyért említette az egységes Nyu- gat-Európa megteremtését, a nyugati katonai szövetség megszilárdítását. A miniszter fontosnak mondotta a „realisztikus enyhülési politika” folytatását és „az érdekek igazságosabb kiegyenlítését” a harmadik világ országaival szemben. Az enyhülési politika „előfeltételének” minősítette a nyugati katonai szövetség erősítését, majd hangsúlyozta, hogy „az NSZK számára Nyugat-Berlin döntő kérdés”. Genscher üdvözölte Leo- nyid Brezsnyev várható bonni látogatását, jelezte ugyanakkor, hogy kormánya érdemben kívánja felvetni a „nyugat-berlini kérdést”. Az NSZK igényt formál arra, hogy Nyugat-Berlint is vonják bele e szerződéses megállapodásokba. Kitért a Közép-Európában állomásozó haderők létszámának csökkentéséről Bécsben folyó tárgyalásokra és elismerte a tanácskozások kiemelkedő fontosságát. Rhodesiakonferencia 4 Kevés kérdés áll annyira a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom figyelmének előterében, mint a proletár internacionalizmus, amely egyaránt szorosan kapcsolódik a nemzeti érdekekhez és a nemzetközi forradalmi flare feladataihoz, a nemzeti és nemzetközi felelősség bonyolult kölcsönhatásban levő problémáihoz. A PROLETÁR internacionalizmus — a burzsoázia nacionalizmusával szemben — a legforradalmibb osztály, a munkás- osztály ideológiájaként született és a forradalmi harc fejlődésével gazdagodott, s gazdagodik tartalma, mint ahogy mélyebbé, sokoldalúbbá válnak konkrét megnyilvánulási formái is. A munkásosztály nemzetközi szolidaritása ma semmivel sem kevésbé fontos fegyver, mint bármely korábbi időszakban. És az internacionalizmus ma sem jelent — sohasem jelentett — valamilyen pótlólagos kötelezettséget, amelyet egy párt vagy szocialista ország saját kötelezettségein „felül” vállal. A mi pártunk mindig is vallotta: internacionalista kötelezettségünk nem merül — nem merülhet — ki abban, hogy a szocializmus építésén fáradozunk hazánkban. Persze ez is internacionalista kötelezettségünk, amivel mi marxista—leninista párt, mint országunk sorsáért felelősséget érző hazafiak saját munkás- osztályunknak, saját népünknek tartozunk. Hiszen ha munkánkkal, fejlődésünkkel, életmódunkkal bizonyítjuk a szocializmus fölényét a tőkésrenddel szemben, akkor ezzel a szocializmus nemzetközi erősítéséhez is hozzájárulunk. Ugyanilyen természetes kötelességünknek tartjuk a lehetőségeink szerinti segítségnyújtást azoknak a népeknek, amelyek szabadságukért és függetlenségükért harcolnak az imperializmus és a gyarmatosítás erőivel szemben; azoknak az osztályoknak és rétegeknek, amelyek küzdenek a kizsákmányolás ellen, a társadalmi haladásért, a demokráciáért, a békéért. Ez nyilvánult meg a ■segítségadásban — társadalmi és állami síkon, véradással, gyógyszerrel, fegyverrel — a bátor vietnami nép nagyszerű szabadságküzdelméhez; ez tükröződött cselekvő szolidaritásunkban Angola szabadságharcos erőivel; és ez jut kifejezésre a palesztinai arab nép felszabadító küzdelme, az arab népek ügyének igazságos rendezéséért, a közel-keleti béke megteremtéséért harcoló erők iránt. Mozgalmunkat ma a növekedés, a feltételek sokfélesége következtében az is jellemzi, hogy egysége, összefogása a kor követelményeinek megfelelő módon valósul meg, s nő az egyes pártok felelőssége is. Éppen a berlini konferencia szolgált új bizonyítékkal, hogy a közös érdekeket szem előtt tartó türelmes erőfeszítés meghozza gyümölcsét: az önálló és egyenjogú testvérpártok képesek voltak meghatározni az együttes fellépést követelő feladatokat, s készek egyesíteni is erőiket a közös célokért, anélkül, hogy fel kellene adniuk a sajátos feltételeikhez igazodó elképzeléseiket. Ismételten bebizonyosodott, hogy az egységes marxista—leninista ideológia megköveteli a rugalmasságot, a sokoldalúságot az egységes célok valóra váltásáért eltérő feltételek között vivott harcban. Az internacionalizmus feltételezi a testvérpártok kölcsönös szolidaritását. Ez a kölcsönös szolidaritás egyebek közt azt jelenti, hogy egyetlen párt, vagy a testvérpártok egyetlen csoportja sem zárkózhat be saját keretei, vagy valamiféle „regionális keretek” mögé, hanem cselekvőén, minden lehetséges módon segítenie kell más országok foiTadalmi erőinek küzdelmét. Ezzel kapcsolatban két tényezőre érdemes különös figyelmet fordítani. Az első: a kommunista és munkáspártok napjainkban megkülönböztetett és növekvő szerepet játszanak a nemzetközi forradalmi folyamat mindhárom fő áramlatában. Vezető erők a szocialista