Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-18 / 299. szám

2 Képújság 1976. december 18. Befejezte munkáját az országgyűlés téli ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról). Felszólalt a vitáiban : Vaskó Mihály (Heves megye, 2. vk.) a megyei pártbizottság első titkára, Klabuzad Miklós (So­mogyim. 6. vk.)asiófoki Egyet­értés Tsz elnöke, dr. Földvári József (Baranya m., 4. vk.) professzor, a Pécsi Tudo­mányegyetem rektora, Dömö- törfy Sándor (Zala megye, 5. vk.), a hahóti Rákóczi Tsz A képviselő többek között a következőket mondotta: A Magyar Népköztársaság 1977. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot át­tanulmányozva, Tolna me­gyei képviselőtársaimmal együtt meggyőződéssel álla­pítottuk meg hogy az jól szolgálja a pártunk XI. kong­resszusán meghatározott gazdaságpolitika végrehajtá­sát. Úgy érzem, külön figyel­met érdemel a költségvetés írásos indoklásából az a megállapítás, hogy az egyen­súlyi helyzet javulása biz­tosan megkezdődött. E folyamat azonban nem tehet elbizakodottá bennün­ket. Ha meg akarjuk valósí­tani terveinket, ha népünk életszínvonalát szakadatlanul növelni kívánjuk, mi is úgy érezzük, hogy a kijelölt irányvonal tartása mellett fokozni kell az előrehaladás ütemét. E nagy munkában bátran építhetünk munká­sainkra, parasztjainkra, ér­telmiségünkre — kezdte be­szédét Fülöp László, majd a termékszerkezet gyors ütem­ben történő átalakításának szükségességéről beszélt. A munkaerő-gazdálkodással kapcsolatban, többek között, a következőket mondotta : — Szabályozó rendszerünk véleményem szerint bevál­totta a hozzá fűzött remé­nyeket, jól szolgálja a köz­ponti és népgazdasági érde­keket, jó irányba befolyásol­ja a termelést, gazdálkodást, fogyasztást, felhalmozást. Van viszont a szabályzók­nak — hangsúlyozom: kis mértékben — olyan része is, ami nem arra ösztönzi a termelőüzemeket, hogy a központi elképzelések mara­déktalanul valóra váljanak. Bizonyos mértékig így va­gyunk a munkaerő-gazdál­kodással kapcsolatosan, el­sősorban a termelőszövetke­zetekben. Azok akiket a mezőgaz­daság átad más területekre, általában szakmunkás, vagy betanított munkás képesítés­sel nem rendelkeznek. így az átlagjövedelmük a szö­vetkezet tagjainak átlaga alatt van. Ha e tagok kilép­nek a szövetkezetekből, az ott maradottak átlagjövedel­me automatikusan meg­emelkedik. Termelőszövetkezeti tag­jaink kérése vált valóra ak­kor, amikor a nyugdíjkor­határt a munkásokéhoz, al­kalmazottakéhoz hasonlóan csökkentettük. Évente így két korosztály megy nyug­díjba, azok, akik alapító ta­gok voltak, akik szakkép­zettséget nem igen tudtak szerezni, akiknek így az át­lagjövedelme a legalacso­nyabb. E tagok nyugdíjba vonulása ugyancsak auto­matikusan növeli az átlag- jövedelmet. A műszakpótlék, ünnepi pótlék fizetésénél újból je­lentkezik a gond, az átlag- jövedelem emelkedésében. Ha figyelembe vesszük azt, hogy arányaiban tovább növekszik az szakmunkások száma, akiknek 10 százalék­kal magasabb bért fizetünk, mint az egyéb dolgozóknak; ha figyelembe vesszük a műszaki irányítók növekvő számát, egyes szövetkezetek­ben az a helyzet alakul ki, hogy nem engedik ki tagjaik sorából azokat sem, akikre pedig ott a szövetkezetben nagy szükség nincs. Ez a helyzet káros nép­gazdaságunk szempontjából de nem megnyugtató a ter­főáLlat tenyésztője, dr. Szilá­gyi Gábor (Hajdú-iBihar me­gye, 2. vk.), a Debreceni Pos­taigazgatóság igazgatója. Bogó Istvánná (Fejér me­gye, 5. vk.) zöldségtermesz­tő, a pölgárdi Vörös Osállag Tsz szocialista brigádvezető­je után Fülöp László (Tolna megye, 3. vk.), a bátai No­vember 7. Termelőszövetke­zet elnöke