Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-12 / 294. szám

2 ^PÚJSÁG

1976. december ÍZ,

Ezt hozta a hét

Leonyid Brezsnyev, az S2KP Központi Bizottságának főtitkára a Kremlben fogadta a hivatalos látogatáson a Szovjetunióban járt Moamer el-Kadhafi ezredest, a Líbiai Forradalmi Parancsnokság Tanácsának elnökét.

(Képtáví rónkön érkezett)

KOMMENTÁTORUNKÉ, RÉTI ERVINÉ A SZÓ:

A HÉT 3 KÉRDÉSE

Tevékeny esztendő után, méltó évadzárás a magyar diplomáciában : Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára Bécsiben, Losoncai Pál, az Elnöki Tanács elnöke Űj-Delhiben tárgyalt. Ami a nemzetközi élet más vonatkozásait illeti, megélénkült a közel-keleti diplomácia, s a portugál hélyhatósági választások, valamint a spanyol fejlemények az Ibériai félszigetre irányítják a figyelmet.

1. Hogyan járul hozzá diplomáciánk a nemzetközi légkör javításához?

Ismertjük a mértékekét és saljait méretünket: hazánk, a Magyar Népköztársaság nem tartozik a legnagyobb és legnépesebb országok közé. Területünk hetvenkilencszer elférne Ausztrália térképén, s Indiában hatvanszor nagyobb a népesség, a kontinensnyi ország évente 13 millió lélekkel gyarapodik, ami nagyobb a mi összlakosságunknál. Egy-egy ország súlyát, szerepét mégsem egyszerűen anyakönyvi adatai szabják meg, hanem számtalan tényező összhatása. Nem utolsósorban az, hogy ez az ország milyen politikát folytat, mit tesz a tóke és a társadalmi haladás érdekében, kik a 'barátai és szövetségesei egy olyan korszakban, amikor mind nagyobb súlyt kaphat a nemzetközi összmunka.

Ezért, eszközeinkhez és lehetőségeinkhez képest, a szocialista országok egyeztetett politikájára alapozva, mind aktívabb tevékenységet tudunk kifejteni a nemzetközi légkör javítása érdekében. Egy évtized alatt csaknem ötven országgal vettük fél a diplomáciai kapcsolatokat, s 117-re emelkedett azoknak az államoknak száma, amelyekkel diplomáciai viszonyban állunk. A KB első titkára, államfőnk, kormányfőnk és külügyminiszterünk az említett időszakban több mint 260 alkalommal tett hivatalos külföldi látogatást vagy fogadta hazánkban más országbeli partnereit.

A sokatmondó statisztikai összegezés ezen a héten újabb fontos feljegyzésekkel gyarapodhatott. Kádár János bécsi látogatása során Bruno Kreisky osztrák kancellárral és más osztrák vezetőkkel tárgyalt, a jószomszédi kapcsolatok további fejlesztéséről, s a találkozó nemzetközi visszhangjában kiemelték, egyúttal a kommunista illetve szociáldemokrata mozgalom két ismert személyisége folytatott eszmecserét. Lasonezi Pál második indiai látogatása kapcsolataink foTyairnatossálgára utal, az Elnöki Tanács elnöke Olyan időszakban látogatott ed a nagy ázsiai országba, amikor kezdenek 'beérni az Indira Gandhi kormánya által tett

a külpolitikában

nagu erőfeszítésék eredményei. A világ és az idők változását vajon mi érzékeltethetné jobban, velünk magyarokkal, minthogy a kelet magányos vándorának, Körösi Csorna Sándornak darzsillingi sírjánál ezúttal a második hivatalos indiai látogatáson levő magyar államfő rakja le majd a kegyélet és emlékezés virágait...

2. Mit várhatunk a közel-keleti tárgyalások megélénkülésétől?

Az ENSZ közgyűlése túlnyomó többsége Ismét a genfi békekonferencia felújítását sürgette közel-keleti vitájának záróakkordjaként. Két fő érdekelt, az Egyesült Államok és Izrael azonban más véleményen volt — elleneznek egy olyan összejövetelt, amelyen minden érdékelt fél, így a palesztin mozgalom is képviseltetné magát. A jelek szerint még kemény diplomáciai csaták szükségesek ahhoz, hogy a jövő év tavaszán valóban érdemi munkához lásson a genfi értekezlet.

