Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-19 / 15. szám
1977. január 19. ^PÚJSÁG 3 Atomerőmű-építkezés Munkák a főépületen Néhány nappal ezelőtt, amikor felvételeink készültek, az atomerőmű főépületének alapgödrében, még volt egy kis hó azokon a helyeken, ahol nem kellett eltakarítani, mert nem zavarta a munkát. A nehéz járművek közlekedési helyén, a gépházpillérek vonalában letakarták a jeges havat homokkal. Egyik képünk ezt a munkát mutatja. Az acélpillérek, ebből az irányból nézve olyan látványt nyújtanak, mintha óriási diadalkapu emelkednék a 250 méter hosszú betontérség elején. Oldalt mixerkocsi látható: mozgó betonkeverő. Ezek a gépek állandó segítőtársak. Nagy ütemben folyik az erőműépítésen a 'vasszerelés meg a betonozás egyaránt, különösen január eleje óta, amikor bevezették az éjjeli műszakot a főépület munkáinál. A vasszerelvényeket, az előre elkészített paketteket ideszállítják a reaktorbox közelébe és a nagy teljesítményű daru emeli őket helyre, az összeszereléshez. A kép jól érzékelteti, milyen rengeteg vasszál, illetve betonacél között dolgozik fönt az a szerelő, aki éppen rögzíti egyik pakettet a másikhoz. A daru hosszú karja messzire kinyúlik az alapgödör fölötti térségben, minden nehéz any agot, szerelvényt pontosan kézhez ad a 22-es ÁÉV dolgozóinak. De a daru pályáját meg kellett hosszabbítani; ez is erős vasbeton alap. A vasszerelési munka eredménye uralja most az összképet a főépület alapgödrében. Tömérdek acélszál meredezik, célszerű elrendezésben. Már a 20 méter átmérőjű szellőzőkémény alapjánál is ilyen látvány fogadja az érdeklődőt. (gemenci) Foto: Gottvald Tartalékok a mezőgazdaságban (I.) Azonos adottságok - eltéri! hozamok T akarékosság,tartalé,kok------------------------— föltárása a z utóbbi egy-két esztendőben mind többször hangzanak el ezek a fogalmak agrárberkekben is. Tervek készülnek effajta címszavak, kai, kötelezően és a gazdaságok jól fölfogott érdekében egyaránt. Kimeríthetetlen kincsestárról van szó, merész vállalkozás lenne megpróbálkozni azzal, hogy felsoroljuk valamennyi alfe- jezetét. így hát bízvást — rögvest elöljáróban — kijelenthetjük, hogy kissé rap- szodikus ez a válogatás, az az öt, egyenként is kimeríthetetlen témakör, amivel cikksorozatunkban foglalkozunk. ...A szigorodó közgazdasági szabályozók, a szerényebb beruházási lehetőségek arra intenek, hogy a már meglévő állóeszközöket ésszerűbben hasznosítsuk. A szakszerűség növelése, a hatékonyság fokozása, s egyéb követelmények indokolják, hogy a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok ,házatáján igyekezzenek „aprópénzre váltani” az V. ötéves tervben megszabott előirányzatokat. Természetesen nem úgy. hogy ne adjuk meg a növénynek és állatnak azt, ami a hozamok és jövedelmek eléréséhez egyformán szükséges, de akadnak olyan lehetőségek, amelyek kiaknázásához voltaképpen nincs is szükség pénzre. Sokat hallani például a racionális földhasználatról. Mind a mezőgazdasági szövetkezetek III. "kongresszusán, mind az ezt megelőző tsz-szövetségi küldöttgyűléseken elhangzottak idevágó és elgondolkoztató észrevételek. Szűcs József, a Csong- rád megyei szövetség elnöke beszámolójában megemlítette: egymás melletti téeszek között is óriási a különbség hozamok dolgában. Az