Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-09 / 291. szám

1976. december 9. ^PÜJSÁG 5 FIATALOK mm FIATALOK mm Ki mit tud? döntő A közönség megértő. Mindig is az volt, ha ama­tőröket látott. Márpedig vasárnap este a szekszárdi Babits Mihály Művelődési Központ színháztermében csak amatőröket láthatott a telt ház közönsége, olyan amatőröket, kiknek helyébe esetleg behelyettesítheti önmagát, amatőr próbál­kozásait. Megbocsátattak a bakik, hibák és nagy tap­sot kaptak a kiemelkedő produkciók, a „Ki mit tud?” területi döntőjén. Az országos versenyen 130 ezer fiatal indult. A ki­lenc területi selejtező 132 indulójából negyvenegy ju­tott a megyei döntőbe, hogy műsorát előadja a kö­zönségnek és a rangos zsű­rinek. Láthattunk néptán­cot, irodalmi színpadokat, bűvészt, bábműsort, hall­hattunk hangszerszólót, népdalt, verseket és per­sze beatet is. A zsűri 15 arany, 13 ezüst és 13 bronz fokozat odaítélésével értékelte a lá­tottakat. Az arany fokozat átvevői bejutottak az or­szágos selejtezőbe, mégpe­dig a következők: A vár­aljai Ambrus Mihály sum- másdalokat adott elő cite- rán. Nagy sikert aratott a Szekszárdi Kísérleti Szín­pad stílusparódiája. A kö­zönség már ismerősként tapsolt a dombóvári Kapos együttes tánckarának. Fá­bián Éva, a szekszárdi Ga­ray Gimnázium tanulója népdalokat énekelt. Zahor- csek Zsófia zongorajátéká­ért arany fokozatot kapott. Jól szerepelt a művelődési központ Musica bábegyüt­tese. Továbbjutott Elmauer József hangszerszólóval. Él­mény volt hallgatni a dom­bóvári Kapos Kamarakó­rust. Színvonalas produk­ciót nyújtott a hazai kör­nyezet előnyét is élvező Szekszárdi Néptáncegyüt­tes. Külön színt és hangu­latot jelentett a paksi Hart­band jazzegyüttes. Egyéni produkciót nyújtott két tár­sával Zemán Zsuzsa az egyéb kategóriában: Bábjá­ték, ahol a bábosok is sze­replők voltak, s ennek ke­retét Tersánszky sikamlós története adta. Aranyat ért a bonyhádi Stargl Szilvia népdaléneklése. A beat- produkciók közül kiemelke­dett a bonyhádi Animátó együttes, nekik sikerült a Gida és a szellem című számukban azt az egyéni hangszerelést és szellemes szöveget összeolvasztani, ami maradéktalanul el­nyerte a közönség tetszé­sét. Ezen az estén halvá­nyabb teljesítményt nyúj­tott a Szinkron együttes és a tizenötödik továbbjutó Pereszlényi Zoltán. A felsoroltak valameny- nyien országos selejtezőn vesznek részt a KISZ köz­ponti székházában és ez tévészerepléssel is kecseg­tet. A résztvevők között értékes népi kerámiákat és fémberakásos faedényeket osztottak ki. — steiner — Ifjúsági parlamentek Felelősséggel a közhasznú javaslatok meg va lósításáért Megyeszerte lezajlottak a munkahelyi, majd az azokat követő megyei szakmai ifjú­sági parlamentek. A tapasz­talatokról, a résztvevőkről és az általuk felvetett köz­hasznú javaslatokról beszél­gettünk Varjas Jánossal, a megyei tanács ifjúsági titká­rával. — Varjas elvtárs, az 1971-ben napvilágot látott ifjúsági tör­vény hatályba lépése óta má­sodízben rendezték meg az if­júsági parlamenteket. A mos­taniak különböznek-e valami­ben az elsőktől? — Mielőtt a kérdésre