Addig is, folyik a sorok rendezése. Megalakult az új libanoni kormány, politikusok helyett szakértők töltik be a tárcákat, s általános vélemény szerint átmeneti kabinetről van- szó. Mindenképpen felvetődik a nagy kérdés, hogy tulajdonképpen eddig semmi sem történt még azoknak a problémáknak megoldásáért, amelyek a polgárháború kirobbanásának közvetlen okaként szolgáltak. Tanácskozik a palesztin mozgalom, s a kiszivárgott hírek szerint — a libanoni válság után — most a szervezet belső krízisével kell megbirkózni, milyen, legyen a vezetés összetétele, -miként lehet arányos egyensúlyt biztosítani a különböző nézetek és irányzatok között. Jelentős mozzanat, hogy Kadhafi líbiai, elnök — aki korábbi Vitatható és vitatott állás- foglalásával szemtón mind konstruktívabban járul hozzá a kibontakozáshoz —, Moszkvában járt, a legfelsőbb szovjet vezetéssel folytatott eszmecserét.

3. Mi történt Spanyolországban?

A kulcsszó ezúttal a keltezésben szereplő városnév: Madrid. A spanyol szociáldemokraták ugyanis nem első kongresszusukat tartják, amint a Spanyol Kommunista Párt főtitkára is számos, sajtóértekezleten válaszolt mér újságírók kérdéseire. A héten azonban ez a két esemény — több, mint négy évtized óta első ízben — Madridban tör- •v fcént. A spanydl fővárosban, ahol változattanul érvényben van a kommunista párt tevékenységének betiltása., de hivatalosan a szociáldemokratáknak sem engedélyezték eddig a legális működést.

Mindez rávilágít a spanyol 'helyzet ellentmondásaira: a régit nehéz fenntartani, de az ú j sem volt képes még teljes mértékben áttörni, és a hivatalos vezetés tovább táncol a borotvaélen.

A bicentenáriumú év alkalmából valamennyi Nobel-díjat amerikaiak kapták. Az először kiadott közgazdasági díjat a konzervatív Milton Friedmann nyerte el, akinek Dél- Amerikával kapcsolatos nézetei legalábbis problematikusak. Nemtetszésüknek a stockholmi felvonulók táblákkal és transzparensekkel adtak kifejezést.

(Képtávírónkön érkezett)

Ford elnök búcsúinterjúja

„Az amerikaiaknak csaknem a fele támogatja az általam képviselt politikát” <— jelentette ki Gerald Ford, a januárban lelépő amerikai elnök. Ford, aki csak 1,8 millióval kapott kevesebb szavazatot (78 millióból), mint utóra, a demokrata James Carter, cáfolta a híreket hogy sértődött a kudarc után.

Az elnök mindenesetre a november 2-i választás óta először adott interjút. A UPI hírügynökségnek adott, vasárnap közzétett nyilatkozatban Ford a többi között kijelentette : „Történelmi vívmánynak” tartja a Leonyid Brezsnyevvel két éve, Vlagyivosztokban kötött megállapodást a hadászati fegyverek korlátozásáról. Hozzátette :

véleménye szerint van lehetőség a feszültség enyhítésére, haladásra a SALT-tárgya- lásokon, együttműködésre a Szovjetunióval gazdasági és kulturális területen is.

Ford, aki Nixon 1974-es le- mondatása után, annak alel- nökéből, választás nélkül került tisztére, legnagyobb sikerének azt tartja, hogy „az amerikai nép immár nem

megosztott”, mint korábban (a Watergate-botrányok s a vietnami háború idején).

Az elnök kitért a kérdés elől: minek tulajdonítja választási vereségét. Szólt viszont arról, hogy „baráti kapcsolatok alakultak ki” közte s utódja, »Carter között, akinek munkáját kész segíteni. Ford nagy elismeréssel méltatta Kissinger külügyminiszter tevékenységét, s helyeselte az utód, Cyrus Vance kinevezését: az új külügyminiszter Ford régi ismerőse, egyetemi diáktársa.

Ford, akit a Nixonnak adott kegyelem miatt sok bírálat ért, először válaszolt a kérdésre: miért, miről tárgyalt a választás után két nappal Nixonnal. Közölte: baráti sorokat kapott elődjétől, s viszonzásul felhívta, hogy véleményét kérje a szavazás kimeneteléről.

Gerald Ford közölte, hogy előadások, jótékonysági és üzleti tevékenység között kívánja megosztani a jövőben idejét. Szerepet játszik majd a republikánus pártban, s könyv írására is készül — mondotta. (MTI)

LAPZÁRTA

BUDAPEST

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának küldöttsége Somogyi Sándornak, a KB tagjának, a budapesti pártbizottság titkárának vezetésével szombaton elutazott az Izraeli Kommunista Párt 18. kongresszusára. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren dr. Nagy Gábor, a KB Külügyi Osztályának helyettes vezetője búcsúztatta.

NEW YORK

Az ENSZ gyámsági bizottsága pénteken elfogadott határozatában támogatásáról biztosította Namíbia népének fegyveres harcát függetlenségéért, szabadságáért és önrendelkezéséért, amelyet a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) irányításával folytat. A határozat felszólítja az ENSZ valamennyi tagállamát: adjon meg minden segítséget és támogatást Namíbia népének a harc folytatásához.

