Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-01 / 284. szám

1976. december 1. Képújság 5 Korszerűség, magas műszaki színvonal Háromnegyed évi értékelés Építőanyag a bataszeki uäzkerämiagyärböl Amikor a bátaszéki vázkerámiagyárban jártam, a modern gépsorok között eszembe jutott egy ünnep­ség. A nyugdíj előtt álló öreg téglagyári munkásnak adták át az Építőipar Kiváló Dolgozója kitüntetést. Hogy kerül ez ide? Hisz az említett eset időben is, térben is jó messzire esik Bátaszéktől... Talán azért, mert emlékeztem rá, hogy az öreg, mikor átvette a kitüntetést, a többi munkás biztatá­sára még egyszer bement az égetőbe, utoljára meg­rakta a talicskát és kitolta a lóvontatta csillékig. Szikkadt, öreg lábait a nehéz munka negyvenéves „automatája” vitte előre. Azóta a téglagyár fogalma a nehéz robot kate­góriájaként ivódott belém. Ennek a nyomával sem találkozni természete­sen a korszerű, modern bátaszéki üzemben. Fenn a raktártérből szalagokon elindul az agyag — hogy emberi kéz munkája nélkül formálódjék korszerű építőanyagokká. Az üzemben a tavalyi évhez képest — a piaci igények változásait követve és egyúttal a gazdaságo­sabb termelés követelményeit figyelembe véve — némileg változott a gyártmány szerkezet. Nőtt a falazóblokk és a falpanel gyártása. Az elmúlt évhez képest idén közel harmincmillió forinttal több építő­anyag kerül ki az üzemből. Talán a számszerű értékeknél is többet mond azonban, hogy a modern technológia, a magas mű­szaki színvonal valóban emberi munkakörülménye­ket teremtett az üzemben. Bár egy komoly feladat megoldásra vár : a végtermék kiszállításánál a nagy­arányú élő munkaerő csökkentése. Hisz az itt fel­használt nehéz fizikai munka és a termelés magas műszaki színvonala közti ellentmondás megoldása a gazdaságosság szempontjából is feltétlen sürgető teendője lenne az üzemnek. A helyi vezetők szerint erre van is reális lehető­ség, és ha ez megvalósul, a bátaszéki gyár már nyo­mokban sem emlékeztet senkit a régi téglagyárak nehéz munkájára. Az anyagtároló, ahonnét szalagok viszik automa­tikus útjára az agyagot, a kemencékig. Szállítóberendezésen viszik a nyers cserepet a követ­kező gyártási sorra. Tejtermelési verseny Felhívás jövő évre Az Állattenyésztési Fel­ügyelőség tájékozódó jelleg­gel értékelte az 1976. évi tej­termelési verseny eredmé­nyeit. Valószínűleg ennek a termelők közötti országos versenynek is köszönhető, hogy a tejipar az év első kilenc hónapjában a meg­előző év azonos időszakához viszonyítva 56 millió literrel több tejet vásárolt fel. A vi­szonylag kedvező eredmé­nyek az évi tehenenkénti tejhozam 150—170 literes növekedésének köszönhetők. A közös gazdaságok ered­ményeit három kategóriá­ban értékelte a felügyelő­ség. Az első kategória az egy fejt tehénre jutó tejter­melés. Itt az aparhanti Bú­zavirág Tsz vezet 3794 lite­res tehenenkénti átlaggal. További sorrend: Alsótenge- lici A. G., dunakömlődi Sza­badság Tsz, kisvejkei Sza­badság Tsz. Valamennyi gazdaság 3600 liter feletti át­lagot fejt. A kis- és háztáji gazda­ságok nagyüzemen keresztül értékesített literei is beszá­mítanak a száz hektár me­zőgazdasági területre jutó tejértékesítés eredményeibe. Ebben a kategóriában a ka- puspulai Ezüstkalász Tsz vezet 458 hektoliterrel. De négyszáz körüli hektolitert értékesített a bonyhádi Pan­nónia Tsz, a Dalmandi, a Tamási A. G. és a pálfai Egyetértés Tsz. Az előző évekhez viszo­nyított árutejmennyiség nö­velése a tehenészet üzemen belüli fejlődését is bizo­nyítja. Hatvan százalékkal növelte termelését a szedre- sí Sió—Sárvíz Egyesült Tsz — a szövetkezetbe importált Holstein-Friz fajták ered­ményeit külön is értékelik. A kapospulai tsz 28 száza­lékkal több tejet fejt a tava­lyi mennyiségnél. Az ozorai Egyetértés