vála­szolnék, nem árt tisztázni ; az általam elmondottak csak a megyei tanács irányítása alá tartozó vállalatok, intézmé­nyek, szövetkezetek parla­mentjeire vonatkoznak. Az itt dolgozó fiatalok azonban megyénk ifjúságának több mint kétharmadát jelentik, hiszen mintegy harmincezer fiatalról van szó. Ezeken a munkahelyeken összesen 333 parlamentet tartottak, s eze­ken a fiatalok több mint 70 százaléka vett részt. A résztvevők aránya alapján kimagasló volt a fia­tal pedagógusok, népműve­lők megyei parlamentje, amelyen az érintettek több mint 90 százaléka jelent meg, de ehhez sorolhatom az építőipar, a vízügy és köz­lekedés területén dolgozó fiatalok megyei parlament­jét is, amelyen a részvétel aránya meghaladta a 70 szá­zalékot. — Visszatérve a kérdésre, hogy miben különböztek a mostani parlamentek az 1974-ben megtartottaktól, el­mondhatom, hogy szervezé­süket tekintve sokban. Köz­ismert, hogy az ifjúsági tör­vény kötelező jelleggel írja elő a munkahelyi vezetők­nek a parlamentek kétéven­kénti megtartását. 1974-ben az ifjúsági parlamentek meg­tartásának feltétele volt, hogy az adott munkahelyen legalább 50 fiatal dolgozzék, s ha ezt a számot nem érték el, úgy ott nem kellett par­lamentet tartani. A munka­helyi demokrácia minél jobb kiszélesítése érdekében az idén valamennyi olyan mun­kahelyen tartottak ifjúsági parlamentet, ahol fiatalok dolgoznak. És a másik kü­lönbség; az idén arra töre­kedtünk, s azt tűztük ki cé­Varjas János. lui, hogy a fiatalok szemé­lyesen részt vehessenek az eseményen, s különösen a nagy létszámú vállalatoknál ne csak küldöttek útján mondhassák el észrevételei­ket, javaslataikat. Az idén — nagy létszámú munkahe­lyeinknél — a vállalati szin­tű parlamentet részparla­mentek előzték meg, ame­lyeket kirendeltségi, üzem- egységi, telephelyi szinten rendeztek meg. Ami ugyan­csak különbséget jelent az 1974-es parlamentekhez vi­szonyítva, az éppen a parla­mentek napirendjére tűzött témák köre. Két évvel ez­előtt az volt a munkahelyi vezetők feladata, hogy szá­mot adjanak a fiataloknak az ifjúsági törvény rájuk vonat­kozó részének végrehajtásá­ról. Most nemcsak erről kel­lett számot adniuk a mun­kahelyi vezetőknek, de is­mertetniük is kellett a fia­talokkal az V. ötéves tervből a vállalatra, a szövetkezetre, s ezen túl a fiatalokra eső feladatokat. A parlamente­ket felhasználtuk ezenkívül arra, hogy a fiatalokkal is­mertessük a KISZ IX. kong­resszusának határozataiból adódó feladatokat is. A parlamentek lényegében lezajlottak, csupán egy, a közigazgatásban dolgozó fia­talok parlamentje van visz- sza, amelyet december 11-én tartunk. Megyei szinten 9 szakmai parlamentet tartot­tunk, így egyebek között a fiatal pedagógusok, a nép­művelők, az egészségügyi, a szövetkezeti, a kereskedelmi és a vendéglátóipari dolgozó­két. — Hány hasznos javaslat hangzott el, s melyek voltak azok a kérdések, amelyek leg­inkább foglalkoztatták fiatalja­inkat? — Azt, hogy a 333 parla­menten pontosan hány köz­hasznú javaslat hangzott el, sajnos, nem tudom. Azt azonban tudom, hogy a par­lamenteken összesen 3000 fiatal kért szót, s ha