MADRID

Elrabolták Antonio Maria de Oriol y Urquito-t, a spanyol államtanács elnökét, a királyi tanács tagját szombaton Madrid központjában

— közölte az EFE spanyol hírügynökség. Négy fegyveres férfi — akik valószínűleg az ETA baszk hazafias szervezethez tartoznak — hivatalából hurcolta el a politikust.

Maria de Oriolt 1965-ben Franco igazságügyminiszterré kinevezte. Ezt a tisztségét Franco haláláig töltötte be.

ANKARA

Ismét megnyitották szombaton a görög és a török harcászati légierők parancsnokságai között működő közvetlen telefonösszeköttetést

— jelentette be a török vezérkar. Ezzel a bizalomnövelő intézkedéssel a katonai légigyakorlatból származó félreértéseket kívánják kiküszöbölni. A Törökország ciprusi inváziója óta üzemen kívül helyezett telefonvonal felújításáról egy hónappal ezelőtt, Párizsban állapodtak meg.

ALGÍR

Hivatalosan bejelentették az algériai elnökválasztás végeredményét, amely szerint Huari Bumedient, a forradalmi tanács elnökét választották meg az ország elnökévé.

B

arátom, á ktsz-elnök háborog. Háborog? — Inkább panaszkodik. Értekezletre készül, össze kell hívni a szocialista brigádvezetők tanácskozását, ő lesz az előadó. És nem tudja, mit mondjon. Mert újat nemigen tud mondani és már előre látja, hogy akik hallgatják, mindig kitalálják, mi lesz a következő mondata.

Az értekezlet résztvevői ugyanis nem először hallják majd a „szöveget”, ki másodszor, ki negyedszer, ki meg éppen hatodszor. így volt ez a legutóbbi tanácskozáson is, az ifjúsági parlamenten, ahol a résztvevőknek csak egyötöde volt „újonc”, a szövetkezet szakmunkástanulói.

És sorolja. Vezetőségi ülés: eredmények, hibák, tennivalók. Kommunista aktívaértekezlet: eredmények, problémák, feladatok. Közgyűlés: eredmények..., ünnepi közgyűlés, amikor kitüntetést kapott a szövetkezet, .. .rendkívüli közgyűlés ... termelési tanácskozás... ifjúsági parlament... és most jönnek a szocialista brigádvezetők. Beszélni kell megint

az eredményekről, a hibákról és a tennivalókról.

— Csömört kapnak az emberek a sok értekezlettől — mondja és látom rajta, hogy ez az újfajta betegség, az értekezletcsömör már őt is elkapta. — De hát mit csinálhatunk, ha az Isten megvert bennünket ezzel a sok értekezlettel ?

Mit tanácsolhatok? — Hát bizony, az együttérző hüm- mögésnél nem jutok tovább.

Mert azzal nem sokra jut, ha a szakmánkból traktálom példákkal. Hogy nekünk, újságíróknak könnyű, mert szabadon jövünk-megyünk az értekezleteken és ha unalmas, egyszerűen lelépünk. De jó is az, hogy van lapzárta! Mindig kapóra jön mentségként: még meg kell írnom a tudósítást, különben nem kerül be a holnapi lapba. Vagy: tizenöt sornyi helyet kaptam, úgysem írhatok részletesen a tanácskozásról.

De azzal a kellemes emlékkel, — ami azóta gyakran ismétlődött — sem jöhetek, hogy az újságírói pályafutásom legelején sajtótájékoztatóra mentem Budapestre. Miniszter volt az előadó, ma már meg nem mondanám, ki és miről beszélt. Azzal kezdte. hogy az elvtársak olvasnak újságot, így amit elolvashattak, arról én nem beszélek. Inkább — csak slág- vortokban — ami érdekes és még nem olvashatták. És kérdezzenek. Nem telt bele egy óra, és amit ott kaptunk, felért egy egész napos értekezlettel.

Egyszóval, nem tanácsoltam semmit. Elköszöntünk egymástól, hadd tépelődjön. Aki vállalja az elnökséget, vállalnia kell a sok értekezletet is. Még akkor is, ha csömört kap tőle.

De azért nem hagy nyugton az elnök baja.

Hogyan lehet ez? Valóban istenverése a sok értekezlet? — Hiszen ezt mi találtuk ki. Létrehoztuk, Kialakítottuk az üzemi demokrácia fórum- rendszerét, hadd áramoljon minél bővebben az információ föntről le, lentről föl. És ez most visszafelé sül el? Unják az emberek, mérgelődnek és számolgatnak. Hogy mennyi volt a munkakiesés, meg a fölöslegesen kifizetett útiköltség.