világrendszer országaiban, ahol kormányzó pártként működnek. Ott vannak és számos országban fontos törvényhozási-kormányzati pozíciókra tesznek szert a fejlett tőkés országokban. És nő szerepük a „harmadik világban”, a nemzeti felszabadító mozgalmakban. A második tényező éppen ezzel a különleges helyzettel, a mozgalom növekedésének új minőségével, s a harci körülmények — következésképpen esetenként a nézőpontok — különbözőségével függ össze. Ám a különbözőségből is csak az következik, hogy a testvérpártok közötti kapcsolatban a hangsúlynak az együttmunkálkodáson, a kölcsönös segítségen, a megoldás közös, együttes keresésén kell lennie, még akkor is, ha az új feltételek között felvetődő probfémák konkrét megítélésében előfordulhatnak és a gyakorlatban elő is fordulnak eltérések a testvérpártok álláspontjai között. Ilyen esetben sok függ attól, hogy figyelembe vegyük: a többnyire különböző feltételekből fakadó eltérő megoldások és a velük összefüggő nézeteltérések mögött a burzsoá propaganda nagy igyekezettel, próbál „gyökeres” ellentéteket „felfedezni”, főként pedig ellentéteket szítani a nemzetközi kommunista mozgalom soraiban. Ezért különösen fontos, hogy az eszmecseréket, vagy vitákat elvi alapon és elvtársiasan, alapvető érdekeink és céljaink azonossága alapján, a teljes önállóságból fakadó teljes felelősséggel folytassuk, úgy, hogy azokat az osztályellenség ne tudja a maga javára kamatoztatni. Arra kell törekednünk, érvényesüljön minden testvérpártnak az a joga, hogy maga ítélje meg a saját országában végbemenő fejlemények jellegét, maga dolgozza ki a követendő stratégiát és taktikát, válassza meg a harc különböző szakaszaiban lehetséges szövetségeseit. A berlini konferencia óta eltelt időszakban még fokozottabban tapasztaljuk, hogy az osztályellenség rágalmazó támadásainak tüzét épp a létező szocializmus országaira, mindenekelőtt a Szovjetunióra összpontosítja. Az ilyen ismétlődő támadásokkal a kommunista és munkáspártok berlini dokumentumának szellemében kell szembeszegülni; e kérdésben a kommunisták nem tehetnek engedményt. Már csak azért sem, mert az antikommunizmust nemcsak a kommunista pártok ellen irányítja a burzsoázia, a reakció, hanem valamennyi haladó erő ellen felhasználja. ÉPPEN EZÉRT közös érdek — a párbeszéd és együttműködés sikere függ tőle —, hogy e mozgalmak soraiban elszigeteljék és leküzdjék az antikommunizmust. Ma is mélységesen időszerű ez a figyelmeztetés: nem volt, nincs és nem is lehet szovjetellenes, vagy olyan kommunizmus, amely a létező szocializmus, a szocialista országok közössége ellen irányul. VÁRNAI FERENC Ivor Richard, a genfi Rho- desia-konferencia brit elnöke folytatja Rhodesiával kapcsolatos konzultációs megbeszéléseit. A diplomata kedden Pretoriából a botswanai fővárosba, Gaboronebe érkezett és ott többek között Se- retse Khama köztársasági elnökkel fog tárgyalni. Közben Salisbury-ben a rhodesiai fehértelepes kormány a legkülönbözőbb mesterkedésekkel próbálja meghosszabbítani uralmát. Marchais elutazott Kubából A Kubai Köztársaságban tett magánlátogatása befejeztével elutazott Havannából Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkára. Látogatása alatt baráti megbeszéléseket tartott a Kubai KP Politikai Bizottságának tagjaival és találkozott Fidel Castróval, a Kubai KP KB első titkárával is. LAPZARTA BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte dr. Anton Buttidieget, a Máltai Köztársaság elnökévé történt megválasztása alkalmából. egészségügyi küldöttség utazott a Líbiai Arab Köztársaságba. FROSINONE A Strada de Sole autópálya Róma és Nápoly közötti szakaszán kedden egymásnak rohant 20 gépkocsi. Az első jelentések szerint legkevesebb kilenc ember meghalt és huszonegyen súlyosan megsebesültek. KAIRÓ Kairó egyik külvárosában egy zsúfolt vonat lépcsőjén utazók közül sokakat lesodort egy szembe jövő szerelvény. Kilenc ember meghalt, öt másik megsebesült — közölte a rendőrség. MOSZKVA Szovjet—iráni tanácskozást tartottak Moszkvában a Kaszpi-tenger védelmével kapcsolatos kérdésekről. A tanácskozáson megállapodás született arról, hogy a két ország tudósai a Radon nevű szovjet kutatóhajó és egy különleges műszerekkel felszerelt iráni repülőgép felhasználásával közös kutatómunkákat végeznek a világ legnagyobb édesvíztárolójának védelme érdekében. BUDAPEST Dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter vezetésével Í dr. Mouftah Al-Ousta Omar líbiai egészségügyi miniszter meghívására kedden magyar