feltéte­lezzük, hogy mindnyájan egy, — de tudomásom van róla, hogy jó néhányan ennél sokkal több — javaslatot tettek, máris háromezernél tartunk. Mielőtt rátérnék a fiatalok észrevételeire, né­hány szót mondanék a mun­kahely vezetőinek beszámo­lóiról. Az a véleményem, hogy megyénk gazdasági ve­zetőinek döntő többsége ko­molyan vette ezeket a ren­dezvényeket, s lelkiismerettel készült rájuk. Most tényleg arról adtak számot- hogy az elmúlt két év során mit tet­tek, s mit szándékoznak ten­ni a fiatalokért. Az 1974-es parlamentekhez viszonyítva most lényegesen kevesebb megoldásra váró gondról esett szó, ami egyben azt is jelenti, hogy valamennyi munkahelyen sokat tettek az elmúlt két évben a fiatalo­kat érintő és foglalkoztató kérdések, problémák megol­dásáért. Örömmel mondha­tom, hogy most sokkal több dicsérő szó esett a fiatalok­ról, mint két esztendeje. Visszatérve a fiatalok hozzászólásainak tartalmára, kijelenthetem, hogy a há­romezer felszólalás egyben ugyanennyi vállalást is je­lentett. Egyszerűbben fogal­mazva; a felszólalók nem­csak a gondok felvetéséig ju­tottak, de egyszersmind szű- kebb kollektívájuk — bri­gádjuk, KlSZ-alapszerveze- tük — nevében vállalást is tettek a problémák megol­dásának segítésére. — A felszólalók többsége a pályakezdésről, a beillesz­kedésről, a befogadásról szólt. Általános tapasztalat, hogy ezen a téren javulás történt, az idősebb kollégák nagyobb lelkiismerettel fo­gadják a pályakezdőket. Saj­nos, ez a megállapítás teljes egészében nem helytálló. A vendéglátó szakmában — s ezt a parlamentek felszólalói mondták el — még sok gon­dot jelent pályakezdőnek lenni, mivel a befogadás nem mindenütt olyan, mint ami­lyennek lennie kellene. — Sok szó esett a fiata­lok lakáshelyzetéről. Nem egy parlamenten javasolták, hogy a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek is létesít­senek lakásépítési alapot, mivel erre megyénkben is sok jó példa van. Fölvető­dött még, hogy jó lenne, ha nemcsak Szekszárdon, de más, nagyobb lakóhelyein­ken is építenének a fiatalok­nak garzonlakásokat. Az óvodai, bölcsődei gondok enyhítésére nagyon sok tár­sadalmi munkavállalás hangzott el. A továbbtanu­lással kapcsolatban több he­lyen elhangzott : viszonylag sok a nyolc általánost nem végzett fiatal. A felszólalók a személyes elbeszélgetést, meggyőzést és a tanulási le­hetőségek megismertetésére irányuló nagyobb propagan­dát sürgették. A tanulással függ össze az is, hogy nem egy esetben kifogásolták: a rövidebb munkahét miatt a tanulmányi szabadságot is csökkentették. A bérkérdés közel sem szerepelt olyan arányban most, mint két év­vel ezelőtt: Érdekes volt a szakmunkástanulók felveté­se is, akik azt javasolták, hogy jó lenne, ha a nyári építői táborozásokat az isko­la szakmai gyakorlatként könyvelné el. — Még egy kérdés Idekíván­kozik. Mi lesz a sok okos, köz­hasznú észrevétel sorsa? — Nem kell attól félnünk, hogy iktatják őket, megvá­laszolnak rájuk, s ezzel vé­ge. A munkahelyi vezetők nagyon fontos feladata, hogy a parlamenteken elhangzott észrevételeket, javaslatokat mindennapi munkájukban napirenden