szólalt fel. melőszövetkezetek életében sem. — Kérem miniszter elv­társat, ha mód van rá, a sza­bályzót úgy változtassák, hogy a felszabaduló munka­erőt hátrányok nélkül tudja a mezőgazdaság egyéb nép- gazdasági ágnak átadni. Fülöp László ezt követően a mezőgazdaságnak nyújtott állami hitelekkel kapcsolat­ban többek között a követ­kezőket mondotta: — Mai helyzetünkben nem szabad lemondanunk a ház­táji adta lehetőségekről, amely a fontos és nélkülöz­hetetlen népélelmezési cik­kek megtermelése mellett a mezőgazdasági, vagy falusi lakosság egyik jövedelem- forrása is. Mindezek mellett a fő vo­lument a jövőben a nagy­üzemeknek kell előállítani, melyekre nem mindenhol van meg az optimális lehe­tőség. Egyetértek azzal, hogy az állami hiteleket olyan te­rületekre kell adni, ahol az gyorsan megtérül, ahol az exportképesség nagyban megvan. Mai gazdasági hely­zetünk egyértelműen ezt kí­vánja. Annak érdekében viszont, hogy állati férőhelyeink gya­rapodjanak, kérném, ha mód van rá, a jövőben alacso­nyabb kamatlábbal, illetve valójában hosszú lejáratú hi­telt kapjanak egyes mező- gazdasági üzemek, annak ér­dekében, hogy a beruházási kedv valamelyest javuljon. Különösen vonatkozik ez a termelőszövetkezetekre, ahol a beruházások a népgazda- ságilag fontos állati férőhe­lyek létesítésében, gyümöl­csösök szőlők telepítésében, felújításában, korszerűsíté­sében a minimálisra estek vissza az utóbbi időben. Az országgyűlési képviselő ezt követően — a Sárköz példájával illusztrálva — a belvízrendezés fontosságát, sürgősségét hangsúlyozta, be­fejezésül pedig a pedagógus illetményföldek használatá­val kapcsolatos gondokról szólt. Beszédét a követke­zőkkel fejezte be: Tisztelt országgyűlés! Általánosságban és részle­teiben az 1977. évi költség- vetést jónak tartom, mely­nek valóra váltása nagy fel­adat elé állít mindannyiun­kat. Munkálkodjunk azon, hogy a terv maradéktalanul teljesüljön, hiszen ez közös érdekünk. Abban a remény­ben adom igenlő szavaza­tom, az 1977. évi állami költségvetésre, hogy az mindannyionk boldogabb életét szolgálja. Pethő István (Veszprém m., 5. vk.), a MEZŐGÉP 8. számú gyáregységének gép­lakatosa szólalt fel utolsó­ként a törvényjavaslat vi­tájában. A vitában felszólalásra többen nem jelentkeztek, ezért az elnöklő Péter János a vitát bezárta, s megadta a szót Faluvégi Lajos pénz­ügyminiszternek, aki össze­foglalta az elhangzottakat. Idézte a vita központi gondolatát, hogy a jövő esz­tendő lendületes, nagyon lel­kesítő feladatokat hoz majd minden ágazatban. E teen­dőket azonban — az eddig szokásostól eltérően — csak úgy tudjuk megoldani, ha minden téren jól átgondol­juk dolgainkat, meg tudjuk újítani módszereinket. Az általános értékelésen belül a pénzügyminiszter részletesen foglalkozott azok­kal a fő kérdésekkel, ame­lyek felszínre kerültek az országgyűlést megelőző bi­zottsági üléseken és most a plenáris tanácskozáson. E véleménynyilvánítási fórumokon csaknem 150 kép­viselő szólt hozzá a költség- vetés tervezetéhez, fejtette ki gondolatait. Kritikus megjegyzések is elhangzottak. így például ar­ról, hogy „finom” volt a megfogalmazása a gazdálko­dás egynémely gyöngeségé- nek, fogyatékosságának; s arról is, hogy mintha a kel­leténél többször hivatkoz­tunk volna e negatívumok — gazdasági, szervezési gon­dok, fogyatékosságok — kapcsán olyan külső ténye­zőkre, mint például az idő­járás, a belvíz, külpiaci ha­tások. Kétségtelen — anél­kül, hogy e tényezők jelen­tőségét eltúloznánk —, e te­kintetben szerzett tapaszta­lataink is tanulságul szol­gálhatnak. Púja Frigyes: Tisztelt országgyűlés! Tisztelt képviselőtársaim ! — A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszu­sa 1975. márciusában beható­ban elemezte a nemzetközi helyzetet. A kongresszus ha­tározata többek között hang­súlyozta: „A békés egymás mellett élés jegyében napja­inkban fordulat megy végbe a nemzetközi helyzetben, a hidegháború korszakából a különböző társadalmi rend­szerű államok politikai, vala­mint kölcsönösen előnyös gazdasági, műszaki-tudorná- - nyos és kulturális együttmű­ködése felé”. Ez az elemzés ma is helytálló; a nemzetkö­zi politika fő irányzata to­vábbra is az enyhülés. — A Varsói Szerződés po­litikai tanácskozó testületé­nek ez év novemberében Bu­karestben megtartott ülése, amely sokoldalúan elemezte a nemzetközi élet és különö­sen az európai helyzet ala­kulását, hasonló következte­tésekre jutott. — Az enyhülési folyama­tot jelentősen elősegítik azok a kiemelted ő sikerek, ame­lyeket a szocializmus, a ha­ladás erői az utóbbi időben elértek. A szocialista orszá­gok gazdasága és kultúrája Tisztelt országgyűlés ! — Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet óta el telt 16 hónap igazolja a zátró- ökmámy élveinek és rendelke­zéseinek életképességét. — Kormányunk a szocialis­ta közösség országainak kor- máínyaival együtt kezdettől fogva sífcnaszállt a Helsinki­ben vállalt erkölcsi és politi­kai kötelezettségek, a záró­okmányban foglalták egészé­nek kölcsönös végrehajtásá­ért. Ezt egyértelműen bizo­nyítják gyakorlati lépéseink, megtett intézkedéseink, az országok kétoldalú együtt­működésének elmélyítését célzó javaslataink, nemzetkö- si tárgyalásaink. Mindenekelőtt azt a ta­nulságot kell levonnunk: világosak a határozatok, amelyek gazdasági helyze­tünkkel és feladatainkkal összefüggésben, legutóbb az V. ötéves tervvel kapcsolat­ban születtek. Az ezekben megfogalmazott teendőket gondosan számba kell venni és mindenkor szem előtt kell tartani — ez közös fe­lelőssége mindenkinek, bár­milyen szinten dolgozzék is. Ugyanakkor az általános kö­vetelmény megfogalmazásán túlmenően az eddiginél több konkrét, gyakorlat; segítsé­get kell nyújtaniuk egy­másnak a különféle gazdál­kodó, illetőleg irányító szer­veknek. A képviselői vita másik általános tanulságaként em­lítette a pénzügyminiszter hogy sok olyan népgazdasá­gi feladat áll előttünk, amelynek megoldásában fe­lül kell emelkedni egy-egy ágazat, terület, vagy vállalat szempontjain és nagyobb folyamatosan fejlődik, ere­jük tovább gyarapodik. A szocialista közösség befolyá­sa, tekintélye a nemzetközi politikában soha nem volt ilyen nagy mint most. Az európai kommunista és mun­káspártok ez év júniusában Berlinben megtartott érte­kezlete hozzájárult a kom­munista mozgalom egységé­nek erősödéséhez, s új len­dületet adott a békéért és a biztonságért folyó küzdelem­nek. A szocializmus, a hala­dás, a nemzeti független­ség eszméje újabb tömegeket hódított meg, kiszélesedett a tartós békééit, a szilárd biztonságért küzdők tábora. Több évtizedes fegyveres harc után győzött a vietna­mi nép, és létrejött az egy­séges Vietnami Szocialista Köztársaság. A laoszi nép életében is fordulat követke­zett be; országában megkez­dődött a szocialista társada­lom alapjainak lerakása. Az angolai nép a szocialista or­szágok, valamint a világ ha­ladó erői segítségével keresz­tülhúzta az imperialisták és a Dél-afrikai Köztársaság ve­zetőinek — mások által is támogatott — reakciós elkép­zeléseit. Megalakult az An­golai Népi Köztársaság, amely a szocializmus útján kíván haladni. — Mindezek és más fon­tos események jelzik, hogy az utóbbi években számot­tevően erősödött a békés egymás mellett élés, a nem­zetközi enyhülés alapja. Ezen a téren a helyzet sokkal