Tsz pillanatnyi­lag harmadik a sorrendben. Ezt követi a Szekszárdi és a Paksi A. G. Külön értékelik a kister­melők eredményeit: itt a le­adott tej mennyisége a mérvadó. Háromnegyed év után a kocsolai Simon Jenő vezet, három tehén után 120 hektoliterrel. További sor­rend: Kovács Lajos Csikós- töttős, Harcsa Pál Bátaszék, mindkét gazda négy tehenet fejt. A döbröközi Csapiáros Rudolf két tehén után 112 hektó tejet értékesített. Őt követi a miszlai Nagy Ist­ván. Valamennyi gazdánál 110 hektó feletti a leadott tejmennyiség. Már most lehet nevezni az 1977. évi tejtermelési ver­senyre. A nevezési lapokat december 31-ig kell elkülde­ni az Állattenyésztési Fel­ügyelőségnek. — st — Zomba Jövedelmező a sertéshizlalás A sertéshústermelés a me­zőgazdaság eszköz- és mun­kaigényes ágazata, az állatok gondozása, takarmányoáása igen nagy figyelmet kíván. A zombai Egyesült Erő Terme­lőszövetkezet szakosított ser­téstelepe néhány éve még nem hozta azt az eredményt, amelyre a tervkészítés idején számítottak. A telep ma igen szép eredményeket produkál. 360 kocát, 1600 malacot tar­tanak és 2400 sertés hizlalá­sára van férőhely. A terme­lési szint emelkedését jelzi, hogy míg tavaly 16 millió 700 ezer forint volt az árbevétel, idén 23 millió 200 ezer forint­ra számítanak — ebben az összegben természetesen ben­ne foglaltatik az átlagár növe­kedése is. A gazdaságos termelés tit­ka: a szövetkezet saját ta­karmánykeverő üzemében Phylaxia-recept alapján ké­szíti a tápot — a Phylaxiától kapnak alapanyagot és szak­tanácsot is. A férőhelyek ma már nem állnak üresen Zom- bán : az angol nagyfehér és az NDK lapálysertés keresztezé­séből származó szaporulattal maximálisan feltöltötték a férőhelyeket. Egy kiló brut­tó súlygyarapodást 3,84 kg abrakkal érnek el — ez ala­csonyabb az országos átlag­nál. A hízott sertések havi átlagos súlygyarapodása 14,68 kg. A telep jelenlegi technikai színvonala további fejlesztést nem tesz lehetővé, pedig szük­ség lenne egy 1400 férőhelyes battériás utónevelőre. Ezt csak abban az esetben lehetne megépíteni, ha új keverőüze­met létesítenének — így évente 2000-rel több hízott sertés kerülhetne a tsz-ből a vágóhídra. Gazdasági jegyzet Egyéni „Ki mit tud”- és a minőségi munka Ülünk az erdő közepén. Az emberek előtt „teríték”, tér­dükön nyitott aktatáska, nylonzacskó, szalonna, kol­bász — afféle „bicskapör­költ”. Valamennyien a hőgyé- szi erdészet dolgozói. Két falat közt szinte min­dent megtudhat tőlük az em­ber. Adatokat, terveket a fa­telepítésekről, a kitermelés­ről, a szállítmányok várható minőségéről. Valamennyien fizikai munkások, önállóan végzik munkájukat — kinn a sok száz hektáros „szabad­égi” üzemükben. Tudják mit csinálnak — nem a szó me­chanikus értelmére gondolok. Arra — hogy a miérttel, a ho_ gyan-továbbal [5 cisztában vannak ♦ A vállalatigazgató egy pil­lanatra habozik a válasz előtt. —< Várjon egy kicsit, meg­nézem pontosan mennyi is az éves tervünk, nem akarok rosszat mondani. Az adat hamarosan előke­rül a mindentudó dossziék valamelyikéből. — Mekkora összeget fordí­tottak az idei ’évben műszaki fejlesztésre? — Egy pillanat, máris meg­kérdezem a műszaki osztályt. Szükség van még valami más efféle adatra? Nincs több kérdésem. Túl sok problémát okoz a „bo­nyolult” kérdések megvála­szolása. .. Eszembe jut a lengyeli hegyoldalban az a fakiterme­lő brigád: dossziék néiV’”^ js fújták a leckét,” munkahe- lyukfC., feladataikról, terve­ikről. Csak az értelmesen, tuda­tosan végzett munka lehet a minőségi munka biztosítéka. Ehhez persze még valami kell. Egy soha el nem kop­tatható közhely szerint: sze­retni és ismerni azt, amit csi­nálunk. Gyvgy Gépkocsira, lovas kocsira rakják a tetőcserepet — egyelőre mét» '^eZzej_

Next

/
Oldalképek
Tartalom