Ez bizony ellentmondás. És ha ezt felismerjük, már pislákol valami, nyomon vagyunk. Csináltunk valamit és az nem „hozza” a kívánt eredményt. Akkor bizonyára rosszul csináltuk.

De rég volt, amikor — az Antidühring átrágásakor —

először találkoztam a dialektikus ellentmondás fogalmával. Teljesen nem értettem, de tetszett. Azóta volt alkalmam rendszerezni és többet megtudni róla. Hogy a természetben és a társadalomban mindenütt jelen vannak az ellentmondások, az ellentétek egysége és harca viszi előre a fejlődést. Lenin mondja: a dialektikus ellentmondás törvénye a dialektika veleje.

No, de hova tegyem ezt az ellentmondást? — Hát hogy nem antagonisztikus, az biztos, hordozói nem alapvetően ellentétes érdekű osztályok. Nem kell társadalmi forradalom a megoldásához. Még a „nem antagonisztikusok” közt sem sorolható a régi és az új, a kapitalizmus maradványai és a szocializmus közti ellentmondásokhoz. Ez bizony már — jó pár „társával” együtt — a szocializmus talaján keletkezett.

És még itt sem azok közé tartozik, amelyeknek a megoldásához nagy anyagi erőfeszítésekre lenne szükség. Mert van ilyen is. Iparosítunk, bevonjuk az asszonyokat a termelésbe és közben nem fejlesztjük megfelelően a bölcsődei-óvodai hálózatot. Késve ismertük fel, megoldás a GYES, társadalmi ösz- szefogás a gyermekintézmények fejlesztésére, az állami költségvetésből is többet juttatni e célra. Hát ez az ellentmondás nem ilyen. Megoldásához nem kell pénz. Ám már a felismeréséhez is °- CL

marxizmus—leninizmus „iránytűjére” van szükség.

Mert az ellentmondás keletkezik, kibontakozik, „megérik”, aztán — előbb vagy utóbb, megoldódik. A társadalom felismeri és megoldja. De minél később, annál fájdalmasabban.

Mint a kelevény. Először csak pörsenés a bőrön, aztán dagadni kezd. Ha nem veszi észre az ember, vagy észreveszi, de szépségflastromot tesz rá — elkendőzi az ellentmondást — odáig fejlődhet, elüszkösödhet, hogy esetleg csak a fél kar amputálása segít.

Még csak annyit ezeknek, a szocializmus talaján keletkező ellentmondásoknak — de sok van belőlük! — a természetéhez: hordozói — pontosabban az ellentmondás negatív pólusának hordozói — rendszerint becsületes emberek, nem egyszer kommunisták. Csak éppen, pillanatnyilag nem tudják, hogy amit csinálnak, az visszahúz.

Node, térjünk vissza ahhoz a konkrét ellentmondáshoz. Melyiket válasszam a nyolc értekezlet közül, amit — ha már megtartanak — valahogy másként kellene megrendezni? Talán a kommunista aktívaértekezletet. Amit a közgyűlés előtt tartottak, hogy a párttagság előzetes információt kapjon. Ahogy az elnök elmondta, kiderül, hogy ez bizony minden lehetett, csak kommunista aktívaértekezlet nem. Ott voltak ^ párttagok, az rendben van. De részt

vettek rajta a nem párttag szocialista brigádvezetők, a szövetkezet vezetőtesületei- nek (hirtelen nem is tudom hány van) tagjai és a középvezetők. Végeredményben több volt ott a pártonkívüli, mint a párttag.

Tipikus példája annak, hogyan lehet — és hogyan nem szabad — elmosni a különbséget a párttagság és a pár- tonkívüliek között. Mert er- rcjl van itt szó, „kicsiben”.

Pedig mennyit vitázott erről Lenin vagy háromnegyed évszázaddal ezelőtt! A Mi a teendő-ben az Egy lépés előre, két lépés hátra-ban ! Amikor kidolgozta a forradalmi proletárpárt ma is érvényes ideológiai és szervezeti alapelveit. Bebizonyítva, hogy nem győzhet a munkásosztály, ha összekeverjük a pártot az osztállyal, az élcsapatot a tömeggel. És ott van a mi pártunk példája is: 1919-ben a kevés forradalmi tapasztalattal rendelkező kommunista párt egybeolvadt az opportunista vezetésű szocdem. párttal. Az egésszel. Most tekintsünk eí a részletes, elemzéstől, a kényszerítő körülményektől, de a párt levonta a tanulságot és érvényesítette az 1948- as egyesülésnél.

Merész kijelentés az, hogy van különbség a párttagok és a pártonkívüliek között? De hisz éppen ez s>

—6 teszi élcsapattá a pártol, teszi képessé, hogy vezessen. A különbség ngpi elkülönü-