jobb, mint néhány esztendővel ez­előtt volt. Ha ehhez hozzá­vesszük, hogy a tőkés orszá­gok uralkodó köreiben is terjed a realitások felisme­rése, levonhatjuk a követ­keztetést: a békés egymás mellett élés, az enyhülés fo­lyamata — ha elő is fordul­hat átmeneti megtorpanás — tartósan nem állítható meg többé. — A Magyar Népköztársa­ság kormánya egyetért a záróokmány végrehajtását célzó, sokoldalú kezdeménye­zésekkel, így azzal is, hogy az európai kontinensen bonta­koztassunk ki hatékony együttműködést az energia­gazdálkodás, a közlekedés és a környezetvédelem iterén. — A béke és a biztonság szempontjából nagy jelentő­sége van az európai államok széles körű gazdasági együtt­működésének. E téren na­gyobb szerepet kellene bizto­sítani a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és az Euró­pai Gazdasági Közösség ren­dezett kapcsolatainak. Mint méretű — országos — össze­fogásra van szükség. Egye­bek között azért, hogy pon­tosan teljesíteni tudjuk a szocialista országokkal szem­beni nemzetközi kötelezett­ségeinket, s tőkés exportun­kat is az eddiginél dinami­kusabban tudjuk lebonyolí­tani. Végül Faluvégi Lajos kér­te, hogy az országgyűlés vál­toztatás nélkül fogadja el az 1977. évi költségvetésről be­terjesztett törvényjavasla­tot. Határozathozatal követ­kezett: az országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1977. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot álta­lánosságban és részleteiben, az eredetileg beterjesztett összegekkel egyhangúlag el­fogadta. A napirend szerint ezután következett a külügyminisz­ter beszámolója a nemzetkö- si helyzetről és a kormány külpolitikai 'tevékenységéről. Buja Frigyes külügyminisz­ter emelkedett szólásra. ismeretes, a KGST kilenc hó­nappal ezelőtt a kapcsolatok intézményesítését előirányzó, átfogó szerződéstervezetet adott át a Közös Piacnak. Né­hány héttel ezelőtt a KGST megkapta a Közös Piac veze­tő szerveinek válaszát, amely nem elégíti ki a várakozást. A Közös Piac vezető szervei csak a gazdasági együttműkö­dés részkérdéseinek szentel­nék figyelmet, igazi problé­máit nem érintik, s elutasít­ják a KGST javaslatának lé­Tisztelt országgyűlés! — A fegyverkezési verseny megállítása a mai nemzetközi élet egyik központi problé­mája. — Teijesen> alaptalanok a Szovjetunió és a szocialista országok részéről fenyegető állítólagos veszélyekre való hivatkozások ; egyes tőkés or­szágok 'szélsőséges katonai és gazdasági körei ennek ürü­gyén akarják élfogadtatni kormányaikkal a 'katonai ki­adások szüntelen növelését. A szocialista országok senkit sem fenyegetnék, ellenkező­leg, minden tőlük telhetőt megtették és megtesznek azért, hogy gátat vessenek a fegyverkezési versenynek. Beszédes bizonyítéka ennek az a memorandum is, amelyet a Szovjetunió kormánya a fegyverkezési verseny és a le­szerelés kérdéseiről az BNSZ- közgyűlés ez évi ülésszaka elé terjesztett. A szocialista or­szágok mellett sok más állam képviselőinek is az a határo­zott véleménye, hogy a me­morandumban foglaltak meg­valósítása féntas előrelépés lenne a leszerelés terén. — A leszerelés bonyolult kérdéskomplexumában szü­lettek már bizonyos eredmé­nyek. Hiba lenne ezeket szá­mításon kívül hagyni vagy le­becsülni. Az eddig megkötött leszerelési megállapodások, ha csak részlegesek és korlá- tozott jellegűek is, hozzájá­rultak a politikai enyhülés kibontakozásához és kedvező feltételeket teremtettek to­vábbi eredmények eléréséhez. — Reméljük, hogy rövide­sen elhárulnak az akadályok a stratégiai fegyverkezés kor­látozását előirányzó szovjet— amerikai megállapodás, a má- sódik SALT-egyezmény létre­hozása elől. — A leszerelés