egyikben 14,6 mázsát, a másikban 42,7 mázsát termett tavaly hektáronként a búza, s a tehenenkénti tejhozamok is roppant differenciáltak. „Két szomszédvár” címmel néhány esztendeje riportot írtam két Pest megyei község, Tápiószele és Farmos szövetkezetéről. Az előbbinek az elnöke — ki számlálta, ugyan hányadik? — letar- gikusan magyarázgatta, hogy a gazdaság vegetálásáért, úgymond, kizárólag az ipar a felelős, merthogy „betelepült a faluba”, s elszippantotta az embereket. De vajon a néhány kilométernyire levő Farmoson miért sikerült megmarasztalni a mun- káskézt — legalábbis annyit, amennyi a virágzó kertészkedéshez, s egyebekhez szükséges ? Ez persze, csak az egyik magyarázat a fáziskülönbségekre, s tán nem is a legfontosabb. Ha egymást váltogatták az elnökök, az már önmagában fékezőleg hatott egy-egy szövetkezet ütemére- életére; igaz. ahol akár évtizedig ugyanazon konzervatív elnök vitte a fő szólamot, ott is csak a stagnálás lehetett a jellemző, esetleg olyképpen, hogy miközben szegény volt a téesz, gazdag lett a tagság. Ilyen paradoxonokról ír utolsó nagy munkájában, a Város és vidékében Erdei Ferenc is, aki az egymás mellett gazdálkodó, de aránytalan növekedésű téeszek kiegyenlítődésére is bemutat példákat ugyanott. Leírja 1 azt a vetélkedést, amely a Makó melletti Apátfalva Petőfi, Búzavirág és Aranykalász Termelőszövetkezetei között dívott. A vetélkedés nem annyira a munkában. mint inkább a keresményekben mutatkozott meg, azaz — hogy Erdeit idézzem — „átlagosan közel any- nyi személyi jövedelemrészesedést kaptak a tagok, de nem annyi munka után. Ez a fő oka annak, hogy a ki- egyenlítés, illetőleg az egyesülés gondolata... felmerült... a falu közvéleményében”. Az utóbbi évek téesz_-------------------------------- egyesülései folyamatában közrejátszott az a szándék is, hogy eltűnjenek a fejlődésbeli különbségek, hogy az erősebb áthassa, átsugározza a gyengébbet. Hasonló szisztéma alapján összehívott közgyűlésen magam is részt vettem: Főt és Csornád szövetkezetének „házasságát” ütötték nyélbe akkor. Az indok: a csomádi gazdaságban — azonos termőterületről — kevesebbet produkáltak; másfelől az egyesülés a fóti téesz- nek is érdeke volt, hiszen ily módon nekilendülhettek az állattenyésztésnek. Nagy általánosságban ugyanis elmondható, hogy az a téesz, amely vásárolja a takarmányt, úgyszólván eleve ráfizet az állattartásra, vagyis kell a háttér, a föld, a növénytermesztés.----------t A mire azonban vigyázni kell: nehogy a lendületeseket alámerítsék a ballasztok! KERESZTÉNYI NÁNDOR Emberközelből — Egy viszonylag fiatal országban ez rendkívül fontos lehet; amellett, hogy a mi viszonylag öreg hazánkban is az: hogyan állnak a közoktatással ? — Tanzániában az iskolás korú gyerekek 90 százaléka elkezdett tanulni. És sokan az idősebbek közül is. Óriási dolog? Nem kérdezzük, de kétségtelenül az, amellett, hogy egyike a legrokonszenvesebb afrikai „rekordokénak is. — Külföldi szaklapban olvastuk, hogy a tengerparti Dar Es Saalam helyett az ország közepén — kissé a brazil példára emlékeztetőén — elkezdték az új főváros, Dodoma építését. Felszabadulásunk óta mi is építettünk néhány új várost. Ez önöknél milyen elvek szerint történik? — Mint az egész állami létünk. Igyekszünk