tartsák, s a leg­nagyobb felelősséggel mun­kálkodjanak azok hasznosí­tásán. — Köszönjük a beszélgetést. VARGA JÓZ^pF Fotó: Bakó Jenő Az egészségügyi dolgozók ifjúsági parlamentje. KISZ-úttörő találkozó Ifjúmunkások vetélkedőj'e Láng-gyári nyerte a megyei döntőt MINT MINDENÜTT, a dombóvári gyáregység fiatal­jai is szeretnek versengeni, vetélkedni. Különösen szíve­sen mérik össze tudásukat saját szakmájukban, amit már évek óta hivatásként, nap mint nap gyakorolnak. Ennek a vetélkedésnek ad határozott formát a KISZ ál­tal szervezett Szakma ifjú mestere mozgalom és a Ki minek mestere verseny. A dombóvári gyáregység­ben az idén három szakmá­ban rendezték meg a SZIM- versenyt. A vetélkedőre hat hegesz­tő, öt lakatos és három esz­tergályos .ifjú szakember ne­vezett be és vett részt a má­jus 20-tól október 31-iig tar­tó versenyben. A mozgalom ez évi időszaka alatt a ver­senybizottság a végzett gaz­dasági munkát és társadalmi tevékenységet is figyelembe vette az értékelés során. A résztvevők közül eredményes írásbeli és gyakorlati vizsgát tett 12 fiatal Az elért eredmények alap­ján Kumini Károly hegesztő és Ottlik Mihály lakatos arany fokozatot ért el. Ezüst fokozatot kaptak: Péter Mi­hály hegesztő, László János lakatos, Illés István eszter­gályos, Juhász Pál hegesztő. Egy fiatal bronz fokozatot kapott. A gyáregységi KlSZ-szer- vezet, a városi KlSZ-bizott- ság által szervezett városi szintű Ki minek mestere moz­galomba a hegesztő szakmá­ban a SZIM-ben eredménye­sen szereplő fiatalokat nevez­te be. Könnyű volt a Láng- gyáriaknak, mert a város más üzemeiből nem volt résztve­vő, így Valamennyi helyezést a Láng-gyáriak kapták meg. A legjobb eredményt Kumini Károly érte el ezen a verse­nyen is. A Tolna megyei KlSZ-bi- zottság által rendezett Ki mi­nek mestere vetélkedő me­gyei döntőjére nemrég került sor a Láng dombóvári gyár­egységében. Ezen a vetélkedőn a megye kilenc vállalatától jelentek meg fiatal szakmunkások, hogy összemérjék tudásukat, Hogy a szubjektivitást kizár­ják, a versenyzők számot kaptak, így az értékelő vizs­gabizottságot nem 'befolyásol­hatta a versenyző személye. Az elért pontszámok alapján állapították meg a sorrendet. AZ ELSŐ HELYEZETT Kumini Károly, a Láng ver­senyzője lett. Már évek óta elismert szaktekintélye a he- gesztőszakimának. Vannak Olyan magas műszaki köve­telményű munkák, amit min­dig rá szoktak bízni, mert ak­kor biztos, hogy jó lesz a mi­nőség! A gyáregységnek be­indulása óta lelkes dolgozó­ja, törzsgárdatag. Társadalmi funkciója: A KISZ-bizottság titkára. Munkatársai és veze­tői szeretik, mindig lehet rá számítani és aktív tagja a Fény szocialista brigádnak. OSZLÁNCZI JÁNOS A tamási gimnázium KISZ- bizottságának szervezésében a helyi úttörőcsapat képvise­lői és a patronáló KlSZ-alap- szervezetek KISZ-esei közös klubdélutánt rendeztek. A gimnázium klubhelyiségében tartott játékos, jó hangulatú vetélkedőn volt közös ének­lés, daltanulás, csokievés, tánc. A jól sikerült és emlé-^ kezetes találkozót a jövőben újabb közös rendezvények követik. A csokievés izgalmas pillanata

Next

/
Oldalképek
Tartalom