probléma­körének egyik legidőszerűbb kérdése a közép-európai had­erőcsökkentés. A Varsói Szer­ződés országainak javaslatai az egyenlő biztonság elvén aiapszanák; abból indulnak ki, hogy egyik fél biztonsága nyegét jelenítő kereskedelem­politikai kérdések megvita­tását. Láthatóan ragaszkod­nak a békés egymás mellett élés élvének ellentmondó diszkriminatív gyakorlatuk­hoz. Reméljük, hogy az Euró­pai Gazdasági Közösség tag­államainak felelős vezetői át­értékelik majd túlhaladott ál­láspontjukat, s konstruktívab­ban közelítik meg az ügyet, szem előtt tartva az össz­európai gazdasági együttmű­ködés távlatait. — A szocialista közösség or­szágai, köztük hazánk is szá­mos javaslatot tettek a tőkés országoknak, a tudományos, kulturális, idegenforgalmi és egyéb kapcsolatok fejleszté­sére. — Értelmetlennek és ká­rosnak 'tartjuk a nyugati pro­paganda zajos kampányát az emberi kapcsolatok, 'az embe­rek ijplcsönös érintkezésének elősegítése, a kivándorlás és az úgynevezett családegyesí­tés kérdése körül. A Magyar Népköztársaságban ezek nem valós pröblémák, egyértelmű­en bizonyítja ezt eddig foly­tatott gyakorlatunk. Ezt a po­litikát szándékozunk folytat­ni a jövőben is, — A tapasztalatok szerin t a szocialista' és a tőkés államok képviselőinek különböző szin­tű és mind rendszeresebbé váló kétoldalú tárgyalásai a záróokmány rendelkezéseinek végrehajtásáról jól szolgálják a kétoldalú kapcsolatok fej­lesztését, az európai együtt­működés ügyét. Vannak azon­ban másféle tapasztalataink is. Nem minden nyugati part­nerünk törekszik a helsinki értekezleten vállalt összes kö­telezettség valóra váltására. Egyesek válogatni szeretné­nek a közösen megfogalma­zott elvek és ajánlások között, sőt, olyan törekvésekkel is lehet találkozni, amelyeknek nem is titkolt célja a szocia­lizmus rendszerének gyengí­tése. se károsodhat, egyik fél se juthat egyoldalú katonai elő­nyökhöz. Ez becsületes, kor­rekt álláspont. A NATO- országok némelyike ennek az ellenkezőjéből indul ki, egy­oldalú katonai előnyökre spe­kulál. Ez azonban nem jár­ható út, ez a katonái egyen­súly megbomlásához vezetne, s nem növelné, hanem csök­kentené a biztonságot. — A Magyar Népköztársa­ság kormánya nagy fontossá­got tulajdonít a nukleáris le­szerelés fogalomkörébe tarto­zó kérdéseknek. A nukleáris fegyverkísérletek általános és teljes betiltásához vezető úton biztató lépésként értékel jük a Szovjetunió és az Egyesült Államok ez év májusában megkötött szerződését a bé­kés célú, föld alatti nukleáris röbbantásiokról, , valamint a nukleáris fegyverek véletlen vagy nem jóváhagyott fel- használásának megelőzésére vonatkozó szovjet—francia megállapodást. Veszélyes helyzetek megelőzését segíte­né élő, ha valamennyi, nuk­leáris fegyverrel rendelkező állam között létrejönne ilyen egyezmény. — Mint ismeretes, a Varsói Szerződés politikai tanács­kozó testületé ez év no­vember végén Bukarestben tartott ülésének résztvevői felhívással fordultak az euró­pai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet záróokmá­nyát aláíró államok kormá­nyaihoz és javasolták: vállal­janak kölcsönösen kötelezett­séget arra, hogy elsőként nem alkalmaznak egymás ellen nukleáris fegyvert. Sajnos, a NATO miniszteri tanácsa de­cember 10-én véget ért brüsz- szeli ülésén máris elutasítot­ta ezt az indítványt, pedig a javaslat elfogadása nagyban csökkentené a nukleáris há­ború kockázatát az európai térségben. (Folytatás a 3. oldalon.) Fülöp László bátai tsz-elnök felszólalása Külpolitikánk középpontjában a béke és a biztonság áll Helsinki szellemében A fegyverkezési verseny megszüntetéséért

Next

/
Oldalképek
Tartalom