emberközelben maradni. Az ország nagy, helyünk van. Nemcsak anyagi lehetőségeink gátolnak bennünket a magas házak, felhőkarcolókból álló lakótömbök építésében, hanem az a szándékunk is, hogy minden település — így az új főváros is, ahová két minisztérium már átköltözött — méreteivel, szerkezeti felépítésével se hágja át az embert emberhez fűző kapcsolat lehetőségének határait. — Ember és ember közti kapcsolat! Mi hozta Szek- szárdra? — Rockenbauer barátom filmsorozatának kiegészítéséül felvételeket készítettünk Bogár István nagy hírű tanyájában a legrégibb és így is mondhatnám „legalapvetőbb” paraszti munka eszközeiről. — Tanzánia és Magyar- ország közt sok ezer kilométernyi a távolság. Van különbség? — Nincsen! Ember és ember között sincsen. ORDAS IVÁN Fotó: Komáromi B evalljuk, hogy a címben szereplő „emberközelből” kifejezéstől kivételes módon egy kissé félünk. Hogyan hozzunk emberi közelségbe valakit, aki ugyan két napig velünk együtt rótta a szekszárdi utcákat, de akinek szülőhazájáról (velünk együtt) sokaknak kevés sejtelme van. Lapunk olvasói bizonyára emlékeznek arra, hogy a hazai sajtóban elsőként néhány hete jelent meg nálunk az ismert tv-rendező, Rockenbauer Pál tavalyi tanzániai utazásáról számot adó sorozata, az „Afrikai örömeink”. A magyar televíziósoknak a távoli országban legtöbb örömet okozó vezető tanzániai kormánytisztviselő, Theophil Nshiku — magyar barátai kíséretében — az elmúlt vasárnap és hétfőn Szek- szárdon járt és hosszú beszélgetések során nekünk is alkalmat teremtett ahhoz, hogy egy s mást leírhassunk Tanzániáról. —" A hazánknál tízszerte nagyobb területű Tanzániai Egyesült Köztársaság Afrika Indiai-óceán melletti partján 1961-ben, illetve zanzibári része valamivel később nyerte el a függetlenséget. A „függetlenség elnyerése” kifejezés: — közhely. Több mint ezer éve állami életet élő magyaroknak nehéz elképzelni, hogy milyen munka rejlik mögötte és mit jelent szervezett kereteket teremteni kereken tizenötmillió bantu, és még más kisebb törzs és népcsoport tagjainak. Erről kérdeztük — ha csak röviden is — Theophil Nshikut, az ottani falufejlesztési szervezet, nálunk úgy mondanák, hogy audiovizuális oktatási főosztályának vezetőjét. — Hosszú statisztikai felmérések után hozzákezdtünk legsürgetőbb feladatunk megvalósításához, a zárt és állandó települések, a helyi adottságoktól függően 250—600 családnak otthont adó falvak megteremtéséhez. Ezekhez út vezet, bennük iskola van és legalább középfokú egészség- ügyi ellátás, továbbá mező- gazdasági tanácsadás. — Ez az önök vezető pártja, a TANÚ programjának része? — Igen. De itt elárulhatom, hogy a TANÚ és az ország zanzibári része másik pártjának, az ASP-nek léte február 1-től már a múlté. Ekkor alakítjuk meg a CCM-et, ami nekünk természetesen nem csak rövidítést jelent, hanem ahogy barátaim elmondásából összehasonlítani tudom, hozzávetőleg annyit, mint 1948-ban a magyaroknak a munkáspártok egyesülése. — Rockenbauer Pál és kollégái a két kormány közti megegyezés alapján televíziós filmet forgattak Tanzániában. Van televíziójuk? — Nincs. Viszont az előbb említett faluközpontokban van filmvetítési lehetőség és van rádió, a népnevelés és -oktatás e két fontos eszköze. Theophil Nshikuval beszélget Rockenbauer Pál
